Egy boldog, egy dühös csapat a Der Klassiker után

Az utolsó pillanatban, a 95. percben egyenlített és mentett pontot hazai pályán a nagyot küzdő Borussia Dortmund a Bayern München ellen. A rangadó döntetlennel zárult, ennek ellenére a BVB számára inkább győzelemmel, a Bayern számára pedig vereséggel ér fel a megszerzett egy pont. A dortmundiak öröme nemcsak onnan fakad, hogy kétgólos hátrányból álltak fel, talán ennél is nagyobb a jelentősége, hogy nyolc egymást követő vereség után sikerült megszakítaniuk a bajorok elleni rossz sorozatot, és küszködő csatáruknál, Anthony Modeste-nél is megtört a jég.

A tabellán továbbra is azonos pontszámmal áll a két csapat, a fordulót követően az Union Berlin (20) és az SC Freiburg (18) maradt az első két helyen. A 2022–2023-as szezon jól kezdődött, egyelőre nagyobb izgalmakat hoz, mint az elmúlt években, ami a semleges szurkolók számára mindenképp örömteli hír.

1. Mérges bajorok, boldog dortmundiak

Miután a Borussia a 95. percben másodszor is betalált a mérkőzésen, és döntetlenre mentette a már veszni tűnő rangadót, felrobbant az egyébként sem csendes Signal Iduna Park. A hazai csapat és szurkolói hosszasan ünnepelték a döntetlent, miközben a Bayern játékosainak arcáról a döbbenetet és a csalódottságot lehetett leolvasni. Összességében a döntetlen igazságos eredmény, hiszen mind a Bayern, mind a Dortmund érezheti azt, hogy bizonyos lehetőségeket nem használt ki. A bajorok számon kérhetnek egy vitatható ítéletet Deniz Aytekin játékvezetőn, ráadásul 2-0-s vezetés birtokában engedték ki kezükből a győzelmet. A dortmundiak pedig azon bánkódhatnak, hogy egy kicsit jobb kapusteljesítménnyel talán elkerülhették volna a kétgólos hátrányt.

2. Távoli lövésekkel ellépő Bayern, nagyot küzdő és jól cserélő BVB

Hiába vezetett 2-0-ra a Bayern, nem érződött előtte, hogy dominálná a találkozót, kiegyenlített volt a mérkőzés. A BVB védelme jól működött, a bajorok távoli lövésekkel tudták csak feltörni azt, nem igazán voltak kidolgozott helyzeteik. Mindenképp bosszantó lehetett a Borussia számára, hogy hiába volt egyenrangú partner, elég volt két jól eltalált lövés, és Alexander Meyer talán kissé lassabb reakciója a kapuban, s rögtön komoly hátrányba kerültek.

Nem lehet konkrét kapushibákról beszélni, ugyanakkor meglehetősen szerencsétlen napot fogott ki Meyer. Mindkét távoli lövést nehéz volt védeni, ennek ellenére talán odaérhetett volna, különösen a második találatnál. A dortmundi kispadon ott ült az együttes első számú kapusa, Gregor Kobel, aki némileg rejtélyes módon dőlt ki hosszú időre. Továbbra is kérdéses, mikorra kerül tökéletes állapotba, a legújabb sajtóhírek szerint izomsérülése gyógyul, az utóbbi napokban hátproblémái hátráltatták. Meyert a másodosztályú Jahn Regensburgtól a nyáron igazolta le a Borussia, és eddig nem is teljesített rosszul, noha a távoli lövésekkel többször is meggyűlt már a baja. A Sevilla FC elleni BL-találkozón kifejezetten nagy bravúrokat mutatott be, a Bayern elleni rangadón viszont ugyan nem bakizott jelentőset, de kétszer is felmerült a gyanú, hogy a másik oldalon, hasonló helyzetben, Manuel Neuer talán jobban megbirkózott volna a pontosan helyezett, de nem teljesen foghatatlan lövésekkel.

