Egy bajnoki döntő előtti tülekedés nyolc áldozatának emlékét őrzik a mexikói stadion falai
Az Estadio Olímpico Universitariót azért építették meg, hogy emlékezetes találkozók, világversenyek otthonául szolgáljon és egy monumentális műalkotás kerüljön rá. Azonban úgy alakult, hogy leginkább egy tragédiával forrt össze a neve.
Az arénát, amely a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemhez tartozik, 1952. november 20-án nyitották meg. Az első találkozó, amit lejátszottak benne, egy amerikaifutball-mérkőzés volt, amelyre kilenc nappal az átadás után került sor.
Az aréna több fontos rendezvénynek, köztük világeseményeknek is otthont adott. Itt rendezték az 1968-as olimpia számos versenyét és az 1986-os labdarúgó-világbajnokság találkozói közül négyet is: három csoportmérkőzést, illetve az Olaszország–Franciaország nyolcaddöntőt, amely Michel Platiniék 2–0-s győzelmével ért véget.
Művészettörténeti jelentősége is van
A stadiont a híres mexikói festő, a monumentális falfestészet egyik legjelentősebb alakja, Diego Rivera „Egyetem, család és sport Mexikóban” című alkotása is díszíti. A művész úgy tervezte, a teljes stadiont befesti, ám 1957-ben meghalt, így ez a terv már nem valósult meg. Az arénát díszítő gigantikus alkotásnak, amelynek elkészítésében Riverán kívül még kőfaragók, építészek és más festők is részt vettek, egy családot körülölelő sas és kondorkeselyű a központi motívuma. A falfestmény egy azték istenséget és két sportolót is ábrázol, utóbbiak az olimpiai fáklya lángját gyújtják meg. Az alkotás nemcsak a tematikájában ötvözi a jelent és a múltat, hanem a megjelenítésben is.
„Ebben a műben a modern építészet és az ősi Mexikó művészeti technikája ötvöződött, hiszen Rivera azt akarta, hogy ez a domborműves falfestmény korszerű módszerek felhasználásával készüljön el, ugyanakkor egy, már letűnt kort is felelevenítsen. Más részről pedig az alkotás egy kísérleti munkának tekinthető, amelyet a festészet, a szobrászat és az építészet együttes alkalmazásával hoztak létre”
– mondta Daniel Vargas Parra művészettörténész, aki azt is hangsúlyozta, hogy „a stadion és az alkotás elválaszthatatlan egységet alkot.”
Forrás: WikipediaStadionkatasztrófa
A stadion nemcsak a benne lejátszott emlékezetes találkozókról és Rivera falfestményéről híres, az 1984-85-ös idény bajnoki döntőjének második mérkőzése előtt itt történt a mexikói labdarúgás legtöbb halálos áldozatot hozó tragédiája is. A találkozó előtt két órával már teljesen megtelt az aréna, a kapuk előtt még legalább 30 ezer szurkoló várakozott, akik mindenáron fel akartak jutni a lelátókra, a hatóságok pedig képtelenek voltak uralni a helyzetet. Az egyik bejárati alagútban a tolongás során heten az életüket vesztették, egy nyolcadik drukker a kórházban hunyt el. A két legfiatalabb áldozat egyaránt 12 éves volt.
A mérkőzést a tragikus események ellenére lejátszották, a két csapat gól nélküli döntetlenre végzett. Mivel a finálé előző találkozója 1–1-et hozott, a kiírásnak megfelelően egy harmadik mérkőzést is le kellett játszani, amelynek egy másik elátkozottnak vélt stadion, az Estadio La Corregidora adott otthont. Azon a mérkőzésen 3–1-re nyert az América, így 4–2-es összesítéssel megnyerte a bajnoki címet – aminek a pár nappal korábban bekövetkezett tragédia miatt nem tudott felhőtlenül örülni a csapat.
Kiemelt kép: mexicodesconocido.com.mx
Szerző
