„Egy salzburgi jobbszélsőnek 9-10 évesen is ugyanazok a feladatai, mint később a felnőtteknél” – interjú Mester Csabával

– A Transfermarkton azt látom, hogy július 1-jén lejárt az FK Austria Wiennel kötött szerződésed, és távoztál a klub második számú csapatától, a Young Violetstől, ez igaz?

– Igaz, az Austria nem szeretett volna hosszabbítani. Remélem, hogy a hét végéig eldől, hol fogom tudni folytatni. (Az interjút július 18-án vettük fel – a szerk.)

– Amikor az interjút egyeztettük, az edzéseidhez és a meccsedhez igazítottuk a beszélgetést: már próbajátékon vagy valahol?

– Ez nem próbajáték, igazából arról van szó, hogy annál a csapatnál edzek, ahová szeretnék igazolni, már csak a klubnak és az Austriának kell megállapodnia, és aláírni minden szükséges dokumentumot. De addig nem mondanék részleteket. Ha mégsem sikerülne a transzfer, akkor csak magyarázkodni kellene.

– Annyit árulj el, másodosztályú klubról van szó?

– Igen. A testvérem egyébként marad az Austria Wiennél, eddig az U18-as csapatban futballozott, mostantól a harmadosztályban fog játszani, mert idén kiesett a második csapat.

– Menjünk vissza a karriered elejére: 12 évesen, 2015-ben kerültél a Győri ETO-tól a bécsi FV Austria utánpótlásához, mit kell tudni erről az átigazolásról?

– A Győri ETO-ban játszottam gyerekként, még nem az akadémián, mert oda csak idősebb kortól lehet menni. A FV Austria egy kis bécsi csapat, édesanyám itt dolgozott a városban, és most is itt dolgozik egy egészségügyi intézményben. Édesapám a Vöröskeresztnél dolgozik. Szóval a családommal kerültem ki én is. Nem is tudom, hogy az FV felnőttcsapata melyik osztályban szerepelt. Jó lehetőségnek tűnt őket választani, mert sok nemzetközi tornára kaptak meghívást.

Forrás: Mester Csaba

– Fél évvel később már a Salzburg akadémiáján voltál, amely Európa egyik előkelő helyen jegyzett utánpótlásközpontja. A terv az volt, hogy idővel a Salzburg első keretébe kerülj, vagy az akadémián tudást gyűjtve szerettél volna továbblépni máshova?

– Először is szerettem volna normálisan beilleszkedni, és megtanulni a német nyelvet. Az volt a tervem, hogy az akadémián végigjárom a ranglétrát, és idővel csatlakozom a Salzburg második csapatához, a másodosztályban játszó Lieferinghez. Végül a Salzburg első csapatához.

Az akadémia fantasztikus esélynek kínálkozott számomra, ott mindent megkap egy fiatal játékos, amire szüksége van.

– Fölötted két évvel játszott Szoboszlai Dominik, mennyi időt tudtatok együtt tölteni?

– Sokat voltunk együtt Domival, ő akkor még nem beszélt annyira jól németül, én már valamennyire értettem a nyelvet, sűrűn kerestük egymás társaságát.

– Te, Szoboszlai, Bukta Csaba, Major Sámuel, Berki Marcell – a Salzburg szinte minden évben mazsolázik a magyar piacról. A többi környékbeli országból, például Szlovákiából vagy Szlovéniából is hasonló mennyiségben válogat játékosokat?

– Széleskörű scouting hálózata van a Salzburgnak, és ha a megfigyelők úgy látják, hogy egy játékos illik a klub filozófiájába, hívják. Általában, aki megkapja a felkérést, nem utasítja vissza, hiszen tudja, hogy Európa egyik legjobb akadémiáján játszhat. Sok futballista érkezett Szlovéniából, és a többi jugoszláv utódállamból, Szerbiából, Horvátországból.

– Sok időt töltöttél az akadémián, van, akinek ez a rendszer ideális, más hiányolja a szüleit, a szabadabb kijárást. Te hogyan emlékszel vissza az ott töltött időre?

– Nagyon-nagyon élveztem.