Az első félidőben a Bayern nem tudta irányítani a találkozót, de a dortmundi támadásokból is hiányzott az igazi átütő erő, s talán részben emiatt, talán ettől függetlenül, a Bayern védelme jól működött, így nehéz volt elképzelni, hogy lesz még visszaút a BVB számára a kétgólos hátrány után. A dortmundiakra azonban ritkán jellemző, hogy idejekorán megadnák magukat.

A 2-0-s előny birtokában a Bayern hasonlóan viselkedett, mint korábbi mérkőzésein a bajnokságban. Mintha már elkönyvelte volna a győzelmet, játékosai némileg elkényelmesedtek, és nem tudták kihasználni, hogy a Borussiát pár percre megzavarta a második kapott gól. A bajorok jobban játszottak a második félidőben, mint az elsőben, mégsem tudták lezárni a találkozót. A BVB-nek nagyjából 10-15 percre volt szüksége, hogy összeszedje magát a második sokk után, a hazai közönség buzdítását kihasználva hatalmasat küzdött, és előbb szépített, majd egyre erősebb nyomást helyezett a Bayern védelmére.

Különösen feltűnő volt, mennyivel jobban működtek a Dortmund cseréi. Karim Adeyemi óriási lendületet hozott a játékba, Modeste becserélése – különösen úgy, hogy Edin Terzic Youssoufa Moukokót is fent hagyta a pályán –, szintén jó húzásnak bizonyult. A Mats Hummels egészségügyi problémái miatt kényszerből beálló Marius Wolf szintén sokat hozzátett csapata teljesítményéhez.

Eközben a Bayernnél Alphonso Davies és Matthijs de Ligt sérülései alaposan felforgatták a védelmet, a becserélt Josip Stanisicre és Noussair Mazraouira nagy feladat hárult az egyre jobban felpörgő dortmundi támadások során, végül a hosszabbításra, Kingsley Coman kiállításával végleg megpecsételődött a Bayern sorsa. De egyébként sem érkezett olyan csere a kispadról, aki hozzá tudott volna tenni a bajorok játékához. Talán, ha Thomas Müller nem hiányzik koronavírus-fertőzés miatt, és a vírust leküzdő Joshua Kimmich az egész mérkőzést bírja, a Bayern hatékonyabb tudott volna lenni. De miután a Borussiánál is hiányzott Marco Reus, aligha hivatkozhatnak erre a müncheniek.

3. Egy nehezen megítélhető szituáció és egy vitatható bírói döntés

Deniz Aytekin a Bundesliga egyik legnevesebb és legtapasztaltabb játékvezetője. A harcias, párharcokkal tarkított rangadón nem volt könnyű dolga, és voltak is vitatható ítéletei. A Bayern különösen azt sérelmezi, miért nem kapta meg Jude Bellingham második sárga lapját az első félidő végén.

A fiatal középpályás a találkozó 14. percében rögtön begyűjtött egy sárgát, majd a félidő végéhez közeledve egy párharc során arcon rúgta Daviest, akit emiatt le kellett cserélni, agyrázkódás gyanújával kórházba vitték, ahol végül koponyazúzódást diagnosztizáltak nála. Aytekin nem osztott ki újabb sárga lapot Bellinghamnek, aki így végig a pályán maradhatott. A 19 éves dortmundi mozdulatában semmiféle szándékosság nem volt, ennek ellenére magasra emelte a lábát, és súlyos sérülést okozott ellenfelének. Egyébként is jellemző a mindig nagyon motivált Bellinghamre, hogy hajlamos túlpörögni egy-egy mérkőzésen, ezúttal is olyannyira ráhajtott a labdára, hogy észre sem vette Daviest.

Néhány héttel azt követően, hogy Sallai Roland egy hasonló helyzetben sérült meg súlyosan, és édesapja elmondása alapján, mindössze pár milliméteren múlott, hogy nem lett nagyobb baj, újabb veszélyes történés mutatott rá, hogy érdemes lenne következetesebb eljárást alkalmazni ilyen eseteknél. Jonathan Tah sárga lapot kapott a Sallaival szembeni szabálytalanságért, nehéz elképzelni, hogy Bellinghamet ne büntette volna hasonlóképp a játékvezető, ha nem lett volna már eleve egy sárgája. Aytekin alighanem mérlegelt, ami részben érthető, hiszen egy szerencsétlen mozdulat miatt eldőlt volna a fontos rangadó, ha kiosztja a pirosat, ugyanakkor mindenképp vitatható a döntés egy alapvetően szándékosságot nélkülöző, de veszélyes és fejsérüléssel járó szabálytalanságnál. A bajorok természetesen értetlenül fogadták, miért nem küldte le a játékvezető Bellinghamet, Julian Nagelsmann egyenesen arról beszélt, szerinte alapból piros lap járt volna a mozdulatért.

„Négy hónappal ezelőtt volt egy továbbképzésünk. Akkor elmagyarázták nekünk, hogy az arc eltalálásáért azonnal piros lap jár. Teljes erővel arcon rúgta Daviest” – dühöngött a Bayern vezetőedzője a mérkőzés lefújása után.

Bellingham a mérkőzés alatt és utána is bocsánatot kért Daviestől, elmondta, sajnálja, amiért sérülést okozott a kanadainak.

Aytekin a lefújást követően az egyik német televíziós társaságnak hosszasan kifejtette, miért döntött úgy, hogy nem osztja ki a második sárga lapot.

„Ilyen sok párharc esetén természetesen nem könnyű kézben tartani a dolgokat. Nagyjából rendben volt, úgy gondolom. Az első perctől kezdve nagyon intenzív volt a találkozó, ezért rögtön az elején három sárga lapot kiosztottam. Bellingham az első akciója során egy határesetes sárga lapot kapott, a mérkőzésnek az egy hektikus szakasza volt. Nem volt klasszikus, kötelezően büntetendő incidens. Abban a helyzetben azért döntöttem a lap mellett, mert a játékos hátulról, a fejét lehajtva érkezett. A második esetnél volt érintkezés, az biztos, de hiányzott a teljes meggyőződés, hogy sárga, majd piros lapot adjak.”

Aytekin elismerte, hogy mérlegelt, legalábbis erre utal válasza a kérdésre, miképp döntött volna, ha Bellinghamnek nem lett volna sárga lapja. Ezen kívül hozzátette, megérti Nagelsmann frusztrációját, és ő maga is átlátja, hogy nem volt egyértelmű ez a szituáció.

„Ez most feltételes. Lehetséges, hogy sárgát adtam volna, de egy ilyen meccsen a teljes képet kell néznem. Egyszerűen úgy voltam vele, hiányzott a meggyőződés ennél a jelenetnél, hogy sárga, majd piros lapot adjak, és ezzel eldöntsek egy ilyen mérkőzést” – magyarázta a játékvezető.

A BVB sportigazgatója, Sebastian Kehl is egyetértett azzal, hogy túl szigorú ítélet lett volna Bellinghamet leküldeni a pályáról:

„Jude nem látta őt. Megpróbálta magával vinni a labdát, ahogy gyakran teszi. Durvának tűnt, és szerencsétlen volt, hogy Daviest le kellett cserélni. De ha most elkezdünk lapokról beszélni, nem tudom, miként értékeljük az egyik szituációt Goretzkával, egy másikat De Ligttel, úgyhogy inkább nem szeretnék a bírói döntésekről beszélni.”

Kehlt lehet elfogultsággal vádolni, a Bayern korábbi vezérigazgatóját, Karl-Heinz Rummeniggét viszont aligha. Ő is védelmébe vette a bírót.

