Edin Džeko búcsújára még az étlap is megváltozott

Tíz helyett tizenegy ćevapi. Ennyivel adtak többet a grillezett húsrudacskákból egyes boszniai éttermek Edin Džeko válogatottbúcsúja alkalmából, a csatár tizenegyes mezszámára utalva. Szarajevóban hatalmas, a mezét ábrázoló molinóval köszönték meg a szolgálatait. Aki október 2-án nem jutott el a Svédország elleni mérkőzésre, az is könnyen belefuthatott az ünneplésbe.

Zenicában a 62. percben ért véget az utolsó fellépése. A társak sorfalat álltak, a közönség tapsolt, a svédek elleni találkozó végül 1–1 lett. Džeko 152 válogatottsággal és 73 góllal zárt, mindkettő nemzeti rekord.

Csakhogy egy plusz ćevapit aligha a statisztikai táblázatok kedvéért tesznek a tányérra. Ehhez az is kell, hogy az emberek a játékos történetében a sajátjukból is felismerjenek valamit.

Szarajevóból Csehországon át a bajnoki címig

Džeko hatéves volt, amikor elkezdődött Szarajevó ostroma. A The Players’ Tribune-on idén megjelent visszaemlékezésében arról írt, hogyan bújt el az édesanyjával egy cipősszekrény mögött a lövések elől. A nagyszülők lakásában az unokatestvéreivel társasjátékoztak; a robbanások néha még a figurákat is megmozdították a táblán. A csendesebb időszakokban kimehettek játszani, az anyja pedig attól rettegett, hogy nem tér haza.

A futballhoz később is kellett a család. Édesapja kenyeret és süteményeket szállított, közben időt szakított arra, hogy edzésre vigye. Džeko a Željezničartól tizenkilenc évesen került Csehországba, a Teplicéhez. Saját bevallása szerint először nem lelkesedett az ötletért. Két évvel később már a Wolfsburg szerződtette.

Németországban hirtelen nagyon magasra került a mérce. A Wolfsburg 2009-ben története első bajnoki címét nyerte, Džeko 26, csatártársa, Grafite 28 góllal járult hozzá. A két támadó együtt ötvennégyszer talált be egyetlen bajnoki idényben. A következő szezonban Džeko már egyedül végzett a góllövőlista élén, 22 találattal.

A cseh kitérő után három év elég volt ahhoz, hogy a Bundesliga egyik legkeresettebb csatárává váljon.

Agüero gólja előtt neki kellett egyenlítenie

A Manchester City 2011 januárjában igazolta le. Bő egy évvel később Džeko részese lett az angol futball egyik legtöbbször visszajátszott jelenetsorának, még ha az emlékezet többnyire a befejezéshez ugrik is.

2012. május 13-án a City a ráadás kezdetén 2–1-re vesztésre állt a Queens Park Rangers ellen. Džeko David Silva szögletét fejelte a kapuba, és ezzel egyáltalán megteremtette a lehetőségét annak, hogy néhány perccel később Sergio Agüero megszerezze a bajnoki címet érő gólt.

A híres 3–2-höz előbb kellett a 2–2.

Két évvel később sem egyszerűen ott volt a következő bajnokcsapat keretében. A hajrában betalált a Crystal Palace ellen, kettőt rúgott az Evertonnak, majd az Aston Villa elleni találkozón is ő törte meg a gólcsendet.

Ez a három győzelem sokat elmond arról, milyen súlya volt a munkájának egy olyan csapatban, amelyben Agüero mellett is meg kellett találnia a helyét.

A két angol bajnoki cím közé ékelődött egy másik, otthon még nagyobb ünnep. Bosznia-Hercegovina 2013 őszén Litvániában biztosította be története első vb-részvételét. Džeko visszaemlékezése szerint az édesapja is átugrott a lelátót a pályától elválasztó falon. Megsérült a lába, sántítva jutott el a fiához, aztán sírva ölelték meg egymást.

A 2014-es brazíliai világbajnokságra készülhettek.

Gólok és új feladatok Olaszországban

Džeko 2015-ben Rómába ment, és Olaszországban is gólkirály lett: a 2016–2017-es Serie A-idényt 29 góllal zárta. Később, 35 évesen az Interhez igazolt. Olyan korban kapott új feladatot egy európai élcsapatban, amikor egy csatárnál már rendszerint azt számolgatják, mennyi maradhatott benne.

A magyarázat egy része a kaputól távolabb keresendő. A Büntető 2021-es Inter-elemzése is azt emelte ki, hogy Simone Inzaghi csapatában Džeko mélyebben kapcsolódott be a játékba, és nagyobb szerepet kapott a támadások felépítésében. Visszalépett a labdáért, megjátszható volt a középpályásoknak, és tovább tudta tenni az átvett passzt a felfutó társak felé.

A középhátvédnek így azt is el kellett döntenie, meddig követi őt a kaputól.

Ebben rejlik pályafutásának egyik fontos sajátossága. Džeko a tizenhatoson belül is komoly veszélyt jelentett, de az edzőinek nem kellett addig várniuk a hasznára, amíg oda eljutott a labda. A támadás korábbi szakaszaiban is lehetett rá építeni. Ez másféle mozgást és együttműködést kívánt Rómában, mint Milánóban; ő mindkettőhöz alkalmazkodott.

Nuno Campos, aki Paulo Fonseca stábjában dolgozott vele a Románál, a Büntetőnek adott februári interjújában így jellemezte:

„Dzeko rendkívül intelligens futballista, az a fajta komplett center, aki bárhonnan, bárhogy képes betalálni, jobbal, ballal, fejjel.”

Campos a mindennapi profizmusát is kiemelte: azt, hogy az életének apró részleteire is odafigyel. Szerinte ez magyarázza, hogy közel negyvenévesen is ezen a szinten tud futballozni. Interjú Nuno Campossal, a ZTE vezetőedzőjével Az Interben még 37 évesen is kezdő volt a 2023-as BL-döntőben, éppen korábbi klubja, a Manchester City ellen. A trófeát a City vitte el, Džeko pályafutásának azonban ez sem lett a záróestje.

Válogatottbúcsú és folytatás a Schalkénál

A Fenerbahçe és a Fiorentina után 2026 januárjában a Schalkéhoz szerződött. Ezúttal egy másodosztályú csapatnak kellett segítenie a feljutásban. Tizenegy bajnoki mérkőzésen hat gólt szerzett és három gólpasszt adott, a gelsenkircheniek pedig három év után visszatértek a Bundesligába. A kezdetben fél évre szóló megállapodásból augusztusra 2027-ig érvényes szerződés lett.

Közben a bosnyák válogatottal 2026-ban másodszor is kijutott a világbajnokságra. A 2007-es, gólt hozó bemutatkozásától az októberi búcsúig csaknem húsz év telt el. Ez már akkora idő, hogy a legfiatalabb szurkolók számára a válogatott és Džeko szinte elválaszthatatlan volt egymástól. Most először úgy kell majd elképzelniük a következő éveket, hogy ő biztosan nem lép pályára.

A Schalkénál közben egészen másféle tervek készültek. Džeko a hosszabbítás után arról beszélt a klub honlapjának, hogy a felesége és a gyerekei is a folytatásra biztatták, és Németországba költöznek hozzá. Maga is úgy érezte, még tud segíteni a csapatnak. Arra pedig, miért vállalja továbbra is az edzéseket és a mérkőzéseket, elég hétköznapi magyarázatot adott:

„Ha nem így lenne, a nyaraláson maradtam volna.”

Borítókép: Getty