Egy rekorder legszebb pillanatai – Neil Warnock

Az angol labdarúgás történetében Sheffield különleges szerepet játszott, hiszen az első futballklubtól kezdve a szabályok lefektetéséig sok minden köthető a városhoz. Az sem elhanyagolható, hogy itt született Neil Warnock is 1948. december 1-én. Akkoriban Anglia gőgös felfogásával a világ legjobbjának hitte a válogatottját, hiszen csak öt évvel később játszották a magyarok által mai napig szívesen emlegetett 6-3-at a Wembley-ben.

Warnock egy helyi temetkezési vállalkozásnál dolgozott, mielőtt 1967-ben megkezdte profi játékoskarrierjét, ami mindössze 11 évig tartott, mert úgy érezte, hogy ő az edzősködésre született. Részt vett a Sunday League által indított képzésen, majd belevágott hosszú, kalandos útjába.

MESÉBE ILLŐ KEZDETEK

„Seaton Carew-ban laktam, a focipálya mellett, miközben a Hartlepoolban játszottam. Néhány gyerek érkezett a pályára, majd egyikük bekopogtatott az ajtómon. Mr. Warnock, oktatna minket? – kérdezte. Tehát másnap 17 órakor összegyűltünk a pályán, és megmutattam nekik, hogy milyen egy megfelelő edzés. Fantasztikus érzés volt. Amikor egy korai meccsen szögletből gólt szereztünk, amit gyakoroltunk, fel-alá rohangáltam, mint a Kes című filmben, az a fickó, akinek a nyakában a síp van, és magasra emeltem a srácokat. Ez felkeltette az érdeklődésemet az edzősködés iránt.”

Az első állomás a Gainsborough Trinity volt, amit egy korábbi csapattársa ajánlott a figyelmébe, mivel játékos-edzőt kerestek. Warnock a múltjával megfelelt az elvárásoknak, fél évet töltött ott. Ezt követően jött a Burton Albion, amely akkortájt még a nem profi ligában szerepelt. Warnock öt sikeres évig irányította a Brewerst. 1985-ben az FA-kupa harmadik fordulójában a Leicester Cityvel játszottak, amiről egy felvétel is fennmaradt, sajnos nem a szép gólok miatt. A Derbyben, a Baseball Groundon rendezett mérkőzésen 1-1-es állásnál Paul Evanst a Burton kapusát egy fadarab találta el a lelátóról. Végül Gary Lineker mesterhármasának köszönhetően 6-1-re nyert a Leicester, egy olyan találkozón, amit nem lett volna szabad folytatni.

https://www.youtube.com/watch?v=0njA6v43aKw

A váltás 1986-ban jött, amikor is az ötödik ligás Scarborough FC csábította el. Paul Evans már visszavonult az aktív játéktól és segítőként tartott Warnockkal. Kettejük párosa meghozta azt az áttörést, amire a klubnál vártak. A második szezonjuk végén az átalakuló ligarendszernek köszönhetően az övék volt az első együttes, amely kivívta a feljutás jogát a profi szintre. A történelmi tett persze jókora lenézéssel is járt, amire így emlékszik vissza:

„Kívülállók voltunk, a bukmékerek 50 az 1-hez adták, hogy kiesők leszünk és mindenki úgy is tekintett ránk.”

Ehhez képest egy stabil gárdát rakott össze, amely kivívta a bennmaradást, sőt a következő két szezonban fokozatosan előre lépett. 1989 januárjában Warnock elfogadta a Notts County ajánlatát, amellyel a rájátszásba jutott, de ott az elődöntőben elbukott.

A NOTTINGHAMI SIKERTÖRTÉNET

A nottinghami klub a harmadosztály középmezőnyének alsó részébe tartozott, amin a vezetőség nagyon szeretett volna változtatni. Néhány évvel korábban még az élvonalban szerepeltek, majd egymást követő két kiesés után mindenki elfelejtette őket. Warnock megjött és nagy változáskat eszközölt. A megérkezése utáni első nyáron megszerezte azt a játékost, akiben a legjobban hitt.

