Edzők a legrosszabb győzelmi mutatóval a Premier League-ből
Cikkünk apropóját Frank Lampardnak, a Chelsea kispadjára a szezon végéig visszatérő korábbi legendának a nem túl fényes bemutatkozása adta, akinek esélye volt arra, hogy a Premier League történetének legrosszabb győzelmi mutatójával bíró menedzserek egyike legyen. Mivel a Chelsea tegnap 3–1-re nyert a Bournemouth otthonában, ez a csúfság nem eshet meg Lamparddal ebben az időszakban, ám ha már megnéztük a statisztikákat, a gyűjtést publikáljuk: övék a legrosszabb győzelmi mutató az angol labdarúgás első osztályában!
A listára sok szakember nevét fel lehetne még írni, ám azért, hogy hiteles legyen a statisztika, bizonyos kritériumokat meg kellett határozni, hogy valóban olyan szakemberek kapjanak csak helyet rajta, akiről elhitték a klubtulajdonosok, illetve a vezetőség tagjai, hogy hosszabb távon is megoldást jelenthetnek, és nem csak egy-két meccsen voltak beugrók. Így aztán legalább tíz sorozatban egymás után letudott bajnoki mérkőzést szabtunk meg minimumként, és ennek következtében egyébként olyan extrém példák nem fértek fel a listára, mint Frank de Boeré, aki például minden meccsét elveszítette a Crystal Palace kispadján, igaz, csak négy találkozót kapott.
10. hely – Chris Hutchings (a győzelmi mutatója: 8,33%)
A Bradford City AFC 1999-ben jutott fel az élvonalba, majd nagy küzdelem árán – az utolsó négy bajnokiból hármat megnyerve – Paul Jewell legénysége kivívta a bennmaradást. A menedzser távozott, hogy átvegye a Sheffield Wednesday irányítását, a helyére pedig a korábbi segítője, az a Chris Hutchings került, akinek ez volt az első vezetőedzői megbízatása (az asszisztens edzői pozíciója előtt csak az utánpótlásban dolgozott).
Az Intertotó-kupában két kört is mentek, ám a 2000-01-es Premier League-szezon első 12 mérkőzésén egyetlen győzelmet arattak – a 2. fordulóban a Chelsea ellen megnyerték az évad első hazai meccsét –, így aztán novemberben menesztették is a nyáron kinevezett szakembert, akinek a teljesítménye a csapattal a bajnokságban hét pont és 5–19-es gólkülönbség volt. Az edzősködés mellett kőművesként is dolgozó Hutchings visszatért Jewell mellé, és ezen a szinten mindössze egyszer volt ezek után még vezetőedző, a Wigannél, miután a korábbi főnökét elküldték. Itt is éppen 12 bajnoki mérkőzés jutott neki, mielőtt lapátra tették.
9. hely – Szlavisa Jokanovics (8,33%)
A 2014-es PL-búcsút követően a Fulham FC látványosan szétesett, a második Championship-szezonjában csaknem búcsúzni kényszerült. Ekkor Szlavisa Jokanovics mentette meg a londoniakat, akikkel az első teljes idényében bejutott a play-offba, majd a második próbálkozásra bronzérmesként ki is harcolta a feljutást.
A több mint százmillió eurós bevásárlás nem segítette a szerb szakember dolgát, akinek a 12. fordulót követően mennie kellett. A mérlege? Kilenc vereség mellett egy Burnley elleni siker és két döntetlen, vagyis öt pont, 11–31-es gólkülönbséggel. Ezután Katarban próbálkozott, majd kapott még egy esélyt a szigetországban (Sheffield United), most pedig épp a moszkvai Dinamónál dolgozik.
8. hely – Slaven Bilic (7,59%)
Nyolc egymást követő élvonalbeli szezon után 2018-ban búcsúzott a West Bromwich Albion, amelynek kisebb meglepetésre nem sikerült azonnal visszajutnia. A második idényre Slaven Bilic kapta meg az irányítást és bár a vége szoros lett, a WBA megőrizte a második, automatikus feljutást jelentő helyet. Ott azonban jelentős erősítések híján nem sok sót evett meg az újonc.
A tizedik fordulóban szerezték meg az első győzelmüket, és hiába szerzett pontot a csapat idegenben a manchesteri kirándulás során, a 13. kört követően a horvát szakembernek mennie kellett. Hét megszerzett ponttal, illetve tíz lőtt és 26 kapott góllal búcsúzott, de sokan úgy gondolták, hogy még kaphatott volna némi időt. Bilic ezután megjárta Kínát, majd próbálkozott újfent a szigetországban, taval szeptemberben lett a második ligás Watford menedzsere, ám március óta munka nélkül van, és várja a megkereséseket, ami valószínűleg meg is fog érkezni hozzá.
