A darts kilépett az illegalitásból, most már világszerte hódít

Volt-e dartsszettje VIII. Henriknek? Létezik-e olyan tábla, amelyen van négyszerező? Miért tiltották be a dartsot különböző brit városokban a 20. század elején? Cikkünkben végigsprintelünk a játék elmúlt 700 évén és a végén együtt üvöltjük az éterbe: száááááááznyolcvaaaan!


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A sport megcsúfolása, kidülledt szemű kocsmatöltelékek szórakoztató hajigálása, a pokolba kívánt szááááznyolcan – kommenthuszárok, és a dartsért kevésbé lelkesedő civilek véleményfüzére ez egy játékról, amely több százéves múltra tekint vissza. A darts a 21. század elején egyre hevesebb érzelmeket vált ki, egyre nagyobb tömegeket vonz a tábla és a televízió előtt – világszerte. Lapozzunk hát bele a játék történelemkönyvébe, lássuk, kik voltak az első őrült hajigálók!

A darts jelentése az Oxford szótár szerint hajítás, szökellés, főnévként pedig nyíl, dárda. A játék modernkori változatát egy 19. század végén élt lancashire-i ácshoz kötik, ám eredete sokkal régebbre nyúlik vissza. Írott forrás híján, mondák alapján feltételezzük, hogy a 14. században az angol király hadseregének katonái pihenés közben célba dobással mulatták az időt: lándzsák, nyilak hegyét hajigálták a felfordított boroshordók aljába. Senkit sem zavart ez az időtöltés, amely gyakorlásnak sem volt utolsó.

A hordókat idővel fatörzsre cserélték a játékos kedvű katonák, és lassan kialakult egy szabályrendszer is, sőt a fa felületét is részekre osztották nehézségi fokok szerint. Ha minden igaz, a kezdetleges dartstábla első szektorait az évgyűrűk mentén határozták meg. A játék hatalmas előnye volt, hogy nem kellett költséges felszerelés, csak egy tábla és pár kifaragott nyíl, illetve más sportágaktól eltérően a darts az időjárásnak sem volt kiszolgáltatva. Szabadtéren és zárt térben is tudták játszani. A darts így gyorsan terjedt a brit területeken – Angliát délről indulva hódította meg.

Eleinte csak a köznép játszotta, ám idővel a nemesek körében is elterjedt, vagyis nem számított leereszkedésnek, rangon alulinak. A legenda szerint még VIII. Henrik is kapott egy dartsszettet második feleségétől, Boleyn Annától.

A 19. századra a darts számos változata ismertté vált, de még Angliában sem fektettek le egységes pontszámítási és szabályrendszert. Ám a játék olyan népszerűségre tett szert, hogy képtelenség volt tovább fenntartani ezt a szervezetlenséget. Bár az újkorból már igen komoly mennyiségű elsődleges forrást sikerült azonosítani, sajnos egyelőre nincs biztos tudásunk arról, hogy ki számozta be a ma ismert táblát. Ennek híján a közmegegyezésre hagyatkozhatunk: 1896-ban egy bury-i (Lancashire) ács, bizonyos Brian Gamlin volt az elkövető. Ennek ellentmond a Doctor Dartsként emlegetett dartstörténész, Patrick Chaplin, szerinte egy Thomas Buckle nevű férfihez köthető a számozás az 1910-es évekből. A tábla elemi beosztása azóta semmit sem változott.

 

 

A számozás lényegi sorvezetője volt, hogy a legmagasabb számok körüli szektorokban kevesebb pontot lehessen elérni. Vagyis, ha magas pontszámot szeretnénk elérni, az nagyobb kockázattal járjon, ne a szerencsés, véletlenszerű dobások döntsenek.

A darts népszerűsége folyamatosan nőtt. Színesítette a kocsmaéletet, ahol addig a kártyajátékok, a dominó volt igen kedvelt elfoglaltság. A hatóságok viszont tartottak a töretlen lendülettel terjedő sporttól: számos brit városban, Glasgow-ban, Huddersfieldben, Liverpoolban is betiltották a dartsot, mert attól féltek, hogy a nyíldobálás is csak növeli az alkoholisták számát, illetve becsábítja a fiatalokat a kocsmákba. Sőt, egyenesen szerencsejátékként tekintettek rá, és emiatt egy leedsi kocsmárost, Jim Garside-ot 1908-ban bíróság elé is állítottak.

