Dominált a Manchester City, ám Fortuna a Real Madriddal volt
A végletekig kiélezett küzdelmet hozott a Real Madrid és a Manchester City párharca a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, amely végül tizenegyes-rúgásokat követően dőlt el a spanyol együttes javára. A Real szerzett vezetést, ezt követően végig Pep Guardiola csapata uralta a mérkőzést, a vendégek hősiesen védekeztek, a hazaiak csak egyszer mattolták a szenzációsan védő Andrej Lunyint. Íme, a két csapat meccsterve.
A Real Madrid kezdőcsapatában csupán egyetlen változtatás történt az első meccshez képest, az eltiltását töltő Aurélien Tchouaméni helyett Nacho Fernández került be Antonio Rüdiger mellé a védelem közepére. A támadásoknál a Real játékosainak a helyezkedése eltért az egy héttel ezelőttihez képest. Ugyanúgy Rodrygo játszott a bal szélen, mellette pedig Vinícius Junior, ám ezúttal nem mozgott olyan közel egymáshoz a két brazil. Vinícius sokkal többet helyezkedett középen, ezáltal Bellingham keveset lépett befelé, maradt a jobb oldali félterületben. Rodrygónak ezúttal több védekező feladata volt, gyakrabban lépett vissza besegíteni Ferland Mendynek és Toni Kroosnak.
A Real Madrid támadójátéka ezúttal is a gyors kontratámadásokra épült, ám a tőlük megszokott labdához pozícionált játékot nagyon ritkán tudták megvalósítani, mert a City letámadása megfojtotta az akcióikat már az első fázisban. Andrej Lunyin az első félidőben kiemelte néhányszor Daniel Carvajalnak a labdát és ebből tudtak megindulni, mert ezekben az esetekben a kapus átrúgta a labdát a City első sora fölött. A City letámadása, akárcsak egy évvel ezelőtt, a két csapat BL-elődöntőjének visszavágóján, ezúttal is a jobb oldalra próbálta terelni a labdakihozatalt. Jack Grealish rendre úgy támadta le Rüdigert, Erling Haaland pedig Nachót, hogy balra és előre ne tudjanak passzolni, hanem menjen a labda Carvajal és a sokkal kevésbé veszélyes jobb oldal felé, vagy íveljék fel a labdát. Az már más kérdés, hogy Carvajal egyik felszabadító rúgásából indult az az akciója a Realnak, amiből gól született. Egyébként egészen remekül működött az angolok letámadása az imént említett okok miatt, valamint azért, mert a középpályások rendre felléptek és nem engedték kombinálni Kroost és Eduardo Camavingát. Kulcsszerep hárult támadásban Jude Bellinghamre ezúttal, mert a vaktában előrevágott labdák egy része felé szállt. Ezek nem voltak pontosak, ő azonban fantasztikusan fedezte a labdát a technikai tudásának és a kiemelkedő fizikai erejének is köszönhetően és lehetetlennek tűnő szituációkban is meg tudta tartani.
A Real alig-alig tartózkodott a City kapuja közelében
A Real Madrid támadójátékának eredményességéről sokat elárul, hogy a támadóharmadban töltött idő az alábbiak szerint alakult: a City 92%-ban volt a Real kapuja előtt, míg a vendégek 8%-ban. A spanyol együttes átlagosan 30,7 méterre a kapujától tudott labdát szerezni, ebben a szezonban még egyetlen mérkőzésük sem volt, amikor ennyire mélyen tudták csak ezeket megoldani. A madridiak első védekező interakciója átlagosan 35 méteren volt, a Premier League-ben a City ellen ebben a szezonban az Etihadban csak öt csapat védekezett ennél mélyebben.
És most lássuk a Manchester City támadásvezetéseit, amiről a mérkőzés jelentős része szólt, hiszen 67%-ban az angolok birtokolták a labdát. A City támadásainak hatékonyságát egy védő szerepeltetése határozza meg jelentős részben, ami kissé ellentmondásosnak tűnhet elsőre, ám tényleg ez a helyzet. John Stones nem tudta vállalni a játékot a kezdőcsapatban (a cserepadra azért leült), Kyle Walker viszont a madridi meccsel ellentétben immár bevethető volt. Így Manuel Akanji lett a jobb oldali belső védő és Stones hiányában ő lépett fel Rodri jobb oldalára dupla hatosba. Az első meccsen Rodrygo és Vinícius alaposan megforgatta az akkor jobbhátvédként bevetett Akanjit a szélen, a 2023-as BL-sorozat elődöntőjében viszont Walker remekül védekezett Viníciussal szemben, ebben bízhatott Guardiola a csapatba állításával. Már a kezdőcsapat kijelölésénél is látszott, hogy a katalán mester bátrabb, dominánsabb játékot vár a csapatától, mert Mateo Kovacic helyére Kevin De Bruyne-t jelölte, ezzel együtt pedig Bernardo Silva nem jobbszélsőt, hanem bal oldali nyolcast játszott ezúttal, Phil Foden pedig a jobb szélen kezdett, hogy a centrális területekben ne két rendkívül direkt játékos, De Bruyne és Foden kezdjen, hanem tudják lassítani is a tempót.
