Dunkerque, az izgalmas kikötőváros – Sportatlasz

Dunkerque-ről mindenkinek más jut eszébe: a legtöbben a történelmi fordulópontok kapcsán hallottak a városról, a magyar sportkedvelők néhány éve Nagy Kornél és Tatai Péter egykori válogatott kézilabdázók miatt ismerhették meg a települést, a filmrajongók pedig pár éve láthatták Christopher Nolan filmjét (ahogy egyébként a részben szintén ezzel a témával foglalkozó A legsötétebb óra című mozit), ami már címében is hirdeti, hogy erőteljesen kötődik a térséghez. Merüljünk el most egy kicsit jobban a térség történelmében és természetesen a sportéletében.

A város történelme, földrajza

Ha fel akarjuk térképezni Dunkerque múltját, egészen a 10. századig kell visszamennünk. Az akkor még halászfalunak számító település fallal küzdött a vikingek fenyegetései ellen. A jelenlegi névre hasonlító megnevezés (Dunkirka) egy 10. századi törvényben jelent meg először, a következő évszázadokban pedig olyan nagy jelentőségű konfliktusokban vett részt a város, mint a francia–flamand szembenállás vagy a százéves háború. A 14 és a 17. század között a terület igen gyakran cserélt gazdát, állt francia, spanyol, angol fennhatóság alatt is, az angolok aztán végül 320 ezer fontért adták el a területet a jelenlegi gazdának. A két ország aztán katonai értelemben szembekerült egymással, Franciaország pedig bele is kezdett a Dunkerque megerősítésébe, a kikötő fejlesztésébe.

A város történelme jelentős mértékben fonódik össze a két világháború eseményeivel. Az angol hadsereg 1914 és 1918 között főként a dokk szolgálatait vette igénybe, magát Dunkerque-et pedig több bombatámadás érte, többek között az első világháború ismert fegyvere, a Lange Max által. A második világháborúban pedig az egyik legfontosabb ütközet kapcsolódott a városhoz, az 1940. május 26. és június 4. között zajló harcokban a francia-brit csapatok küzdöttek az előrenyomuló németek ellen. A korábban említett mozifilm – amelynek izgalmas történészi elemzése itt olvasható – által is ábrázolt Dinamó-hadművelet során több mint 330 ezer katonát menekítettek ki a térségből. A mentésbe egyébként közel sem csak katonai járművek, hanem például luxushajók és vitorlások is bekapcsolódtak, az ütközet ettől függetlenül német győzelemmel zárult. A várost aztán 1945. május 9-én, a második világháború európai befejezésének napján tudták visszafoglalni. A népességre természetesen óriási hatással voltak a harcok, 1946-ra 20 ezerrel esett vissza a lakosság a tíz évvel korábbihoz képest – a háború után mindössze 10 ezren laktak itt. Ma viszont már nagyjából 90 ezer lakosa van a városnak.

Dunkerque éghajlata klasszikus óceáni klíma. Télen sincs igazán hideg, és nyáron sem kell félni a forróságtól, 20 foknál csak a legmelegebb napokon csúszik feljebb a hőmérő higanyszála.

Forrás: dunkirk-tourism.com

Látnivalók, kultúra

Dunkerque látnivalói abba a tematikába tartoznak, amelyekre elsőre is gondolnánk. Fényűző például a városháza, melyet a 19. század végén Louis Marie Cordonnier tervezett újflamand stílusban. A második világháború alatt ez az épület is leégett, és a korábban említett építész fia, Louis-Stanislas építette újra. A városháza 2005 óta a világörökség része.

A városban járva a Saint-Éloi templomot sem szabad kihagynunk, amelyet egyébként „A dűnék temploma” néven szoktak emlegetni. A gótikus és neogótikus stílusban épült egyházi szentélyt egy korábbi, leégett épület helyére emelték, de később az új monstrum sem úszhatta meg a pusztítást, hiszen az első, majd a második világháborúban is találat érte. A teljesen felújított verziót aztán 1985-ben tudták átadni.

