Egy OKJ-s kabalakritikus naplója

Szilveszter éjjele volt. Egy pici konyhában szopogattam a gin tonicomat, és hallgattam a haverom szakítós sztorijait. De közben csak arra tudtam gondolni, hogy már csak percek kérdése, és 2022 lesz. 2022, ami, ugye, néggyel több, mint 2018! Vagyis vébét fognak rendezni! Focivébét tunéziaiakkal, japánokkal, belgákkal, és mindenféle izgalmas országgal. Hajnal 5-kor megnézhetem az Irán–Wales összecsapást! Kihagyhatatlan derbi, talán az Ikarus BSE–RAFC rangadó veheti fel vele a versenyt.

És hogy ezt most a katariak intézik, meg hogy télen, és emiatt az egész versenynaptárt fel kellett forgatni, nem érdekelt. Egy dolog izgatott: a kabalafigura, ami nélkül nem sportrendezvény a sportrendezvény:

2022. április 1-jén a FIFA hivatalos oldalán jelentette be a La’eeb névre hallgató kabalafiguráját.

Elöljáróban annyit, hogy természetesen egy kabala nagyhatalom állampolgáraként (lásd itt) csak óvatosan szabad megnyilatkoznom a katari lepellényről. Érzem a felelősséget és a nyomást, és hallom a becsmérlő olvasói hangokat, amelyek megkérdőjelezik OKJ-s kabalakritikusi pozícióm, meg hogy egyáltalán, hogy jövök én ehhez. A károgóknak csak annyit: biológiából ötös voltam, és tudom, hogy létezik egy csapat, aminek egy uborka a kabalája.

Na, de akkor nézzük, mi a helyzet La’eeb-bel, és a másik két kedvenc vébés kabalámmal.

La’eeb

Megígértem magamnak, hogy nem fogom elviccelni. Hogy a kedvenc pestszentlőrinci rövidáru boltban akciós a textil. Mert oké, hogy testileg nem feltétlenül alkalmas a labdarúgásra ez a kedves és mosolygós lepellény, viszont, ha már katari rendezésű vébé, nyilván adta magát, hogy valahogy megjelenítsék az iszlám férfiak hagyományos viseletét, a thobát, amiről a világon a legtöbb embernek a Közel-Kelet ugrik be. Szóval ezzel kiegyezek. Azzal már kevésbé, hogy a La’eeb arab szó szuperképzett játékost jelent. De akkor mivel és hogyan játszik? Ugye, nincs lába, és ez a labdarúgásban mindenképp hátrány. Ettől természetesen lehet jó edző. Vagy data analyst. Bármilyen szellemi szabadfoglalkozású. Csak pont a foci, az nem menne neki túl jól. Szóval én egy Aladdinra hajazó arcot tudtam volna elképzelni, aki lámpással a kezében zsonglőrködik a labdával. Mindegy. Remélem, majd a hazai rendezésű vébé előtt azért engem is megkérdeznek.

Footix – 1998, Franciaország

A világ már csak ilyen: kabalának általában állatokat szoktak választani. De micsoda gall kakas ez, kérem szépen! Magabiztos mosoly, robusztus kiállás. Ahogy a szemünkbe néz, mindenkinek megjön a kedve egy kis vébéhez. És istenem, nézzük meg, nem lazsál, nem húzza az időt, kezében már ott a labda, játékra kész, mintha azt mondaná Deschamps-nak, „Salut, mester, készen állok, lenyújtottam, úgy érzem, ma ki fog szakadni a gólzsák”. Másik kezével csak csettint egyet, és bár ezt nem látjuk, nem halljuk, de sejtjük, hogy nem holmi szomorú csettintés ez, hanem valami brutális, amitől még a lusta Dembélé is felébredne a padon. Azt kell mondjam, ilyen kabalával ciki lett volna nem megnyerni a vébét a franciáknak.

Footix és Narajito (Forrás: wc-football.jimdofree.com)

Narajito – 1982, Spanyolország

Bevállalósak voltak ezek a spanyolok, mert állat helyet egy gyönyörű, jóllakott, és nem mellesleg C-vitaminban gazdag narancsot tettek meg kabalának. Látszik, hogy ez a ránézésre úgy 10 éves narancsfiú nem viccel, ha futballról van szó: mez betűrve, stoplisok rendben, labda itt is a kézben, majdnem azt írtam, akárha a kicsi Fernando Torrest látnám, de inkább nem írom, mert lehet, hogy ez már túlzás. Amit kiemelnék, hogy nem spórolták ki a gyümölcs szárát! Meghagyták a feje búbján, ami így kissé olyan, mintha kopaszodna, és már csak ez a pár „szál” haja maradt volna. És ugye, az azért fura lenne, ha egy 10 éves narancsfiú kopaszodna, aki ráadásul a vébé kabalája is. Mindenesetre engem megnyert. Igazságot a gyümölcsöknek! Több gyümölcskabalát a vébékre! A magyar vébére ajánlom a diót, vagy a birset.

Kiemelt kép: FIFA