Duruzsoló motor a dél-koreai válogatott alváza alatt

A H jelű négyesben Portugália és Uruguay mögé, de Ghána elé rangsorolják az előzetes várakozások Dél-Korea válogatottját, amely abban bízhat, hogy ismerős terepen vág neki a küzdelmeknek. A tizenegyedik tornarészvételre készülő ázsiaiak keretében nem túl sok az ismerős név, de akad egy-két igazán magasra taksált játékos is. Noha Hwang In Beom pont nem ilyen, de már ő is az öreg kontinensen keresi a kenyerét, és pontosan tudja, milyen sztárok közt megszakadni azért, hogy előbbre jusson.

Hwang In Beom 1996. szeptember 20-án született Daejeon külvárosában Seoguban. A helyi Daejeon Moonhwa általános és középiskola futballcsapatában kezdte meg az útját, ahonnét középiskolai évei alatt került be a Daejeon Citizen akadémiájára. 13 esztendősen már a nála két évvel idősebbek közt játszott, mert az edzői szerint rendkívül bátor, már-már agresszív stílusa miatt így lett volna letörhető a szarva, csakhogy ő nem futamodott meg sosem a harc elől. Fokozatosan fejlődött és tartotta a lépést a nagyobbakkal. 2015 tavaszán, a klub történetében a harmadik legfiatalabbként debütált az élvonalban, s tőle nem távol álló módon egy súlyos szabálytalanság miatt ki is állították az első meccsén. Néhány héttel később a „városiak” legfiatalabb gólszerzője lett, amit azóta már megdöntöttek.

„Azt hiszem, az egyik kulcsjátékosnak kellene lennem, de csak az egyiknek. Nem tartom magam a csapat legfontosabb játékosának, arra többeket is magam elé tudnék sorolni. Azonban olyan futballistának kell lennem, aki mindig arra törekszik, hogy segítse a csapatot, aki példát mutat, aki kiemelkedik a munkájával és a viselkedésével utat mutat a társainak. Az egységben van az erőnk, és ahogy más sem, én sem gondolhatom azt, hogy több vagyok bármelyikünknél, mert azzal nem kerülnénk közelebb a közös célhoz.”

2016-ban és 2017-ben is a K-League második legjobb játékosának választották, majd 2018 januárjában megkezdte a labdarúgókra vonatkozó kétéves katonai szolgálatot az Asan Mugunghwa kölcsönjátékosaként, de mivel a 2018-as Ázsiai Játékokon aranyérmes lett a válogatottal, így nyolc hónap után mentesült a további szolgálat alól. 2019 -ben a Vancouver Whitecapshez igazolt, de nem sokkal több mint egy év után elhagyta Kanadát és a Rubin Kazany csapatához szerződött. Oroszországban kisebb sérülések hátráltatták, de alapembernek számított, viszont a kirobbanó háború után a FIFA-szabály értelmében távozott, először csak ideiglenesen hazájába az FC Seoulhoz, majd nyáron végleg, az Olympiakosz kedvéért. Görögországban a nagy bevásárlás okán megannyi sztár mellett szerepelhet, de a bajnokságban alapember és a nemzetközi porondon is megkapja az esélyt.

Már egészen fiatalon tagja volt az utánpótlás-válogatottaknak, majd fokozatosan lépett feljebb. Az említett Ázsiai Játékok-győzelmet még az U23-as válogatott tagjaként élte meg, majd ezt követően már meg is volt a meghívója a felnőttek közé, ahol hat nappal a korosztályos torna döntője után már be is mutatkozott. Az a Paulo Bento adta meg neki az esélyt a debütálásra, akivel máig együtt dolgozhat a nemzeti csapatban. A 2019-es Ázsia-kupán már alapember volt (a negyeddöntőben kaptak ki 1–0-ra a későbbi győztes Katartól), a Kelet-Ázsia-kupán pedig a legjobb játékosnak választották. Ezt követően csak sérülés miatt hiányzott, vagy olyan felkészülési mérkőzésekre nem kapott meghívót, ahol – esetenként új játékosok kipróbálásának szándékával – engedte pihenni a portugál szakember. A világbajnoki kvalifikáció alatt csak a márciusi, már tét nélküli összecsapásokon nem játszott, de akkor épp sérüléssel küzdött.

„Erős az alkalmazkodási képessége. Az elmúlt három évben élt Daejeonban, Vancouverben, Kazanyban, Szöulban, Athénban, és bár ezekben az országokban, illetve városokban igencsak más a környezet és a kultúra, ám ezek ellenére mindig igen gyorsan beilleszkedett. Pontosan ez a helyzet vele kapcsolatban a pályán is. Akár védekezőbb, akár támadóbb szerepkört bíznak rá, mindet megoldja, de ugyanez igaz rá akkor is, ha a szélen kerül bevetésre. Remekül alkalmazkodik a körülményekhez, ami nagyon pozitív erény.”

Az ügynöke fenti nyilatkozatában említett alkalmazkodó képesség mellett mindenképp kiemelendő a kreativitása. Remekül szabja meg a játék tempóját, legyen az a lassítás vagy a gyorsítás, de az is nagyon fontos jó tulajdonsága, hogy kiválóan áll ellen a presszingnek, azaz nem zavarja a letámadás. Az a fajta középpályás, aki akár a „hatos” poszton a kemény játékot „tördelő” futballista is tud lenni, de akár „tízesként” az utolsó passzok kiosztásában is tud jeleskedni. A válogatottban többnyire box-to-box „nyolcasként” szerepel, mert így tudja minden kvalitását kamatoztatni, és meg is kapja a kellő szabadságot Bentótól, ő pedig a taktikai érettsége okán ezzel élni is tud.

A tornán egy nagyon nehéz csoportba kerültek, de az, hogy már többször is futballoztak Katarban, előnyt jelenthet számukra, az alkalmazkodás itt is nagyon fontos szempont lehet. Uruguay és Portugália is erősebbnek tűnik, de e kettő, rutinra építő csapat – és persze Ghána – ellen a lendületes focijuk akár meglepetést is érhet, és ezt természetesen szeretnék is hozni, hogy – 2002 és 2010 után – harmadszor is meglegyen nekik a csoportkörből való továbbjutás.

Kiemelt kép: Matthew Ashton - AMA/Getty Images