Dübörgő léptek Djokovics és Nadal mögött

Az első negyed – a szó minden értelmében

Kiemelt játékosok: (1) Novak Djokovics, (5) Rafael Nadal, (9) Felix Auger-Aliassime, (15) Diego Schwartzman.

Várható negyeddöntő: Djokovics–Nadal.

A szerb visszatalálna a Grand Slam-rekordhoz vezető útra – Djokovics a római mesterverseny kupájával

A címvédő Novak Djokovics nem élete formájában várja a Roland Garrost, de ezt is csak azért jelenthetjük ki, mert nála talán mindenki másnál magasabban van az a bizonyos léc. A fejlődés így is tornáról tornára látszik. Monte-Carlóban a későbbi döntős spanyol, Alejandro Davidovich Fokina jelentette a végállomást a második körben, de Djokovics a Serbia Openen, hazai közönség előtt már a döntőbe jutott. Ott ugyan a döntő szettben kapott egy bégelt (amikor egy játékos 6-0-ra veszít egy szettet) az orosz Andrej Rubljovtől, de már ott a formába lendülés jeleit mutatta.

Djokovics nem mozog úgy, mint fénykorában, és a tenyerese sem olyan hatékony már, de ez teljesen érthető, hiszen május 22-én tölti be 35. életévét. Ennek ellenére a Roland Garros (társ)esélyese, mert mint oly sokszor láttuk már, a három nyert szettre menő Grand Slam-csaták a felszínre hozzák az igazságot: egy ilyen meccset sokszor kétszer, háromszor kell megnyerni, főleg Djokovics vagy Nadal ellen. A szerb első igazán komoly ellenfele egyébként Diego Schwartzman lehet a negyedik fordulóban, de itt is óvatosan bánjunk a „komoly” jelzővel, az argentin ellen ugyanis 6-0 a mérlege, igaz, ebben benne van egy 2017-es, ötszettes Roland Garros-meccs is.

A bika még mindig öklelhet, de már nem úgy fordul, mint régen

Rafael Nadal, az Australian Open megnyerése után a Grand Slam egyéni örökranglistát immáron 21 győzelemmel egyedül vezető extraklasszis hiába veszített idén mindössze két mérkőzést, és hiába 14-szeres Roland Garros-győztes, nehéz lenne a torna egyedüli fő esélyesének nevezni, elsősorban jelenlegi egészségi állapota miatt.

Itt azért érdemes megjegyezni, hogy korábban nagybátyja és volt edzője, Toni Nadal, és maga Rafa is sokszor nyilatkozták azt, hogy szinte állandóan sérült, valamint fájdalomcsillapítókon él, de ezeket a megnyilvánulásokat sokszor a frusztráció szüli. Ha Nadal pályafutása utáni egészsége veszélyben lenne, már biztosan abbahagyta volna a játékot. A tenisz szerencsére egyébként sem az a sport, amiből roncsként szállnak ki a játékosok, de az egyértelmű, hogy Rafa sem a régi már (ő egyébként Djokovics után 12 nappal, június 3-án ünnepli majd 36. születésnapját, mi pedig reménykedünk benne, hogy addigra megajándékoztak egy újabb felejthetetlen fejezettel kettejük legendás párharcában).

Nadal a második körben a 2015-ös bajnokkal, Stanislas „The Stanimal” Wawrinkával csaphat össze, aki azonban ma már nemhogy Grand Slam-győzelemre, de közvetlen élvonalbeli teljesítményre sem igazán képes. Mozgása a sérülések és az öregedés hatására megkopott, így fonákja, ami talán minden idők legnagyobb egykezese, ma már inkább hátráltató tényező (Nadal ellen mindig az volt, tegyük hozzá). Egy szoros szettre talán képes lehet a svájci, de ha Nadal akár 85%-os fizikailag, háromban meg kell tudni oldania.