A körülmények egészen fantasztikusak, ez tényleg a kontinens egyik legszínvonalasabb futballközpontja. Nem csak a futballra gondolok, ahogy suliba jártunk, ahogy a tanulási időnkről, a teljes ellátásunkról gondoskodtak. Az edzőktől a fizioterapeutákon át az orvosi stábig mindenki egytől egyig vérprofi volt. Az egész klubban mindenki a saját feladatára koncentrált, és abban volt a legjobb, ezáltal pedig a klub is nagyon magas szinten működött.

Teljesen más világ volt, mint amit az FV-nál, vagy az ETO-ban tapasztaltam, de a többi osztrák klub közül is kiemelkedik a Salzburg ezzel a központtal. Ilyen nincs máshol.

Forrás: Mester Csaba

– Mielőtt a Red Bull átvette volna a működtetést, nem volt ilyen színvonal Salzburgban. A befektetésen kívül mi az, ami ezt a csúcsminőséget megteremtette?

– Nagyon fontos volt, hogy a Red Bull tulajdonosa, Dietrich Mateschitz beszállt a finanszírozásba. Ám ezen felül a klub gondosan megtervezett, olajozott működése a kulcs.

U8-tól a felnőttekig mindenhol ugyanabban a rendszerben dolgozik minden stáb, egy egységes futballfilozófia alapján. Egy salzburgi jobbszélsőnek 9-10 évesen is ugyanazok a feladatai, mint a felnőtteknél. Ez azt jelenti, ha egyszer eljut az első csapatba, nem kell egy hónapot azzal tölteni, hogy elmagyarázzák neki, milyen területeket kell bejátszania labdával vagy labda nélkül.

Mindent egybevetve az a legfontosabb, hogy minden pozícióban, a pályán vagy azon kívül, mindenki pontosan tudja Salzburgban, mi a feladata, és ezt hajtja végre.

– Salzburgban támadó középpályást játszottál, illetve sokat voltál a bal szélen is. Neked mi volt a feladatod az akadémiai csapatokban?

– U14-ben és U15-ben játszottam balszélsőként. Az alapvető feladataim közé tartozott a sprintelés szabad területekbe, a labda felszedése, a jó beadások, és besegíteni a saját oldalamon a védekezésbe. Futós, munkás poszt volt. U16-ban kezdtem tízesként, vagyis támadó középpályásként futballozni. Itt már sokkal többször kellett elkérnem a labdát a társaktól, kontrollálnom kellett az ellenfél hatosát, vagyis védekező középpályását, és már több gólpasszt, gólt vártak tőlem.

– Két és fél év salzburgi futball, és a számodra két mérkőzést hozó U17-es világbajnokság után az FK Austria Wienhez kerültél, miért váltottál?

– Ígéretesnek tűnt a megkeresés, mert az Austria Wien abban az évben felkerült a másodosztályba, és azt mondták, ha minden jól megy, egyből bekerülök a keretbe, és játszani fogok az osztrák 2. Ligában. 16 évesen ezt nagy lehetőségnek éreztem. Ezért nem akartam tovább várni Salzburgban, hogy hátha bekerülök a Lieferingbe, hanem eligazoltam.

– Nem bíztál benne 100 százalékosan, hogy bekerülsz majd a Lieferingbe az akadémiáról?

– Nem az önbizalomról volt szó, inkább arról, hogy ez egy óriási esély volt. Gondolj csak bele, akkor töltöttem be a 16. életévemet, és felkínálták, hogy a másodosztályban játszhatok. Lehet, hogy Salzburgban még másfél-két évet kellett volna várnom erre.

– Mit láttál az Austriánál a Salzburghoz képest, egy gyökeresen eltérő klubmodellt?

– A salzburgi akadémiát nem lehet összevetni a többi osztrák központtal. A felkészülés, az edzések nem különböztek nagyon az Austriánál. Elindult az alapozás, és a bajnokság, kezdőként számoltak velem, centert játszottam.

– Érdekes, hogy ekkor posztot váltottál, hiszen addig nem csatárként futballoztál. Azóta viszont ebben a pozícióban játszottad a legtöbb meccsedet.

– Igen, az akkori edzőm úgy vélte, ez a nekem való poszt, az elejétől elöl játszottam az Austria második csapatában. Egész jól ment a játék, három mérkőzésen rúgtam két gólt, és adtam egy gólpasszt.

– Aztán elszakadt a keresztszalagod a térdedben. Kevés nagyobb csapás létezik ennél a futballban, hogyan sikerült kimásznod a gödörből?

– Nagyon nehéz volt megbirkózni ezzel a lelki teherrel az elején, hiszen a másodosztályban játszhattam, és a sérülés keresztülhúzta a terveimet.

Az első időszakban sokszor bevizesedett a térdem, és nehezen tudtam a nyújtásokat végezni, nem tudtam elképzelni, hogy mikorra lesz újra jó a lábam. Utána változott a helyzet, amikor el lehetett kezdeni a kocogást, a trambulinos stabilizációs gyakorlatokat, és finoman a labdás edzéseket, már egészen más érzés volt.

Nagyjából 10-11 hónap alatt értem utol magam. Volt néhány meccsem az U18-as csapatnál, utána pedig visszakerültem a második ligás csapathoz.

– A 2019–2020-as és a 2020–2021-es szezonban is az Austria első csapatával edzettél, de a Bundesligában nem kaptál lehetőséget, miért?

– Már 16 évesen is együtt edzettem néhányszor a nagyokkal, majd a sérülés után is velük tréningeztem, háromszor is leülhettem a kispadra. Velük edzettem, és a második csapatban játszottam. Még fiatal voltam, nem voltam kész az első osztályra.

– Az utolsó három szezonban 20-21 meccset játszottál az Austria Wiennél az osztrák másodosztályban. 20 éves vagy most, és biztosra veszem, hogy volt útiterved, amelyben a karriered lépcsőfokait megálmodtad. 20 évesen a tervezett lépcsőfokon állsz?

– Amikor 16 évesen a másodosztályban futballoztam, azt szerettem volna elérni, hogy 20-21 évesen stabilan a Bundesligában szerepeljek.

Aztán jöttek a sérülések, ezek valamennyire hátráltatták a karrierem fejlődését. A szalagszakadás, a porcműtét, a bokaproblémák.

– Sérülékenyebb vagy az átlagnál?

– Most már bő egy éve nem sérültem meg, le is kopogom.

– Odafigyelsz az életmódodra, a regenerációra, vagy belefér időnként egy buli, ami esetleg sérülésveszélyt hordoz?

– Nagyon odafigyelek a pihenésre, a regenerációra, nem bulizgatok. Izomsérülésem nem is nagyon volt, csak a felsorolt porc és szalagproblémák. Egy ízben volt izomsérülésem, amikor beszakadt a combizmom azon a helyen, ahonnan pótolták a keresztszalagomat a műtét alkalmával.

– Elegendőnek tartod a közös edzést a csapattal, vagy dolgozol külön trénerrel?

– Van egy külön edzőm Bécsben, robbanékonyságot segítő gyakorlatokat végzünk az edzőteremben.

– Életed közel felét Ausztriában töltötted, kulturális értelemben is már inkább osztráknak érzed magad?

– Félig igen, de Győrben nőttem fel, és ha megkérdezik tőlem, hogy jössz-e haza, akkor az Győrre vonatkozik. Nagyon jól érzem magam Bécsben is, otthon vagyok a városban. Nem is tervezem, hogy tartósan hazaköltözzek, legfeljebb, ha jön egy jó lehetőség.

– Például ha hazahívnak futballozni, mint most Berki Marcellt Salzburgból a Fehérvár?

– Igen, ezt el tudom képzelni.

– És ha majd véget ér a futballkarrier?

– Most a futballra szeretnék összpontosítani. Ha vége a focinak, akkor is a sportágban szeretnék maradni, esetleg megszerzem az edzői licencet, elvégzem a masszőrképzést.

– Összpontosítsunk akkor a jelenre: 20 éves korára az ember fel tudja mérni a képességeit és az esélyeit is. Számodra vezet még út az osztrák Bundesligába?

– 20 éves vagyok, szóval úgy gondolom, nem késtem még le semmiről. Mindenképp az a célom, hogy a Bundesligában szerepeljek Ausztriában. Kell egy jó év, néhány gól, és meglesz az esély.

– Az U17-es válogatottban is játszottál, az U21-es meghívó most nem aktuális?

– Jelenleg nem.

Kiemelt kép: Mester Csaba