„Minden csapat, amellyel feljutást értem el, tele volt jó emberekkel, akik hajlandók voltak az életüket is kockára tenni a sikerért. Amikor szerződtettem Craig Shortot a Scarborough-ba, egy banki alkalmazott volt, aki heti 20 fontot keresett. Végül elvittem a Notts Countyba, és ő volt az egyik legjobb belsővédő, akivel valaha dolgoztam.”

Az első teljes idényének végén bronzérmes lett a csapat, amellyel részt vehettek a playoffban. Az elődöntőben a Bolton Wanderers gárdáját búcsúztatták, majd a Wembley-ben 60 ezer néző előtt 2-0-ra legyőzték a Tranmere Roverst. Tommy Johnson mellett Craig Short is betalált, aki később a legdrágább igazolás lett nem élvonalbeli klubok közt 2,5 millió fonttal, majd karrierje végén megfordult a Ferencvárosban is, ahol két mérkőzésen játszott, majd edzőként dolgozott.

Második feljutását ünnepelhette Warnock, de egy picit sem tervezett lassítani. Jól látta, hogy mely pontokon kell megerősítenie csapatát, ha a másodosztályban is sikeres szeretne lenni. Okos igazolásokkal ütőképes gárdát rakott össze, amely még inkább az ő elképzelései szerint futballozott. A támadójáték erősítése jól sikerült, a csapat újoncként rögtön a rájátszást érő negyedik helyen végzett, mindössze két ponttal lemaradva az automatikus feljutást jelentő dobogótól.

A playoff elődöntőjében a Middlesbrough volt az ellenfél, amely ellen idegenben hoztak egy döntetlent, majd odahaza nyertek. Jöhetett egy újabb látogatás a Wembley-be, ahol a Brighton & Hove Albion várt rájuk. A „sirályok” nem voltak félelmetes ellenfelek az otthonuktól távol, és ezt ki is tudta használni a rutinra építő Notts County, amely tudta milyen nyomással jár egy ilyen találkozó: Warnock csapata 3-1-re nyert és kivívta az élvonalba jutást.

A Premier League előtti éra utolsó szezonját így a First Divisionban kezdhette meg a Notts County, de ezen a szinten már nem volt tényező. Az edző sem tudott csodát tenni, sőt a rossz eredmények miatt a vezetés is elkezdett nyomást helyezni rá, aminek az lett a vége, hogy január közepén menesztették. A történet pikantériája, hogy még a nyár folyamán a Chelsea és a Sunderland is ajánlatot tett neki, de ő kitartott a nottinghamiek mellett, ahol végül gyorsan elfogyott a bizalom vele szemben.

HOSSZÚ AZ ÚT HAZAFELÉ

1993 elején a Torquay Unitednél alkalmazták, ahol tanácsadó volt, hogy a klub elkerülje a kiesést a negyedik vonalból, majd nyáron jött a Huddersfield Town ajánlata. Nem éppen a legszebb időszakában került a harmadosztálynak megfelelő Second Divisionben szereplő klubhoz, amely a fejlődés érdekében stadionváltásra készült, amit azonban a szurkolók nem támogattak. A frissen kinevezett edző döntései sem voltak a fanatikusok kedvére, mert a régi kedvenceket a saját embereire cserélte. Azonban a játék látványosabbá vált az új igazolásokkal, az eredmények pedig a második szezonra elkezdtek jönni és a Huddersfield kiharcolta az ötödik, utolsó rájátszást érő pozíciót. A playoff elődöntőjében a Brentforddal mindkétszer 1-1-et játszottak, de a tizenegyeseknél ők voltak jobbak. 1995. május 28-án Warnock harmadszor mehetett a Wembley-be, hogy a feljutásért küzdjön csapatával, amelynek ellenfele a jóval esélyesebbnek tartott Bristol Rovers volt, ám a „terriereket” ez nem aggasztotta, 2-1-es győzelemmel kvalifikálták magukat a másodosztályba.

Néhány nap telt csak el, a város még javában ünnepelt, ám a klubházban a vezetőség és Warnock visszafordíthatatlan ellentétbe került. Állítólag a szerződésében szerepelt egy fizetésemelés a feljutás esetén, de a klub ezt nem akarta megadni, így elváltak az útjaik.

