Fel! Támadunk! – Avagy a lélekvándorlás gyakorlati megvalósításáról

Az NBA-idény a nyakunkon van, így a draftot, a játékospiacot, az edzőtáborokat és a többi gezemicét csúcsra járatva tudják le idén a csapatok.

FOGADJ AZ UNIBET OLDALÁN BÁRMILYEN SPORTESEMÉNYRE!


 

Mit csúcsra járatva, minden idők leggyorsabban levezényelt átigazolási cunamiján vagyunk túl!

Előzetesen végignéztük, hogy a csapatok milyen irányba mehetnek, és milyen eszközeik állnak rendelkezésre, hogy a kijelölt csapáson elindulhassanak – próbáltunk különböző ötletekkel előrukkolni a Lélekvándorlás-sorozatban. Szokás szerint totálisan mellélőttünk a legtöbb esetben, de azért volt néhány értékelhető találatunk is. Igen, ez kicsit egy „mi megmondtuk”-jellegű ön-mellveregető cikk is, ezzel együtt azonban felmerült néhány igen érdekes trend, illetve egy-két konkrét ügylet, amelyekről muszáj beszámolnunk. Magukat az átigazolásokat itt nem részleteznénk, arra ott vannak a híroldalak.

 

VÁRHATÓ VOLT…

… hogy a nagy piacokon székelő csapatok könnyebben csábítanak el minőségi játékosokat. Ez mindig így volt, és most sem szakadt meg a hagyomány. A Lakers a piaci ár alatt tudta megerősíteni a padját Montrezl Harrellel, Wes Matthews-zal, Marc Gasollal és Markieff Morrisszal, a Clippers pedig Serge Ibakával erősített. A másik parton a Nets szóba került James Harden lehetséges célállomásaként, és Jeff Greent is megszerezte minimumért. Ugyanakkor a Knicks, mint nagypiacos csapat valahogy nem vonzott senkit a sztárok közül, a kispiacos, de bajnokságra törő Bucks viszont abszolút minőségi játékosokkal töltötte fel a keretét.

… hogy az idei felhozatal sokkal gyengébb lesz a szokásosnál, kevés igazi sztár fog mozogni. És lőn, a legnagyobb név, aki ténylegesen csapatot váltott egy tranzakcióban, egy 35 éves irányító volt (Chris Paul), akit e listán egy 30 éves irányító (Jrue Holiday) követ. Anthony Davis maradt a korábbi kenyéradójánál, James Hardent (még) nem cserélte el a Rockets, ahogy Russell Westbrookot sem, Bradley Beal mozdíthatatlannak tűnik, így Gordon Hayward a legnagyobb nevű szabadügynök, aki átköltözött egy zöldebb megyébe, bár ez utóbbi döntést máig nem értjük egyik érintett oldaláról sem.

 

Forrás: Fansided

 

… hogy ha kevés csapatnak van sok elkölthető pénze a fizetési sapka alatt, és ezek legtöbbje nem igazolni akar a pénzével, hanem értékeket gyűjteni, akkor nyomottabb árakon kelhetnek el a szabadügynökök. Máskor nem elég a két kezünk megszámolni, hány 20 millió dollár feletti éves gázsi születik, most öt ujjunk elég (Hayward, Jerami Grant, Danilo Gallinari, Fred VanVleet, Brandon Ingram). (A korábban aláírt, de most induló, illetve a most aláírt, de később induló szerződéshosszabbításokat nem számoltuk ide [Ben Simmons, Pascal Siakam, DeAaron Fox, Jayson Tatum, Bam Adebayo, Donovan Mitchell].)

