Egy város, két cél: a Sevilla FC és a Real Betis harca a LaLigában

A Sevilla FC bajnokesélyessé vált

A magasabbra taksált andalúz klub az elmúlt években a komoly szakmai munkának köszönhetően rendre kiharcolta, hogy folyamatosan a három spanyol nagycsapat nyakán lihegjen, emellett pedig az európai kupaporondon, főként az Európa-ligában is komoly sikereket arathasson.

A Sevilla FC a mintapéldája, hogy szerényebb költségvetéssel hogyan lehet optimálisan összeállítani egy topligás játékoskeretet, és ez annak ellenére is igaz, hogy a Monchi sportigazgató által vezetett projektben gyakran előfordult az előző években, hogy szinte az egész keretet lecserélték és 8-13 új játékost is szerződtettek.

Ez a nagy játékosmozgás azonban az elmúlt két évben jelentősen mérséklődött, a Sevilla ismét Európa-liga-győzelmet ünnepelhetett és az UEFA Szuperkupa-döntőn is méltó ellenfele volt a BL-győztes Bayern Münchennek. Ezek a sikerek fedezetet adtak ahhoz, hogy a klub ne kényszerüljön mindenáron legjobb játékosai eladására, hanem tovább tudja fejleszteni a két-három évvel ezelőtt megalkotott alapkeretét.

A jelenlegi szezonban ilyen szempontból két fontos eseményt érdemes kiemelni. Az egyik, hogy még a bajnokság rajtja előtt sikerült megtartani azt a Jules Koundét, aki még nyilatkozott is a friss BL-címvédő Chelsea-hez való átigazolás lehetőségéről. A másik eset pedig ugyancsak egy védőt érint: januárban a jelentősen feltőkésített Newcastle United igyekezett mindent megtenni azért, hogy Diego Carlost a soraiban tudhassa, a Sevillának azonban sikerült megtartania játékosát. Ezek az intézményi szintű fejlődések elképesztően fontosak egy olyan, az európai elitbe betörni kívánó klub számára, mint a Sevilla.

A közcímben szereplő bajnokesélyes kitétel a futballpályán mutatott teljesítmény tekintetében is igaz. A Sevilla jelenleg második a bajnokságban és 24 forduló után mindössze négy pont választja el a listavezető Real Madridtól. A bajnokság végkimenetétől függetlenül ez a jelenlegi szituáció magasan a legörömtelibb az elmúlt éveket tekintve, az andalúzoknak minden joguk megvan arra, hogy történelmük második bajnoki címére pályázhassanak.

A sokat emlegetett Monchi mellett oroszlánrészt vállalt ebben az építkezésben Julen Lopetegui edző is, akinek irányítása alatt potens keret formálódott. Az olyan klasszis játékosok, mint az említett Koundé vagy Diego Carlos mellett a csapat minden része megerősödött.

Rafa Mir személyében diszkont áron tudtak minőségi cserét biztosítani Youssef En-Nesyrinek, a széleken jócskán bővíteni tudták a keretmélységet, aminek köszönhetően Erik Lamela és Suso sérülései sem okoznak komoly fejfájást az edzői stábnak. Sikerült szerződést hosszabbítani olyan játékosokkal, mint Marcos Acuna vagy éppen Fernando, mindemellett pedig olyan második számú kapust szerződtettek Bono (Yassine Bounou) mögé Marko Dmitrovics személyében (a 2013 és 2015 között Újpesten szerepelt szerb transzferdíj nélkül érkezett), mint amire az elmúlt években még hasonló példa sem volt. Ezek megkoronázásaként Anthony Martial kölcsönvételével egyértelmű üzenetet közöltek: mindent meg akarnak tenni a bajnoki címért.

A Real Betis kivirágzása

A jelenlegi bajnoki táblázatot látva furcsa belegondolni, hogy a Real Betis 2015 első felében még a spanyol másodosztályban játszott. A nagymúltú klub ezt követően fokozatosan építette magát, így érkeztünk el a 2021–2022-es idényhez, amikor a Verdiblancos kitartóan küzd a legjobb négy közé kerülésért. Mindamellett, hogy a játékosállomány is szintet, szinteket lépett, a csapat eredményességének javulásában kétségtelenül a legnagyobb szerepe Manuel Pellegrininek van. A veterán chilei edző 2020 nyarán érkezett a Betishez, azóta végzett munkája pedig magasan felülmúlja az elvártakat.

