Egy ausztrál középpályás ausztriai kalandjai
Bajnoki aranyérem, megannyi emlékezetes összecsapás és egy olyan búcsú, amiről korábban még álmodni sem mert. Röviden összefoglalva ez James Holland ausztriai története, mely során a bukott diákból mester lett, sőt edzői indíttatásának alapjait is itt kapta egy olyan szakembertől, aki már tárt karokkal várja a szakmai stábjában. Még nem tudni, hogy merre vezet Holland útja, de meghatározó, korszakos alakja lett a bécsi és a linzi labdarúgásnak is, akiről szép emlékeket őriznek majd mindkét klub szurkolói.
A májusban 35. születésnapján ünneplő James Holland közel sem futotta be azt a pályaívet, mint amit egykoron remélt, de kevés nála realistább játékossal találkozni a futballpályán. Sydney-ben született, ahol édesanyja aggodalmai miatt nem a rögbi felé indult el, hanem az országban sokkal kevésbé népszerű labdarúgás felé. Ennek nyomán előbb a helyi, New South Wales Institute of Sportnál volt ifjúsági játékos, majd bekerült az Australian Institute of Sport futballprogramjába. Ezt követően a Newcastle Jets volt az első profi csapata, ahol bemutatkozhatott az A-League küzdelmeiben is. Rögtön góllal debütált, akkor a legfiatalabb gólszerző volt a bajnokság történetében (ezt a rekord azóta már mást illet), és ez komoly hírnevet hozott számára. Ekkor kapta meg első válogatott behívóját, s összességében eljutott 16 fellépésig címeres mezben, de hosszabb időszaka sosem volt, amikor folyamatosan számítottak volna rá a szövetségi kapitányok, így lehetséges, hogy 13 év volt az első és utolsó nemzeti csapatban lejátszott mérkőzése közt.
Visszakanyarodva a klubszíntérre, 2009 januárjában Holland Hollandiába szerződött, az AZ Alkmaar játékosa lett, ám ez a váltás megmutatta számára a korlátait is. Nem tudott a második csapatnál előrébb jutni, s két év után egy fél szezonra a másodosztályú Sparta Rotterdam vette kölcsön. Nem nyújtott rossz teljesítményt, de vissza kellett térnie Alkmaarba, ahol megint nem volt esélye az első csapatnál, így csalódásokkal teli három év után távozott Hollandiából.
A Bécsben jól ismert ausztrál kapus, Joey Didulica elintézte neki, hogy az FK Austria Wien egyhetes próbajátékra hívja, ami után szerződést is kínáltak neki. Az első fél szezonja még többnyire az akklimatizációval telt, ennek ellenére hozott egy jó szintet, hogy aztán az edzőváltást követően a teljes felkészülése során meggyőzze Peter Stögert arról, hogy neki a kezdőben a helye. Ez pedig ez nagyszerű döntés volt a Ferencvárosnál is megfordult szakember részéről, mert bécsiek meg sem álltak a bajnoki címig, amely során az ausztrál védekező középpályás kulcsszereplő volt.
Ezt követően megkezdődött a salzburgi dominancia a bajnokságban, míg a bécsi lilák nehezen viselték a kettősterhelést, főleg az edzőjük távozása után. 2014 nyarán Holland is úgy döntött, hogy ideje kipróbálni valami újat: Németország felé vette az irányt, elfogadva a 2. Bundesliga újoncának, az MSV Duisburgnak az ajánlatát. A csapat nem tudott megragadni a másodosztályban, ami az ausztrál légióst újabb klubváltásra ösztönözte. Hazatért, az Adelaide Unitedhez írt alá, majd tett egy rövid kitérőt a kínai első osztályú Liaoning FC-nél is, mígnem 2017-ben visszatért az osztrákokhoz, ahol legszebb éveit töltötte.
Karrierje legmeghatározóbb időszaka kezdődött a linzi szerződéssel, mert frissen feljutó LASK-nál Oliver Glasner irányítása alá került. Manapság rendre szóba hozzák, hogy ha visszavonul, akkor az osztrák szakember stábjában lesz helye, mert kettejük kapcsolata rövid idő alatt is nagyon szorossá vált, Holland volt a pályán az edző meghosszabbított keze.
