Egy vasúti mérnöknek köszönhet sokat a brazil futball

A 19. század végén és a 20. század elején a brit birodalom a világ minden tája felé próbált terjeszkedni. Brazíliára, mint a Dél-Amerikába vezető út „kapujára” tekintettek, azaz természeti erőforrásokban gazdag, óriási lehetőségekkel rendelkező országként élt a köztudatban is. A kis létszámú és jelentős részben Sao Paulóban élő brit kontingens (diplomaták, bankárok és mérnökök) a pénzügyi hatalma révén egyértelmű befolyást gyakorolt a környezetére, miközben a kultúra és az értékek terjesztésére helyezte a hangsúlyt.

A „kultúra és értékek” kategóriájába természetesen a sport, a futball is beletartozott. Ha Brazília és a labdarúgás kapcsolatáról beszélünk, akkor az elsők között kell említenünk Charles William Miller nevét. A skót apa és brazil-angol anya gyermekeként 1874-ben, Brazíliában született férfi nagy hatással volt a dél-amerikai ország futballtörténelmére.

Egy szabálykönyv és két futball-labda

Miután Miller iskoláskorú lett, a szülei brit földre, Southamptonba küldték, hogy a Banister Court Schoolban megfelelő tudást és nevelést kapjon. Ő aztán ott tehetséges és elkötelezett sportolóként szerzett magának hírnevet. Tanulmányai mellett megismerkedett a krikettel és a labdarúgással is. A visszaemlékezések szerint kiválóan futballozott, szélsőként és középcsatárként is játszott – olyannyira jónak tartották, hogy meghívást kapott az angol állami iskolák és egyetemek tanulóiból álló Corinthian FC csapatába.

Amikor visszatért Brazíliába, a bőröndjében szabálykönyv, két futball-labda és egy pár cipő lapult. A feje tele volt a játékkal kapcsolatos ötletekkel, tudással, a szíve pedig a játék iránti szeretettel. Nem sokkal azt követően, hogy megérkezett Sao Paulóba, összegyűjtötte a barátait, és egy vasútállomás melletti üres földdarabon magyarázta el nekik, mi fán terem a foci. Megmutatta azt is, levegővel kell felfújni a labdát, hogy az kerek legyen, azaz megfelelő a játékra.

Mivel a futball a brit kultúra jellegzetes terméke, Miller szerepe a labdarúgás eszméjének terjesztésében a „kulturális imperializmus” részeként is felfogható. És, ahogyan azt Christopher Thomas Gaffney, a brazil kultúrával és történelemmel foglalkozó kutató megjegyzi, annak ellenére, hogy Miller kiemelt szerepet játszott a brit futball brazíliai elterjedésében (amit brit földön az elit űzött), az országban társadalmi átalakulás ment végbe, és hamarosan nacionalista érzelmek kapcsolódtak a sportághoz. A foci Brazíliában (is) a nép játéka lett. A játék, ami társadalmi osztálytól, rangtól függetlenül űzhető.

A Sao Pauló-i Vasúttársaságnál mérnökként dolgozó Miller iskolázottsága, műveltsége révén magas szintű szervezői és kommunikációs készségekkel rendelkezett.

1894-ben csatlakozott az akkor már hat éve létező Sao Pauló-i Atlétikai Klubhoz (SPAC), és rávette az alapítókat, hogy a krikett mellett a labdarúgást is űzzék. Egy évre rá Miller már meg is szervezte a SPAC első futballmérkőzését. De talán a legnagyobb öröksége az első szervezett bajnokság, a Liga Paulista létrehozása. (Miller csatárként játszott a SPAC-ban, amellyel az első három, az 1902-ben, az 1903-ban és az 1904-ben rendezett bajnokságot is megnyerte.)

Forrás: Wikimedia Commons

A tánc, az öröm és a capoeira országában az 1900-as évek elején vírusként terjedt a futball. (Az 1910-ben Brazíliában vendégeskedő angol Corinthian FC később nagy hatással volt a Sport Club Corinthians Paulista megalapítására és elnevezésére, amely Brazília egyik legrégebbi és jelenleg legsikeresebb csapata.) Hozzá kell tenni, nem Charles William Miller volt az egyetlen, aki segített bevezetni a labdarúgást Brazíliába. Egy Thomas Donohoe nevű skót férfi szintén aktív volt a mérkőzések szervezésében, de sokan Millert tartják a legjelentősebb hatású embernek. Annak a személynek, aki elindította a modern kori útján a brazil futballt.

Már a kezdeteknél látszott, a brazilok kecsessége és ravaszsága egyaránt természetes eleme a helyi futballnak. Nem is kellett sok idő ahhoz, hogy az országot a labdarúgás hazájának tekintsék. Fél évszázaddal Miller szervezői tevékenységét követően, 1958-ban Brazília világbajnokságot rendezett, és meg is nyerte. Aztán megnyerték a következőt is, hogy tovább erősítsék a hírnevüket.

Egy elfeledett ember

Történelmi tettei ellenére Charles William Miller sírja többé-kevésbé rejtve fekszik egy Sao Pauló-i temető sarkában. Semmilyen emléktábla nem jelzi, hogy ez az ember milyen hatással volt Brazília futballtörténelmére. Nem igazán értékelik a szerepét. Mára többmillió ember megszállottként űzi, követi a futballt Brazíliában, ami egykoron egy Southamptonban tanult fiú futball iránti szenvedélyével, egy bőrönddel, egy szabálykönyvvel, két futball-labdával és egy pár cipővel indult.