Egy évtized alatt magasba emelkedett a „Dél csillaga”

A Hatayspor 1967-ben jött létre a Kurtulusspor, az Esnafspor és a Reyhanli Genclikspor egyesülésének eredményeként, és először az 1967–68-as szezonban nevezett be az akkori harmadosztályba. Már az első vezetőség nagyon fontosnak tartotta, hogy a klub identitását a mez is tükrözze. Történelmileg már az első dresszeikben is alap volt a gesztenyebarna, zöld és fehér szín, ami a nemességet, a békét és a tisztaságot képviseli. Eleinte ragaszkodtak ahhoz is, hogy javarészt helyiek alkossák a csapatot, ami korlátozta is a lehetőségeiket, mert Törökország legdélibb, Szíriával határos tartományában sosem volt nagy a népsűrűség, s igaz ez a klub székhelyére, Antakya városára is.

Az együttes a történelem során többnyire a másod- és a harmadosztály között ingázott, egy 1983-as amatőrligás idényt leszámítva, valamint amikor 2008-ban kiesett a negyedosztályba.

Nagy változások mentek végbe a vezetőség és a játékosállomány szintjén is, azonban ez még így is azonnali visszatéréssel kecsegtetett, de a rájátszás fináléban végül elbuktak. Négy év kellett hozzá, hogy sikerrel vegyék a liga jelentette akadályt és visszajussanak a harmadosztályba. A 2012-es osztályváltás után a Hatayspor azonnal meghatározó csapata lett a TFF 2. Ligának. A hat szezonjából négyszer volt dobogón az alapszakaszban és kétszer játszott döntőt a rájátszásban, igaz mindkettőt elbukta. A 2017–18-as idényben Ilhan Palut vezetésével jött össze az áttörés és a bajnoki cím. A korábbi klublegenda – aki a legtöbb mérkőzést játszotta a klub színeiben és a vezetőségben is szinte minden fontosabb posztot betöltött rövidebb-hosszabb ideig – meghozta a nagy sikert, 2002 után ismét másodosztályba vitte az egyesületet. A feljutást követően a sikeredzővel azonnal bronzérmes pozícióban zárt a Hatayspor és úgy tűnt, hogy még mindig lehet nagyobbat álmodni. 2019-ben választották meg az elnöki pozícióba Nihat Tazeaslant, aki munkájával azt a kis pluszt jelentette, amivel valóban reálissá kezdett válni az élvonal.

Az új elnök egyik meglátása volt, hogy az afrikai piacot jól ismerő scouting hálózatra van szükség, mert a fekete kontinens játékosai fizikálisan erősek, könnyen beilleszkednek a kulturális sokszínűségbe és nincs nagy fizetési igényük, ha nem a topligákból hozzák őket. Ilhan Palut nem igazán volt ennek a híve, a súrlódásnak pedig az lett a következménye, hogy az edző 2019 novemberében elvállalta a Göztepe irányítását. Noha eleinte nagyon rosszul fogadta ezt a Hatayspor szurkolótábora, de miután a téli szünetig beugró Bayram Toysal irányítása alatt nyolc mérkőzésen 19 pontot gyűjtöttek, már kevésbé volt vita tárgya, hogy milyen irányba is halad az együttes, hiszen átvették a tabellán a vezetést is. A szezont Mehmet Altiparmak vezetésével fejezték be és a koronavírus miatt megszakítás sem tudta megakadályozni, hogy történelmi tettet hajtsanak végre.

Három edző segítségével sikerült bajnoki címet nyerni a másodosztályban és kivívni az élvonalba jutást.

Sokak meglepetésére a klub nem az aranyérmes vezetőedzővel tervezte a jövőt, hanem a feljutást a Fatih Karagümrük együttesével kivívó Ömer Erdogannal. A szakemberbe vetett bizalom a Hatayspor hosszú távú terveinek a jelképe, nagyon elkötelezettek amellett, hogy ne csak a Süper Ligben maradásért küzdjenek, hanem valami nagyobb célt hajszoljanak. A klubelnök rendkívül elismerően beszélt az új edzőről minden nyilatkozatában és azt hajtogatta, hogy már Ilhan Palut távozásakor megkereste Ömer Erdogant.

Az új edző elképzeléseinek megfelelően a klub nagy bevásárlást tartott, hogy a megálmodott hosszú távú tervek alapjait lerakhassák. Szeptemberben, közvetlenül a szezon kezdete előtt a Hatayspor hatalmas szerződést kötött Mame Biram Diouffal. A Stoke City egykori támadója az újonnan érkezők legnevesebbje volt, de ekkor érkezett Aaron Boupendza, Jean-Claude Billong, Rúben Rebeiro és Pablo Santos, akik mind kulcsfontosságú szereplői lettek az elért sikereknek.

A nagy átalakítás után Erdogan egy szűk kerettel kezdett dolgozni, ami a koronavírus okozta nehézségek közepette nem tűnt jó ötletnek, de végül mégis őt igazolta az élet. Taktikailag megtanította a csapatát, hogy agresszív focit játsszon. Arra törekednek, hogy minél hamarabb visszaszerezzék a labdát az ellenfél térfelén, de lehetőség szerint már a támadóharmadban. A meccseik nagy részét 4-2-3-1-es felállásban játszották le, amiben Diouf volt az előretolt center, akit egy dinamikus, támadásra kész hármas támogatott. Ezt rendszerint Boupendza, Babajide David Akintola és Adama Traoré alkotta, akik elképesztően fegyelmezetten betartották a taktikai elvárásokat, és olyan mértékű pressziót gyakoroltak az ellenfelekre, amivel kevés alkalommal találkoztak korábban.

A Girondins Bordeaux-tól ingyen megszerzett gaboni szélső kiemelkedőt nyújtott, számára feküdt leginkább Erdogan rendszere. Óriási szerepet játszott a gyors támadások felépítésében, a remek kontrák és nagyszerű lehetőségeket megteremtésében két-három gyors, rövid passzal. Noha csak egy gólpassz került a neve mellé, a gólokat elképesztő tempóban szállította, 22 találatával a gólkirályi címet is elhódította. A zseniális idény egy jól fizető katari szerződést is jelentett Boupendza számára, aki így – egyelőre – lemondott az európai topligás lehetőségről.

https://twitter.com/AaronBoupendza9/status/1430951430253330438

Idénre némileg átalakult a keret, mert ahogy az a török élvonalban jellemző, mindenkit elengedtek, aki nem tartozott az edző bizalmi körébe. Rajtuk kívül a felfelé igazolók pótlását is intézni kellett, a klub pedig továbbra is az afrikai labdarúgók irányába nyit, de a nyáron a fiatal török labdarúgókat is igyekezett elcsábítani, hogy a helyi szurkolók számára is kedveskedjenek.

Ennek egyik fő oka, hogy az egyesület stabil jövőjének egyik alappillére az új stadion lehet, amelyet márciusban adtak át, és a koronavírus ellenére szeretnének a lehető legtöbbször tele látni. A Yeni Hatay Stadyumu 25 ezer férőhelyes és már a nemzetközi szabványoknak is megfelel, ami azért is volt fontos a klub számára, mert valóban ezt a szintet vették célba idén. Az előző szezon hatodik helye után még nagyobbat álmodnak a „Dél csillagánál” és már az európai kupaszereplés gondolatával kacérkodnak, amire a szezon féltávján túl még mindig reális esélyük van.