Egy angol vezette történelmi sikerre a norvég csapatot a Bajnokok Ligájában

Norvégiában a női labdarúgás közkedvelt sportág, és ezt az előző évszázad végén elért sikerek alapozták meg. 1989-ben és 1993-ban is megnyerték az Európa-bajnokságot, majd 1995-ben világbajnoki címet szereztek, 2000-ben pedig az olimpián is diadalmaskodtak. Ezek mellett megannyi érmet nyertek, 2001 és 2013 között két-két bronz- és ezüstérmet vittek haza a kontinensviadalokról, ám ezek után egyre hátrébb és hátrébb szorultak, a legutóbbi négy olimpiára (a párizsit is beleértve) például ki sem jutottak. Ez a visszaesés nagy hatással volt a klubfutballra is, a norvég gárdák az utóbbi években csaknem eltűntek az európai kupaporondról.

A ma ismert Bajnokok Ligája elődjét, az UEFA Women’s Cup néven futó sorozatot 2001-ben hívták életre. Ekkortájt még minden más volt az indulók kiválasztásától kezdve a lebonyolításig (igaz, akkoriban is csoportokban zajlottak a különböző létszámú főtábla küzdelmei), és más volt az is, ahogy az északi ország együttesei szerepeltek. A norvég csapatok rendszeresen eljutottak a legjobb nyolc közé, sőt a 2004-2005-ös idényben a Trondheims-Örn (ma már Rosenborg Ballklub Kvinner), a 2006-2007-es szezon során pedig a Kolbotn IL az elődöntőig jutott.

2009-től aztán jött a BL, amely jelentős változásokat hozott, ám a skandináv országra nézve pozitív volt a hatása, mert két csapatuk lett érintett a sorozatban (a bajnokcsapat automatikusan a 32 csapatos, egyenes kieséses rendszerű főtáblára kapott besorolást, a második helyezett pedig a csoportokban megrendezett selejtezőkörben kezdett). Azonban ez nem jelentette azt, hogy sikeresebbé is váltak volna a norvég klubok, mert a 2021-ig érvényben lévő lebonyolítási formátum kedvező forgatókönyve ellenére a legjobb nyolc közé csupán két alkalommal tudta elverekedni magát az aktuális bajnok. A 2009-10-es idényben a Röa IL, majd csaknem egy évtizeddel később, a 2018-19-es kiírás során az LSK Kvinner jutott el a negyeddöntőig.

A ma is ismert formátum, ahol a kétfordulós selejtezősorozat után 16 csapat alkotja a főtáblát, épp úgy kezdte el eltüntetni a norvégokat a végjátékból, mint ahogy a válogatott színtéren is háttérbe szorultak. A 2021-22-es és a 2022-23-as szezon során a négyből három esetben eljutottak a második körbe, de ott sem a Valerenga Fotball Damer, sem a Rosenborg Ballklub Kvinner, sem az SK Brann Kvinner nem járt sikerrel.

Bergen városában több klub is sokat tett a női labdarúgás elismertetéséért, igaz, az IL Sandviken sikerei épp úgy a kilencvenes években „maradtak”, mint a válogatott világeseményen való kiemelkedő szereplései. A csapat a 2000-es években megjárta a másodosztályt is, majd 2015-ben visszatért az élvonalba, sőt 2021-ben hatalmas meglepetésre bajnoki címet szerzett. A semmiből jött aranyérem ellenére azonban a pénzügyi lehetőségeik igencsak visszafogottak voltak, így a klub közgyűlésén egyhangúan megszavazták, hogy a klub a 2022-es szezon (Norvégiában tavaszi-őszi rendszerű a bajnokság) kezdetétől az SK Brann részeként működik és annak nevét viselve folytatja tovább a szereplést. Ez a lépés nem volt új keletű, mert a koronavírus-járvány kirobbanása után több klub is erre az útra lépett (így lett a már említett Trondheims-Örns például a Rosenborg Ballklub női részlege).