7. hely – Billy Davies (7,14%)
Sokan nem értették, hogy miért vásárolta ki 2006 nyarán a Derby County Billy Daviest a prestoni szerződéséből, de a klubnál nehezen viselték el, hogy az élvonaltól való négy évvel korábbi búcsú után háromszor is a kiesés ellen küzdöttek a másodosztályban is. A skót szakember jött, látott és bronzérmes lett, majd a rájátszásban is diadalmaskodva kivívta a feljutást. Természetesen óriási kedvenccé vált a klubnál, akinek ezek után azt is elnézték egy jó ideig, hogy rosszul alakulnak a dolgok az élvonalban.
Döntetlennel rajtoltak, majd jött a hatodik fordulóban a csapat szezonbeli egyetlen győzelme (a Newcastle United ellen), majd ezután két ikszre futotta, így végül novemberben közös megegyezéssel távozott. 14 mérkőzésen hat pont és 5-33-as gólarány volt a mérleg az idény első harmadában, és ez még a sikeresebb volt, mint a folytatás, a Kosok ugyanis – azóta is a legrosszabb PL-szezont produkálva – csontutolsóként búcsúztak el a legmagasabb szinttől. Később Davies még Nottinghamben dolgozott két részletben, de évek óta nem edzősködik profi szinten.
6. hely – Steve Wigley (7,14%)
A Southampton FC történelemkönyvébe 2004 egy különleges évként került be, de nem jó értelemben véve. A tavasszal megváltak a korábbi szezonban megbízhatóan dolgozó edzőtől, Gordon Strachantől, akinek a helyét Paul Sturrock vette át. Az eredmények egész szépen jöttek, de a 2004-05-ös idény elején egyre több panasz volt rá az öltözőből, így két kört követően közös megegyezéssel távozott. A kispadra így az akadémia igazgatója, Steve Wigley ült le – mindenféle vezetőedzői tapasztalat nélkül.
Amennyire rossznak tűnt a döntés első ránézésre, épp annyira az is lett. A tizenegyedik mérkőzésén jött össze az első győzelem, és hiába tudtak döntetlenekkel pontokat szerezni, a csapat látványosan a másodosztály felé tartott. 14 bajnokin kilenc pont, 12–20-as gólkülönbség, és végül lezárult az 1978 óta tartó élvonalbeli tagság. Wigley nem kívánt a jövőben vezetőedző lenni felnőtt szinten, néhány beugrása még volt, jelenleg pedig a Fulham utánpótlásában dolgozik.
5. hely – Jan Siewert (6,67%)
A Huddersfield Town remekül eltalálta a dortmundi második csapatot irányító David Wagner kinevezését 2015-ben, így amikor őt menesztették, akkor ugyanúgy a vesztfáliaiak tartalékjainak edzőjét keresték meg. Ő volt Jan Siewert, akinek egyetlen felnőtt szintű megbízatása volt, egy nem túl jól sikerült negyedosztályú esseni szezon. Igen jelentős vitákat generált a kinevezése, és végül nem a klubnak lett igaza a döntést illetően.
Négy vereséggel kezdett, majd legyőzték a Wolverhamptont, hogy aztán újabb nyolc vereséggel folytassák, végül szépen búcsúztak két döntetlennel. A német szakember maradt a kispadon, ám amikor a következő évadban a Championshipben három meccsen egy ponttal kezdett, akkor kirúgták. 15 mérkőzés, öt pont, kilenc lőtt gól mellé 36 kapott, finoman szólva sem sült el jól ez a váltás. Siewert visszatért Németországba és Mainzban vállalt munkát, ahol most épp a tartalékcsapat edzője.
4. hely – Alan Pardew (5,56%)
A West Bromwich Albionról már volt szó és most is ők kerülnek a középpontba, ám egy kicsit korábbi időszakban járunk. Egészen pontosan 2017 végén, amikor a klub vezetősége úgy dönt, hogy csaknem három év után búcsút int Tony Pulisnak, aki stabil középcsapatot faragott a WBA-ból. Jött a helyére az az Alan Pardew, akiről többen úgy gondolták a bejelentéskor, hogy ez az utolsó esélye számára a Premier League-ben.
Azt nem lehet mondani, hogy tíz meccsen ne nézett volna ki elfogadhatóan a négy vereség, bár az kétségkívül nem segített, hogy ebben az intervallumban csak a Brightont verték meg. Azonban ezt nyolc vereség követte, és ezzel el is dőlt, hogy búcsúzni fognak az élvonalból. 18 mérkőzésen 12 vereség, nyolc pont, 13–30-as gólkülönbség volt Pardew mérlege, de akkora kárt nem okozott a menedzser, hogy a másodosztályban is összeessen a klub. A tréner azóta külföldön kapott csak munkát (Hollandiában, Bulgáriában és Görögországban is dolgozott az élvonalban), Angliában alacsonyabb szintről sem keresik.
3. hely – Mick McCarthy (5,41%)
Listánk legkülönlegesebb esetéhez érkeztünk, ugyanis Mick McCarthy a 2002-03-as idény végén került a Sunderland AFC kispadjára, ahol rögtön kilenc vereséggel kezdett. A kiesés már a kinevezésekor is biztos volt, így neki a másodosztályban volt igazából feladata. Bronzérmes lett a csapat, ám a rájátszásban elbuktak, de mivel a trénert az öltözőben szerették, így maradt, és a második idényében bajnok is lett a „fekete macskákkal”. Visszatértek tehát a Premier League-be, hogy ott aztán 28 fordulóig húzza, ami alatt két győzelem jött össze neki a gárdával.
Miután két különböző idényben, de egyazon időszakon belül irányította az ír szakember a Sunderlandet, így 37 mérkőzésre rúg a PL-statisztikája, ami alatt 10 pontot tud felmutatni, 21–70-es gólkülönbséggel. McCarthy megítélésén nem rontott ez az egész semmit sem, ezután lett a Wolves edzőlegendája, és még jó néhány szép emléket fel tud mutatni az ezt követő időszakából is.
2. hely – Terry Connor (0%)
A sors fintora, hogy épp lezártuk a McCarthyról szóló részt, ugyanis épp az ő menesztése után döntött úgy a Wolverhampton vezetése, hogy a korábbi asszisztense, Terry Connor ideális megoldás lesz a kispadra a 2012-12-es szezon utolsó harmadára. Amikor kinevezték, ugyan már kieső helyen álltak a „farkasok”, de ugyanannyi pontjuk volt, mint az előttük lévő két együttesnek.
A korábbi segédedző bebizonyította, hogy van, akinek abszolút nem való a vezetőedzői állás. 13 bajnokin győzelmet nem arattak, a négy döntetlen és a 12–33-as gólarány után kiestek, és a lejtőn olyannyira elindultak lefelé, hogy egyből kizúgtak a másodosztályból is. Az angol szakember visszatért Mick McCarthy mellé és végigkísérte őt minden állomáshelyére.
1. hely – Paul Jewell (0%)
A kör tulajdonképpen bezárul, amikor eljutunk ahhoz a Paul Jewellhez, aki már szóba került az első fejezetnél, Chris Hutchingsnál, illetve az érintett csapat, a Derby County neve is előkerült már korábban.
A Premier League negatív rekordja a klub 2007-08-as idénye, amelyet mindössze 11 ponttal fejeztek be a „kosok”, amiből a már említett Billy Davies hatot összegyűjtött az első 14 bajnoki alatt. Őt váltotta az angol szakember, akinek a szezon végén sem köszönték meg a munkáját, pedig 24 mérkőzés alatt öt pontra futotta vele a csapatnak. Összejött 15 lőtt gól, de mellette 56 alkalommal kapituláltak.
Jewell a bradfordiakkal feljutást ünnepelhetett, majd bennmaradt a csapattal az élvonalban, viszont a Derby-nél hatalmasat bukott, és ezt a másodosztályban is csak egy közepes szezon követte, bár ott már fél táv után kirúgták. Többé az élvonal közelében sem járt, a kétezres évek második felében jókora fejlődésen keresztül menő Premier League úgy haladt el mellette, mint egy gyorsvonat, mert ő még 2008-ban is az „ívelgetős” angol stílusban hitt.
Ez volt tehát a lista, és ha csak az egy csapatra, illetve egy időszakra kivetített mutatót nézzük, akkor Jewell a legrosszabb edző, de neki a korábbi években voltak szép eredményei az élvonalban. Azonban a teljes vezetőedzői karriert tekintve Terry Connor az egyetlen teljesen nyeretlen edző, ám a meccsei 80%-át elbukó Steve Wigley is joggal pályázik a „Premier League leggyengébb menedzsere” címre.
Szerző
