Egy fecske nem fog nyarat csinálni Fehérváron – vélemény
A honi labdarúgás élvonalában átlagosan nyolc-tíz hónap jut egy vezetőedzőnek egy-egy csapat kispadján. Ebbe az intervallumba tökéletesen illik Michael Boris fehérvári szerepvállalása is, akit nyolc hónappal és egy nappal a kinevezését követően menesztettek a MOL Fehérvár FC-től, és a némettel együtt repült többek között Sallói István sportigazgató is. Boris utódja Huszti Szabolcs lett (Sallóié pedig Juhász Roland), ám önmagában egy új edző vagy sportigazgató kinevezése sehol sem oldja meg a legfontosabb problémát, amely globálisnak mondható az NB I-ben – vízió nélkül működnek a klubok.
„Mindenkiben két farkas lakozik. Mindkettő éhezik. Az egyik farkas dühös, irigy, öntelt. A másik őszinte, kedves. Minden egyes nap harcolnak, de nem a jobb farkas győz, hanem az, amelyiket táplálod.” Így szól a mondás, amelyet ha a magyar futball nyelvére lefordítunk, látjuk, a csapatoknak kétféle típusa létezik.
Az egyik típus megpróbál kezdeményező, modern stílusú pozíciós játékot hozni (például a rebrovi Ferencváros), a másik típus mély blokkban, gyors kontrákra berendezkedve várja az ellenfeleket. Ez a kettősség az NB I-es klubok 80%-ára igaz, illetve van egy harmadik út, Bognár György egyszerű, már-már a totális támadó futballra épülő víziója, amely unikálisnak, és nem utolsó sorban sikeresnek bizonyult Pakson.
Úgy néz ki, a hazai élvonalban a második felfogás „diadalmaskodik”, mivel ezt táplálják a klubvezetők, a vezetőedzők és a sportigazgatók. És ez a tényező az elmúlt évek edzőkeringője miatt egyfajta állóvizet is hoz az NB I-re, hiszen majdnem ugyanazok az arcok cserélődnek a magyar klubok kispadján. Ennek köszönhetően pedig a defenzív, biztonságra törekvő futballfelfogás hódított teret, és ezáltal nagyon sok alacsony színvonalú találkozót látunk hétről hétre. Ez a fajta koncepció természetesen hatással van a játékoseladásokra is, többek között ezért nem tudnak a csapatok nagy összegért értékesíteni magyar (vagy külföldi) futballistákat külföldre. Melyik klub akar befektetni védekező interakciókban erős játékosba, ha nem ebbe az irányba tart a modern labdarúgás?
Röviden, tömören: egy adott NB I-es klubnak az imént felvázolt utak közül érdemes lenne az elsőt választania, ha egyrészt a hazai színtéren minél előrébb szeretne végezni, másrészt a nemzetközi kupaporondon is segítene a gyengébb, védekező stílusban pályára lépő együttesek ellen. (És ez az egész még akár a válogatott szereplését is segítené.) Egyébként talán épp e miatt van rengeteg edzőváltás és „útkeresés” az NB I-ben. És akkor a gondolatmenetünk ezen a ponton szorosan kapcsolódik a Székesfehérváron zajló folyamatokra.
Koncepció nélkül évek óta
Az utóbbi években kinyílt a Fradi és a Vidi közötti olló. A Ferencváros határozottan elindult egy irányba, mely szerint minél több minőségi játékos szerződtetésével évről évre jussanak be valamelyik nemzetközi kupa csoportkörébe, és immár konkrét közelségbe is került a továbbjutás, a régóta hőn áhított tavaszi folytatás.
E közben Fehérváron Marko Nikolics elküldése óta hanyatlik a klub, egyre hátrébb csúszik a klub, pedig anyagilag, illetve a játékoskeret minősége alapján minimum a zöld-fehérek nyomában kellene lennie. De jelenleg nem lát(hat)unk tiszta víziót a játékosok szerződtetése, a vezetőedző kinevezése, illetve a játékstílus kialakítása körül. Úgy gondolom, elsősorban a megfelelő koncepciót kellene kialakítani a Vidinél, hogy aztán egy idő után újra fel tudja venni a versenyt a Ferencvárossal.
Ha megvan egy ilyen koncepció, ehhez lehet választani edzőt és játékosokat. Az idő kerekét Szabics Imre kinevezéséig pörgetném vissza, aki a német-osztrák iskolából kikerülve előbb éveket töltött el az osztrák válogatott másodedzőjeként, majd lett Fehérváron – életében először – vezetőedző.
Szabics – részben – ebbe bukott bele Székesfehérváron. Ezek után Sallói István sportigazgató a korábban a magyar U21-es válogatottnál dolgozó Michael Borist nevezte ki, aki szintén a német iskola képviselője, stílusban és elképzelésben Szabicshoz hasonló edző. Ergo ez a projekt ugyanott folytatódott, ugyanazokkal a problémákkal, kérdéskörökkel – csak éppen egy másik személlyel a kispadon.
Nem mondom, hogy előre láttam a sikertelen folytatást, de a bentmaradás kiharcolását követően nem vártam, hogy Borist a nyáron megtartják, sokkal inkább egy külföldi, támadó stílust megvalósító edző érkezését. Nem így lett. Szabicsnál és Borisnál egyaránt gondot okozott, hogy a csapatrészek vonalai között nem nagyon helyezkedtek a játékosok az általuk preferált 4-4-2-es, vagy 3-4-3-as formációkban (sem védekezésben, sem támadásban).
Miközben a terület nem megfelelő elosztása – a középpályán rendszeresen nagy helyeket hagytak egymás között a fehérváriak mind támadásban, mind védekezésben – mellett a felállt védelem elleni játék is hagyott maga után kívánnivalót. Ezek után Boris kísérletezni kezdett, ám ez pedig folyamatos pontvesztéseket hozott, melynek következménye a menesztése lett – az egész szakmai stábbal együtt.
Fehérváron a kiutat két korábbi játékos kinevezésében látják, Huszti Szabolcs lett a vezetőedző, Juhász Roland a sportigazgató. Két, szinte „nullkilométeres” szakember vezetésével indul a szakmai munka új időszaka Fehérváron. A projekt sikerességéről nem a következő három fordulóban kapunk választ, de nem is ebben a szezonban. A legnagyobb feladata Husztiéknak az, hogy visszataláljon a Fehérvár a 2010-es évek közepén látott stabilitásra. Affelől vannak kételyeim, hogy ők lesznek-e azok, akik a sikeres mederbe terelik a klubot, mivel Huszti Szabolcs játékelképzelése Debrecenben sem működött túl fényesen. Igaz, a Fehérvárnál egy sokkal minőségibb keret áll majd a rendelkezésére. A Debrecennél látottak beilleszthetők a fent megemlített egyik profilba, mert labdával nem domináns, átmenetekben erős csapat benyomását keltette a Loki. Ugyanakkor a balansz hiánya jellemezte a Huszti-féle Debrecent, a sok kapura lövés, illetve minőségi helyzet kialakítása mellett a védekezés instabil volt, rengeteg gólt kaptak. Újdonsült kenyéradójánál egy letisztultabb, jobban átgondolt elképzelést kell megvalósítania csapatával, különben ismét érvényesül a 8-10 hónapos átok.
Összegzés
Nem tudjuk pontosan, milyen céljai vannak a klubnak, milyen játékosprofilokban gondolkodnak az átigazolások alapján, egyelőre teljesen ad hoc a szakmai munka, akárcsak a pályán mutatott stílus. Kicsit úgy érzem, a valós problémák ismét a szőnyeg alá lettek söpörve, mivel nem Michael Boris vagy Sallói István miatt tart ott a klub, ahol tart – ettől független persze, látva az eredményeket, nem segítettek a dolgok jó irányba való fordításában.
Nem értem Huszti Szabolcsék kinevezését, azon kívül, hogy jól mutat két korábbi klublegenda a szakmai munka csúcsán. Fehérvárra egy tiszta, kikristályosodott filozófiával rendelkező vezetőedzőt inkább el tudtam volna képzelni. Ahogyan a Fradi megtalálta Szerhij Rebrovot, a Fehérvárnak is meg kellene találni a saját Rebrovját. Hogy ez Huszti Szabolcs lesz-e? Erősen kételkedem, de szurkolok neki.
(Husztiék első erőpróbája a ma este 20 órakor kezdődő, Puskás Akadémia elleni hazai kupamérkőzés lesz.)
Kiemelt fotó: mlsz.hu