A sikerei miatt már hírnévre szert tevő szakember nem maradt sokáig munka nélkül, mert a negyedosztályba kieső Plymouth Argyle azonnal lecsapott rá. Némileg meglepő váltás volt ez, de a kihívásokat kereső edző hitt abban, hogy nagy dolgokat érhet el. A keret nehezen alkalmazkodott az új mester elképzeléseihez, de a szezon végére már jól muzsikáltak és odaértek a negyedik helyre. Jöhetett az újabb rájátszás Warnock számára, ahonnét egy igazán emlékezetes története is van.

„1996-ban Colchesterrel játszottunk az elődöntőben. Az első meccset 1-0-ra elveszítettük Colchesterben, de a másodikon, odahaza a félidőben 2-0-ra vezettünk, amikor Mark Kinsella lerántotta az egyik játékosunkat, majd egyedül maradva betalált a kapuba. A játékvezető nem sípolt, ő pedig gólt szerzett, így összesítésben 2-2 lett. Hevesen reklamáltam, amiért kiállítottak. Felmentem a lelátóra és a nézőkkel együtt néztem a meccs folytatását. Végül Paul Williams gólt szerzett, és így jutottunk el a döntőbe.”

A fináléban a Darlingtont 1-0 arányban sikerült legyőzni, amivel ismét összehozott egy Wembley-beli feljutást. A harmadosztályban felemás eredményeket produkált a klub, amit a vezetőség kevésbé tolerált, de a szurkolók imádták Warnockot. Ennek ellenére 1997 februárjában menesztették, pedig kiesési gondokról nem beszélhettünk.

Két hetet tölthetett pihenéssel, mikor is az Oldham Athletic megkereste, hogy próbáljon meg csodát tenni és tartsa benn a csapatot a másodosztályban. A lehetetlennek tűnő küldetés olyan kihívást jelentett, amilyenekbe szívesen vágott bele a már rutinosnak számító szakember, így azzal a kitétellel elfogadta az ajánlatot, hogy akkor sem rúgják ki, ha mégis kiesnek. Oldhamben bíztak benne és elfogadták a feltételeit, mert a múltját ismerve lehetett abban hinni, hogy egy esetleges kiesés után sikerül vele a visszajutás is.

A fellendülés megtörtént, de a túl nagy lemaradás miatt végül nem sikerült elérni a bennmaradáshoz szükséges pontmennyiséget. A vezetőség tartotta a szavát, Warnock maradhatott a kiesés ellenére is, sőt megkapta az általa kért kér játékosokat. A csapat azonban beleszürkült a mezőnybe, a játék gyenge volt, akárcsak az eredmények, aminek a vége egy 13. hely lett, az edző pedig önként felmondott.

A rosszul sikerült kaland ellenére a First Divisionben szereplő Bury FC kínált újabb esélyt számára. A másodosztályú klub azonban nem állt jól anyagilag, több játékosa is távozott ekkor, így egy a bennmaradásért küzdő gárda várta. A sikereiről híres edző azonban itt is bukásra volt ítélve, nem is tudta elkerülni sorsát. A Bury az utolsó fordulóig harcban volt a bennmaradásért, de végül a 35 gólja a legkevesebb volt a 47 ponttal végzők közül, így a vonal alá került. Warnock a kiesést követően megtarthatta állását, és egy stabilan szereplő gárdát fabrikált a csapatból. A szezont nem indították rosszul, de december elején befutott egy olyan ajánlat hozzá, amire nem lehetett nemet mondani.

OTTHON, ÉDES OTTHON

A Sheffield United különleges szerepet töltött be Warnock életében. A városban született, édesapja pedig hatalmas szurkolója volt a Unitednek. Ő maga is itt kezdett el focizni, amíg el nem költöztek, így amikor a Blades 1999 végén a másodosztály kiesőhelyére csúszott vissza és tőle várták a megváltást, azonnal igent mondott.  A nagyon rosszul festő csapatot már a Bramall Lane közönsége is rengeteget kritizálta, de a hazatérő szakember a hazai pálya előnyét visszahozta, és a csapat odahaza elkezdett jobban teljesíteni. Sikerült a középmezőnybe visszatérni, majd a következő években ezt a szereplést stabilizálni.