A harangtorony játékát is messze földön ismerik. Jean Bart kantátája minden órában elhangzik az itteni harangok bongásának köszönhetően. A torony eredetileg egy templom része volt, ami leégett, ezt a részt pedig az átalakítási munkálatok során leválasztották.

Ha valakit az épületek helyett inkább a múzeumok érdekelnek, az is megtalálja a számítását: külön kiállítás foglalkozik a kikötő emlékeivel, a flamand, az olasz és a francia alkotásokkal, de van kortárs gyűjtemény is, ahol többek között Victor Vasarely pécsi származású művész egyes munkáit is megtekinthetjük (őt tartják a 20. század második felében jelentős op-art, azaz optikai művészet egyik legjelentősebb képviselőjének).

A Saint-Éloi templom (Forrás: Wikimedia Commons)

Dunkerque sportélete

Bár nem ez a legismertebb francia sportváros, néhány érdekességgel azért így is tudunk szolgálni. USL Dunkerque néven működik itt például futballklub, amely egyébként épp az előző szezonban esett ki a másodosztályból, így a következő szezonban csak a harmadik ligában fog küzdeni. A klubot 1909-ben alapították, és soha nem játszottak az első osztályban, a Francia Kupában is egyetlen alkalommal, 1929-ben játszott elődöntőt. Nem meglepő tehát, hogy a jelenlegi keretet is egy-két kivételtől eltekintve csak francia játékosok alkotják, a stadionjuk is egy alig ötezer néző befogadására alkalmas létesítmény.

Fontos helyi sportesemények kapcsolódnak a kerékpárhoz. 2007-ben és idén is innen indult a Tour de France egyik szakasza, a dunkerque-i négynapos verseny pedig fontos viadala a sportágnak. Az 1955 óta megrendezett versenyt az elmúlt évtizedekben olyan nagyságok nyerték meg, mint Alekszandr Vinokurov, Sylvain Chavanel, Rui Costa vagy Arnaud Démare, a legtöbb alkalommal pedig a belga legenda, Freddy Maertens nyert.

Egyébként nem gyakran rendeznek világversenyeket és nagy formátumú eseményeket a városban, egy 2000-ben rendezett junior úszó vb jegyezhető csak fel, amelyen egyébként a magyar versenyzők közül Risztov Éva szerepelt a legjobban.

Nagy Kornél (Forrás: hetmeteres.com)

A helyi kézilabdacsapat is említést érdemel, részben azért, mert ebben az együttesben korábban két magyar kiválóság is játszott Tatai Péter és Nagy Kornél személyében, utóbbi ráadásul még mindig az együttes alkalmazásában áll. A csapat az előző szezonban a 12. helyen végzett a francia bajnokságban, de 2014-ben például övék lett a bajnoki cím, 2011-ben pedig a Francia Kupában is csúcsra értek, nem beszélve a 2012-es EHF-kupa-döntőről, amelyben alulmaradtak a német Göppingen ellenében. Nagy Kornél egyébként néhány évvel ezelőtt így nyilatkozott a városról:

„Dunkerque itteni viszonylatban nem nagy város, de nekem tetszik, hogy mindenhol hamar ott tudok lenni. Abban a hitben jöttem ki, hogy az emberek itt, északon biztosan távolságtartóbbak, ehhez képest az ellenkezője igaz (...) Nyáron remek az idő, nincs elviselhetetlen meleg. Finom homokos a part, a gyerekeknek éppen ideális. A víz viszont hideg, mégis mindenki belemegy. Van egy szilveszteri hagyomány, amely alapján január elsején a helyiek beöltöznek mindenféle jelmezbe, és úgy rohannak be a vízbe.”

Egy jégkorongklub is működik itt, amely rövid ideig az első osztályban is szerepelt, de anyagi problémák miatt nem tudtak ott sokáig megragadni. A szabadidős sportok közül pedig természetesen a vízi tevékenységek élveznek előnyt, így a vitorlázás és a szörf is nagy népszerűségnek örvend.

Történelem, kultúra, sport – mi kellhet még? Dunkerque vitán felül megérdemel egy látogatást.

Kiemelt kép: marinas.com