Most úgy tűnik, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy a Betis kivívhassa a BL-szereplést. Pellegrini csapata a legjelentősebb mértékben a támadószekcióban tudott látványosan javulni: újra éledezni látszik a csaknem 30 millió eurós sztárigazolás, Borja Iglesias, ez ugyancsak elmondható arról a Juanmiról is, aki már 12 találatnál jár a bajnokságban.

Emellett a brazil Willian José kölcsönszerződése is kifizetődőnek látszik, a fiatal Rodri Sánchezt pedig meggyőző szereplései után sikerült hosszabb időre (2026-ig) lekötni. Az offenzív játék főszereplője természetesen az a Nabil Fekir, aki idén futja legmeggyőzőbb spanyolországi szezonját.

Fekir szerződtetése és kiegyensúlyozott, jó teljesítménye után a megtartása önmagában megsüvegelendő dolognak számít egy Betis szintű klubtól, az pedig, hogy az ő szerződésének érvényességét is ki tudták tolni 2026-ig, bizonyítja, hogy a játékos is komfortosan érzi magát zöld-fehérben. Az idei szezonban Karim Benzemával és Iker Muniainnal karöltve neki a legmagasabb a vártható gólpasszokat mérő mutatója (5,5 xA) a LaLigában, a lövésekhez vezető akciókban (112 SCA) és a gólokhoz vezető akciókban (15 GCA) pedig mindenkit megelőz. Ezek alapján nem túlzás, hogy nincs más játékos, aki annyit tenne hozzá csapata támadójátékához a mostani spanyol bajnoki szezonban, mint Fekir.

Önmagában a támadók hatékonysága mit sem érne, ha a csapat többi része nem lenne kiegyensúlyozott.

Fontos megemlíteni például William Carvalhót, akinek a spanyolországi kalandja már többször zátonyra futott, most azonban pályafutása egyik legjobb időszakát éli. Ugyancsak igaz ez az argentin Guido Rodríguez esetében is, akinek az ázsiója sosem volt még ilyen magas, és az egész liga egyik legjobb ötöseként szerepel immáron második éve. Héctor Bellerín leigazolása pedig többet jelent egy szimpla kölcsönszerződésénél, hiszen egy nemzetközileg jegyzett játékost sikerült hazacsábítani.

A Betis a türelmes, figyelmes és részletes fejlődésének köszönheti, hogy jelenleg BL-kvalifikációs helyen áll a bajnokságban, talán pont emiatt a kevésbé feltűnő csapatmenedzsment miatt lehet olyan érzésünk vele kapcsolatban, mintha kisebb csoda lenne, hogy ilyen minőségben teljesít.

Ősriválisok harca eltérő célokért

Bár mindkét együttes látványosan kilépett saját árnyékából, egyelőre a klubok között még eltérőek a sportszakmai célok.

A Sevilla egyik legnagyobb béklyója volt a közelmúltban, hogy bár bizonyos időszakokban megmutatta kvalitásait, a bajnokság hajrájára fordulva rendre elfáradt, szinte teljesen leeresztett, így sosem volt valós beleszólása a bajnoki cím sorsába. A 2021–2022-es szezon utolsó harmadára fordulva azonban ezek a gyermekbetegségek mintha elmúltak volna. A Sevilla mindent megtesz annak érdekében, hogy bajnok lehessen, és egyre valószínűbbnek látszik, hogy a második helyezést is magabiztosan tudja őrizni. Lopeteguiék célja hosszú távon az, hogy felzárkózhassanak az Atlético Madridhoz és kihívják a madridiakat az érmekért vívott harcban, sőt, adott esetben az FC Barcelona megszorongatása is opció lehet, amennyiben a katalán csapat gazdasági és sportszakmai szempontból nem tudja gyorsan rendezni a sorait.

A Betis ezzel szemben mindenképp prioritásként kezeli az európai kupaindulást jelentő helyek egyikének elérését. Ez kicsit sem könnyebb feladat, mint elérni a Sevilla célkitűzéseit, hiszen olyan közvetlen riválisokkal kell megküzdeniük, mint a Real Sociedad, a Villarreal CF vagy az Athletic Bilbao.

A folytonos európai jelenlét azonban nem csak a klub ázsióját emelheti, de a klub bankszámláját is gazdagítja, hiszen nem csak az előnyösebb bajnoki helyezés, de a BL, az Európa- és a Konferencia-liga teljesítmények alapján is pluszbevételekhez juthat a jövőben.

Bár semmi sem biztos, de a Betis elmúlt éveinek szakmai tendenciáit vizsgálva joggal lehet rá számítani, hogy a megnövekedett bevételek esetén a csapat státusza és teljesítménye is kilőhet, akár egészen addig a szintig, melyen jelenleg a városi rivális helyezkedik el.