„Aytekin mellett állok! Már az első sárga lap is túl szigorú volt számomra” – osztotta meg véleményét a Bild TV-vel.

Ha a játékvezető az első félidő végén kiállítja Bellinghamet, erősen megnőtt volna az akkor már 1-0-ra vezető Bayern esélye a győzelemre, ugyanakkor kétgólos előny eljátszása után nem lehet arról beszélni, hogy bírói igazságtalanság következtében veszítettek pontokat a bajorok.

Kevesebb szó esik róla, ugyanakkor a második félidő hosszabbításában is volt egy érdekes történés, amikor Aytekin talán némileg finoman hozott ítéletet. Azt követően, hogy Comant a 90. percben kiállította, és ezzel emberhátrányba került a Bayern, a dortmundi Adeyemi sárga lapot érően szabálytalankodott Leroy Sanéval szemben. Sané a földön fekve rúgott fel Adeyemi arca felé, végül nem talált, és nem okozott sérülést, ugyanakkor a mozdulat inkább tűnt szándékosnak, mint véletlennek. Aytekin sárga lapot adott a bajorok játékosának, de felmerül, nem lehetett-e volna ennél is súlyosabb büntetéssel sújtani.

4. A dortmundi csatárduó működött, a Bayernnél gyenge napot fogtak ki a befejező emberek

Óriási megkönnyebbülés érződött a dortmundiaknál, mikor a 95. percben Modeste betalált. Az egész csapat a korábbi kölni játékost ünnepelte, a társak a nyakába ugrottak, a szurkolók szemében hőssé vált a hetek óta a formáját kereső csatár. Nemcsak az egyenlítés miatt volt fontos Modeste találata, hanem azért is, mert eddigi leghasznosabb mérkőzését hozta le Dortmundban. Érződött, hogy mind az ő, mind Terzic válláról hatalmas kő esett le.

A francia támadót, akit Sébastien Haller sajnálatos rákbetegsége miatt az utolsó pillanatban szerződtetett a BVB, sokan kritizálták, hiszen eléggé súlytalan volt eddigi dortmundi mérkőzésein. A Bayern elleni rangadóra már nem is nevezték a kezdőbe, helyette az egyre jobb formában focizó 17 éves Youssoufa Moukoko kapott lehetőséget. Modeste azonban csereként beállva már az első gólnál nagy szerepet vállalt, és assziszttal segítette csapatát. Ehhez képest a 84. percben úgy tűnt, gólpassza ellenére ezúttal is a BVB problémaforrása marad, hiszen egy jelentős gólhelyzetet sikerült elügyetlenkednie, a végén viszont fejesével – a legnagyobb erényét kihasználva – megmentette a Dortmundot.

A következő mérkőzéseken kiderül, hogy megvalósult-e az áttörés Modeste esetében, és átszakadt-e a gát azzal, hogy pont a Bayern ellen hozta legjobb teljesítményét, mindenesetre a dortmundiak reménykedhetnek abban, hogy megoldódik a szezon elejére jellemző egyik legégetőbb problémájuk, és csatárposzton előre tudnak lépni. Különösen biztató a sárga-feketék számára, hogy a kezdőként lehetőséget kapó Moukoko egymás után két mérkőzésen is remekül játszott. Erling Haaland hiányát továbbra is nehéz pótolni, ennek ellenére jó csapatteljesítménnyel, és adott esetben Modeste és Moukoko hatékony összjátékával a Dortmund támadásai sokkal jobbak lehetnek az idény kezdetéhez képest.

„Mindennap látjuk őket az edzéseken, látjuk, ahogy szétlövik a kaput. Már a hét folyamán is hangsúlyoztuk, hogy azt kívánjuk, mindketten lőjenek gólt. Ezért is volt különösen szép a mai nap, biztosak vagyunk benne, hogy mindketten továbbra is szállítani fogják számunkra a gólokat” – dicsérte csatárait Terzic.

