Ebéd utáni kávé Rudival – Messi nimbusza erősebb a teljesítményénél a FIFA-nál

Bízom abban, hogy az elmúlt 30 napban, akik követtek ezen az úton és olvasták a tornával kapcsolatos gondolatokat, észrevételeket, azok plusz információkkal, érdekes aspektusokkal gazdagodhattak a sorok által, magukra véve azt a szemüveget, melyen keresztül én is sokszor nézem a történeseket. A búcsú, a búcsúzás legtöbbször fájó, negatív érzésekhez kötődik az elválás, pedig hiszek a mondásban: ne szomorkodj, hogy vége lett, örülj, hogy megtörtént. A csúcsot jelentő góleső, a vártnál magasabb minőség és színvonal, valamint a kiváló egyéni teljesítmények, csupa olyan dolog, ami a pályán történt, okkal segíthetnek abban, hogy örömmel emlékezzünk erre a világbajnokságra.

Számos kérdés foglalkoztatott a lefújás óta: lehet Lionel Messi ennyiszer a legjobb játékos egy védekezőmutatókban a csúcsra jutó csapatnál? Hogy fordulhat elő, hogy az a kapus, aki átlagban mérkőzésenként egyszer sem hárít, az a torna legjobb kapusa lesz? Kik nyújtották a legjobb teljesítményt, milyen képek villannak be először?

Hét vb-meccset játszottak az elődöntőbe jutott csapatok. Argentína hét találkozójából Messit ötször választották a mérkőzés legjobbjának, ez abszolút világbajnoki rekord. 2014-ben már egyszer sikerült négyszer elhódítania ezt a titulust és a holland Wesley Sneijder is büszkélkedhet ugyanilyen sikeres vb-szerepléssel 2010-ből. Annak jogosságán nyilván felesleges elkezdeni polemizálni, hogy az argentin sztárt világbajnoki fellépéseinek a 42,3 százalékán választották meg eddig a legjobbnak, de az érdekesnek tűnt, hogy a megvillanásai ellenére is ennyiszer látták a legjobbnak. Nem csak a saját csapatából, hanem az ellenfeleket figyelembe véve is. Túlzás, ez is csak a nimbuszának szól, vagy valóban, számokkal is alátámasztható ez az elismerés?

A FIFA szakmai díjait odaítélő, elvileg elfogultság nélkül választó szakemberei már óriási kérdőjeleket rajzoltak sokak fejébe azzal, hogy a kapujára érkező 14 kísérletből nyolc gólt kapó, mindösszesen hatszor hárító Emiliano Martínez miképp lehet egy torna legjobb kapusa. A probléma ezekkel a díjakkal is most már az, hogy amióta megjelentek a futballban a konkrét számok, azonnal látja mindenki ezeket a statisztikákat és egzakt következtetést tud levonni belőlük. Messi esetében is itt kezdődik a dilemma: mi számít többet egy vb-cím elnyerése esetén, az, aki egy zseniális, látványos mozdulatával, passzával, befejezésével eldönt egy meccset, vagy az, aki mögötte 90 vagy 120 percig robotol, űrszámokat hoz labdaszerzések, párharcok és megtett kilóméterek terén? Természetesen egyik sincs a másik nélkül, de ezt úgy értékelni, hogy minden alkalommal csak az az egy, kivételes tudást igénylő mozdulat a legjobb, az a többi csapattárs teljesítményének a semmibevétele, lekicsinylése. Pláne, ha az a gól, az a kivételes befejezés tizenegyesből történt.

Messi mind a hét argentin találkozón szerepelt, kétszer hosszabbítás és tizenegyesek vártak rá és csapatára, ez 690 perc és a nem számolt, ezen a vb-n oly hosszúra nyúlt első- és második félidei hosszabbítások. Hét góllal és három gólpasszal zárt, ugyanúgy tíz kanadai ponttal, mint Kylian Mbappé. Öt tizenegyest végezhetett el a rendes játékidőkben, ebből négyszer volt eredményes. A személyes xG-mutatója 6,6-ot jelzett a torna végeztével, a tizenegyesek nélkül 2,7-et, ami azt mutatja, hogy a helyzetei minősége alapján pont annyi gólt szerzett, amennyit kellett, nem volt benne különösen nehéz, lehetetlen szögből érkező találat. 80,9 százalékos passzhatékonysággal végzett, ami nála átlagosnak mondható, különösen a hosszú átadásai között volt több hibás is. Ugyanúgy 27 lövéssel végzett, mint a megnyert Copa Américán, melyből ezúttal 13 talált kaput. Az SCA-mutató, mely a lövésekhez vezető passzok, cselek, vagy szabadrúgások számát mutatja, 43 olyan Messi-akciót talált, melynek lövés lett a vége. Ez sem alacsony szám, de a Copa Américán például, vagy az előző világbajnokságon is ennél jobb számokat hozott átlagban. Ugyanez a helyzet a GCA-mutatóval, mely a gólokhoz segítő passzok, cselek, pontrúgások számát összegezi. Messi védekező mutatóiról pedig nehéz lenne bármit is írni, annyira nem mutatnak semmit, vagy fogalmazunk tisztán és egzaktan: nincsenek. Minden egyes mutatójában visszaesés tapasztalható a dél-amerikai kontinenstornához mérten, a sikeres szerelések terén például három darab szerepel a neve mellett, vagyis 230 percenként lehet számítani a segítségére.

