Egy alacsony színvonalú találkozón a Puskás Akadémia került közelebb a nemzetközi kupainduláshoz
Az OTP Bank Liga utolsó előtti fordulójában több élet-halál mérkőzés is megrendezésre kerül. Ezen összecsapások közül az elsőt Pakson játszották, ahol a zöld-fehérek fogadták a Puskás Akadémiát. A vendégek számára egy esetleges vereség a Konferencia-liga-selejtezőről való lemaradást jelentette volna, így mindenképpen győzniük kellett.
A találkozó előtt a fő kérdés az volt, hogy az általában pragmatikusan futballozó Puskás Akadémia, miként fog reagálni a Paks kifejezetten intenzív, emberorientált letámadására. Kósza gondolatként akár az is a néző eszébe juthatott, hogy a Puskás megpróbálja laposan kijátszani a hazaiak letámadását, de Hornyák Zsolt nem ezt az utat választotta, hanem az íveléseket. A Bognár György irányította Pakssal ellentétesen a PAFC-nak nincs egy egyértelműen megkülönböztethető, letisztult játékstílusa, így egyáltalán nem volt meglepetés, hogy a felvidéki mester terve alapján a vendégek hosszú labdákkal, elsősorban Lamine Colley-t keresve próbálták átjátszani a Paks presszingjét.
A képen is jól látható, hogy a Paks támadói magasan helyezkednek, hogy megnehezítsék a Puskás Akadémia labdakihozatalát, Markek Tamás emiatt a hosszú kirúgás mellett dönt. A félidő elején a Puskás Akadémia játéka rendkívül vertikális volt, de a Paks nyerte a párharcokat így többnyire a vendégek térfelén zajlottak az események. Ennek következtében a Paks az első negyedórában több (alacsony minőségű) lövésig is eljutott. Ugyanakkor a félidő közepén a PAFC játéka elkezdett kevésbé direktté válni, valamint elől Colley és Gruber Zsombor képesek voltak hatékonyabban megtartani a labdát, aminek köszönhetően a Paks jóval kevesebb támadást tudott vezetni és kevesebb veszélyt tudott generálni.
A Paks és a Puskás Akadémia filozófiája között az alapvető különbség az volt, hogy a felcsúti egyesület az ellenfél térfelén megpróbált a kombinatívan játszani. Sajnos az egész Hornyák-érára jellemzően meglehetősen alacsony minőségben sikerült ezt megvalósítani. A fenti ábrán látható, hogy a PAFC képtelen pozíciós előnyt kialakítani. A Paks jelentős létszám fölényben van, remekül zárják el Brandon Ormonde-Ottewill elől a csapattársait. A Puskás balhátvédjének egyetlen lehetősége, hogy az oldalvonal irányába induló Alexandru Balutát megjátssza. A pozíciós játék alapjait ilyen szinten nélkülözve esélytelen, hogy a Puskás tudatosan felépített akciókból helyzetet teremtsen.
A következő szituációban a Puskás ismételten Ormonde-Ottewill révén a bal oldalon próbált akciót vezetni, de megint a Paks volt létszámfölényben, az angol szárnyvédőtől messze helyezkedtek a társai, így a támadásépítés szempontjából inaktívak. Következésképpen megint egy oldalvonal melletti felpassz következett, ezúttal Colley-hoz.
Ismételten felmerül a kérdés, hogyan szeretne Hornyák Zsolt az ellenfél térfelén futballozni? Colley-nak és Grubernek hat a kettő elleni szituációban kellene helytállni, ami reménytelen vállalkozás. Ilyen körülmények közepette a PAFC nem tud helyzetet kialakítani, Grubernek pedig esélye sincs értékes támadó akciókra (kulcspassz, sikeres csel stb.).
A második félidőben az elsőhöz hasonlóan folytatódott a mérkőzés menete, de az 58. percben arra láthattunk példát, hogy mi történik akkor, amikor a Puskás nem hosszú passzokkal játssza át a paksi presszinget, hanem rövid átadásokkal.
A kiindulópont a Paks letámadása volt, amelynek hatására a labda hátra került Markekig, aki kivételesen nem felrúgta a labdát, hanem egy csellel átjátszotta az őt megtámadó Varga Barnabást, majd azonnal játékba hozta csapattársát, Wojciech Gollát. Innentől kezdve emberfölényben szövögethette akcióját a PAFC.
A középpályán Papp Kristófnak kellett döntést hoznia, hogy Artem Favorovra lép ki vagy Baluta elől próbálja zárni a folyosót. Végül két ember között maradt, így az ukrán zavartalanul játszhatta meg a vonalak között helyezkedő Balutát.
Baluta miután átvette a labdát, azonnal a kapu irányába fordulhatott és ez már ideális pozíció ahhoz, hogy kiosszon egy kulcspasszt. Végül a védelem mögé beinduló Komáromi György nem kapott pontos átadást román csapattársától, de az akció mintaszerű volt. Fontos lett volna, hogy a Puskás minél többször átjátssza a Paks letámadását rövid passzokkal, mert a felcsútiak minőségbeli és tudásbeli fölénye az ehhez hasonló átmenetes szituációkban mutatkozhatott volna meg.
A temérdek ívelés és beadás a 76. percben érett góllá, amikor Ormonde-Ottewill középre emelt labdáját Jakub Plsek fejelte a paksi kapuba. Ezt követően a Paks az amúgy is direkt támadójátékán még csavart egy-két fokozatot felfelé, hogy megpróbálja legalább döntetlenre menteni a mérkőzést, ez viszont lehetőséget biztosított a Puskás Akadémiának kontrák vezetésére.
A Puskásnak a kontrák az erősségei közé tartoznak, míg a Paksnak azok levédekezése talán a legnagyobb gyengesége. Már a mérkőzés korábbi szakaszaiban is kiütközött ezen hiányossága, de a kapott gól után hatványozottabban jelentkeztek az efféle problémák. Az összecsapást végérvényesen megpecsételő találat ennek megfelelően egy felcsúti kontratámadásból született, de emiatt kár lenne Bognár Györgyöt és csapatát kárhoztatni. Teljesen természetes reakció, hogy a hosszabbításban mindent egy lapra feltéve támad a hátrányban lévő csapat.
Ettől függetlenül a Paksnak a hosszú távú sikeresség érdekében a kontrák elleni védekezést új alapokra kellene helyeznie, míg a Puskás Akadémiánál a labdakihozatalok és az ellenfél térfelén való játék újragondolása lenne időszerű. A bronzérem sorsa, így a Konferencia-liga-selejtezőben indulás joga sem dőlt el. Egyelőre még három csapat van versenyben ezért, így elképesztően izgalmas zárófordulóra van kilátás.
Kiemelt kép: Paksi FC
Szerző
