Edin Dzeko régi önmagát idézi, egy új köntösben
A legutóbbi idényben már erősen megkopott Edin Dzeko tündöklése, de így is az AS Roma egyik meghatározó alakja volt. A fővárosi klub történetének egyik legjobb befejezőcsatárának Milánóba szerződve az Inter új edzője, Simone Inzaghi egy új szerepkört talált ki. A bosnyák csatár a szezon elején legszebb éveit idéző játékkal rukkolt elő, és bizonyítja, hogy még 35 évesen is képes a változásra a siker érdekében.
Ha nem lett volna a koronavírusjárvány, akkor most szinte biztosan nem lenne okunk erről írni, mert az adta meg az esélyt Edin Dzekónak, hogy ő lehessen a bajnoki címvédő Interben Romelu Lukaku pótléka. Talán kissé degradáló a kifejezés, de az kétségtelen, hogy a milánóiak a liga egyik legjobb centerét veszítették el a nyár folyamán, amikor is a belga visszatért Londonba. A bosnyák egy olyan megoldás volt a Nerazzuri szempontjából, amit az igencsak szűkös anyagi helyzetük engedett. A kínai Suning Holdings tulajdonában lévő klub financiális állapota katasztrofálissá vált a COVID-19 következtében. Egyrész halasztani kellett a tervben lévő stadionprojektet, valamint az Inter rákényszerült, hogy a legjobbjai közül néhányat eladjon. A bevételkényszer helyzetben Dzeko egy minőségi megoldásnak lett elkönyvelve, mert rutinos, ismeri a bajnokságot és a vételára kellőképpen alacsony volt, még ha a fizetése nem is annyira kevés.
A bosnyák csatár már az előző három átigazolási időszakban is összecsomagolt bőröndökkel várta az utolsó órákat Rómában, mert szinte mindenki biztosra vette, hogy elhagyja a fővárost. A különböző okok és történések azonban nem így alakították életét, így egészen a mostani nyárig maradt. Ennek is köszönhető, hogy ő lett az AS Roma egyik legjobb, legeredményesebb befejező csatára. Nem volt a legszebb a kapcsolata a klubbal a végére – elegendő a csapatkapitányi karszalag elvételére gondolni –, de az érdemei elvitathatlanok.
A szerződtetésekor a többség úgy gondolta, hogy Milánóban is ő lehet az első számú befejezőcsatár. Ez amennyire igaz rá, annyira nem is, mert egy teljesen más szerepkört talált ki számára a nyáron kinevezett Simone Inzaghi. A szintén a fővárosból – csak épp az SS Laziotól – elhozott szakvezető abból próbál főzni, amije van és remekül alkalmazkodott az Antonio Conte utáni körülményekhez. Az elődje a csatárkérdést illetően könnyű helyzetben volt, mert Lukaku egy rendszerré lett az elmúlt években, s rá lehetett építeni egyszemélyben, mert a belga rendkívül sokrétű támadó. Nem egyszerű feladat pótolni őt, s valójában meg sem próbálkozott ezzel Inzaghi, hanem újított és ebben kapott főszerepet Dzeko.
Az elsődleges különbség a játékában, hogy a kaputól sokkal messzebb szerepel, mert rengeteg feladatot szabott rá az edző a támadásépítésben. Míg Rómában a befejezőcsatár volt egy egyszemélyes vagy épp egy háromfős támadószekcióban, addig Milánóban a kétcsatáros szerkezetben egyre inkább ő nevezhető a visszavontabb pozícióban lévőnek. Ennek egyik legjobb példája, hogy az előző idényben a semleges harmadban a párharcainak a 40,7%-t vívta, míg a most zajló szezonban ez a mutató 49,6%-os. A kis minta, ami jelen esetben kilenc mérkőzés 27 találkozóval szemben is jól visszaadja a változást.
