Egy gólöröm miatti mezlevétel tette tönkre a tehetséges játékos pályafutását
Egészen szürreális eset történt az uruguayi ifjúsági labdarúgó-bajnokság 1997-es döntőjében, ugyanis a finálé második mérkőzésén a Nacional hiába szerzett több gólt ellenfélénél, és érezte magát győztesnek, mégis elvesztette a meccset, ezzel pedig a párharcot is. A győztesnek hitt gól után Martín Bayle az ünneplés hevében elkövetett mezlevételért megkapta a második sárga lapját, a Nacionalt pedig leléptették, mivel ekkor már mindkét csapatban csak hét-hét játékos tartózkodott a pályán. A tehetséges középpályás depressziós lett, biztatóan induló karrierje néhány évvel az eset után véget ért.
Az uruguayi ifjúsági bajnokság 1997-es döntőjében a Nacional és a Defensor Sporting rendkívül kiélezett párharcot vívott egymással. Az első mérkőzésen a Defensor 1–0-ra győzött, így a Nacionalnak hazai pályán mindenképpen meg kellett nyernie a második mérkőzést, hogy folytatódjon a párharc. A második összecsapást a patinás klub első csapatának stadionjában, az Estadio Gran Parque Centralban rendezték, ahol annak ennek ellenére telt ház volt (37 000 néző), hogy csak az ifik játszottak.
A feszült meccsen a vendégek szerezték meg a vezetést, így a Nacional számára elúszni látszott a bajnoki cím. Ráadásul Gustavo Ziegler játékvezető még egy büntetőt is ítélt a Defensor javára, a Nacional keménykötésű csapatkapitánya, Martín Bayle pedig annyira hevesen reklamált, hogy sárga lapot kapott. A tizenegyest a később a Villarreal CF kapuját is védő Sebastián Viera kivédte, így életben tartotta csapata esélyeit. A második félidőben csak tovább durvult a mérkőzés, a játékvezető pedig mindkét oldalon sorra állította ki a játékosokat, mígnem mindkét csapat hét-hét fővel maradt a pályán. A Nacionalnak fordítania kellett volna, így szakadatlanul rohamozott és a 89. percben Fabrizio Cabello góljával sikerült egyenlítenie.
Ez még mindig a Defensor bajnoki címét jelentette volna, a hazaiak elkeseredett támadásokat vezettek. A középkezdés után Bayle visszaszerezte labdát, Peter Vera pedig kiharcolta a szögletet. A játékvezető már felmutatta, hogy hosszabbít pár percet, amikor Vera középre adott sarokrúgása után Cabello fejelt a hálóba. A Nacional 2–1-re fordított, ami azt jelentette volna, hogy kiharcolta a mindent eldöntő, harmadik mérkőzést, azonban az ünneplés hevében Bayle levette magáról a mezét, melyet a játékvezető kiszúrt, és felmutatta neki a második sárga lapot. A középpályás kiállítása azt jelentette, hogy a Nacional hat játékossal maradt volna a pályán, így pedig a szabályok szerint nem lehetett folytatni a mérkőzést, a Defensor Sportingot hirdették ki a meccs, és ezzel együtt a bajnokság győztesének is.
Edzője tőle követelte a prémiumot
A szegénysorból származó Bayle hosszú végtagjai miatt az El Mono (majom) becenévre hallgatott. Annak ellenére, hogy családja a Penarolért szorított, Bayle a nagy rivális Nacional játékosa lett, és a pályán mindig maximálisan küzdött a klub színeiért. Hatalmas áldozatot hozott, hogy a csapat játékosa lehessen, az edzések látogatásához 15 kilométeres utat kellett nap mint nap megtennie. A buszjegy finanszírozása érdekében egy helyi szupermarketben dolgozott, de gyakran így is csak stoppal vagy az út mellett gyalogolva jutott el az edzésekre.
„Abban az évben mindkétszer legyőztük a Penarolt. Mivel a felnőtteknél akkoriban már öt éve csak a Penarol volt a bajnok, a szurkolók nagyon izgatottak voltak, hogy legalább az ifjúsági korosztályban bajnokok lehessünk, ezért a döntő hazai meccsén olyan fogadtatásban volt részünk, mintha a felnőttek játszottak volna. Soha nem futballoztunk ilyen közönség előtt. A Defensorral mindig pokolian kemény meccseket vívtunk, már az első találkozóra érkezve kövekkel dobálták meg a csapatbuszunkat. A visszavágón pedig eluralkodott az őrület” – elevenítette fel Bayle az emlékeit az 1997-es döntőről az argentin El Gráficónak adott interjúban.
A tehetséges középpályás a meccs lefújása után abban a hitben volt, hogy csapata kiharcolta a harmadik mérkőzést, ő pedig nem léphet majd azon pályára. Az öltözőbe érve viszont csapattársai szomorkodtak, és közölték vele, hogy a mezlevétel miatt vesztettek.
„Luis González vezetőedző azt akarta, hogy fizessem ki a 150 000 dolláros prémiumát, amit a klub fizetett volna neki a bajnoki címért. Lehetetlen kérés volt egy 16 éves gyerektől” – említette Bayle.
Depressziós lett, korán visszavonult
Az esetnek hamar híre ment az uruguayi médiában: Baylét bűnbaknak kiáltották ki, nevetség tárgyává vált Montevideóban. Később beismerte, hogy a történtek hatására depresszióba esett, az utcára sem mert kimenni, végül a bátyja barátja kölcsönadta számára a vidéki nyaralóját, hogy a várostól távoli kis faluban találjon magának menedéket, amíg csillapodnak a kedélyek.
A Nacional később alacsonyabb osztályú csapatokhoz adta kölcsön, Bayle azonban sehol nem találta többé a helyét a pályán, ezért 21 éves korában végleg felhagyott a labdarúgással.
Egy 2014-es interjúban elárulta, hogy a pályafutása befejezését követően Európába költözött, és pincérként vállalt munkát Sevillában.
„Én csak ünnepelni és ordítani szerettem volna egy nagy meccs megnyerése után a többiekkel” – jegyezte meg szomorúan a megpróbáltatását kiváltó esetről.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: El Gráfico
Szerző
