Egy labdarúgó-mérkőzés után tört ki háború két ország között
Az 1970-es labdarúgó-világbajnokságot megelőző selejtezők során Salvador és Honduras egymás elleni mérkőzései mindvégig feszült körülmények között zajlottak. A párharc nem volt mentes a botrányos jelenetektől, a mindent eldöntő harmadik mérkőzést követően pedig a két szomszédos közép-amerikai ország között háború tört ki. Az öt napon át tartó harcokban több ezer ember vesztette életét, sokaknak pedig el kellett hagyniuk az otthonukat. Bár az esemény Futballháború néven vonult be a történelemkönyvekbe, a probléma ennél jóval mélyebben gyökerezett.
Salvador és Honduras 1969-es vb-selejtezőjének utolsó felvonása után három héttel, július 14-től 18-ig a két ország között harcok zajlottak. A tapintható társadalmi feszültség miatt a háború valószínűleg előbb-utóbb akkor is kitört volna, ha a hatalmas téttel bíró sporteseményre nem kerül sor akkoriban, a futballmérkőzés legfeljebb ürügyet szolgáltatott az események felgyorsítására.
Társadalmi ellentétek
A lenti térképen jól látható, hogy Honduras területe (112 000 négyzetkilométer) jócskán meghaladja Salvador méretét (21 000 négyzetkilométer), ennek ellenére Salvadorban az 1960-as években többen laktak, mint Hondurasban. Sok salvadori Hondurasban talált magának munkát a mezőgazdaságban, 1969-ben már több mint 300 000-en éltek a szomszédos országban, létszámuk a teljes lakosság több mint tíz százalékát tette ki. Mindezt a helyiek nem nézték jó szemmel, egyre gyakoribbak lettek az etnikai ellentétek.
A divany.hu témával foglalkozó cikkében olvasható, hogy a hondurasi nagybirtokosok elégedetlenül szemlélték a salvadori befolyás növekedését, és igyekeztek nyomást gyakorolni Oswaldo López Arellano tábornok államelnökre, aki – azért, hogy elterelje a figyelmet az amerikai banáncégekkel kötött gyanús és előnytelen üzelmeiről – földreformot hirdetett: a törvény értelmében a salvadoriak kezében lévő földeket az állam lefoglalta és odaadta a hondurasi nagy- és kisbirtokosoknak, továbbá erőszakkal, kárpótlás nélkül kiutasított 200 000 salvadorit az országból. A döntés súlyosan érintette Salvadort, hiszen nem volt elegendő helyi föld, hogy megélhetést biztosítson a visszatoloncolt munkásoknak: idővel mindkét országban folyamatossá váltak a zavargások, a szomszédok egymást okolták a problémákért, az ellentétek tovább mélyültek.
„Sokkal nagyobb politikai problémák voltak, de véletlenül éppen ekkor került sor az 1970-es világbajnokság három selejtezőmérkőzésére. Ez nem segített. A futball nálunk, Latin-Amerikában rendkívül szenvedélyes dolog, jó és rossz értelemben egyaránt”
– jegyezte meg Ricardo Otero, a mexikói Univision tévécsatorna munkatársa.
A túlfűtött vb-selejtezős párharc
Az 1970-es mexikói világbajnokságra a házigazdán kívül csak egy ország válogatottja juthatott ki Észak- és Közép-Amerikából. A kvalifikációban résztvevő 12 nemzeti csapatot az első körben négy darab háromtagú csoportba osztották, majd a csoportok győztesei jutottak tovább a legjobb négy közé. Az elődöntőben Haiti és az Egyesült Államok, valamint Salvador és Honduras találkozott egymással. Előbbi párharcot a karib-tengeri szigetország csapata nyerte, miután mindkét mérkőzésen felülmúlta az USA-t, így ellenfélre várt a kvalifikációról döntő végső párharcban.
A két szomszédos közép-amerikai ország párharcának első meccsét Honduras nyerte 1–0-ra Tegucigalpában június 8-án egy hajrában született találatnak köszönhetően. A mérkőzés után egy 17 éves salvadori szurkoló, Amelia Bolanos öngyilkosságot követett el, az édesapja eldugott revolverével szíven lőtte magát. A szurkoló temetését az országos televízió élőben közvetítette, a helyi média a hazafiasság szimbólumaként, az őket elnyomó hondurasiak áldozataként aposztrofálta a fiatal lányt.
Egy héttel később a Salvadorban rendezett második mérkőzésen az elhunyt Ameliáról is megemlékeztek, emellett pedig a hondurasi nemzeti lobogó helyén egy fekáliával és sárral összekent, szakadt rongyot húztak fel a zászlórúdra, amelyben a hazai csapat tagjai is serényen részt vettek. Ilyen körülmények között Salvador 3–0-s győzelmet aratott, a hondurasi játékosokat megerősített rendőri védelem mellett sikerült kimenekíteni az országból.