Akanji volt rendre a szabad ember
A Real Madrid alapvetően 4–3–3-as mély blokkban védekezett, a középpályássor és a védelem nagyon közel helyezkedett egymáshoz. Akanji fellépéseivel a City rendre 4 a 3 elleni emberfölényt tudott kialakítani a középpályán. Camavinga figyelt Silvára, Valverde Rodrira, Kroosra pedig maradt De Bruyne és Akanji, ezért a német természetesen a belgára figyelt inkább, Akanji maradt rendre üresen. Ez nem is volt annyira a Real ellenére, hiszen a svájci, ha megindulást, ha passzot választott, nem voltak igazán veszélyes megoldásai, ráadásul tizenháromszor veszített labdát. A szezon során már számos mérkőzésen láthattuk, hogy Akanji meg sem közelíti Stones támadásban nyújtott teljesítményét. Azáltal, hogy őt hagyták üresen sokszor, jobb oldali nyolcasként tűnt fel a pályán és hatodik támadónak volt tekinthető a támadóharmadban. Stones játékintelligenciája és helyzetfelismerő képessége nagyon hiányzott a csapatból.
Amikor a Real Madrid nagyon beszorult, úgy próbálta megakadályozni a City létszámbeli fölényét a középpályán, hogy 4–2–4-re váltott védekezésben a hazaiak építkezései során, Valverde húzódott egy sorral előrébb és figyelt Josko Gvardiolra, míg Bellingham és Vinícius Rodrin és Akanjin „ült”, hogy ne kaphassanak labdát a hátvédektől, illetve a Rúben Dias mellé fellépő Edersontól sem, Camavinga és Kroos pedig De Bruyne-t és Silvát fogta. Ezáltal a pálya közepét megszállta a Real védekezésben és ekkor kezdtek el a középpályások a szél felé mozogni, vagy éppen közvetlenül a támadó szélsőket játszották meg a hátvédek.
Foden a jobb szélen keveset volt játékban, és ahogyan a szezon során oly sokszor láthattuk, ott nem képes igazán klasszis teljesítményre. De Bruyne a jobb oldalon sokkal jobban tud Silvával összejátszani, bontani és helyzetbe kerülni. A második félidőben nagyon sokszor játszotta meg a bal oldalát a City, előbb Grealish-t, majd a csere után a kiválóan beszálló Jerémy Dokut. A belgának több sikeres csele és kulcspassza volt, mint Grealish-nek. Ezt észlelve Ancelotti az ismét elképesztően sokat robotoló Valverdét visszavonta ötödik védőnek a jobb oldalra, amikor már fel tudott állni a City a Real kapuja előtt. Ezek után a City részéről logikus választás volt, hogy a bal oldalon támad többet, mert egy-egy labdavesztés esetén – ami a cselezés közben bőven benne van a pakliban – a Real Madrid nem tudta azonnal indítani a jóval erősebb oldalán, a balon a támadóit.
A City óriási fölényben futballozott az első félidő közepétől, a Real Madrid sokszor hét emberrel tömörült a saját tizenhatosa előterében, mégsem tudott egy gólnál többet szerezni a City. A tizenegyesrúgásoknál pedig Lunyin lett a hős, aki a mérkőzés során is parádésan védett és ezt koronázta meg a szétlövésben. Egy évvel ezelőtt megsemmisült az Etihadban a Real Madrid, most kibekkelte a mérkőzést, és ezzel óriási tettet hajtott végre, hiszen kiejtette a legnagyobb favoritnak tartott címvédő Cityt. Ancelotti pedig az első edző lett, aki három szezonban győzte le kieséses párharcban Guardiola aktuális csapatát a BL-ben.
Kiemelt kép: Cordon Press / Sipa USA / Alamy Live News
Szerző