A 2021-es bajnoki címet ünnepli az IL Sandviken csapata (Forrás: nrk.no)

Ez az átalakulás rendezte némiképp a bergeni csapat helyzetét, otthon a 2021-es után behúzták a 2022-es szezon bajnoki címét is, ám egy évvel később, a 2022-2023-as évadban azt is be kellett látniuk, hogy nem versenyképesek az európai nagyokkal szemben, a második selejtezőkörben búcsúztak a BL-ben. Ezek után elveszítették a vezetőedzőjüket, Alexander Straust, aki az FC Bayern München kispadjára ült le. A helyét az új-zélandi sportigazgató, Olli Harder vette át, ám ő öt hónap után lemondott, és ezek után tavaly nyáron az angol Martin Peter Ho kezébe került a karmesteri pálca.

A liverpooli szakember dolgozott szülővárosa mindkét klubjánál – 2015-től az Evertonnál volt asszisztensedző Andy Spence stábjában, majd 2018-tól a Liverpool U21-es csapatának a vezetőedzője volt. 2020-ban aztán a Manchester Unitednél vállalt állást, mint Casey Stoney, majd Marc Skinner segítője. Utóbbi irányításával bajnoki ezüstérmet szereztek és FA-kupa-döntőt játszottak, és ez a klub történetének legjobb szereplését jelentette. Nem volt meglepő, hogy mindezek után több ajánlattal is megtalálták, és bár sokan úgy gondolták, hogy marad – hiszen mégiscsak a BL-ben indulhattak a manchesteriek –, végül nem kis meglepetést okozott azzal, hogy Norvégiában vállalt vezetőedzői állást.

Már csak azért is, mert Manchesterben részese volt annak, hogy leendő csapatát meggyengíti az akkori, a United ugyanis Vilde Böe Risát és Lisa Naalsundot is szerződtette az SK Branntól. A bergeniek ezután tovább gyengültek, 2023 januárjában elvesztették Tuva Hansent (Bayern München) és Guro Bergsvandot (Brighton & Hove Albion), Tameka Yallop pedig a női világbajnokság után hazatért Ausztráliába. E névsor adta a bajnoki címvédő gerincét, ám Ho elfogadta azt, hogy a keret legjobb játékosai ezúttal is, ahogy szinte mindig, elhagyják a klubot a gazdagabb ligákban szereplő együttesek hívása nyomán. Azonban a norvég együttes vezérigazgatója, a korábban Angliában is légióskodó egykori védő, Christian Kalvenes által bemutatott projekt elnyerte az angol szakember tetszését, és úgy gondolta, ilyen környezetben sikeres tudna lenni.

„Fontos volt számomra a lehetőség, hogy kipróbáljam magam vezetőedzőként, hogy egyáltalán lássam, képes vagyok-e erre. Nem volt kérdés, hogy egy ilyen lehetőséget megragadok egy olyan nagy klubnál, mint amilyen az SK Brann Norvégiában. Számos ajánlatot kaptam a nyáron, valószínűleg a mögöttünk hagyott szezon miatt. És azon gondolkodtam, hogy oké, ezek az ajánlatok most befutottak, de vajon tizenkét hónap múlva is meglesznek? Jó helyen voltam a Manchester Unitednél, és sosem lehet tudni, mit hoz egy váltás, azonban amikor ilyen lehetőségek adódnak, akkor van az a helyzet, amikor élni kell velük, nagy döntést hozni és belevágni. Én így tettem most!”

Az angol edző, aki jól döntött, amikor Bergenbe szerződött (Forrás: SK Brann Kvinner)

Finoman szólva is romokban lévő csapatot vett át, ugyanis nem elég, hogy megannyi klasszist elveszítettek az előző időszak során, a címvédés lehetőségéről is lemondhattak már, amikor Ho a nyáron megérkezett. Öt vereség szerepelt a csapat neve mellett a hazai bajnokságban és jelentős lemaradásban voltak a dobogón lévőkhöz képest. Így aztán nem is lehetett más opció, mint a fiatalok fejlesztésére alapozott projektben prioritást adni annak, hogy a Bajnokok Ligájában kiharcolják a főtáblás helyet. A selejtező első körében a bajnoki ág ötös csoportjába kaptak besorolás, amit Katowicében rendeztek. Az első mérkőzésen a bolgár Lokomotiv Sztara Zagora ellen diadalmaskodtak 5–0-ra, majd a továbbjutásról döntő összecsapáson az RSC Anderlecht sem jelentett akadályt (3–0). Ez volt a könnyebb rész, viszont a csoportkörbe jutásért már nehezebb ellenfél, a skót bajnok Glasgow City várt rájuk. Az esélyeik nem voltak rosszak, ám Ho csapata olyan könnyedén érte el a továbbjutást a kétmeccses párharc során, amire senki sem számított (összesítésben 6–0). Ezzel egyfajta norvég átkot törtek meg 16 év után, mert a Rosenborg BK férfi csapatának 2007-es kvalifikációja óta egyetlen norvég csapat sem jutott be a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

A sorsolás aztán nem alakult rosszul, még úgy sem, hogy a negyedik kalap legalacsonyabb koefficiensével szereplő együttesként várhatták azt. Miközben megkapták a sorozat rekordgyőztesét, az Olympique Lyont, amely garantálta, hogy a fiatalok megtapasztalják az európai futball csúcsát, a csoportba került az osztrák bajnok St. Pölten, illetve a cseh aranyérmes Slavia Praha.

„Mindig minden ellenfélnek meg kell adni a tiszteletet. A Lyon hihetetlen csapat, hazai és európai szinten is, úttörőnek számít a női labdarúgásban. Aztán ott van a St. Pölten és a Slavia Praha. Két olyan csapat, amely hazai környezetben mindent megnyer, és többször szerepelt már a Bajnokok Ligájában, így mindkettőnek van nemzetközi tapasztalata is. Hogy ez a csoport jobb esélyt ad-e nekünk, mint a többi csoport? Igen, valószínűleg igen”

– mondta Ho kellő visszafogottsággal, de mégis reménykedve a beosztás láttán.

Novemberben nyertek Ausztriában és a cseheket is legyőzték odahaza, ami máris megvillantotta azt, hogy az elsősorban fiatal norvég hölgyekre épülő keretben óriási potenciál van. Ugyan Lyonban kikaptak, de odahaza kiharcoltak egy döntetlent a franciák ellen, majd az új évben ismét három-három ponttal gazdagodtak a közép-európai riválisokkal szemben. A lyoniak elleni két mérkőzés egy különleges pikantériát is tartogatott, mégpedig a Hegerberg-nővérek miatt. A korábbi aranylabdás Ada a francia csapat egyik legnagyobb klasszisa még ma is, míg idősebb testvére, Andrine a bergeniek egyik rutinos játékosa, aki szintén alapembere a norvég válogatottnak.

Ada (balra) és Andrine a bergeni összecsapást megelőző napon közös interjút adott (Fotó: Berit Roald / NTB)

A február 6-i sorsoláson aztán egyszerre volt nagy az öröm és a bánat is, mert a címvédő FC Barcelona Femení lesz az ellenfelük a negyeddöntőben. Amennyire biztos, hogy rekordot jelentő nézőszám lesz a hazai találkozón, annyira tűnik esélytelennek a továbbjutásuk. Ráadásul egy újabb norvég klasszis is hazatér egy meccs erejéig, Ada Hegerberg decemberi látogatása után márciusban a válogatott másik sztárja, Caroline Graham Hansen mutathatja meg magát és a tudását hazai környezetben.

Azzal, hogy a bajnokságban csak a negyedik helyen zárt az SK Brann Kvinner, csak akkor indulhatna a Bajnokok Ligája 2024-25-ös kiírásában, ha most megnyerné a sorozatot. Ez nem tűnik reális forgatókönyvnek, de két történelmi tett után ez természetesen nem is elvárás a bergeniekkel szemben. Nekik most az a fontos, hogy a nemzetközi porondon összegyűjtött tapasztalatokat és bevételeket hasznosítsák, és újult erővel vágjanak majd neki a Toppserien 2024-es kiírásának.

Kiemelt fotó: SK Brann Kvinner