Egy kis „japánkert” Montenegró szívében, avagy az FK Adria története
Japán labdarúgó-válogatottja az elmúlt időszakban a szurkolók egyik kedvencévé vált, köszönhetően a folyamatos tiszteletadásuknak az ellenfelek irányába, a 2018-as világbajnokságon mutatott remek teljesítményüknek vagy akár amiatt is, mert sokszor tisztábban adják át az öltözőket, mint amilyen állapotban megkapják. Azonban nemcsak az ismert játékosaik miatt érdemes figyelni a japán futballt, hiszen az egyik legérdekesebb projektjük egészen közel fut Magyarországhoz.
Elsőre talán hihetetlennek tűnik, de a japán utánpótlásképzés az egyik legjobb a világon, miután arányait nézve innen kerülnek be a legnagyobb számmal a profik közé. Ennek ellenére, még így is sokan hagynak fel az aktív játékkal, ha nem sikerül szerződést aláírniuk hazájukban vagy külföldön. Számszerűen: Japán évente 7-10 000 játékost nevel ki, a J-League három osztályában szereplő 58 klub pedig kb. csak 1500 játékost alkalmaz.
A japán utánpótlás-nevelés kicsit hasonlít az Egyesül Államok major sportjaihoz, ugyanis itt is előbb az iskolákban tanulják meg a labdarúgás alapjait, legyen az akár a középiskolai, akár a rendkívül színvonalas egyetemi futball. Ennek fényében elsőre akár furcsának is tűnhet, hogy miközben Európát ellepik a jobbnál jobb japán játékosok, a Balkánon van egy aprócska kis ország, ahol különösen sok japánnal találkozhatunk. Ez az ország az alig 600 000 lélekszámú Montenegró, a projekt zászlóshajója pedig az KF Adria.
A fővárosban, Podgoricában található klub egyik megálmodója Takafumi Oszako, aki jelenleg sportigazgatóként és edzőként is dolgozik. A komoly pályafutásról játékosként csak álmodozó Takafumi a klub honlapja (ami az angol mellett japánul is elérhető) szerint kb. 40 országot látogatott meg korábban azzal a céllal, hogy hidat építsen azon japán játékosoknak Európa és a profi labdarúgás felé, akik az egyetemről kikerülve nem kerülnek be valamelyik japán klubba. Ahogy Takafuminak Montenegró és Kotor, úgy Predrag „Pedja” Sztevovicsnak az ötlet tetszett meg.
A klubnak két fő célkitűzése van. Az első, hogy ugródeszkaként szeretnének működni a japánoknak, akiket nevesebb európai bajnokságokba kívánnak értékesíteni a jövőben. A második, és a vezetők elmondása szerint a fontosabb, hogy már kultúrákat megismerve fejlesszék a játékosok személyiségét és olyan tudást adjanak át nekik, amivel a futball utáni életben is könnyedén boldogulni tudnak majd.
A montenegrói élvonalban jelenleg is hat japán játékos szerepel: Tacsibana Rjo és Nakazava Siden a Zeta Golubovci, Szentoku Arihiro az FK Podgorica, Macui Hikaru a Rudar Pljevlja, Tacsibana Rjoja az OFK Petrovac, Jamamoto So pedig az FK Iszkra csapatát erősíti. A befuccsolt szaúdi tervvel ellentétben ők nem csak a padot koptatják klubjukban, hanem mindannyian meghatározó játékosnak számítanak. De a másodosztályban is találunk japánokat, hiszen Fudzsijama Kjoszuke az Fk Berane, Szenaga Naoaki és Harada Hiroki a Mladoszt Donja Gorica csapatát erősítik-ahogy a dél-koreai Min Jun Kim is, míg honfitársa, a 20 éves Jun Young Yun az FK Bokelj alkalmazásában áll.
Hogy mennyire fontos is Sztevovics és Takafumi montenegrói munkája arra három jó példát is találunk a történelemben. Isihara Taku végigjárta ugyan Japánban az utánpótlást, hiszen olyan csapatokban tanulta az alapokat, mint a Tokushima Vortis vagy Yokohama F. Marinos, a Chukyo Egyetemet befejezve nem kapott profiszerződést hazájában, így Európába, azon belül is Montenegró felé vette az irányt. Az ezüstérmes Mladoszt Podgoricában (most FK Titograd) fél évet játszott (többek között a Videoton elleni két Európa-liga-selejtezőn is végig pályán volt, csapata menetelésének a Sevilla FC vetett véget), mielőtt Németországba igazolt volna, ahol az Erzgebirge Auéban, a Saarbrückenben és a TSG Neustrelitzben is játszott. Bár a világot nem váltotta meg, montenegrói állomásának köszönhetően nem kellett abbahagynia a labdarúgást és profiként alapozhatta meg a jövőjét – még akkor is, ha nem a legmagasabb szinteken.
A másik híres montenegrói „nevelés” Kato Kohei. A jelenleg 31 éves játékos 2012-ben a japán másodosztályú Machida Zelviától igazolt a Rudar Pljevljába. Később játszott például a lengyel Podbeskidzie Bielsko-Bialában és a Widzew Lódzban, a bolgár Beroe Sztara Zagorában, hazájában a Sagan Tosuban, sőt, még Gibraltáron is a St. Joseph’s csapatában, mielőtt visszatért volna igazi sikereinek kiinduló helyszínére: Montenegróba. Jelenleg Thaiföldön keresi a kenyerét, az ázsiai BL-főtáblás Chiangrai Unitednél.
Kato Kohei az FK Iszkra mezében (Fotó: vijesti.me)A jelenlegi legígéretesebb játékos a 24 éves Szuzuki Keita. Az „elnyűhetetlen motor” középiskolai csapatától 18 évesen érkezett Montenegróba, játszott többek között az Ibar Rozaje és a Berane csapataiban, majd lenyomott 115 mérkőzést az FK Podgoricában. Szuzuki pályafutása most indulhat be igazán, januárban ugyanis Dél-Koreába igazolt, a Daeguhoz, ahol igazi erősítésnek számít: 11 meccsen szerepelt eddig, köztük négy AFC Bajnokok Ligája-mérkőzésen.
De mások is szerencsét próbáltak már a Balkánon. Simura Noboru például valószínűleg a kék szín szerelmese, hiszen nem elég, hogy Montenegró mellett Szerbiában is letette már névjegyét az elmúlt hét évben, választásai során valahogy minden alkalommal kék színben pompázó csapat játékosa lett. Most éppen Szabadkán kergeti a labdát, a Szpartak Suboticában, a szerb és a montenegrói első osztályban közel 200 mérkőzésen játszott már. Vannak igazán extrém esetek is, mint például Nakamicsi Koszuke, aki 300 hazai mérkőzéssel a háta mögött Zambiába szerződött. 2019-ben a ZESCO Unitedet erősítette, ez év februárjától pedig a City of Lusakában játszik.
A Balkánról nem az új Minamino Takumik és Honda Keiszukék fognak kikerülni, az FK Adria nem mindennapi kezdeményezése azonban így is elismerésre méltó, főleg egy olyan közegben, ahol nem könnyű futballklubot működtetni.
Kiemelt fotó: FK アドリア/Facebook