Egy többre hivatott argentin varázsló – Juan Román Riquelme
Diego Maradona visszavonulása után Argentínában mindenki az isteni tízes utódját kereste, és próbálta meglátni valamennyi tehetséges fiatalban. Lionel Messi feltűnéséig ehhez talán mind közül Juan Román Riquelme állt legközelebb, aki karrierje legnagyobb sikereit a Boca Juniorsban érte el, Európában a balul sikerült barcelonai kaland ellenére pedig a Villarrealnál alaposan letette a névjegyét.
null
DIEGO MARADONA ÚTJÁN
Juan Román Riquelme egy nappal Argentína első világbajnoki címe előtt, 1978. június 24-én született a Buenos Aires agglomerációjához tartozó San Fernandóban egy szegény család 11 gyermeke közül elsőként. Pályafutását éppúgy az Argentinos Juniorsban kezdte, mint a nagy előd, Diego Maradona. Ez máris egy kiváló alap volt ahhoz, hogy az argentinok az isteni Diego lehetséges utódját lássák benne. Riquelme még csak a korosztályos együttesekben játszott, de a Boca Juniors és a River Plate máris felfigyelt rá, és végül előbbi 1995-ben le is igazolta őt az 1986-os vb-győztes csapat mestere, Carlos Bilardo kérésére. Vagyis tovább haladt a Maradona által kitaposott ösvényén, hiszen ő is a Bichótól a „genovaiakhoz” szerződött.
Eleinte a Bocában a korosztályos csapatban szerepelt, majd 1996. november 10-én bemutatkozhatott a profik között, két héttel később pedig első találatát is megszerezte egy Huracán elleni, 6-0-ra megnyert bajnokin. Túlzás lenne azt állítani, hogy kikövezett útja volt az első csapatban, mert Maradona hazatérése után a Bilardót váltó Héctor „Bambino” Veira a második csapathoz száműzte őt, később viszont a legendás Carlos Bianchi felismerte benne a tehetséget.
AZ ELSŐ BOCA-KORSZAK SIKEREI
Riquelme fokozatosan egyre több lehetőséget kapott és átvette a karmesteri pálcát, a Boca csapatának első számú irányítójaként vezette egyre több sikerhez az együttest. Mágikus hármast alkottak Guillermo Barros Schelottóval és Martín Palermóval, a Boca az 1998-as Aperturát veretlenül nyerte meg. A hazai veretlenségi széria 40 meccsesre duzzadt, behúzták az 1999-es Clausurát, 2000-ben pedig az Apertura újbóli megnyerése mellett fantasztikus menetelés végén sikerült elhódítani a Libertadores-kupát, melyből Riquelme elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Góljai és előkészítései mellett igazi vezéregyénisége lett csapatának, eredményes volt az ősi rivális River Plate elleni negyeddöntő-párharcban, melyet a Boca az első meccs 2-1-es elvesztése után a második felvonás 3-0-s megnyerésével abszolvált.
Az argentinok az elődöntőben a mexikói Club Américát múlták felül, a fináléban pedig két döntetlen után tizenegyesekkel diadalmaskodtak a Palmeiras ellen, s a párbaj során Riquelme sem hibázott. Ezt követően a 2000-es Interkontinentális Kupa döntőjében Palermo duplájával 2-1-re legyőzték az akkori „galaktikus” Real Madridot.
Egy évvel később sikerült a címvédés a Libertadores-kupában, hiszen a Palmeirast ezúttal már az elődöntőben ejtették ki, majd a finálét ugyancsak tizenegyesekkel nyerték meg a mexikói Cruz Azul ellen. Riquelme ekkor játszott a bocás időszaka csúcsán, 13 góllal zárta az idényt, a sorozat legértékesebb játékosának, egyúttal az esztendő legjobb dél-amerikai futballistájának választották. A következő idény Bianchi távozása után kevésbé volt sikeres, Riquelme pedig az európai nyomásnak engedve hét év után elhagyta csapatát. A klubnál töltött első periódusa során 194 mérkőzésen 44 találatig jutott.
FELEMÁS SPANYOL KALAND
2002 nyarán mintegy 11 millió euró ellenében igazolt át az akkoriban finoman szólva sem legszebb napjait élő FC Barcelonához. Louis van Gaal katalóniai tevékenykedése alatt általában csak csereként számított rá, és amikor pályára lépett, akkor is jobbára szélsőként foglalkoztatta a kiváló kvalitásokkal rendelkező irányítót, aki érezhetően csak szenvedett a számára idegen szerepkörben. Egy év után Ronaldinho leigazolásával kölcsönadták őt a Villarrealnak, ahol Rodolfo Arruabarrena, Gonzalo Rodríguez és Juan Pablo Sorín társaságában ígéretes argentin kolónia formálódott a chilei Manuel Pellegrini kezei alatt, főleg hogy az uruguayi Diego Forlán is náluk élte virágkorát. Riquelme újra irányító poszton játszhatott és az otthonos környezetben megtalálta régi önmagát. A csapat fantasztikusan teljesített, nyáron megnyerték a megboldogult UEFA Intertotó Kupát, majd a 2004–2005-ös szezon végén történetük legjobb helyezését elérve harmadikok lettek a spanyol bajnokságban, Riquelmét a bajnokság legjobb külföldi játékosának választották meg.
Ebben az idényben karrierje valaha volt legeredményesebb szezonját futotta 17 szerzett góljával, jelölték a FIFA Év játékosa díjra, a „sárga tengeralattjáró” pedig végleg megszerezte játékjogát a Barcától.