Utoljára 2019-ben, három éve ment neki igazán jól a játék, akkor nyerte utolsó tornáját is, az egyébként első Masterse is volt egyben (Monte-Carlo), de ott mintha elvágták volna ezt a sikertörténetet. Azóta egy elődöntő se jött össze, és lassan ki kell jelentenünk, hogy párosban már nagyobb esélye van jó eredményeket elérni (Fognini mostanában egyre többet párosozik, és nem is rosszul). Mindent egybevetve, Nadalnak viszonylag könnyedén kellene bejutnia a negyeddöntőbe, mert bár a negyedik körben jöhetne Auger-Aliassime, ő finoman szólva sem salakspecialista.

A második negyed – a fiatal zseni koronázási ünnepe?

Kiemelt játékosok: (3) Alexander Zverev, (6) Carlos Alcaraz, (10), Cameron Norrie, (13) Taylor Fritz.

Várható negyeddöntő: Zverev–Alcaraz.

Még csak trónbitorló, vagy meg is örökli? Alexander Zverev most biztosan nem fogja lelocsolni Carlos Alcarazt, mert a negyeddöntőben találkozhatnak

Carlos Alcaraz nem a semmiből jött (én tavaly például az év felfedezettjének neveztem oldalunk évzáró sorozatában), amihez, valljuk be, azért nem kellett nagy jóstehetség, szimplán követni a sportot is elegendőnek bizonyult. Carlitosnak, ahogy becézik őt, fiatal kora ellenére (nemrég töltötte be a 19-et) nem igazán van gyenge pontja. Igen, még dolgoznia kell a szerváján, ahogy azon is, hogy kevesebb ki nem kényszerített hibát üssön, de nincs olyan ütése, amibe igazán bele lehetne kötni, sőt! Tenyerese jelenleg a legjobb a világon, ahogy szerintem a rövidítéseket sem üti most senki jobban. Igen, két ütésfajta is van, amiben már most ő a legjobb. Ez azt jelenti, hogy automatikusan meg fogja nyerni a Garrost? Természetesen nem.

A játéka egyértelműen megvan hozzá, de látva az elmúlt 10-15 évet, és a teniszberkekben csak „generation useless” névre keresztelt, 1988 és 1993 között született játékosokból álló haszontalan generációt (Nisikori Kei, Grigor Dimitrov, Milos Raonic), az áttörés messze nem garantált, sőt.

Sőt, talán már Zverev is kemény dió lehet a negyeddöntőben, bár a német még soha nem vert meg top 10-es játékost Grand Slamen, ami egészen hihetetlen dolog egyébként, tekintve, hogy már két Australian Open elődöntője, és egy US Open döntője is van.

Ha mégse jönne össze ez a negyeddöntő, az valószínűleg azért fog megtörténni, mert Alejandro Davidovich Fokina kiütötte a németet a harmadik körben, míg Alcaraz helyzetét talán Sebastian Korda nehezítheti meg. Ez szintén egy harmadik körös összecsapás lesz, és ide egy érdekes közelmúltbeli előzmény is kapcsolódik. Alcarazt ugyanis pont Korda verte Monte-Carlóban, a második körben (Sebastian maga is tehetséges játékos, és az 1996-ban Australian Opent nyert Petr Korda fia). Megcsinálja vajon Alcaraz, a tinizseni, és bejut legalább az elődöntőbe? Szerintem igen, eddig minden jel arra utal, hogy nem a következő Dominic Thiemet, hanem egy tényleg korszakos játékos első Grand Slam-sikereinek előkészületeit látjuk.

A harmadik negyed – Cicipasz, a csaló?

Kiemelt játékosok: (4) Sztefanosz Cicipasz, (8) Casper Ruud, (12) Hubert Hurkacz, (14) Denis Shapovalov.

Várható negyeddöntő: Cicipasz–Ruud.

Nem lehet azt mondani, hogy a görög Sztefanosz Cicipasz megbecsült teniszező lenne. Kis túlzással a fél ATP-mezőny utálja őt, de legalábbis neheztel rá, elsősorban hosszan elnyújtott, a szabályokat maximális mértékben feszegető mosdószünetei, és a meccseken illegálisan kapott edzői utasítások miatt.