A passzjátéka ugyancsak felértékelődött, mert mind mennyiségben, mind minőségben jobban néz ki a teljesítménye, mint az előző szezonban. Ebben olyan szintet tud hozni, mint amire néhány éve képes volt a fővárosban. Sokkal többet veszi ki a részét az összjátékból, s ő maga is része a támadásépítésnek. A progresszív passzok, a boxon belülre juttatott átadások, és a kulcspasszok is látványosan emelkedtek, akár csak az összes passz mennyisége, az pedig csak bónusz, hogy pontosabb is, mint a legutóbbi kiírásban. A semleges harmadban megvívott párharcok terén a fejpárbajait jó hatékonysággal nyeri meg, ami már önmagában egy passz tud lenni a társ felé, de ha megszerzi a labdát akkor meg is tudja azt játszani. A taktika szerves része lett, hogy a labdaszerzés után őt lehet keresni, ő pedig mélyen visszahúzódva tud többnyire az érkező nyolcas, vagy a szélek felé továbbítani.
Inzaghi jó érzékkel változtatott azon, hogy egy statikus centert játszasson Dzekóval, mert ez láthatóan nem tett jót neki Rómában sem. A befejezések terén is komoly változást ért el a bosnyáknál, de ez csapatszinten is igaz, mert a szezon egyik leglátványosabb újdonságát hozta a Nerazzuri támadójátéka. Ennek mintapéldája a Bologna FC elleni összecsapás volt, amikor a szélről betett labdák után jöttek a milánóiak góljai, s mindegyiknél egy törvényszerűséget lehetett megfigyelni.
A szárnyvédő beadásánál – vagy belőtt labdájánál – a tizenhatoshoz először érő támadó (a képen sárgával bekarikázva) minden esetben a hosszú oldali kapufát támadja a védője vakoldalán, ezzel teret nyit a rövid oldalon. A másodikként érkező támadó helyezkedése kulcsfontosságú, mert az őt figyelő védő nem mehet be a szándékosan nagyra hagyott területbe, mert az emberét nem hagyhatja szabadon, így pedig egy úgynevezett 50-50-es párharcot hoz létre ezzel az Inter, amiben a látatlanból érkező csatár be tud vágni a védője elé.
A fejpárbajokban remek mutatókkal bíró milánói csatárokat így próbálja meg az esetek döntő többségében előnyös helyzetbe hozni Inzaghi. Ebből is adódik, hogy miközben Dzeko a veszélyeztetések felében fejessel próbálkozik, mégis rendkívül magas minőségűek ezek a kísérletek. Az idei szezon során egyelőre 0,20 NPxG/sh mutatóval bír, ami az elitbe tartozik a topligákat figyelembe véve. Látható azz alábbi videón is, hogy az előbb elemzett taktikai húzásnak köszönhetően közvetlen közelről tudott gólt szerezni a Sassuolo elleni mérkőzésen a bosnyák.
[video width="1920" height="1080" mp4="http://legacy.bunteto.com/wp-content/uploads/2021/10/Dzeko-gol.mp4"][/video]
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindössze 20 kísérlete volt eddig, ami olaszországi karrierjében messze a legalacsonyabb szám 90 percre vetítve. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a taktikának is köszönhetően átlagosan kilenc méterről adja le a lövéseit, ami rendkívül közel van a kapuhoz – sosem volt ennyire alacsony ez a mutató az esetében. Mindössze egy próbálkozása volt a tizenhatoson kívülről. Az alábbi képen látható, hogy 1,04/90 gólt átlagol, ami jó eséllyel tarthatatlan állapot, bár erre a magyarázatot abban kell keresni, hogy a nyolc kaput találó kísérletéből hat gól született, ami igencsak imponáló, s masszívan jobb mérleg, mint amit a 29 találatos római szezonjában produkált.
Kétségtelen, hogy az ár/érték arányban az eddig eltelt idő alatt Dzeko a Serie A egyik, ha nem a legnagyobb fogása. Az Inter pont annyira alakult át Simone Inzaghi irányítása alatt, hogy kis túlzással észre sem vehető Lukaku hiánya, egyelőre leginkább a bosnyáknak köszönhetően. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy még nagyon hosszú a szezon, az új szerzemény pedig 35 évesen aligha lesz már vasember, bár meg kell hagyni, hogy az új edző egyelőre nem terheli túl.
Borítókép forrása: Getty Images
Szerző
