Doku és Haaland, avagy a szélvész és a kékek éke

„Ha egy az egyben állsz vele szemben, egy dolgot tehetsz: imádkozol”

– mondta Thierry Henry Jérémy Dokuról még a belga válogatott pályaedzőjeként, márpedig ha a francia legenda nyilatkozik így valakiről, arra érdemes odafigyelni.

Dokura feltétlenül érdemes, ez a hétvégén újra csak kiderült. Ha olykor el is veszítette a labdát, számos alkalommal hozta rá a frászt a Liverpool védelmére, többször is csak a társakon múlt, hogy nem született gól az előkészítéséből.

A hónap elején, a Bournemouth ellen annál inkább. Kerkez Milos és társai ellen négy gólpasszal jelentkezett találata mellett, mondhatni elvitte a show-t. Ezúttal, bár a meccs emberének választották, csak majdnem. Ahhoz képest persze, hogy legutóbb a Chelsea ellen Reece Jamesszel szemben nem annyira élt, Trent Alexander-Arnold mellett számos jó megoldással jelentkezett. A Liverpool ellen 17-szer igyekezett megverni emberét – többnyire ugye az angol válogatott jobbhátvédet –, 12-szer sikerrel járt, kilencszer vitte be a labdát a tizenhatoson belülre, 71 labdaérintéséből 49-et a támadóharmadban jegyzett. Négy helyzetet teremtett, ezúttal azonban nem használták ki azokat úgy a társak, mint a Bournemouth ellen.

„Ha nála van a labda, a közönség mindjárt izgalomba jön, és én sem érzek másként”

 – jegyezte meg Josep Guardiola még a Bournemouth elleni bajnoki után, pedig ő nem az a tréner, aki különösebben csipázza a fölöslegesnek vélt izgalmakat, ezért is igyekezett Jack Grealish-t némileg leszabályozni, és amennyire tudta, próbálta ugyanezt Rijad Mahrezzel is megtenni.

Guardiola szereti, ha minél inkább kontrollálja csapata a meccset, ha az általa kívánatosnak vélt tempóban futballozik a City – szerinte nem jó, ha rendre túl gyors a támadásvezetés, mert úgy nincs meg az az alakzat, amelyben labdavesztés esetén hamar vissza tudja azt szerezni. Akkor van esély a hatékony visszatámadásra, és a labda gyors visszaszerzésére, ha kompakt a csapat. A szélen előszeretettel elrohanó Doku mégis elég sokat kezd, a Liverpool elleni csúcsrangadót megelőző 12 bajnokiból heten az első perctől a pályán lehetett, az azokon bemutatott 31 sikeres cselével pedig első helyre lépett a vonatkozó listán. S ez csak azért érdekes, mert Doku mellett a száguldás híve Phil Foden és Erling Haaland is, Julián Álvarez szintén szeret direkt játszani, így aztán Rodrira és az idén is zseniális Bernardo Silvára hárul a szerep, hogy lassítsa a City akcióit. Ha van Grealish, ott egy harmadik ember, aki meg tudja húzni a kantárt, ami inkább Guardiola ínyére való.

Ha összevetjük a bal oldal két konkurense, Grealish és Doku futballját, a különbségek szemet szúrnak: a belga sokkal gyorsabb, Grealish-nél is dinamikusabb, cselezőkészsége kifinomultabb, ő ráadásul – ami a legnehezebb szokott lenni – álló helyzetből is képes megverni ellenfelét. Az angol leginkább lendületből, az ellenfelekre rávezetve a labdát képes túljutni az előtte sorakozókon, bár azért néhányszor megcsodálhattuk azt is, ahogy álló helyzetből, egy testcsel vagy lövőcsel után az alapvonal felé, vagy a jobb lábára visszahúzva a labdát kanyarít középre. És bár a szezon elején azt gondolhattuk, bérelt helye van a csatársor bal oldalán, Doku érkezésével bizony megváltozott a status quo. A belga sokkal inkább képes veszélyt teremteni, igaz, kiegyensúlyozottan magas szinten kell ahhoz játszania, hogy kirobbanthatatlan legyen a kezdőből.

„Nem szeretem, ha 60 méteres cselezésbe kezd egy játékos, azt igen, ha a tizenhatos környékén improvizál, ott már lehet kockáztatni. A futballistáim tudják, hogy azon a területen megvan a szabadságuk, hogy belátásuk szerint döntsenek, és Doku többnyire jól dönt”

– fogalmazta meg korábban észrevételeit Guardiola, és a bizony a belga ezúttal is többször döntött jól, mint rosszul. Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy győzzön a City, ami persze olykor csak centimétereken múlt, mint Haaland meccs végi fejesénél.

És ha a duplázás ezúttal nem is jött össze Haalandnak, egy újabb rekord azért igen: 48. bajnokiján megrúgta az 50. PL-gólját, félszázig ilyen gyorsan senki sem jutott még el Angliában. Az eddigi rekordot Andy Cole tartotta, a Newcastle United és a Manchester United korábbi csatára a 65. fellépésén rúgta meg az 50. gólt, Alan Shearernek 66, Ruud van Nistelrooynak 68 meccs kellett hozzá. Haaland a 50-ből hatot szerzett jobbal, tízet fejjel, a többit ballal. Már csak a Brentford az a csapat a Premier League-ben, amely ellen nem szerzett gólt.

Hogy mennyire a góllövés a célja, feladata, a pályán belüli létezésének az értelme, azt kiválóan példázza, hogy amíg Szalah Haaland PL-bemutatkozása óta 82 labdaérintésenként szerez gólt, a norvégnak elég hozzá 22. Az 50 góljából egyébként 48-at a tizenhatoson belülről rámolt be, márpedig öt olyan csatárt találni a PL históriájában, aki az első 50 gólját egytől egyig a büntetőterületen belülről szerezte: Ruud van Nistelrooy, Tim Cahill, Javier Hernández, Michail Antonio és Gabriel Jesus. Csak az érdekesség kedvéért, David Beckham az a futballista, aki az első ötven PL-góljából a legtöbbet rúgta a tizenhatoson kívülről, 29-et!

Haalandnak ahhoz, hogy az 50 után az övé legyen a leggyorsabb 100 gól is, csak nagyjából kell tartania a tempót: Shearernek 124 bajnoki alatt sikerült elérni, úgyhogy a norvégnak az újabb 50-hez van 75 meccse. Termelési sebességét ismerve gyerekjáték lesz összehozni.

Nem lesz viszont az a címvédés a Citynek. Egyelőre legalábbis nagyon úgy tűnik, és akkor is nagyot kell majd érte mennie, ha az elmúlt szezonokban sem állt különösebben jobban 13 forduló után. Tavaly 32 pontot gyűjtött, előtte 29-et, a 2020–2021-es idényben pedig csak 23-at a bajnokság nagyjából harmadánál, és egyszer sem állt akkor az élen. Ahogy most sem, a maga 29 pontjával. De hát a City jellemzően a BL-csoportkör végétől kezdi begyújtani a rakétákat, az pedig, hogy az idei bajnoki pontvesztések dacára több roppant kompakt produkcióval jelentkezett már, feltétlenül bizakodással töltheti el. És ha az elbukott meccseket vesszük, pechje volt a Wolverhampton ellen, ikszes meccset játszott az Arsenal ellen – és egyiken sem szerepelhetett ugyebár a középpálya kulcsjátékosa, Rodri –, az utóbbi két iksz, a Chelsea és a Liverpool ellen pedig könnyen lehetett volna győzelem. De az, hogy nem tudta bevinni, és mintha olyan nagyon nem is erőltette volna a Liverpool ellen a döntő döfést, végzetesnek bizonyult, így pedig Guardiola sem tudott egyenlíteni Jürgen Klopp ellen. 29-szer találkozott immár a két edzőfejedelem, tízszer nyert a katalán, 11-szer a német, a hétvégén nyolcadszor remiztek.

„Jobb edzővé tett az évek alatt” – mondta még a rangadóra hangolódva Guardiola. – „Rengeteg meccset játszottam a Dortmundja ellen is, mindig támadóan, látványos futballra törekedve küldte csatába a tanítványait, és ezt mindig is nagyon szerettem.”

Ami azt illeti, a publikum is mindig odavolt a City–Liverpool rangadókért, még ha ez utóbbi nem is vonul be a klasszikusok közé.

Kiemelt kép: Alamy