Egy soha véget nem érő verseny a biológia és az IAAF között
Izmosabb és magasabb, mint az átlag, mégis a nők mezőnyében versenyez. Caster Semenya kétszeres olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok középtávfutó, mégsem a pályán nyújtott teljesítménye miatt szerepel a legtöbbet a médiában. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség szerint ugyanis biológiailag „túl férfias” ahhoz, hogy a lányok között versenyezzen.
A dél-afrikai atléta ugyanis interszex, ami azt jelenti, hogy egy nemi fejlődési rendellenességgel született. Az interszexualitás nagyjából olyan ritka a népesség körében, mint a vörös haj: a legtöbb számítás 1,7 százalékra teszi a rendellenes állapot gyakoriságát a teljes népesség körében, ezzel csupán háromtized százalékkal ritkább, mint a vörös haj. Az interszex emberek esetében a genetikai nem, amelyet születéskor megállapítanak, illetve a nemi szervek és a másodlagos nemi jellegek között ellentmondás van. Az állapotból sokféle verzió létezik. Semenya nőnek született, viszont XY kromoszómákkal rendelkezik (ez a nők esetében alapból XX lenne), illetve a férfiaknál megszokott mennyiségű tesztoszteront termel a szervezete. Ezáltal az átlagnál jóval több férfias testi jellel rendelkezik, így az izmai is sokkal fejlettebbek, mint a legtöbb indulónak a női kategóriában.
Pontosan ez váltott ki komolyabb felháborodást Semenya 2009-es világbajnoki címének megszerzése után. Sokan úgy gondolták, hogy a dél-afrikai sportoló igazságtalan előnyből indul a többi futóval szemben fizikai tulajdonságai miatt, így arra kötelezték győzelme után, hogy részt vegyen egy nemi tesztelésen. A teszt nem talált semmi kivetnivalót Semenya eredményeiben, azokat viszont rejtélyes módon sosem hozták nyilvánosságra.
A nemi tesztelés folyamata egyébként már régóta jelen van a sportok világában, régebben azonban jelentősen eltért a módszer a napjainkban használatostól. 1966-ig a fizikai megjelenést vizsgálták annak érdekében, hogy eldöntsék a sportolók nemét és megállapítsák, mely kategóriában indulhatnak.
Egy ilyen vizsgálaton esett át Ewa Klobukowska lengyel futó is 1966-ban. A sprinter sikeresen átment a teszten, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) azonban 1967-ben változtatott a nemi ellenőrzés szabályain. Onnantól kezdve kromoszóma-vizsgálatot alkalmaztak, Klobukowskát pedig azután, hogy egy évvel korábban kiállta a hivatalos szerv vizsgálatát, 1967-ben hivatalosan is nem nőnek tekintették. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség a lengyel futó három világrekordját érvénytelennek nyilvánította, Klobukowska mentális egészségére pedig súlyosan kihatott a döntés – a sportolóban még az öngyilkosság gondolata is felmerült.
A kromoszóma-vizsgálat 2011-ig volt érvényben, azóta pedig már a sportolók tesztoszteronszintjét vizsgálják, és aszerint adják meg a női kategóriában való indulás jogát. A nők limitjét eleinte 10 nanomól/liter mennyiségben határozták meg, amely a férfiak esetében mért szint alsó határa. Dutee Chand indiai futót 2014-ben vetették alá az új típusú tesztnek, amely Chandnál hiperandrogenizmust – a férfihormonok magas szintje – vélt felfedezni. Az indiait azonnal el is tiltották a nőként való versenyzéstől, aki a Nemzetközi Sportdöntőbíróság elé vitte az ügyet. 2015-ben megszüntették eltiltását arra hivatkozva, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek nincs tudományos bizonyítéka a magas tesztoszteronszint és a megnövekedett teljesítmény összefügésére.
Az IAAF 2017-ig felfüggesztette a 10 nanomól/liter szabályát, 2018-ban azonban már tudományosan megalapozott tények birtokában hozta meg új szabályát a Nemzetközi Szövetség, ezúttal szigorúbb, 5 nanomól/literben meghatározva a megengedett szintet.
Éppen ezen távok Semenya tipikus futószámai, a dél-afrikai atléta így, miután elbukta a megújított tesztet, Chandhoz hasonlóan a Sportdöntőbírósághoz fordult 2019 februárjában, hogy fellebbezzen. Ő azonban ezúttal nem járt sikerrel. A döntés értelmében Semenyának olyan, gyógyszeres kezelésen kellett volna keresztülmennie, amely mesterséges úton csökkenti a testében lévő tesztoszteronszintet. Ez az eljárás komoly mellékhatásokkal járhat és negatívan befolyásolhatja a sportoló teljesítményét.
Semenya elutasította az orvosi kezelés lehetőségét, ezen döntésével pedig az ENSZ és az Orvosi Világszövetség is egyetértett. Az utóbbi igazgatóságának akkori elnöke, dr. Frank Montgomery így nyilatkozott a sportoló esetével kapcsolatban:
„Úgy döntött, hogy nem szeretné ezt a gyógyszert beszedni, én pedig úgy gondolom, hogy teljesen igaza van. Teljes mértékben etikátlan egy olyan embernek felírni gyógyszereket, akinek semmi szüksége rájuk.”
A tesztelés másik aspektusa, amelyet hevesen kritizáltak a sportágon belüliek, az a tesztnek alávetett sportolók kiválasztásának alapja. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség ugyanis csak azon versenyzőket kötelezi a vizsgálatra, akiket gyanúsnak talál.
Az eltiltás értelmében a 2016-os riói olimpia aranyérmese, Semenya nem védhette meg a tokiói olimpián első helyét, mivel nem indulhatott a nők kategóriájában. Idő közben az Emberi Jogok Európai Bírósága is foglalkozott a sportoló ügyével, ők pedig igazat adtak a dél-afrikainak. Azzal érveltek, hogy Semenyát diszkrimináció érte akkor, amikor azért tagadták meg tőle az indulás jogát, mert egy fejlődési rendellenességgel született. A sportág nemzetközi szövetsége azonban nem tágít, még mindig úgy érzik, hogy a szabályozásra szükség van a tisztességes verseny megőrzése érdekében, így Semenya továbbra is a pályán kívülről kényszerül nézni a versenyeket.
Kiemelt fotó: Getty Images