Edzőként is révbe ért a német kézilabdázás fenegyereke

Az élsport nagyon kegyetlen világ. Bár természetesen fontos az edző személye és a szakmai munka minősége, végül általában mégis az a csapat nyer, ahol a legjobb játékosok játszanak. De nem mindig, semleges szemlélőként pedig nagyon lehet örülni azoknak a sikereknek, ahol a tisztán szakmai hozzáállás vezet a csúcsra.

Az SC Magdeburg BL-győzelmében ráadásul az emberi történetek is könnyen magukkal ragadhatnak bárkit: Gísli Kristjánsson az elődöntőben olyan súlyos sérülést szenvedett, ami után nem 24 óráig, hanem 24 hétig nem szoktak játszani, Kay Smits még a saját csapatában sem volt első számú, most mégis remek teljesítményt nyújtott a hétvége mindkét mérkőzésén. És persze ott van Bennet Wiegert, aki játékosként – két időszakban – 12 szezont töltött a Magdeburgnál, majd edzőként is a csúcsra vezette a gárdát.

Ráadásul úgy, hogy Pawel Kotwica újságíró rosszulléte után azt is felajánlotta, hogy csapata elfogadja az aktuális állást, amely szerint a Kielce lett volna a BL-győztes. Valószínűleg már mindenki találkozott a sokat idézett szavakkal:

„Azt mondtam: vessünk véget a meccsnek. Az életben vannak sokkal fontosabb dolgok is a sportnál. Elfogadtuk volna az eredményt és ők lettek volna a BL-győztesek.”

Mindez nemcsak azért váltott ki ilyen nagy médiavisszhangot, mert önmagában különleges, hogy egy döntőben valaki ilyen lélekjelenlétről és emberségről tesz tanúbizonyságot, hanem azért is, mert Wiegert nem mindig volt ennyire előzékeny. Sőt, ha valaki felkeresi a tréner honlapját, ott is talál egy olyan félmondatot, hogy

„Benno őszintén felvállalja az érzelmeit a pályán, főleg, ha valami az igazságérzetét sérti.”

Minden szimpátiánk mellett kijelenthetjük, hogy ez bizony elég erős eufemizmus, hiszen Wiegertnek az elmúlt években számtalan konfliktusa volt a játékvezetőkkel, és sokszor lehetett az a külső szemlélő érzése, hogy ebbéli tevékenysége inkább árt a csapatának.

Ugyanakkor érdemes azt is megjegyezni, hogy ahogy Wiegert esetében is egy fejlődési ívről beszélünk, úgy a klub sem a semmiből tért vissza Európa csúcsára. A tréner 2015-ben egy Bundesliga-középcsapatot vett át, majd szépen lassan egyre fontosabb címekért küzdhettek: 2016-ban Német Kupát nyertek, 2021-ben és 2022-ben megnyerték a Super Globe-ot (nagyjából a klubvilágbajnokságnak megfelelő torna), tavaly pedig az Európa-ligában végeztek második helyen. Külön ki sem kell emelni, hogy ezek a sikerek milyen fontosak egy fiatal tréner számára, minden bizonnyal a számtalan szoros végjáték kellett ahhoz, hogy Wiegert megőrizze higgadtságát a BL Final Fourjában, és olyan megoldások jussanak eszébe (még ha a kényszer hatására is), mint a korábban említett Kristjánsson kiesésekor pályára küldött, támadásban évek óta alig játszó Marko Bezjak és Christian O’Sullivan szerepeltetése irányítóként.

Az egyébként az egész szezon során világos volt, hogy – a döntős ellenfél Kielce és a Barcelona mellett – a Magdeburgnál látjuk a legtöbb tervszerűséget, Wiegert rendszere jól dekódolható irányvonalak mentén épül (kifejezetten érdekes például, ahogy a lerohanásokba és a cseretaktikába a kapusokat is bevonják), ugyanakkor amint láthattuk, ha úgy hozza a helyzet, az improvizáció sem áll távol a német trénertől. A játékosai pedig csak a legnagyobb elismeréssel beszélnek róla és a csapatnál uralkodó hangulatról. A BL-siker után a pályafutását Flensburgban folytató Kay Smits például a következőket emelte ki búcsúzásakor:

„Hiányozni fog a csapat és az a kémia, ami megvolt közöttünk. Remélem, hogy a karrierem során lesz még lehetőségem megtapasztalni hasonlót. Ugyan Wiegerttel voltak ellentéteink, de rengeteget tanultam tőle, az ő irányítása alatt lettem kész játékos.”

A magdeburgi mester taktikailag is kifejezetten felkészült, maga sem erre helyezte a hangsúlyt a BL-győzelmet követő interjúi során:

„Elsőként a csapatszellemet kell megemlítenem, ahhoz képest minden marginális. Ezek a srácok az első pillanattól fogva készen álltak a cím megszerzésére. Persze én is igyekeztem meggyőzni őket erről, de semmit nem tehetsz, ha ez nem belülről jön a játékosaidnál.”

Egy ilyen siker után pedig természetesen felmerül a kérdés, hogyan tovább. Wiegert még mindig csak 41 esztendős, és persze sok csapat számára vonzó lehet egy fiatal, de már sokat látott tréner.

„A német válogatottban nem gondolkodom, Alfred Gíslason remek munkát végez a nemzeti csapatnál. A külföldi munka pedig a családi állapotom miatt egyelőre kizárt, hiszen a lányaim még kicsik. De persze soha ne mondd, hogy soha, elképzelhető, hogy a jövőben meg tudnak győzni egy izgalmas feladattal.”

A Magdeburg trénere a nyári szünet elején sem távolodik el a kézilabdától, hiszen a részben német rendezésű junior-világbajnokság meccseit látogatja.

„Ez a szülővárosom, szeretek a helyiek között lenni. A lányom is itt van az osztályával, gondoltam jó ötlet, ha én is kilátogatok”

– fogalmazott Wiegert, miután látták őt a GETEC Aréna egyik mérkőzésén.

Kiemelt kép: EHF