„Az elején nem annyira, de később a stílusa tökéletesen megfelelő volt számomra. Ma már Oli futballjának rajongója vagyok, tanulmányozom őt. Hihetetlen, amit most újra elért a Crystal Palace-nál. Egy Glasner-tabellán a negyedik helyen állna! De ez nem véletlen, tényleg lenyűgöző vele dolgozni. Ő egy topszintű szakember, aki hihetetlen vezetői tulajdonságokkal rendelkezik”
– jegyezte meg korábbi edzőjéről.
A LASK öt esztendő alatt kétszer lett ezüstérmes és háromszor negyedik helyezett, szerepelt az országos kupa döntőjében, valamint eljutott az Európa- és a Konferencia-liga csoportkörébe is. Holland több mint 180 mérkőzésen erősítette a linzieket, s a klub egyik legsikeresebb időszakában vállalt magára vezérszerepet. Hatalmas tisztelet övezte akkor is, amikor a felek úgy döntöttek, hogy nem kívánnak hosszabbítani, a középpályás a több játékidő reményében váltott.
„Sok tekintetben túlteljesítettünk, ha az erőforrásainkat és a klub méretét nézzük, különösen az európai kupaporondon. Olyan csapatokat győztünk le, mint a PSV Eindhoven, a Sporting és a Besiktas, döntetlent játszottunk a Tottenham Hotspur ellen, és a korábbi csapatom, az AZ Alkmaar is kiesett Európából. Csodálatosak voltak azok az esték, amelyeknek részesei lehettünk, és amelyek oda vezettek, hogy a Manchester Uniteddel kerültünk szembe, ami hatalmas élmény volt”
– mesélte a linzi időkről.
Holland 2022 nyarán visszatért Bécsbe, hogy korábbi sikerei színhelyén ismét egy új korszak egyik vezére legyen. Ez azonban nem alakult úgy, ahogy remélte, ugyanis az FK Austria a koronavírus-járvány után nehéz gazdasági helyzetbe került, amihez a pályán is sikertelenség párosult. A lilák nem tudtak a dobogó közelébe kerülni, kétszer végeztek azóta az alsóházban és egyetlen edzőjük volt, aki egy szezonnál tovább húzta posztján. Ezeket a kudarcokat pedig Holland is nehezen élte meg, mert többször érezte, hogy nem kapja meg az edzői támogatást, ahogy olykor a szurkolók is őt hibáztatták, mert többet vártak tőle.
„Ez nehéz időszak volt. Azonban egyben egy lecke is, amit futballistaként meg kell tanulnod, hogy ne vedd magad olyan komolyan. Labdarúgóként egyik nap hős vagy, másnap pedig egy nulla. Az edző lehet, hogy kedvel, lehet, hogy nem. Lehet, hogy igazságos rád nézve, lehet, hogy nem. A szurkolók egyik nap szidnak, másnap imádnak. Mindezt el kell fogadnod. Ez nem a legkönnyebb, de a futballista is csak ember. A legrosszabb az, ha az áldozatot játszol. Igaz, hogy az elmúlt két év nem olyan volt, mint amilyet vártam vagy kívántam volna, de a futball – és általában az élet – nem a kívánságműsor. Ettől függetlenül hálás vagyok, hogy itt játszhattam, mert szeretem ezt a klubot.”
Azonban a karakterét akkor tudta megmutatni, mikor a csapatnak a legnagyobb szüksége volt rá, a szezon utolsó két összecsapásán. Az alsóház első helyén végezve a bécsiekre várt még három erőpróba, előbb egy a Wolfsberger AC ellen, majd kettő a TSV Hartberg ellen, mely az európai kupaindulásról döntött. Holland utóbbi kettő mérkőzésen egyaránt góllal hálálta meg az ideiglenes edző, Christian Wegleitner bizalmát. Ezzel kulcsszerepet vállalt utolsó fellépésein, hogy egy kis sikerélmény is érje a szurkolókat, s kivívja ismét a szeretetüket a búcsú alkalmával. Teszi mindezt az osztrák élvonal hetedik legtöbb fellépésével büszkélkedő légiósaként, akiről joggal mondható el az, hogy nyomot hagyott a helyi labdarúgás történelemkönyvében.
Kiemelt kép: APA-PictureDesk / Alamy Stock Photo
Szerző
