Egy külvárosi panelgettó csapata adta a világnak Thierry Henryt
Mellette pedig Patrice Evrát, no meg Anthony Martialt is. Párizs délnyugati elővárosának csapata, a CO Les Ulis Bajnokok Ligája-győztes és világbajnok francia futballistákat nevelt egy piciny edzőbázison, ahol a szakmai munka mellett arra is odafigyelnek, hogy a gyerekek ne essenek a bűnözés, a drogozás áldozatául.
A CO Les Ulist (teljes neve Club Omnisports des Ulis) 1977-ben alapították, ugyanakkor, mint magát a helyi önkormányzatot. Az első csapat jelenleg a Régional 1-ben játszik, ami a francia hatodik vonal, tavaly esett ki a Championnat National 3-ból.
Az egyesület halványan a székesfehérvári Főnix Goldra hasonlít, abban az értelemben, hogy egy kicsi, családias klub, amely országszerte, a francia klub esetében pedig világszerte ismert futballistákat nevelt fel. Amíg a Főnixben megtaláljuk Szoboszlai Dominik, Csoboth Kevin és Bolla Bendegúz nevét a tablóképeken, a Les Ulisnél Thierry Henryét, Patrice Evráét, Anthony Martialét, illetve a francia élvonalig jutott Yaya Sanogóét, illetve Sega Keitáét.
Itt található a büszkeségfaluk, követhető rajta, ki játszott az angol, a francia, a svájci vagy épp a szaúdi első osztályban a klub neveltjei közül. Ápolják is volt játékosaik emlékét, és nem csak a csapat Facebook-borítóképén. A klub egyik műfüves edzőpályája például Henry nevét viseli.
Ha keresünk egy szatelitképet a CO Les Ulis bázisáról, azt látjuk, hogy ez egy lakótelepi csapat. Les Ulis nagyjából 23 kilométerre fekszik Párizs központjától, a délnyugati külvárosi részhez tartozik. Les Ulis, Villebon-sur-Yvette és Villejust települések alkotják Európa egyik legnagyobb összefüggő ipari területét, ahol mintegy 1000 cég központja, lerakata működik. Les Ulis 25 000 lakosának nagy része ezeknek a vállalatoknak az alkalmazottja, a középosztály alsó részéhez, de még inkább a szegényebb társadalmi réteghez tartozik. A lakosság egy része a 33 szociális bérháztömbben (habitation à loyer modéré) lakik, ahol a piaci árnál alacsonyabb lakbérért lehet lakhatáshoz jutni.
Ezek a lakótelepi tömbök ölelik egyik oldalról a CO Les Ulis edzőközpontját is, ilyen „panelben” nőtt fel Thierry Henry is. A település bizonyos részei hasonlók azokhoz a gettósodó francia külvárosokhoz, amik megkapták a les quartiers difficiles elnevezést, ahol magas a munkanélküliségi és bűnözési arány.
A helyi lakóközösségben hatalmas számú első, második és harmadik generációs fekete-afrikai és a Maghreb-térségből érkező bevándorló lakik, de elég sokan jöttek a tengerentúli francia területekről is. Henrynak például az apja Guadeloupe-ról, édesanyja Martinique-ről került Les Ulisbe. Ha végignézzük a futballklub Facebook-oldalán található fotókat, szembetűnő, hogy a kis focisták döntő többsége is afrikai vagy arab gyökerű.
A CO Les Ulis bázisán az atlétikai futókörrel ölelt centerpálya mellett két műfüves pályát is felhúztak. A klubnál 6-20 éves korig edzik a fiúkat, a lányoknál U11–U18 között hirdetnek edzéseket a korosztályoknak, és mindkét nemnek van felnőttcsapata. Vagyis a CO Les Ulis komoly utánpótlásbázist működtet Párizs külvárosában, 2015-ös adat szerint 760 gyerek és felnőtt sportol itt.