Néhány órával a második meccs után lezárták a közös államhatárt, és mindkét nemzeti hadseregben általános riadót rendeltek el. A gazdasági termelés gyakorlatilag leállt, a munkahelyeken, az otthonokban és az utcákon (mindkét országban) az emberek kizárólag a bosszú gondolatával foglalkoztak – ismertette a történteket az fmc.hu.
Mivel az első két meccs nem hozott döntést, így harmadik összecsapásra került sor semleges helyszínen, Mexikóvárosban. Az első két mérkőzést brutális nézőtéri rendbontásai miatt a mexikóiak fokozott rendőri jelenléttel készültek – 15 000 néző jelenléte mellett 1700 rendőr biztosította a rendet stadionban. Az 1969. június 27-én, a mérkőzés napján Salvador minden diplomáciai kapcsolatot megszakított Hondurasszal, az ország vezetésének nyilatkozata szerint a párharc második mérkőzését követő tíz napban 11 700 salvadori munkavállaló volt kénytelen elhagyni Hondurast az ellenük folyó szervezett üldöztetés miatt.
„Mivel Honduras semmit nem tett a gyilkosságok, az elnyomás, a nemi erőszak, a kifosztás és a salvadoriak tömeges kiutasításának megakadályozása érdekében, nincs értelme a kapcsolatok további fenntartásának. Honduras kormánya nem hozott semmilyen hatékony intézkedést a népirtásnak minősülő bűncselekmények megszüntetésére, és nem adott garanciát a salvadoriaknak okozott károk megtérítésére vagy jóvátételére”
– indokolta lépését a salvadori kormány.
A végletekig kiélezett összecsapáson Salvador hosszabbításban 3–2-re diadalmaskodott és továbbjutott. A párharc a zöld gyepen véget ért, azonban a társadalmi ellentétek csak tovább éleződtek.
Öt napig tartó háború
Miután a következő hetekben sem csillapodott a helyzet, július 14-én a késő délutáni órákban a salvadori légierő támadást indított Honduras ellen. Mivel többek közt a Toncontín nemzetközi repülőteret is bombázták, a hondurasiak nem tudtak gyorsan válaszolni. A fejlettebb salvadori hadsereg jelentős offenzívát indított a két országot összekötő két főút mentén, és megszállta Honduras több nagyvárosát. A kezdeti lendületes előrenyomulás azonban nem tartott sokáig, 16-án reggel a Nicaragua által támogatott Honduras válaszcsapást mért Salvadorra. Egyik ország sem volt jól felszerelt, a harcok során mindkét fél második világháborús repülőgépeket használt.
Az Amerikai Államok Szervezete a kezdetektől határozottan elítélte a háborút és tűzszünetre szólította fel a feleket. Végül Salvador július 18-án, a háború negyedik napján egyezett bele a hadiállapot beszüntetésébe. Augusztus elejére minden salvadori csapatot kivontak Honduras területéről, a hondurasi elnök pedig garantálta, hogy az országban maradt bevándorlóknak nem esik bántódásuk. A villámháború hivatalosan a salvadoriak győzelmével ért véget, azonban mindkét oldal nagyon súlyos veszteségeket szenvedett, a gazdasági helyzet csak tovább romlott és a fennálló határkérdések sem rendeződtek.
A harcokban 900 salvadori és 2100 hondurasi katona esett el, a sebesültek száma pedig meghaladta a 21 000 főt.
A konfliktus végső rendezése ugyanakkor több mint egy évtizedbe telt. A békeszerződést a két nemzet vezetői 1980. október 30-án írták alá Limában, azonban a Nemzetközi Bíróság (ICJ) közbenjárása ellenére a határkérdéseket csak részben tudták tisztázni, egyes kérdések még a 2000-es években is nyitva maradtak.
„A pályán mindig tiszteltük egymást, az életben lévő hondurasi játékosokkal máig szoros kapcsolatban állunk”
– nyilatkozta Salvador akkori csapatkapitánya, Salvador Mariona.
„A futballháború mindössze 100 óráig tartott. Az áldozatok száma 6000 halott, tizenvalahány ezer sebesült. Körülbelül 50 000-en veszítették el az otthonukat és a földjüket. Sok falut leromboltak. A háború nem oldott meg semmit. A határ ugyanaz maradt, csak úgy gondolomra húzták meg a bozóton át, olyan hegyvidéken, amelyre mindkét fél igényt tart. Mindkét kormány rendkívül elégedett a háborúval, mivel Honduras és Salvador néhány napig a világsajtó legelső oldalán szerepelt. A kis országok a harmadik, a negyedik s a további világból csak akkor számíthatnak élénkebb érdeklődésre, ha vérontásra szánják (el) magukat”
– idézett a Magyar Nemzet a háborúról tudósító lengyel újságíró, Ryszard Kapuscinski 1988-ban Futballháború címmel megjelent kötetéből.