Az áttörést a 2002–2003-as idény hozta el, amikor minden jól alakult. A Portsmouth és a Leicester City nagyon kilógott a másodosztályból, de mögöttük ádáz küzdelem folyt a rájátszást jelentő helyekért. A remek hajrának köszönhetően a sheffieldiek lettek a bronzérmesek, de mindeközben a ligakupában és az FA-kupában is az elődöntőig meneteltek. A playoffban a Nottingham Forrest ellen jutottak tovább egy gólgazdag párharcban, majd a fináléban következett a Wolverhampton Wanderers. Az 1990-es években négy feljutást is kiharcoló Warnocknak ezúttal azonban nem a Wembley-ben kellett pályára vezetni fiait, hanem a cardiffi Millennium Stadiumban, ez pedig balszerencsét hozott: a Wolves 3-0-ra lemosta csapatát.

A következő két szezonnak nagy reményekkel vágtak neki, de a hajrára elfogytak és lemaradtak a rájátszásról is. A 2005–2006-os idényben a sérülések is kellőképpen elkerülték a csapatot, aminek köszönhetően – igaz jócskán lemaradva a Reading mögött – a második helyen zártak, ami automatikus feljutást jelentett a Premier League-be. Az élvonalban sokáig jól alakult a sorsuk a kiesés elleni harcban, de a szezon végére itt is kezdtek jönni a gondok. A döntés az utolsó fordulóra maradt, amikor is a West Ham Uniteddel futottak versenyt, s a londoniak a már bajnok Manchester United elleni győzelemmel végül kiharcolták a bennmaradást.

Warnock azt írta önéletrajzi könyvében, hogy percekkel az idény utolsó meccse után a Sheffield United-rajongó színész Sean Bean berontott az irodájába, őt hibáztatva a csapat kieséséért. A csúnya szavakat is tartalmazó szidalmazást a felesége és lánya is hallotta, így másnap Warnock lemondott, hogy egy kis időre elvonuljon a futballtól.  

LONDONI ÉVEK

Csupán néhány hónap telt el a sheffieldi balhét követően, máris a fővárosban kapott munkát. A család az ősz elején vette meg londoni lakását, amikor fiatalkori barátja, Simon Jordan felkereste, hogy legyen a Crystal Palace edzője. Az elnök kész volt megadni mindent Warnocknak, aki végül október végén átvette a csapat irányítását.

A vezetésével a csapat  egyre jobb lett, köszönhetően annak, hogy bátran bedobta a fiatalokat a mélyvízbe, akik korábban remekeltek a korosztályos ligákban. A Palace kiesés ellen harcoló együttesből feljutásra is esélyes gárdává vált fél szezon alatt. Az ötödik helyen zárta az idényt, ám a Bristol City oda-vissza legyőzte a rájátszás elődöntőjében. A 2008–2009-es Championship-idény inkább a pályán kívüli ügyek miatt volt visszhangos a klubnál.

Az új évre fordulva már késtek a fizetések, a gazdasági gondokat csak néhány játékos eladásával tudták némileg enyhíteni. A következő szezon előtt Warnock kijelentette, hogy ez lesz az utolsó éve, de nem jutott el a végéig. Januárban tízpontos büntetést kaptak az adósságaik miatt, majd mikor februárban ismét nem tudtak fizetéseket utalni, akkor a szakember a szerződése felbontását kérte és elhagyta a klubot.

