„Döntenem kellett, hogy a hokiból lépek ki, vagy a tizedikről” – interjú Ladányi Balázzsal

– Talán sokakat meglepett, hogy visszatértél a magyar jégkorong világába és elvállaltad az U20-as válogatott irányítását. Milyen folyamatok előzték meg ezt a döntést?

– Horváth András barátommal rendszeresen tartottam a kapcsolatot, pontosan tisztában volt azzal, hogy fejben éppen hogyan állok. Tudta, hogy ismét nyitott vagyok a jégkorong irányába, mindeközben beszélt Vas Marcival, aki mondta neki, hogy nagy valószínűséggel távozik és megkérte, hogy ha ajánlhat valakit maga helyett, akkor dobja be a nevemet. Nem sokkal később felhívott a szövetség szakmai vezetője, és aztán rövid időn belül meg is egyeztünk.

– Hollandiában hogyan, milyen rendszerességgel követted a jégkorongot?

– Ahogy telt az idő, egyre inkább. A 2021–2022-es szezon végén szálltam ki, de utána természetesen néztem a világbajnokságot. Majd jött az uborkaszezon, akkor semmit, aztán a következő idényben, még ha nem is rögtön az elején, de bekapcsolódtam. Rá-rápillantottam addig is a hírekre, majd elkezdtem nézni a meccseket, statisztikákat, mindent, ami a magyar hokival kapcsolatos, legyen szó az Erste Ligáról, világversenyekről, juniorokról.

– Nem kerülhetjük meg az elvonulásod és a győri események témáját. Az tényleg reális forgatókönyv volt, hogy 2022 tavaszán téged örökre elveszít a magyar jégkorong?

– Utólag azt mondom, hogy nem gondolhattam komolyan. Talán előjött bennem a régi énemből egy szelet, a forrófejűség, amit elég régen húztam elő a pakliból. Összecsaptak a hullámok a fejünk fölött és nagyon nehéz volt kezelni azt a terhet, kilátástalanságot, tehetetlenséget, ami ott volt, és ez vezetett oda, hogy döntenem kellett, hogy a hokiból lépek ki, vagy a tizedikről. Én pedig azt választottam, hogy akkor inkább a hokiból.

Fotó: Csapó Balázs/Kisalföld

– A játékosok ebből éreztek valamit, vagy ti tartottátok föléjük az esernyőt az utolsó pillanatig?

– Nagyon remélem, hogy nem sok minden jutott el hozzájuk. Talán éreztek változást menetközben, és ami így visszagondolva nagyon látványos lehetett, az az, hogy sokszor volt csukva az edzői öltöző ajtaja a konferenciabeszélgetések és a különböző egyeztetések miatt. Mi hosszú távra terveztünk. Győr városa sok szempontból alkalmas lenne a magas szintű jégkorongra és jót tett volna egy erős hokicsapat, de aztán mégsem sikerült megteremteni azt a hátteret.

– A győri projekt is a fiatalokról szólt és most az új feladatod is. Régen letetted a voksodat az utánpótlás mellett és csak az jöhet szóba?

– Úgy érzem, megtalálom velük a közös hangot és jól tudunk együtt dolgozni. Nincsenek véletlenek, lehet, hogy pont ezért dobta most ezt az élet. Szerencsére nem teljesen vakon kell beleugranom, voltam már másodedző a válogatottnál és adódott alkalmam arra, hogy belelássak a különböző folyamatokba, milyen stílus és szisztéma alapján megy a szervezés, vagy hogyan épül fel egy vb-re felkészítő edzőtábor. Még Glen Williamson idején csöppentem bele ebbe először U15-ben, úgyhogy ilyen szempontból van tapasztalatom. Egy 60-as listából fogom kiválogatni a csapatot, személyesen még mondjuk nem ismerek mindenkit. Ez kicsit megnehezíti a folyamatot, de mindenkinek ilyen az elején. Sok időt és energiát kell belefektetni abba, hogy legalább megismerjem őket és információkat kapjak róluk, hogy aztán július végén ne legyek vakon velük kapcsolatban.

– A kinevezésed óta hogyan készülsz, mi kapta eddig a legnagyobb hangsúlyt?

– Eleinte sok időt töltöttem azzal, hogy az akadémiákkal konzultáljak a játékosaikról, hiszen ők adják az U20 gerincét. Sokat egyeztettem velük minden szempontból, fel kell mérni mindenkinél, hogyan épülnek fel a következő hetei, hónapjai, és ez kiváltképp igaz a légiósokra. Az egyeztetések után összeállítottuk az első edzőtáborok elképzelt kereteit, mostanában pedig a playbookon dolgozom, valamint annak a prezentációján, ami bemutatja a játékrendszert a játékosoknak.

– Mik az első benyomások a játékosokról?