Ehhez képest a Bayern támadói nem lehetnek túlságosan elégedettek a Der Klassikeren nyújtott teljesítményükkel. Sadio Mané és Serge Gnabry súlytalanok voltak, a Bayern veszélyes akciói is inkább a középpályáról érkeztek. A meccs egyik legjobbja, Leon Goretzka, illetve Jamal Musiala jól szervezték a játékot, Leroy Sanénak voltak erős pillanatai, noha a végére a védekezésben némileg fegyelmezetlenné vált. A Bayern a góljait is távolról szerezte. A rangadón különösen érződött Robert Lewandowski hiánya. A lengyel az elmúlt években folyamatosan ontotta a gólokat volt klubja ellen, ezúttal nem volt olyan befejezőjük a münchenieknek, aki végig lekötötte volna a dortmundi védők figyelmét. A cserepadról sem sikerült új lendületet hozni, Eric Maxim Choupo-Moting nem tette dinamikusabbá a Bayernt.

5. Nagelsmann továbbra sem nyugodhat meg, Terzic családi gyász ellenére hozta le sikeresen a hetet

Nagelsmann véget vethetett volna az őt ért kritikáknak, ha csapatával legyőzi a nagy riválist, ehhez képest ez a döntetlen csak további olaj lehet a tűzre, negyedik próbálkozásra sem sikerült nyernie Terzic ellen. Természetesen még mindig elég kevésszer találkoztak ahhoz, hogy ebből sok következtetést le lehessen vonni, ugyanakkor lassan kezd aggasztóvá válni ez a tendencia Nagelsmann számára.

Különösen, ha azt nézzük, hogy a mostani rangadón inkább Terzic húzásai működtek. 2-0-s Bayern vezetésnél sem lehetett azt érezni, hogy a bajorok jelentős erőfölényben lennének, és a két kapott gól ellenére sem mondhatjuk, hogy ne vált volna be a Dortmund taktikája. A cserék változást hoztak a mérkőzés dinamikájába, ritka, hogy egy edzőnek gyakorlatilag az összes húzása nyerő legyen.

Terzicnek amellett, hogy először sikerült pontokat rabolnia a Bayerntől rövid edzői pályafutása során, érzelmileg is sokat jelentett a találkozó. A német edző múlt héten veszítette el édesapját, a gyász mellett hozott le csapata két fontos mérkőzést sikeresen a Bundesligában, illetve a BL-ben.

Az összecsapást jól összefoglalta az utolsó pillanatban történt pontvesztés után a páholyban dühöngő Oliver Kahn képe, aki később is erőteljesen bosszankodott a Bayern döcögősebb idény eleji formája miatt.

„Elképesztő ez a szezon, ahogy mindig sikerül megfosztanunk magunkat a megérdemelt jutalomtól. Régre kell visszagondolnom ahhoz, hogy egy olyan idényre emlékezzem, mikor ennyi góllehetőségünk van, mégsem élünk velük” – mérgelődött a Bayern vezérigazgatója.

A bajorok egyik legnagyobb erénye az utóbbi években győztes mentalitásuk volt. Ha a körülmények nem feltétlenül nekik kedveztek, ha egy adott mérkőzésen az ellenfél játékban fel tudta venni velük a versenyt, akkor is szinte minden fontos helyzetből ők jöttek ki jobban a Bundesligában. A mostani szezonban azonban ebből a Bayernből egyelőre nem sokat látni, és ez a BVB ellen is feltűnt. A 2-0-s előnyig azt hihettük, hiába küzd nagyot a Dortmund, és képes felvenni játékban a versenyt a bajorokkal, a rekordbajnok mégis megtalálja az ellenszert, benne van meg, hogy az ilyen helyzetekből győztesen jöjjön ki. A végére azonban nem lett ebből semmi, és ahelyett, hogy a Bayern lezárta volna a meccset, jött a dortmundi feltámadás.

Kiemelt kép: Getty Images