A klubigazgató, Mahamadou Niakaté még 2015-ben arról beszélt a Le Temps svájci lapnak, hogy a klubnál nem csak játékosokat nevelnek, hanem embereket is. A környékbeli lecsúszott családok gyerekei számára kvázi szociális nevelőkurzust is tartanak, hogy jobban be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Szednek ugyan tagdíjat a játékosoktól, de pontosan tudják, hogy ezt a kiadást nem minden család engedheti meg magának, ezért van egy alap, amiből pótolni tudják a hiányzó összeget, hogy ne kelljen senkit elutasítani.
Les Ulis visszavár
Thierry Henry úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, hiszen Les Ulisben született, és hét és 12 éves kora között a helyi klubban futballozott. Az Hercule Poirot-ra hasonlító Claude Chezelle volt a nevelőedzője, aki pont 20 éve adott interjút a The Guardiannek egy riportban. Körbevezette az angol lap újságíróját azon a lakótelepen, ahol Henry felnőtt. Az Arsenal-legenda tehetségének hála eljutott a környék legjobb klubjába, metrósofőrként dolgozó bátyja, Willy viszont csak amatőrként futballozott.
Az angol lap portréja 2004-ben készült, és a család egy része akkor is szorosan kötődött a településhez. Henry világ-és Európa-bajnokként is a régi lakásba látogatott haza, és ott aludt a szobájában. Ám a városrész árnyoldalát sem hallgatta el, amikor erről kérdezték az újságírók.
„Voltak ügyes srácok a környékünkön, de sokan közülük nem váltak profivá. Egyszerűen nem tudták elkerülni a csapdákat, és bűnöző lett belőlük. Rám viszont vigyázott apám.”
A CO Les Ulis odafigyel az értékeire, és azokra is, akik hozzásegítették a fényes karrierhez a volt klasszisokat. Az említett Chezelle, aki Henry első edzője volt, 1975 óta dolgozik a klubnál, és ma is ott edzi a gyerekeket.
„Ulisben mindig jó kis játékosaink voltak, de soha nem lehettünk biztosak benne, sokra viszik-e a pályán. Thierry szerencsés volt, de mindent, ami megtörtént vele, megérdemel”
– mondta róla még 1998-ban egy Le Parisien-interjúban a vb-döntő előtt.
Ahol bandák lőnek egymásra
Patrice Evrának diplomata volt az édesapja, sokat utaztak, végül Párizs külvárosában kötöttek ki, fiát pedig a család egyik barátja vitte el 11 évesen a CO Les Ulisbe. Előtte csak az utcán focizott a barátaival.
Miután apja elhagyta a családot, anyjának kellett eltartania őt, és sok-sok testvérét, édesapjának 24 (!) gyermeke volt. Annyira nem volt pénzük, hogy Evra rendszeresen kéregetett, és kukázott Les Ulis környékén. Az önéletrajzában is szót ejtett erről:
„10-11 éves lehettem, és mindez addig tartott, amíg el nem igazoltam Olaszországba.”
Les Ulis kitörölhetetlen nyomot hagyott az ötszörös PL-győztes futballistában: volt, hogy a szintén utcagyerekként tengődő bátyját, Albert-t tűvel a karjában találta meg otthon a wc-ben. A srác fiatalon meghalt drogtúladagolásban.
„Ha egy olyan környéken nősz fel, ahol bandák lőnek egymásra, és időnként meghal valaki, nem foglalkozol vele, ki vagy, csak megteszed, amit kell, hogy túléld. Én is sokat küzdöttem. Loptam kaját, ruhát és videójátékot is. És boltok előtt kéregettem”
– írta Evra a The Players Tribune oldalán.
