Egy fekete macska is segítette az egyetlen Anglián kívüli FA-kupa-győztest

A világ legmagasabban jegyzett nemzeti kupasorozatának, az FA-kupának az egyik legkülönlegesebb története meglepő módon nem ahhoz a nemzethez tartozik, amely szervezi a tornát.

Az első és a második egymást követte, 1884-ben és 1885-ben, mikor is a skót Queen’s Park FC jutott döntőbe, de mindkétszer alulmaradt a Blackburn Rovers ellenében. Ezután a walesi Cardiff City FC harcolta ki a fináléban való részvételt, előbb 1925-ben (vereség a Sheffield Unitedtől), majd 1927-ben, végül pedig 2008-ban is, amikor a Portsmouth FC vitte haza a trófeát. A walesiek az 1927-es döntőt viszont megnyerték, amiben – meglepő módon – főszerepet játszott egy macska is: Trixie a játékosok szerint nagyban hozzájárult a sikerhez, amely mindmáig az egyetlen nem angol FA-kupa-győzelmet jelenti.

Zsinórban a hatodik szezonját kezdte meg az angol első osztályban a Bluebirds 1926 nyarán, amely során az akkor már 15 éve a csapatnál dolgozó edző, Fred Stewart elsődleges célja a kiesés elkerülése volt. Ennek ellenére pontosan tudta a két évvel korábbi példa alapján, hogy az FA-kupában bárki legyőzhet bárkit. Az élvonalbeli klubok akkor a harmadik fordulóban csatlakoztak be a küzdelmekbe, amit januárban rendeztek, s a sorsolás nem volt épp kedvező a Cardiff City számára: rögtön egy másik magasan jegyzett csapat, az Aston Villa került szembe a walesiekkel. Az előjelek nem voltak kedvezők, mert nem sokkal korábban a bajnokságban a birminghamiek győzni tudtak a Ninian Parkban. Ráadásul a kupamérkőzést megelőző utolsó kilenc találkozójából mindössze kettőt nyert meg a Cardiff City, így tulajdonképpen esélytelenként lépett pályára, de Len Davies és Ernie Curtis góljaival 2–1-re győzni tudott.

A hónap végén következett a negyedik forduló, mely során a walesiek a Darlington FC otthonába voltak hivatalosak. Két évvel korábban a döntőig vezető út első lépéseként találkoztak a durhamiekkel, s akkor kétszeri újrajátszás után sikerült csak túllépni rajtuk, ám most nem volt ilyen szenvedős a párharc, mert Hughie Ferguson és George McLachlan góljaival 2–0-ra nyertek. A legjobb 16 között ismét idegenbe kellett látogatni, méghozzá a címvédő Bolton Wanderershez. Az összecsapás különlegességét a találkozó előtti edzésen talált fekete macska, Trixie jelentette. A City-játékosok a Royal Birkdale golfpályán találtak rá, s Ferguson úgy vélte, hogy jó ómen lesz a sikerükhöz. Felkereste hát a környéken élő gazdát, akivel megállapodott, hogy magukkal vihetik a cicát, cserébe pedig két jegyet ajánlottak fel, ha a klub bejut a kupadöntőbe.

A finálé előtti edzés után Trixie nem akart a kosárba visszatérni (Forrás: walesonline.co.uk)

A The Times által otthon szinte legyőzhetetlennek tartott Wanderers otthonában, a Burnden Parkban közel 50 000 néző látta a találkozót, na meg Trixie is, aki a cardiffi elnök, Walter Parker közelében foglalt helyet a páholyban. A feszült hangulatot megalapozta, hogy két héttel korábban a walesiek egy vitatott góllal nyerték a két csapat összecsapását a bajnokságban, s az sem segített, hogy a találkozó elején ezúttal őket sújtotta egy sokak által téves ítélet, mikor nem kaptak meg egy büntetőt. A fordulás után aztán már nem maradt el a jogos tizenegyes, amit Ferguson gólra is váltott, majd az ő átadásából született Davies találata, amely eldöntötte a továbbjutást.

Innentől már nem lehetett fél vállról venni a walesieket, ráadásul úgy tűnt, hogy a sorsolás is kedvező számukra, mert a negyeddöntőben a másodosztályú Chelsea FC otthonában kellett pályára lépniük. A napok óta tartó esőzés miatt sokkal inkább volt a találkozó egy sárban dagonyázás, mint futball, és ezt a gól nélküli eredmény is tükrözte. Négy nappal később a Ninian Parkban következett a második felvonás, ahol a körülmények csak egy fokkal voltak jobbak, de ez elegendő volt ahhoz, hogy egy őrült meccsen öt találat szülessen. A 3–2-es hazai siker során Sam Irving, Davies és Ferguson voltak eredményesek, s utóbbi az utolsó pillanatokban büntetőből szerzett gólja után az öröm hevében az elnök felé mutogatott, akinek a karjaiban ott pihent Trixie.

Az elődöntőben ismét másodosztályú ellenféllel került szembe a Cardiff City, mégpedig a Reading FC ellen kellett pályára lépnie semleges helyszínen, Wolverhamptonban. Ferguson kezdte meg a gólgyártást, majd Harry Wake és ismét Ferguson következett, könnyed sikerre vezetve ezzel a walesi együttest.

Fred Keenor csapatkapitány Trixie-vel, majd a trófeával, középen pedig a döntő programfüzetének borítója (Forrás: walesonline.co.uk)

A finálénak természetesen a Wembley adott otthont és Londonban nem fogadták kedvesen a Cardiffot – már csak azért sem, mert az Arsenal volt az ellenfél –, s póréhagymával dobálták meg csapatbuszt a megérkezéskor. A döntőt megelőzően kiesett a csapatból Harry Wake veseproblémák miatt, s helyére a 19 éves Ernie Curtis került. Az Arsenal esélyeshez méltóan kezdte a mérkőzést, de a walesi védelem állta a rohamokat. A második félidő derekán egy kontra végén Ferguson lőtt kapura, majd a Dan Lewis kapusról kipattanó labdát Davies lőtte a hálóba – megszerezte az összecsapás egyetlen gólját.

Mindeközben a babonákra hiszékenyek úgy tartják, hogy Trixie hozta meg a Cardiff City sikerét, hiszen a boltoni találkozótól kezdve végig ott volt a csapattal a fekete macska.

Kiemelt kép: walesonline.co.uk