– Még nem ismerem őket egyesével, de el kell jutnom hamarosan oda, hogy a mozgásukról is felismerjem őket név nélküli mezben. Azt próbáltam megnézni, hogy az elmúlt két évben hová jutottunk az ellenfelekhez képest, hol vagyunk a legnagyobb lemaradásban, hol fejlődtünk a legtöbbet.

Más kérdés a merítési lehetőség, hogy kikhez nyúlhatunk november-december környékén a világbajnokság előtt, de addigra már látni fogjuk, hogy mennyien maradnak versenyben. Előfordulhat, hogy a 60 fő 25-re csökken, de az még mindig jobb, mintha 18 lenne. A legjobb csapatot kell összerakni, nem pedig a legjobb játékosokat összeválogatni.

– Említetted a játékrendszert. Kluboknál és válogatottaknál is gyakori jelenség, hogy a felnőttek szisztémáját játszatják már a fiatalokkal is, hogy adott esetben bárkit könnyen be lehessen illeszteni, amikor eljön az ideje. Tőled kért ilyet a Magyar Jégkorong Szövetség, van ilyen törekvés?

– Külön kell választani a kettőt. Ha van is bármi, ami erre enged következtetni, az az, hogy amire a felnőtteknél alapozza a játékát a válogatott, annak a gyökereit már az U20-nál is jó lenne látni. Viszont a nagyoknál sem tízéves távlatokban gondolkoznak, Kevin Constantine tavaly kezdett el velük dolgozni és jövőre is van szerződése, de nem lehet tudni, hogy utána marad-e (az interjú készítése után nem sokkal Constantine lemondott posztjáról – a szerk.), és mi fog változni. A hoki nagyon egy irányba tart, sokszor a különbséget az adott pillanatban meglévő keret erőnléte és formája adja. A taktika is változik az ellenféltől függően, egy papíron gyengébb csapat nem ugyanazt fogja játszani egy erősebb ellen, mint az erősebb a gyengébb ellen. Rugalmasnak kell maradni, akár egyik meccsről a másikra, és erre fel kell készíteni a játékosokat is.

– A felnőtteknél érik a generációváltás, néhány fiatalt láttunk jól szerepelni a világbajnokságon, de a húzóemberek már nem feltétlenül azok. Az utánpótlásban mennyien vannak, akik készen állnak a szintlépésre?

– Mindig van kihez nyúlni. Igazából azt hiányolom itthon, ami a nagyobb hokinemzeteket jellemzi, de ez egy összetett probléma. Nekünk nincs olyan 18 éves játékosunk, aki úgy berobbanna, mint a finneknél, németeknél vagy akár az osztrákoknál időről időre. Pedig az osztrák nem is egy klasszikus nagyhatalom. Reméljük, nálunk az lesz a következő lépcső, hogy a fiatalok berúgják az ajtót, mint ahogy erre korábban sem igen volt példa, de nem elég, ha ez 20 évente fordul elő. És akkor senki sem fog félni a generációváltástól. De egyébként sem kell ettől túlzottan tartani, mert egy válogatottat összerakni rendkívül komplex feladat, főleg felnőttben. Az alapembereket nehéz, sőt a mai keretet nézve szinte lehetetlen küldetés kiszorítani a magyar válogatottból, és itt azt is nézni kell, hogy kinek mi a szerepköre. Ha egy Hári János kilép, akkor ott van mögötte egyből egy Schlekmann Márk, aki 21 éves, de egyelőre előfordulhat, hogy pont azért nem fér oda, mert még nem jobb azoknál, akik hasonló stílust képviselnek.

– Július 27-én összecsaptok az U18-as kanadai válogatottal. Az előzmények tükrében neked milyen lesz éppen a Vasas Jégcentrumban ismét a kispad mögött állni?

– Szerintem nagyon kevés olyan jégkorongos szakember van, aki oda nem szívesen lép be. Remek létesítmény, minden egyes eleme olyan, mint ami a hokinak kell. Lehet azt mondani, hogy nekem hazai pálya lesz, ez abban a pillanatban változhat valamelyest, ha kiderül, hogy a másik cserepad lesz a magyar válogatotté, mint amit megszoktam.

Fotó: vasassc.hu

– Hogyan készültök arra a meccsre?

– Várjuk a játékosok visszajelzéseit, én véglegesítem a playbookot, videózni fogok addig, edzőtáborba megyünk. A kanadaiak egy nívós tornára érkeznek győzelmi esélyekkel és reményekkel. Teljes fordulaton fognak pörögni, és hiába fiatalabbak két évvel, mégiscsak a jövő világsztárjairól van szó.

– Aztán decemberben divízió I/A, ott mi a cél?

– A bentmaradás. Azt mindenki tudja, hogy utálok veszíteni, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő.

– Mennyi időre szól a megbízatásod? És ha az lejár, maradsz a magyar jégkorong berkein belül?

– Egyéves szerződést kötöttünk, de remélem ez egy hosszabb távú kapcsolat lesz mindkét fél megelégedése mellett.

Kiemelt fotó: jegkorongszovetseg.hu