Ennek ellenére elképesztően jó teniszező, aki tavaly már 2-0-ra vezetett a Djokovics elleni döntőben, egyik kezével szinte már fogva a Muskétások Kupáját (a Roland Garros híres kétfülű serlege). A szerb azonban viszonylag simán fordított, amennyire persze egy 0-2-ről visszahozott meccset simának lehet tekinteni. Cicipasz játékában egyértelműen ott van a siker lehetősége, 23 éves, és ahogy említettem, már van egy Garros-döntője, továbbá háromszor volt elődöntős az Australian Openen is, de azt nehéz elképzelni, hogy az egykezes fonákjával legyőzze Djokovicsot vagy Nadalt.

Cicipasznak, mondjuk ki, kötelező az alsó ágról döntőbe jutnia. Megnyerte Monte-Carlót és döntőzött Rómában, tehát jó formában van, és a sorsolása is elképesztően könnyűnek tűnik. Igen, Lorenzo Musetti tehetséges játékos, de mintha beragadt volna a fejlődése az elmúlt egy évben, Denis Shapovalov pedig hiába verte Nadalt Rómában, és hiába vezet 3-1-re a görög elleni párharcokat tekintve, a salak a leggyengébb borítása. Párizsban például eleddig két második körös szereplés a csúcs neki, és egyetlen salakos meccsüket a görög nyerte, két szettben. A Cicipaszra váró első – ellenben tényleg jelentős – veszély a Casper Ruud elleni negyeddöntő lehet. A 23 éves norvég egyre jobb, sokan a következő David Ferrernek tartják, és már hét tornát is nyert.

Negyedik negyed – a senkiföldje, itt tényleg teljesen nyílt versengés lesz

Kiemelt játékosok: (2) Danyiil Medvegyev, (7) Andrej Rubljov, (11) Jannik Sinner, (16) Pablo Carreno Busta.

Várható negyeddöntő: Medvegyev–Rubljov.

Egyértelműen ez a leggyengébb, de talán emiatt a legkevésbé kiszámítható negyed is egyben. A kiemeltek közül bárki elődöntőbe juthat, még a sérvműtétjéből nemrég visszatérő, és a salakot egyébként kifejezetten gyűlölő Medvegyev, de akár Sinner is, mivel neki a negyedik fordulóig tényleg hihetetlenül egyszerű a sorsolása. Egyébként, ha Medvegyev valahogy elődöntőbe jutna, újabb pikáns Cicipasz elleni Grand Slam-csatát vívhatnának (immáron az ötödiket, eddig az orosz 4-1-re vezet). A két játékos rühelli egymást, és ennek rendszeresen hangot is adnak, akár a pályán is, de ha másképp nem, úgy nyilatkozataikon keresztül.

Ki fog nyerni?

Nem fogom sokkolni olvasóinkat: a Nadal–Djokovics lehet a torna kulcsmérkőzése. Nemcsak az lesz majd fontos, hogy ki megy tovább, hanem az is, hogy a győztesnek mennyi energiát kell elégetnie, és marad-e elegendő benzin a tankban az Alcaraz elleni negyeddöntőre. Ellentétben Nadallal vagy Djokoviccsal, ha a tini jut döntőbe, azzal szerintem még nem nyeri meg a tornát, ugyanis ez lenne az első döntője a legnagyobb versenyek közül, ami önmagában hatalmas teher, ráadásul egy Djokovics vagy Nadal elleni győzelemből érkezve mindenki, valószínűleg ő maga is elvárná, hogy a döntőben is győzzön, ami további pluszteher.

Ha megcsinálja, azzal olyan nevekhez fog csatlakozni az open érában, mint Michael Chang, Boris Becker, Mats Wilander, vagy idolja, Rafael Nadal, akik mind 20. évük betöltése előtt tudták megnyerni első Grand Slam-trófeájukat.