Néhány nappal később már be is jelentette őt a Queens Park Rangers, amely financiális szempontból sokkal jobban állt. A nem túl jól szereplő együttesnél hatalmas szükség volt egy olyan szakemberre, aki állandóságot jelent, mert a március elsejei kinevezésével ő lett a szezonban az ötödik edző a fővárosiaknál. A sikeres tavasz után nyáron egy remek kis gárda állt össze, amelyet Adel Taarabt köré szervezhetett meg Warnock. A marokkói irányító mennybe ment a 2010–2011-es szezon során, mikor a bajnoki címig vezette a QPR-t, miközben ő lett a szezon legjobbja is. A klubnak 15 év után sikerült visszatérni a Premier League-be, de a tulajdonos, Tony Fernandes a feljutásból befolyt összeg nagyobb részét nem akarta elkölteni erősítésekre, ez pedig meg is pecsételte csapata sorsát. Az ősszel aztán megtudtuk, hogy miért is született ez a döntés, mikor a tulajdonosváltás kezdetét vette, de ez már nem segített, mert januárra edzőt váltottak a kilátástalannak tűnő helyzet miatt.

„Nyilvánvalóan nagyon csalódott vagyok, de miután ennyi mindent elértem, nagy büszkeséggel hagyom el a klubot. Jobban élveztem az itt töltött időt, mint bárhol máshol, mert a QPR-szurkolók zseniálisak, megérdemelnek minden dicséretet. A legnagyobb sajnálatom, hogy a hatalomátvétel nem történt meg korábban, mert akkor lehetőségem lett volna elérni azokat a célokat, amelyeket tavaly nyáron kitűztem, és valószínűleg nagyobb esélyünk lett volna a Premier League-ben való sikeres szereplésre.”

ÁTMENETI ÁLLAPOTOK

Valamivel több mint egy hónappal a londoni menesztés után futott be a Leeds United ajánlata Warnockhoz. Az egykoron szebb napokat megélt klub a feljutást tűzte ki célul, de csak a középmezőnyben szenvedett, mikor a veterán edző átvette az irányítást. Nagyon szerettek volna a rájátszásba odaérni, de nem akart működni a kémia az edző és a csapat között. A szezont rosszabbul zárták, mint ahol voltak a kinevezésekor, majd a következő kiírásban sem alakult túl fényesen a sorsuk, ugyanúgy a futottak még kategóriát képviselték, így hat körrel az idény vége előtt menesztették az akkor már 64 éves edzőt.

Kisebb meglepetést okozott, hogy 2014 nyarának végén, a szezon kezdete után nem sokkal a Crystal Palace másodszor is kinevezte edzőjének Warnockot. A londoniaknál Tony Pulis összerúgta a port a vezetőséggel így mennie kellett és a közös múlt alapján gondoltak a veterán mesterre. Az elhamarkodott döntés nem is vezetett jó eredményre, mert kiderült a rutinos szakemberről, hogy már nem biztos, hogy alkalmas a Premier League szintjéhez. Decemberben a pocsék teljesítmény okán menesztették is, mikor kieső helyre csúszott vissza a csapat.

Ekkor minden jel arra utalt, hogy befejeződhet a karrierje, hiszen már a 67. évében járt. Közel tíz hónapig csak egy-két szakértői felkérést fogadott el, főleg a válogatott mérkőzéseire, majd a QPR felkérte tanácsadónak. Néhány hét múlva három mérkőzésen – átmeneti megoldásként – az edzői feladatokat is ellátta, de nem akart állandó megbízást elfogadni.

Aztán 2016 februárjában Tony Stewart, a Rotherham United elnöke kereste fel, hogy vállalja el csapata irányítását, amely kieső helyre zuhant a Championshipben. Warnock jött és bár három nyeretlen meccsel indított, utána egy 11 találkozóból álló veretlen sorozat következett – ez a hónap menedzsere díjat is elhozta számára –, amivel biztosította a Rotherham helyét a másodosztályban. Bár a klub szerette volna maradásra bírni, ő egy olyan utolsó esélyről álmodozott, ahol nem a kiesés elleni harc várt rá.

EGY UTOLSÓ ÉS EGY UTOLSÓ UTÁNI FELADAT

A 2016-os nyár a várakozásról és a reménykedésről szólt, hogy jön egy jó lehetőség. Amikor elkezdődött az idény, akkor talán úgy gondolhatta Warnock is, hogy ha már annyira dolgozni szeretne, akkor maradhatott volna a Rotherhamnél, de a sors mást szánt neki. Tizenegy kör ment le a másodosztály küzdelmeiből, mikor a Cardiff City bejelentkezett egy ajánlattal. A walesiek nyolc ponttal az utolsó előtti helyen szerénykedtek, de mindenki tudta, hogy ebben a keretben sokkal több van. A „Bluebirds” készen állt a feladatra, csupán egy sikeréhes vezér kellett az élére.

Azonban az öltözőben csalódott fiatalok és érthetetlen sztárallűrök várták az új edzőt, akinek a legfőbb feladata az egység kialakítása volt. A szerencsével ugyan, de jól sikerült rajt után komoly vitákról szivárogtak ki pletykák, miszerint Warnock szigora nem tetszett néhány játékosnak, akiket ő kész volt a tartalékok közé száműzni. Végül addig nem fajult a helyzet, egy edzőtáborozás során megbékéltek a felek, a csapat pedig elindult felfelé. Odahaza remek teljesítményt nyújtott, ez pedig elkezdte visszacsábítani a szurkolókat a lelátóra.

A jó szereplést a tavasszal egy komolyabb sérüléshullám törte meg, de így is a középmezőnyben maradt a Cardiff. A nyár aztán némi átalakulást hozott, jött néhány olyan „munkás” játékos, akikkel Neil Warnock mindig is szeretett dolgozni. Egy ötös győzelmi szériával kezdtek, ami jó alapot adott, s bár a tél vége felé volt egy vereségekből álló ötös szériájuk is, a szezon végére nagyon elkapták a fonalat, amit nyolc egymást követő győzelem is jelzett. Végül pedig a második helyen végeztek, ami Warnock nyolcadik feljutását jelentette, amivel  e tekintetben ő lett a legsikeresebb edző az angol profi ligák történetében.

A Premier League ezúttal sem volt kegyes hozzá, a Cardiff City ugyan nagyot harcolt, szimpatikus kiscsapat benyomását keltette, de a bennmaradás nem jött össze. A klub kitartott Warnock mellett, mert hittek benne, így még az újabb másodosztályú idényt is vele kezdték. A kapcsolat azonban nem volt menthető, az öltözőt egyre inkább elvesztette, a játékosai nem hitték, hogy meg tud újulni. Ennek okán 2019 novemberében közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal.

Belekezdett önéletrajzi könyvébe és mindenki biztosra vette, hogy a karrierje most már tényleg véget ért. A koronavírus következtében végképp úgy tűnt, hogy nem lesz már több megbízatása. Azonban mikor a járványhelyzetet követő visszatérés utáni első meccsen a Jonathan Woodgate irányította Middlesbrough vereséget szenvedett és a kiesőhelyre esett vissza, akkor megcsörrent Warnock telefonja, hogy szükség lenne rá. A veterán szakember nem habozott és igent mondva azonnal ment is. Ugyan csak a szezon végéig tervezett maradni, de a sikeresen kiharcolt bennmaradás és az öltözői hangulat még mindig jobban vonzották, mint a nyugdíjas évek.

A 2020–2021-es idényben a remek rajttal sokáig úgy tűnt, hogy akár még a rájátszás is összejöhet, de végül csak a tizedik helyen végeztek. Idén pedig egy jó ideig ő volt a fogadóirodáknál a favorit az elsőként menesztett edzők sorában. Ezzel szemben hétközi fordulóban a Luton Town elleni mérkőzésen megdöntötte Dario Gradi rekordját és történelmet írt. Olyan legendás edzők követik a sorban, mint Fred Everiss (1524), Sir Alex Ferguson (1503), Brian Clough (1451), Jim Smith (1442), vagy Harry Redknapp (1434). Azonban a távozása nem váratott magára sokáig, mert az újabb gyenge forma miatt a vezetőség közös megegyezéssel szerződést bontott vele. 

Jelenleg úgy gondolhatjuk, hogy már nem lesz több munkája, hiszen néhány héten belül már a 73. születésnapjára készülhet, azonban nála semmit sem szabad biztosra venni. Hosszú még az idény és befuthat egy olyan ajánlat, ami vonzó lesz számára, hogy tovább növelje rekordmennyiségű meccseinek számát.