Polgárháború tört ki Salvadorban
A háború következményeként több százezer salvadori lakost telepítettek ki Hondurasból, akik visszatértek hazájukba, azonban a helyi kormány nem fogadta őket szívesen, mivel a menekültek többségét nem tudta ellátni. Az elkövetkező néhány évben több salvadori visszatért szülőföldjére, ahol túlnépesedéssel és rendkívüli szegénységgel szembesültek. Mivel a harcok nagy részt Honduras területén zajlottak, ebben az országban is több ezren vesztették el otthonukat. A két ország közt lezárták a határokat és megszüntették a kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek mindkét gazdaságára kedvezőtlen hatást gyakoroltak. Emellett 22 évre felfüggesztették a Közép-amerikai Közös Piacot (CACM), melyet az Egyesült Államok még a kubai forradalom (1953–1959) hatásainak ellensúlyozására hozott létre.
Ugyanakkor a kormányon lévő politikusok népszerűsége – átmenetileg – mindkét országban nőtt, mivel a többség az ellenséget látta a másik félben, mindenkit a bosszúvágy hajtott. A következő évtizedek során Salvador helyzete csak tovább romlott, mivel a kormány képtelen volt kielégíteni a Hondurasból kitoloncolt állampolgárok gazdasági szükségleteit, 1979-től a társadalmi nyugtalanságból fakadóan polgárháború tört ki az országban. Az 1991-ig húzódó instabil kormányzás során körülbelül 8000 ember tűnt el az országban.
Salvador kétszer jutott ki a vb-re, Honduras már háromszor
1969 szeptemberében és októberében játszották le a CONCACAF-zóna vb-kvalifikációról döntő párharcának mérkőzéseit Salvador és Haiti között. Mivel a két mérkőzés nem hozott döntést, harmadik meccset rendeztek, melyen Salvador hosszabbításban 1–0-s győzelmet aratott Kingstonban, ezzel története során először kvalifikálta magát a világbajnokságra.
„Úgy éreztük, hogy hazafias kötelességünk elhozni a győzelmet Salvadornak. Azt hiszem, mindannyian féltünk kikapni, mert ezen körülmények miatt a szégyen egész életünkben követett volna minket. Az emberek külföldön ennek a gólnak tulajdonították a háború kitörését, de bizonyára a háborúra a meccs nélkül is sor került volna. Biztos vagyok benne, hogy a hatóságok és a politikusok felhasználták a sport terén elért győzelmünket Salvador dicsőítésére”
– mondta el a salvadori válogatott Honduras elleni győztes gólját szerző Mauricio Alonso „Pipo” Rodríguez Lindo.
Salvador szerzett gól nélkül vesztette el a tornán mindhárom meccset, miután időrendi sorrendben Belgiumtól (0–3), a házigazda Mexikótól (0–4) és a Szovjetuniótól (0–2) egyaránt kikapott – a hondurasiak nagy örömére. Az 1982-es tornára újból kijutottak, ám ott sem szereztek pontot. Ráadásul a magyar válogatottól elszenvedett 10–1-es vereség máig a világbajnokságok történetének legnagyobb különbségű eredménye. Ezt követően Belgiumtól 1–0-s, a címvédő Argentínától 2–0-s vereséget szenvedtek, azóta egyszer sem szerepeltek világbajnokságon.
Honduras eddig három alkalommal jutott ki a tornára, és bár mérkőzést még nem nyert, pontokat már szereztek. Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon két döntetlent ért el Észak-Írország és Spanyolország ellen, míg 2010-ben ugyancsak szerzett egy pontot, a 2014-es tornát pedig három vereséggel zárta.
A tavalyi Arany-kupán egyik válogatott sem jutott tovább a csoportjából. Összességében a két ország hasonló játékerőt képvisel, hiszen a FIFA legfrissebb világranglistáján Honduras a 78., Salvador a 81. pozíciót foglalja el.
A polgárháború hozományaként 1980 és 2008 között csaknem egymillió salvadori emigrált az Egyesült Államokba. Az elmúlt évtizedekben Salvador gazdasága jelentősen fejlődött, 2001 óta az amerikai dollár az ország fizetőeszköze, a hagyományos kávétermesztés mellett pedig a feldolgozóipar is fejlődésnek indult. A korábbi zivataros időszak után 2019-ben már Salvadorban volt a legkisebb a jövedelmi egyenlőtlenség a térség országai közül.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: Cronica Costa Rica
Szerző