Az Adelphi Inn tulaja nemes egyszerűséggel mutatott rá a vád (tiltott szerencsejáték) képtelenségére, a bírósági alkalmazottak próbálhatták ki, mennyit is ér a szerencse a tábla előtt. Az idő tájt William Annakinnek hívták az Adelphi legjobb játékosát, akit a tárgyalóteremben szólítottak, és a kezébe nyomtak három nyilat. Háromból háromszor eltalálta a 20-ast. Ekkor egy hivatalnokot is a tábla elé hívtak, akinek mindössze egyszer sikerült beletrafálnia – a táblába. Annakin ezután három duplázót is dobott, ez ma a kiszálló, vagyis igen nehezen eltalálható szektor. A bíró a látottak hatása alatt ejtette a vádat, ezzel ugyanis bebizonyosodott, hogy ügyességi játékról van szó. (Annakin és Garside sztoriját a darts történetének egyik ismert kutatója, Chaplin tárta fel, miután sikerült beszélnie Annakin egyik unokájával. A bírósági ügyről egyetlen hivatalos dokumentum sem maradt fenn.)

Ekkoriban fogadók százainak engedélyügye került bíróság elé a darts miatt. Részeges férfiak tömegei jártak kocsmába azért, hogy a delíriumba igyák magukat, és közben fogadjanak. A szerencsejáték törvény alapján viszont a rendőrség bűncselekményként tekintett erre az időtöltésre. Garside és az Adelphi ügye ugyan precedenst teremtett, de időbe telt, amíg a darts megszabadult a nem kívánt bélyegtől.

 


(X) Regisztrálj ezen a linken keresztül és 1,12-es szorzó helyett most 20,00-as oddson fogadhatsz a magyar kézilabda-válogatottra Hollandia ellen! Fogadj 20,00-as oddson a Magyarország-Hollandia mérkőzés végkimenetelére!


 

A század elején többnyire kocsmák játszottak egymás ellen, úgynevezett főzdebajnokságokat rendeztek, majd az 1920-as évektől városonként elindultak a helyi bajnokságok. 1924-ben megalakult a National Darts Association, három évre rá pedig megszervezték az első világbajnokságot News of the World Darts Championship néven. Csak névlegesen volt világbajnokság, londoni és a London környéki csapatok (Metropolitan Area) tudtak részt venni rajta, hiszen hosszabb utazásra ebben az időben nem igazán volt pénzük a csapatoknak. A torna 1010 résztvevővel indult, szédítő népszerűségnek örvendett, a második világháborút megelőzően már évi 280 ezer ember próbált bejutni a versenyre.

Az 1930-as években már a televízióban is látható volt a darts – először 1937-ben. A brit hagyománytisztelet nem ismer határokat: az első hivatalos közvetítés 1937. május 27-én volt, ott, ahol ma 10 ezer néző őrjöng a PDC-világbajnokság minden egyes meccsén, a londoni Alexandra Palace-ban. Két kocsma csapata mérte össze erejét ezen a történelmi mérkőzésen. A harmincas évek végén még volt pár adás, ám az 1960-as évekig nem voltak rendszeres dartsközvetítések a tévében.

A nemzeti szövetség megalakulásával, a vb megrendezésével egységesedett a szabályrendszer is: ma a darts tábla közepe 173 centiméter magasan van, a játékos pedig 2,37 méterre közelítheti meg a táblát. A táblákból több típust használtak, Manchester egyes kerületeiben például a londoni vagy Óra tábla nehezen vagy egyáltalán nem tudta kiszorítani az eltérő számozású, kisebb, kizárólag fából készült manchesteri (Log-End) táblát. Az 1920-as évekig egyébként a táblákat is házilag gyártották az angolok, csak akkoriban indult el a tömeggyártás.

Tucatnyi dartstábla típus létezett a hőskorban, közülük csupán néhányon játszanak manapság, ilyen a világszerte ismert Londoni tábla, és a kevésbé népszerű Log-End, Yorkshire és London Fives. A világ legismertebb versenyein kizárólag a Londoni táblát használják, amelyen a szimpla szektorok mellett van duplázó és triplázó kör, illetve külső bull és bull. A Man-Lon fatábla szinte egy az egyben ugyanilyen, leszámítva, hogy nem színesek a szektorok, és a Manchesteri táblához hasonlóan csak 25 centiméteres az átmérője. A Manchesteri táblán a számozás is más, és nincs rajta tripla szektor. A triplázót és a külső bullt leszámítva a Londoni táblát idézi a Yorkshire (megszólalásig hasonlít hozzá a Fekete Ír és a Lincoln tábla) és a Burton, utóbbin két négyzet is van a duplázó körön kívül, értéke 25. A Tonbridge táblán cakkozott triplázót helyeztek el a duplázó szektor alatt. Furcsa látványt kelt az egytől 28-ig számozott Grimsby, illetve a csak kerek számokkal (5, 10, 15, 20) ellátott London Fives. Utóbbival csaknem teljesen megegyezik az Ipswich Fives. A Quadro tábla érdekessége, hogy a közismert Londoni táblához képest még elhelyeztek rajta egy négyszerező kört, így itt a háromnyilas csúcs 240 pont. (Forrás: 9nyil.blog.hu)

