Egy félidőnyi futballal nyert kiesési rangadót az Újpest

Hiába a hosszú téli felkészülés, egyik edző sem állt elő eget rengető újdonsággal ami a csapataik hadrendjét illeti. Az Újpest a Milos Kruscsics alatt változó hatékonysággal játszott 4-2-3-1-es felállásban kezdett, melyben a két szélsőnek kötelessége volt felérni támadásban a center, Ognjen Mudrinszki mellé, ám a védelemből ezúttal hiányzott az ősszel stabil alapembernek számító Abdoulaye Diaby, akiben mellesleg a csapat házi gólkirályát is tisztelhetjük. Az ő helyét a másik téli igazolás, az NB I első luxemburgi légiósa, Tim Hall vette át.

A másik oldalon Dean Klafuric a 3-4-2-1-es formációra esküdött fel, hátul a Lazar Csirkovics, Herdi Prenga, Luka Capan trióval. Ez azért felfoghatatlan ebben a szezonban, mert Csirkovics és Prenga egy évvel ezelőtt egy négyvédős rendszer tengelyét alkotva húzta le a rolót a Kisvárda színeiben, míg ebben a rendszerben kimondottan szenvednek és nem érzik a helyezkedést, ráadásul egyikük nyíltan ki is mondta az ősszel, hogy soha életében nem játszott háromvédős felállásban. A két szélen Albi Doka és a Győrből visszarendelt fiatal Benczenleitner Barna játszott szárnyvédőt, mondhatni közmegelégedésre. Elöl a csúcsék a házi gólkirály Nenad Lukics volt, őt kellett támogatnia jobbról Jairo Samperiónak, balról Kocsis Dominiknak. Ebben volt némi hiba, de erről majd később.

Tapogatózó kezdés, tanácstalan házigazda

A mérkőzés elején nem volt magas színvonalú a játék, a kispestiek igyekeztek mielőbb Lukicsra felrugdalni a labdákat, hogy ő azt visszajátssza a mögötte érkező Samperio, Kocsis duónak, ebből volt is egy-két kósza lövése a vendégeknek, míg a másik oldalon Szappanos Péter akár egy kávét is megihatott volna, olyannyira nem állították próbatétel elé az indiszponált hazaiak. Feltűnő volt, hogy a lilák jobb oldala mennyire dekoncentrált volt. Branko Pauljevicsről és Simon Krisztiánról sok mindent el lehet mondani, de hogy rutintalan kezdők lennének, azt nem, mégis, semmilyen támogatást nem tudtak nyújtani a támadójátékban, sőt a védekezésük is hagyott kívánnivalót maga után, amit a fiatal, üde színfoltnak mutatkozó Benczenleitner ügyesen ki is használt.

A mérkőzés egyik fordulópontja a Honvéd derült égből érkező vezető gólja volt, az újonc Tim Hall ugyanis nagy igyekezetében kézzel sodort el egy labdát a tizenhatoson belül, Lukics pedig értékesítette az ajándékba kapott büntetőt. Így mentek szünetre a csapatok.

Nenad Lukics tizenegyesével szerzett vezetést a Honvéd (Fotó: csakfoci.hu)

Ellentétes második félidő, domináns Újpesttel

A meccs utáni nyilatkozatokból tudjuk, hogy a hazai mester, Milos Kruscsics szíve szerint mindenkit lecserélt volna a vasárnapi kezdőcsapatából, ám ezt nem tehette, így csak a fentebb jelzett két cserét lépte meg és a teljes jobbszárnyát kukába dobta. Kastrati és Varga lendülete kellő zavart okozott a Honvéd védekezésének bal oldalán, egyre többször segítettek ki arra az oldalra a Honvéd belső középpályásai, valamint tolódtak el arrafelé a belső védők is, így területet nyitva a második félidőre igencsak feljavuló balszélső, Csoboth Kevin előtt. A Benficánál is megfordult, korábbi utánpótlás-szélső végre úgy tűnik, a helyére került, Újpesten élvezi a játékot, ezúttal is elévülhetetlen érdemeket szerzett a fordításban.

Lirim Kastrati jobbról, a tizenhatoson jócskán kívülről, szinte a meglepetés erejével a forduló gólját ragasztotta az épp csak kinn álló Szappanos Péter fölött a kispesti kapuba, majd jött Csoboth agresszív labdaszerzése és szólója, amely után csak tizenegyest érően tudták megállítani. A szerb U 20-as világbajnok Nemanja Antonov nem hibázott, 2–1-re nyert az Újpest, és a különbség lehetett volna nagyobb is, de Varga szépségdíjas gólját a VAR les miatt később annullálta.

Tanulságok

Az Újpest nem kezdhet ilyen könnyelműen mérkőzést abban a helyzetben, amelyben most van, még egy láthatóan gyengécske Honvéd ellen sem adhat egy félidőnyi előnyt, mert könnyen megbosszulhatja magát.

Talán ennyit számít, hogy egy éve dolgozik a játékosaival.

Dean Klafuric jó meccstervvel állt elő a Honvéd padján, igyekezett a középpályán sok labdát szerezni csapatával, amiből gyors ellenakciókat vezethettek a rendezetlen újpesti védelemmel szemben, ez az első félidőben működött is, ám döbbenetes volt látni, hogy a második félidőre feltámadó Újpest játékára mennyire nincs válasza. Lehetőségeihez mérten persze cserélt, személyi változtatásokat ugyan eszközölt, de az öt beküldött cserejátékos egyike sem alkotott nem hogy maradandót, akár említésre méltót sem. Külön talány az izlandi Vidar Ari Jonsson helyzete, aki immár egy éve a csapat tagja, de még mindig mintha nem találták volna meg az igazi posztját, pedig erre már több edzőnek is lett volna alkalma (Nebojsa Vignjevics, Tam Courts és most Klafuric). Játszott ő már szélső védőt, szélső középpályást, középső középpályást és lehet, hogy rá univerzális játékosként gondolnak, afféle jolly jokerként, de igazán jó meccse még nem volt az NB I-ben, ez pedig felveti az edzők felelősségét is.

Ami mindenképp jó volt

Az újpesti Ognjen Mudrinszki debütálása kifejezetten biztató volt. A három belső védőből általában kettő figyelmét lekötötte, ennek Csoboth játéka volt a legfőbb haszonélvezője, és bár abban a pillanatban még nem tudta, végül is gólpasszal debütált, mert ő készítette le a labdát Kastrati káprázatos gólja előtt. Kruscsics szerint nincs megfelelő erőállapotban, ennek ellenére a kilencvenedik percig pályán volt. Rajta kívül komoly spiritusz van a csereként beállt Varga Balázsban, akitől ugyan elvettek egy szép gólt, de végig agilisan az Újpest mezéhez méltó módon játszott, és akár ki is szoríthatja a közönségkedvenc Simon Krisztiánt, ha sorozatosan hasonló teljesítményt tud nyújtani.

Kiemelt kép: Szabó Miklós