Az 1992–1993-as idényben, amikor Evra a CO Les Ulisben játszott, Jean-Claude Giordanella volt a nevelőedzője. Visszahúzódó, csendes, elképesztően szorgalmas srácnak írta le, és a rövid idő alatt csatárként játszatta a Manchester United és a Juventus későbbi csillagát. Bár a Stade Rennes és az RC Lens, vagyis élvonalbeli csapatok is figyelték őt, a scoutok kihúzták a nevét a füzetükből, mert túl alacsony volt számukra Giordanella emlékei szerint. Az edző kitért rá, Evra unokatestvére a játékos eligazolása után is még sokáig járt a klubba futballozni, hiszen a közelben lakott.
Evra a mai napig támogatja a klubot, neki köszönhető, hogy a Nike öltözteti a játékosokat, vagy hogy a csapatoknak vannak minibuszai, amivel utazhatnak az idegenbeli meccsekre.
A visszatérő
Anthony Martial egy közeli elővárosban, Massyban született, de a Jean-Marc Salinier stadiontól, a CO Les Ulis centerpályájától néhány száz méterre nőtt fel egy blokkházban, a Bergeres kerületben. 2020-ban megjelent róla egy cikk a France24-en, amelyben az áll, Martial a mai napig visszajár ide, mini-világbajnokságot szervez a haverjaival, és a koronavírus-járvány idején volt, hogy a CO Les Ulis edzőpályáján tréningezett, mielőtt visszatért volna Manchesterbe.
Eleinte ő is a helyi dühöngőben kezdte, de aztán szülei beíratták a CO Les Ulisbe, csakúgy, mint két bátyját, Johant és Doriant. Már hétéves korában is az idősebbekkel játszott a klubnál, őstehetségnek tartották. Johan sem volt rossz, eljutott a Ligue 1-ig, a Stade Brestben és a Troyes-ban játszott, Izraelben és Görögországban légióskodott.
Természetes, hogy Anthony Martial meze is ott lóg a klubházban.
„Ez a mez bizonyítja, hiába jössz egy külvárosi gettóból, attól még lehetsz sikeres” – mondja a hírességek dresszeiről a France24-nek Martial régi barátja, Fabrice Tenin. – „Ez ad egy halvány reménysugarat az ittenieknek.”
Martial hat és 14 éves kora között edzett és játszott a CO Les Ulisben, nem meglepetés, hogy számára ez a nagybetűs klub, és szívesen visszajár a külvárosi közösségbe.
„Egy nap az én mezem is ott fog majd lógni”
A kinshasai (Kongói Demokratikus Köztársaság) születésű Willy Kambwala ötéves korában költözött a szüleivel Les Ulisbe, kilenc esztendősen ment le a klubhoz, ahol öt évet húzott le. Ma a Manchester United labdarúgója a 19 éves védő, négy Premier League-meccsen is pályára lépett idén. A United klubhonlapjának arról nyilatkozott idén januárban, hogy az apró francia csapatnál rendkívül nagy becsben tartják az egykori játékosokat.
„Úgy voltam vele, oké, ha Patrice Evra is el tudott jutni innen a Manchester Unitedbe, én is meg tudom csinálni. Les Ulisben, a főépületben ott van az összes nagy játékosunk dressze a falon. Azt mondtam magamnak, hogy egy nap az én mezem is ott fog majd lógni. Ez motivált. Minden edzőnk ezekről az egykori nagy Les Ulis-futballistákról beszélt nekünk, és arról, hogy edzhették őket fiatalon. Ez irányt mutatott nekünk.”
Henry, Evra és Martial egykori klubját a mai napig szemmel tartják az élvonalbeli csapatok játékos-megfigyelői. Hogy manapság focizik-e Henryhoz, Evrához fogható tehetség a CO Les Ulisnél? Mahamadou Niakaté titokzatosan válaszolt a Le Monde újságírójának, amikor egy riport során erről faggatta:
„Van egy srác, aki fantasztikus tehetség, de nem fogom elárulni, ki az.”
Kiemelt kép: uliscofootball.com
Szerző