 

 

Érdekesség, hogy a minden ízében brit játékhoz sokáig Franciaországból érkeztek a nyilak, mielőtt Angliában is beindult az ipari méretű gyártás. Az 1930-1940-es években világhírűvé vált játékos, Jim Pike cége kezdte el nagyobb mennyiségben ellátni a piacot, a Jim Pike Darts garancia volt a jó minőségre. A fa nyílszárba idővel wolfram került, s ez megváltoztatta felhajtóerőt, a nyíl sebességét.

A darts iránti érdeklődés olyan ütemben nőtt, hogy lassan kiszorította a többi kocsmajátékot, a karikadobást és a tekét. Bár a második világháború miatt minden sporteseményt felfüggesztettek, a darts megmaradt kocsmasportnak, sőt, nem várt szerepet kapott. A háború okozta pusztítást enyhítendő, a csapatok elkezdtek pénzt gyűjteni a meccseken, és a társadalmi beágyazottság révén országszerte a dartscsapatok a háború végéig 202 ezer fontot dobtak össze a Nemzetközi Vöröskereszt számára. A brit statisztikai hivatal számítása szerint ez ma mintegy 9,3 millió fontnak felelne meg.

Tragikus, ám szerencsés véletlen, hogy a szövetséges katonák találkozása révén a brit gyökerű játék az amerikaiak, ausztrálok, új-zélandiak körében is elterjedt a háború poklában, hazavitték a szeretetét, a darts világszerte megjelent. A katonák igényéhez igazodott a hadsereg, a katonai sportcsomagba a dartstábla is bekerült.

Az 1954-ben létrehozott brit szövetség már hivatalos bajnokságokat írt ki – helyi és nemzeti szinten. Ahogy nőtt a játékosok száma, és termelt egyre több pénzt a sportág, úgy váltak egyre profibbá a körülmények. Például jelentkezett a Guinness, illetve a Nodor játékgyártó, és reklámszerződést kötött a brit szövetséggel. Sorra jöttek létre a profi dartsszervezetek, 1973-ban megalakult a BDO (British Darts Organisation), és a professzionális sportok szintjére emelte a dartsot: rendszeresen közvetítette a televízió a meccseket, egy 1979-es becslés szerint mintegy kétmillióra volt tehető azoknak a száma, akik Nagy-Britanniában dartsoztak.

A stoke-i Jollees Clubban rendezett 1979-es vb-döntőt már nyolcmillióan nézték a BBC-n. Megjelentek a sportág első sztárjai: Eric Bristow, John Lowe, Alan Evans, Jocky Wilson, Leighton Rees vagy Cliff Lazarenko. A világszövetség 1976-ban alakult meg. Ahogy az más sportágban is előfordult, az elégedetlen játékosok (a híres tizenötök, akiket a BDO eltiltott egy versenytől, s emiatt kiváltak a szervezetből) idővel önálló útra akartak lépni, így született meg 1992-ben a PDC, mely ma a darts krémjét jelenti. A BBC ugyan az 1970-es évek óta adja a BDO versenyeit, ám a PDC-tornák nézettsége évről évre rekordot dönt. A karácsony körül rendezett PDC-világbajnokságot idén 1,5 millióan követték a Sky Sportson, míg a torna egyes mérkőzéseit országonként egy-hétmillióan figyelték.

Két szakág különült el, a fémhegyű nyilat és fatáblát használó steel és a műanyag nyilakat és automata gépet használó soft.

Bár ez sokaknak fáj, a színpadon hajigáló pocakos férfiak dominálta dartsra ma hivatalos sportágként tekintünk (persze nők is játsszák, jóval kisebb számban), és már az is felmerült, hogy az olimpia műsorára tűzi. A világszerte ismert fogadóirodák, az Unibet vagy a William Hill mellett a dartson keresztül népszerűsíti magát az Unicorn és az online autókölcsönző, a Cazoo is.

(Források: darthelp.com, dartsnews.com, patrickchamplin.com, pdpa.co.uk, wikipedia.org)

 

Ki nyeri a The Masters 2022-es kiírását?

5,00 – Gerwin Price

6,00 – Michael van Gerwen

6,50 – Peter Wright

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Darts/The Masters/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a darts piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást