Egy felcsúti és egy kecskeméti védő az OTP Bank Liga legtöbbet foglalkoztatott játékosai
Befejeződött az OTP Bank Liga 2023–2024-es idénye, így megvizsgáltuk, mely játékosok töltötték a legtöbb időt a zöld gyepen. Az általános tendencia idén sem változott, mely szerint védekező felfogású labdarúgók játszották a legtöbbet, de ezúttal nem kapusokat, hanem két belső védőt találtunk, akik egy percet sem hiányoztak.
Sokan úgy tartják, hogy a bajnokság egy maraton, amiben fontos, hogy jól ossza be a versenyző az erejét. Igaz ez a csapatokra is, amelyeknek okosan kell sáfárkodniuk a rendelkezésükre álló erőforrásokkal, azaz a játékosokkal. 33 mérkőzésből áll a bajnoki idény Magyarországon, ami azt jelenti, hogy 2970 játékperc vár a csapatokra – nem számolva természetesen a hosszabbításokat. Ahhoz, hogy egy labdarúgó ezt az első perctől az utolsóig a pályán töltse, szükséges egy kiváló fizikai állapot, az edző és a társak bizalma, kiegyensúlyozott átlagteljesítmény és némi szerencse is, hogy eltiltások vagy sérülések ne tartsák távol a zöld gyeptől.
Az előző évek statisztikáit figyelve láthatjuk, hogy mindig kapus végez az első helyen a játszott percek számát tekintve, legutóbb a 2017–2018-as idényben fordult elő, hogy egy mezőnyjátékosnak is kijárt a dicsőség. Akkor a Balmazújváros nigériai légiósa, Eke Uzoma minden lehetséges percben a pályán volt, akár a Budapest Honvéd kapusa, Gróf Dávid. Így most mindenképp meglepetés, hogy nem kapus zárt az élen, na de nézzük, kik voltak ebben a szezonban a legtöbbet szerepeltetett játékosok az OTP Bank Ligában.
Patrizio Stronati (Puskás Akadémia) és Belényesi Csaba (Kecskeméti TE)
A cseh védő a harmadik szezonját töltötte Felcsúton, de messze most volt a legfoglalkoztatottabb, holott a korábbi 24, illetve 26 mérkőzésére sem lehetett panasz. Kulcsszerepe volt abban, hogy csapata végül bronzéremmel zárt az idény végén, de egyébként is régóta az egyik legjobb játékosa a Puskás Akadémiának. Minőségi légiós, aki javít klubja és bajnokság megítélésén, és ennek ékes bizonyítéka, hogy Hornyák Zsolt csapatában nyújtott teljesítményére a cseh nemzeti csapatnál is felfigyeltek. Eddigi négy nemzetközi fellépését azóta gyűjtötte össze, hogy Magyarországra igazolt. Ebben az idényben főleg megbízható védőteljesítményével tűnt ki, de egy gólt azért így is szerzett, februárban az MTK 6–1-es kiütése alkalmával. Az is figyelemre méltó a játékában, hogy bár a posztja miatt sokszor kell nyomás alatt játszania, mindössze két sárga lapot kapott, ami egy belső védőtől kifejezetten üdítően hat.
A Kecskemét tapasztalt védője elévülhetetlen szerepet játszott abban, hogy csapata végül a felsőházat jelentő hatodik helyen zárta a bajnokságot. A stabilitására főleg azért is volt nagy szüksége a csapatnak, mert télen elveszítette maga mellől egyik állandó társát, Szalai Gábort, aki Svájcba szerződött, ennek ellenére Belényesi remekelt új társak mellett is.
A megbízhatóság mintaképe, aki már az NB II-ben is szolgálta a lila-fehéreket, egy féléves, egyénileg nem túl sikeres diósgyőri kitérő után tért vissza a Széktói Stadionba, ahol egyenletes teljesítményt nyújt.
Az övé egy nagy egymásra találás a klubbal, nem biztos, hogy ezt érdemes bolygatniuk a feleknek. Stronatihoz hasonlóan ő sem érte el az ötsárgás limitet a szezon folyamán, csak négy figyelmeztetésig jutott, ami az ő posztján szintén bőven elfogadható. Gólja nem volt, de nem is ezt várják tőle.
Akik majdnem tökéletes szezont zártak
Nagy futása volt idén a Paksi FC-nek is, amely nem csak második alkalommal lett ezüstérmes az OTP Bank Ligában, de végül a Magyar Kupát is elhódította az esélyesebbnek tartott Ferencvárossal szemben. A siker egyik fő letéteményese mindenképpen az a Kinyik Ákos, akit sosem cseréltek le vagy be a bajnokság során, azonban öt sárga lapja miatt egy mérkőzést kihagyott decemberben (azt el is bukták a társai a Fehérvár ellen 3–0-ra), így nem hibátlan a kollekciója. Ezzel együtt ő is mindenképp az élvonal vasemberei közé tartozik, akiket csak nagyon alapos indokkal lehet távoltartani a pályától. Mindez annak fényében külön dicséret, hogy a Paks esetében épp a védelem szokta a legnagyobb aggodalmat jelenteni, de erre az évre az is összeállt, igaz, ebben nagy szerepe van a válogatott kerettag kapusnak, Szappanos Péternek is.
Egy másik kapus, Varga Bence sem alibizte el a szezont, miután 31 mérkőzésen állt a gólvonalon a lehetséges 33-ból. Őt szintén egy öt sárga lapos eltiltás szorította a játéktéren kívülre még áprilisban a Debrecen ellen, amikor is a helyettese, az élvonalban akkor debütáló Kersák Roland kiválóan pótolta és csak Dzsudzsák Balázs tizenegyesével szemben maradt tehetetlen. Az utolsó fordulóban, a Zalaegerszeg ellen Varga csak a kispadon ült, nyilván edzői döntés következtében, így „mindössze” 2790 perc jutott neki. Egyébként évek óta biztos edzői döntés az ő szerepeltetése, már az NB II-ben is végig ő védett (egy meccs híján), majd a 2022–2023-as, immár élvonalbeli idényben is 26 találkozója volt. Jelenleg nincs okunk azt feltételezni róla, hogy a következő bajnokságban radikálisan megváltozik a helyzete.
Az MTK-nál a stabiltásra, a Ferencvárosnál a rotációra szavaztak
Érdekesség, hogy a Transfermarkt oldal adatai szerint a mögöttünk hagyott szezon tíz legtöbbet foglalkoztatott játékosa között négy MTK-s szerepel. A támadó középpályás Bognár István 2760 percet töltött a pályán, a nála sokkal defenzívebb Hei Viktor ettől csak egy minutummal marad el, a válogatottságig jutott csapatkapitány, Kata Mihály 2702, míg a kapus, Demjén Patrik 2700 percet játszott, ami pontosan 30 teljes mérkőzés alapidejének felel meg. Ebből is látszik, hogy a rotációhoz a budapesti kék-fehéreknek volt a legkevésbé kedve, vagy eszköze, Horváth Dávid edző legtöbbször a megálmodott alapcsapatát játszatta, amelynek ez a négy labdarúgó volt a tengelye.
Debrecenben bár akadnak tehetséges fiatalok, a rutinos harcosokat semmi sem pótolhatja, így fordulhatott elő, hogy a 34 éves Megyeri Balázs 30 meccsen állt a kapuban (2693 perc), minden hiányzása a szezon elejére datálható, míg a 37 esztendős Dzsudzsák Balázs (2609 perc) minden fordulóban pályára lépett.
Ha a U21-es korosztályban számításba vehető labdarúgókat nézzük, az MTK-s Kata nyerte a versenyt, de a kecskeméti Horváth Krisztofer (32 mérkőzés, 2540 perc) és a felcsúti Marius Corbu (30, 2258) mutatója is kiemelkedő. Az élvonaltól búcsúzó Mezőkövesd jobbhátvédje, Kállai Kevin 27 meccsen és 2198 percen át volt a pályán, nagy kérdés, ez elegendő-e az élvonalbeli folytatáshoz, különösen annak fényében, hogy jövőre már nem lesz a támogatott évjárat tagja. Ha a másik végletet jelentő, 34 évesnél idősebb korosztályt figyeljük, azt láthatjuk, hogy a szintén már kiemelt Dzsudzsák mögött az újpesti Branko Pauljevics (28, 1878), a paksi Könyves Norbert (28, 1758) és az MTK-s Németh Krisztián (23, 1613) áll.
A bajnok Ferencváros messze a legbőségesebb és legminőségibb kerettel rendelkezik, így nem csoda, hogy Dibusz Dénesen kívül nagyjából senkinek sincs bérelt helye, főleg úgy, hogy a csapat februárig a nemzetközi porondon is érdekelt volt.
A válogatott kapus idén „csak” 29 meccsen védett, helyettese, Varga Ádám mindannyiszor remekül pótolta, viszont mezőnyjátékost csak a teljes bajnokság 50. helyén találunk, a norvég Kristoffer Zachariassent (2171 percet játszott 28 bajnokin), de ez is elegendő volt a saját és csapata üdvösségéhez. A katasztrofális szezont futott Újpestről talán sokat elmond, hogy a legbiztosabb, legstabilabban játszó labdarúgója az a Csoboth Kevin, aki az egész bajnokságban a 43. helyezést érte el 2263 perccel. Az új tulajdonosoknak nem csak a kispadon, de a pályán is vezéregyéniséget kell találniuk, mert a villámgyors szélső is úgy érte el ezt a házicsúcsot, hogy a formája és a teljesítménye finoman szólva is ingadozó volt az idény során.
Szerző