Akkor a többiek még ennél is rosszabbak? A másik csapatban sem találhatunk jobbat? Ez nyilván nem igaz, és ez a bejegyzés sem arról szól, hogy Messi elévülhetetlen érdemeit kicsinyítsük, vagy ne ismerjük el azt a mérhetetlen pluszt, amit ő ezen a világbajnokság a csapat teljesítményéhez hozzátett. Viszont azt is észre kell venni, hogy van Messi és egy köré épített csapat, ahol ugyancsak elismerésre méltó produkciók vannak, sokszor értékében többet a csapat teljesítményéhez hozzáadó, mint az egy belőtt tizenegyes és a 90 percen át tartó figyelem, mellyel az ellenfél védői tüntetik ki a zseniális labdarúgó játékát. Hogy a csapattársak vagy az ellenfélnél játszók közül kiből lehetett volna még választani?

A támadóharmadba a legtöbb passzt Pedri indította Katarban, 71 ilyen átadása volt, mögötte Luka Modric végzett 52 passzal.

A levegőben Youssef En-Nesyri (22) és a Ferencváros által is megkörnyékezett dél-koreai támadó Cho Gue Sung (21) és a tornán egyetlenegy, a döntőben ejtett hibát kivéve mindvégig magabiztosan játszó és a védelmet tökéletes irányító Nicolás Otamendi (21) volt a legjobb, ők nyerték a legtöbb fejpárbajt.

A kapusok rangsorában természetesem nem Emiliano Martínez teljesítménye a zászlóshajó, a horvát Dominik Livakovic (25) mutatta be a legtöbb védést, mögötte a Juventus és a lengyel válogatott sztárja Wojciech Szczesny védett, ráadásul a legjobb hatékonyság az ő nevéhez fűződik. Martínez semmilyen megközelítésben nem fért az első tízbe sem.

2018-ban még Luka Modric nyert a labdavisszaszerzések terén, ezúttal a második hellyel is be kellett érni, mert ebben a műfajban Sofiyan Amrabat (57) végzett az élen.

Az ellenfél tizenhatosán belüli érintések terén tarolt a két világsztár, Mbappé 69, Messi 45 érintéssel zárt, ami érdekesebb, hogy Jamal Musiala, mindössze három mérkőzéssel a harmadik pozícióban szerepel, ő 35-ször ért a büntetőterületen belül labdába.

A legtöbb szerelés Achraf Hakimi (26), Mateo Kovacic (24) és Enzo Fernández (22) nevéhez kötődik. A három játékos közül bármelyik nyerhetett volna teljesítménye és számai alapján több mérkőzés legjobb játékosa díjat.

A legtöbb sikeres cselt ugyancsak Mbappé (25) mutatta be, őt Musiala (19), aki még így is magasan megelőzi Messit (15) és Sofiane Boufalt (14).

A világbajnokság legtöbb helyzetét Antoine Griezmann (22) alakította ki, ebben a kategóriában Messi (21) is tündökölt, mint a már említett lövések terén is, ahol ugyancsak Mbappéval karöltve végeztek az élen.

A sok szép mozdulatnak, felejthetetlen szerelésnek, ámulatba ejtő góloknak, mint Richarlison ollózása, vagy a csodálatos passzoknak még ülepedniük kell, de az igazán fanatikusoknak nem kell sokat várni az újabb futballélményekre, hiszen december 26-án, a Boxing Dayen, folytatódnak az angol bajnokság, a Premier League küzdelmei.

A torna álomcsapata:

Dominik Livakovic (Horvátország) – Achraf Hakimi (Marokkó), Nicolás Otamendi (Argentína), Josko Gvardiol (Horvátország), Théo Hernandez (Franciaország) – Antoine Griezmann (Franciország), Sofiyane Amrabat (Marokkó), Enzo Fernández (Argentína) – Bukayo Saka (Anglia), Lionel Messi (Argentína), Kylian Mbappé (Franciaország).

Kiemelt kép: Getty Images