A Villarreal a következő idényben a BL-ben is bemutatkozhatott, egészen az elődöntőig menetelt: a csoportkörben a Manchester Unitedet ejtette ki, az egyenes kieséses szakaszban a Rangers és az Inter testén keresztül vezetett az út, csak az Arsenal tudta megállítani a spanyolokat, Riquelme pedig újra eljutott 14 találatig. A 2006–2007-es szezon őszi fele mérsékelten sikerült számára, honvágya volt, ezért télen kölcsönadását kérte a Bocához.
Juan Román Riquelme 141 mérkőzésen 45 gólt szerzett a Villarreal színeiben (Fotó: Getty Images)
A MÁSODIK BOCA-KORSZAK SIKEREI
Az eredetileg öthónapos kölcsönjátékból újabb sikerekkel teli hét esztendő lett számára a La Bombonerában. Riquelme visszatérése tökéletesen sült el, hiszen oroszlánrészt vállalt a Boca 2007-es Libertadores-kupa-győzelméből: a döntőben a Gremio vártnál simább, összesítésbeli 5-0-s legyőzéséből három találattal vette ki a részét, ismét megválasztották őt a sorozat legjobb játékosának. Az idény végén hosszas huzavona után sikerült végleg megszereznie a Boca Juniorsnak a Villarrealtól. 2008-ban elhódították a bajnoki címet az Aperturában, és a szintén argentin Arsenal Sarandí legyőzésével bezsebelték a dél-amerikai Szuperkupának számító Recopát is a vitrinjükbe, viszont a Libertadores-kupa elődöntőjében a brazil Fluminense véget vetett a menetelésnek.
A következő két év szerényebb eredményei miatt lemaradtak a kontinens legrangosabb sorozatáról, ám 2011-ben ismét behúzták az Aperturát, 2012-ben pedig az újból remeklő Riquelme vezérletével egészen a fináléig meneteltek a Libertadoresben, ahol viszont a brazil Corinthians felülmúlta őket a gólja ellenére. 2014. március 30-án szerezte az utolsó találatát a River Plate elleni Superclásicón, de pazar szabadrúgása ellenére csapata 2-1-es vereséget szenvedett. A második bocás szerepvállalása alkalmával 187 mérkőzésen 48 gólt számlált. 2014 nyarán átigazolt korábbi nevelőcsapatához, fél év alatt 18 mérkőzésen öt gólt szerzett az Argentinos Juniorsban, mielőtt 2015 januárjában bejelentette visszavonulását.
A VÁLOGATOTT TÍZESE
Riquelme tagja volt az 1997-es világbajnok és az 1998-as touloni tornagyőztes U20-as válogatottnak, utóbbin az esemény MVP-jének járó elismeréssel jutalmazták. A felnőtt válogatottba először Daniel Passarella hívta meg 1997 novemberében. Első nagy tornája az 1999-es Copa América volt, Marcelo Bielsa kapitánysága idején viszont nem sok babér termett számára, így például a balul elsült 2002-es világbajnokságon sem vett részt. José Néstor Pékerman kinevezésével Riquelme az Albiceleste első számú irányítója lett, a 2006-os vb-selejtezőkön és a felkészülési mérkőzéseken is szép számmal termelte a találatokat. A németországi világbajnokságon Riquelme lett a csapat tízese, és a végső győzelem egyik legnagyobb esélyese végül a negyeddöntőben tizenegyesekkel búcsúzott a házigazda ellen, ő maga három gólpasszal zárta a tornát. 2007-ben már Alfio Basile irányítása alatt volt tagja a Copa Américán nagyszerűen szereplő válogatottnak, amely végül 3-0-ra elvesztette a brazilok elleni döntőt, Riquelme öt találatával a torna második legjobb góllövője lett. 2008-ban túlkoros csapatkapitányként veretlenül vezette olimpiai bajnoki címhez Pekingben az argentin korosztályos válogatottat. A felnőtt válogatottban 1997 és 2008 között 51 találkozón 17 gólt szerzett.
Riquelme 2000-ben, 2001-ben, 2008-ban és 2011-ben egyaránt az év játékosa volt Argentínában. Sokan minden idők legjobbjai közé sorolják hazájában és a Libertadores-kupában egyaránt. Nem véletlen lehet hiányérzetünk vele kapcsolatban, mert tehetsége és képességei alapján bizonyára még ennél is sokkal többet érhetett volna el, hiszen igazi virtuóz módjára bánt a labdával.
Zseniális cseleihez elképesztő játékintelligencia, látásmód, és kiváló passzolási képesség járult, mindemellett félelmetes szabadrúgáslövő hírében állt.
Ugyanakkor sokan hangulatembernek tartották, hajlamos volt beleszürkülni a játékba, nem mindent beleadni az edzéseken vagy egy-egy mérkőzésen, és általánosságban is egy nehezen kezelhető karakternek aposztrofálták őt.
Amennyiben remek technikai képességei mellett a hozzáállása is pozitívabb lett volna, akkor valószínűleg még magasabbra juthatott volna el. Azért gyorsan szögezzük le, hogy legjobb éveiben így is teljes joggal sorolhattuk őt a világ legjobb irányítói közé. Fantasztikus dolgokra volt képes, kiegyensúlyozottabb teljesítménnyel pedig akár szélesebb körben is elismerhették volna nagyságát. Az argentinok így is rajongásig imádták őt, a helyi bajnokság történetének valaha volt egyik legjobb játékosa.
2019 decembere óta szeretett klubja, a Boca Juniors alelnökeként tevékenykedik, az első csapat támogatása mellett a juniorcsapat és a női csapat teendőinek ellátása tartozik a munkakörébe.
Összeállítás Riquelme legszebb mozdulataiból:
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja: