Dráma és csúcsfutball Münchenben

Nem lehet így belenyúlni egy meccsbe. BL-negyeddöntőben, ilyen kiélezett pillanatban pláne nem. Amikor huszonkét játékos küzd iszonyat elszántan azért, hogy valamiképp elődöntőbe segítse csapatát, olyan apróságért, minthogy valaki öt másodpercig nem adja vissza a labdát, egész egyszerűen nem lehet felmutatni a második sárgát. A Bayern München–Real Madrid negyeddöntő visszavágó 86. percében Slavko Vincic mégis így tett.

Eduardo Camavinga egy kis fault után, amelynek következtében a Bayern jöhetett szabadrúgással, magához ölelte a labdát, megtett vele visszafelé néhány lépést, és csak azután engedte el. A szlovén játékvezető pedig úgy érezte, sárga lapot ér az eset. A csereként pályára lépő franciának meg az volt a második.

Elfelejtette volna a szigorú spori, hogy adott már neki egyet? Még az is lehet. Elkezdett könyvelni, és csak azután nyúlt a pirosért. Nagy hiba volt. Egy jó játékvezetőnek ennél nagyvonalúbbnak kell lenni. Bölcsebbnek. Ezzel ugyanis egyrészt azt érte el, hogy a kommentárok róla szóljanak, és nyilván nem ezt akarta, másrészt ahogy a játékosok, sok millió futballrajongó igazságérzetét sértette ítéletével, mert így mindenkiben maradt valamifajta rossz érzés, hogy „ennek azért nem így kellett volna eldőlnie”. Annál gigászibb küzdelmet folytatott a két óriásklub, sokkal többet melózott annál ez a huszonvalahány futballista, hogy egy ilyen játékvezetői közbeavatkozás döntsön. Egy valamirevaló sporttársnak éreznie kell, hogy a heroikus harcba ily módon nem szabad beleszólni. Hogy nem ronthatja el ennyi ember munkáját, mások szórakozását. Annál itt már nagyobb a tét.

S ez nem azt jelenti, hogy nem lehet BL-negyeddöntőben játékost kiállítani. Hogyne lehetne! Ilyenért viszont nem szabadna. Antonio Rüdiger például valamelyik alattomos megmozdulásáért már a meccs első félidejében kaphatott volna sárgát, megúszta. Camavinga nem.

No de a 86. percig nem a játékvezetőről szólt a meccs. Addig futball volt. Őrült futball, de nagybetűs futball.

Kezdődött Manuel Neuer a 35. másodpercben elpasszolt labdájával, és Arda Güler remek helyzetfelismerésével: a török légiós az ajándékba kapott labdát az üres kapuba bombázta. Manuel Neuer, aki nyilvánvalóan minden idők egyik legkiválóbb kapusa, BL-karrierjében a 14. gólhoz vezető hibáját követte el, de hát mindig is szeretett rizikót felvállalva futballozni.

Azt persze tudni lehetett, hogy a Bayern Münchent egyetlen kapott gól nem fogja taccsra vágni, így aztán ment előre, kérlelhetetlenül presszingelte a Realt, labdavesztés után kőkeményen visszatámadott, öt perc múltán pedig egyenlített: Joshua Kimmich szögletét Aleksandar Pavlovic közvetlen közelről fejelte a kapuba. Hogy a Thibaut Courtois-t helyettesítő Andrij Lunyin mit csinált, azóta sem sikerült senkinek sem megfejtenie.

Azt azért be kell ismerni, hogy nem csak a Bayernnek kedvezett a szlovén játékvezető: a félórához közeledve Brahim Díaz színészkedését ette meg Vincic, és ítélt szabadrúgást, amit egy remek tekeréssel megint csak Arda Güler váltott gólra. Neuer lépegetett, lehet, ha ugrik vagy vetődik, jobban jár.

De utána megint jött a Bayern: Trent Alexander-Arnold a szemmel verés esetét bemutatva két méterről nézte végig, ahogy Harry Kane átveszi a labdát a tizenhatoson belül, majd okosan a hosszúba lő. Szezonbeli 50. gólját szerezte az angol, soha korábban nem pakolt be ennyit egy idényben, ami azért már valahol Messi és Ronaldo (gól)szintje. Világbajnokság évében nyilván a vb-szereplés nyom a legtöbbet a latban, de egy esetleges BL-győzelem Aranylabda-esélyessé tenné a 32 éves centert.

Korunk másik abszolút gólvágója – (Erling Haaland alkotja még a középcsatárok csúcstrióját) –, Kylian Mbappé is megvillant, amikor Kane a félpályán valamivel túl elveszített labdájával indult meg a Real, és játszotta le aztán ragyogóan a villámgyors ellencsapást.

A második félidő nem tartogatott hasonló gólváltást: a Bayern dominált, a Real viszont továbbra is rendkívül veszélyesen játszott. A német csapatjáték kerekedik felül vagy a spanyolok egyéniségei? Lehetetlen volt megjósolni, mígnem jött Vincic.

A Bayern dicséretére váljék persze, hogy az emberelőnyt abban a szűk néhány percben is gólra tudta váltani, kellett ehhez Luis Díaz villanása – csak hogy ne feledjük, egyéniségek bizony müncheni oldalon is akadnak.

De még milyenek! Michael Olise sokszor terelte a meccsen a labdát a jobb oldalról befelé, ezúttal szemből vezette rá Ferland Mendyre, majd egy villámgyors mozdulattal a bal lábára húzta, és igen szűk helyen mindjárt lőtt is. A jobb felső sarokba.

A Bayern fordított, és kettős győzelemmel masírozott be az elődöntőbe.

A kiállításon azonban azután sem tudtak napirendre térni a madridiak. A hevesen reklamáló Arda Gülernek már a lefújás után mutatott fel piros lapot a játékvezető, de Álvaro Arbeloa sem ment el szó nélkül a Camavinga-eset mellett:

„A kiállítás mindent eldöntött. Hihetetlen, hogy ezért leküldenek valakit a pályáról. Egy ilyen meccsen, ilyenért egész egyszerűen nem lehetne ezt megtenni. Igazságtalannak érezzük.”

A másik oldalon Vincent Kompany csapata lelkierejét dicsérte:

„A srácok nagyon erősnek bizonyultak mentálisan, mindig reagálni tudtak a nehéz helyzetekre. Mindvégig hittel futballoztunk, nagy akaraterővel.”

Ez a meccs azonban nem feltétlenül az erőről vagy a túlzottan szigorú játékvezetői ítéletekről szólt. Ez a meccs visszaadhatta hitünket, hogy lehet ezt a játékot látványosan, szórakoztatva is űzni (Arsenal-drukkerek most ne figyeljenek), akkor is, ha hatalmas a tét. 

Lehet a támadószellemre törekedni, megpróbálni kiszolgálni a közönséget, amelyik már amúgy is kezd belefáradni a sematikus mérkőzésekbe, a túlzottan merev taktikai elképzelésekbe, és meglehet, abba is, hogy ömlik ránk a futball. Ami korántsem lenne baj, ha élvezetes, klasszis megoldásokkal teli, legalább nagy részben lüktető, tempós, egyben játékos foci lenne az.

A Bayern-Real negyeddöntő ilyen volt. Egy olyan meccs, amikor azt kívánja az ember, bárcsak soha ne érne véget.

Véget ért, van azonban egy jó hírünk: a PSG–Bayern elődöntő sem ígérkezik rosszabbnak.

Borítókép: IMAGO/Jose Breton - bundesliga.com