… hogy lesz legalább egy olyan csapat, ami minden lében kanál módon működik, és szinte az összes létező megmozdulása pozitívan értékelhető, és lesz legalább egy olyan, amelyik hiperaktív ugyan, de senki nem érti, minek. Sam Presti az Oklahoma City általános igazgatói irodájában olyan ámokfutást rendezett, és olyan gyönyörűen állította az újjáépítő csapatok pályájára a Thundert, hogy öröm nézni.
A következő hat évre vagy húsz elsőkörös draftjoga van a gárdának, amelyeket rekordsebességgel szedett össze. Eközben a Detroitban egy Presti-tanítvány, a GM Troy Weaver, különös kegyetlenséggel és előre megfontolt módon kezdte el gyűjteni a centereket a keretbe. Draftolt is egyet, cserélt is kettőért, le is igazolt néhányat szabadügynökként… majd a csapat legígéretesebb magasemberét elcserélte (Christian Wood), egy másikat szintén (Tony Bradley, az érte kapott Zhaire Smith-t szinte azonnal kirakta a keretből), egy harmadikat meg sikerült úgy elküldenie a csapattól (DeWayne Dedmon), hogy a fizetését még öt évig fogják nyögni.

… hogy a kevés sapka alatti csapat kevés szabadügynököt fog tudni elcsábítani a korábbi munkaadójától, így inkább a sign and trade sztorik szaporodhatnak meg – és persze a „sima, egyszerű” játékoscserék. Ahogy az is várható volt, hogy a szokásosnál több eset fordulhat majd elő, amikor kettőnél több franchise áll fel a tárgyalóasztaltól és csap egymás tenyerébe.
Láttunk három- és négycsapatos cserét is, de volt olyan pillanat is, amikor minden eddiginél reálisabbnak tűnt egy hatcsapatos trade nyélbe ütése is! Persze az apróságokon, kiegészítő részleteken, és az ezekkel járó rendkívüli bonyolultságon végül megbukott a dolog („sima, egyszerű” cserék, mi?), de így is megsüvegelendő, mennyire együtt tudtak dolgozni a különböző GM-ek és játékosok idén. Kivéve persze egyetlen kirívó esetet, de erről később.

… hogy a COVID miatti sűrített NBA szezon előestéjén brutális sebességgel fognak pörögni az események. Azt azért senki nem látta előre, hogy a játékospiac lényegi része gyakorlatilag két nap alatt lezajlik majd, és csak néhány utolsó simításra kell majd várnunk az első hét végére. A draft előtt és alatt is született jelentős megállapodás (Chris Paul-csere a Thunder és a Suns között, Ariza-költözések első fejezetei, Oubre a Dubsnál, stb.), de a szabadügynököket úgy kapkodták fel a csapatok, mintha új iPhone-t vennének, illetve picit megfordítva a gondolatot, a szabadügynökök írtak alá olyan tempóban szinte minden eléjük tett papírt, mintha nem lenne holnap! Ha azt nézzük, mennyire nem volt pénz és vásárlóerő a mostani piacon mondjuk a jövő évihez képest, meg is tudjuk érteni ezt a sietséget…

 

saints unibet


 

MEGLEPETÉS…

… hogy ennyire vakon van néhány, elméletileg profik által vezetett együttes, amikor játékosok értékeléséről vagy éppen a saját csapatuk értékeinek kezeléséről van szó. Nem arra célzok, amikor az internet népe egy emberként szisszen fel egy-egy durva túlfizetésnek tűnő szerződés láttán (bár ilyen kollektív sziszegés is gyakran megesik), hanem mennyire türelmetlenek egyesek, mennyire félnek a luxusadótól, vagy mennyire mást mondanak, mint amit tesznek.
Nem tudjuk például, kit kellett felüllicitálnia a Hawksnak Danilo Gallinari esetében, de húszmilliós gázsit nagyon kevesen tudtak volna adni neki még sign and trade keretek között is. Azt sem látjuk igazán, miért érezte úgy a Kings, hogy a luxusadótól félve inkább ingyen elengedi Bogdan Bogdanovicot, mintsem meccselje az Atlanta által ajánlott szerződést, hogy aztán egy fél év múlva teljes nyugalommal valamilyen értelmes értékre elcserélje a játékost.
Az értékek halmozását egész szezonban érdemes folytatni, a luxusadót pedig csak az idény végén kell majd kifizetni, addig még millió módon be lehet csusszanni alá, ha nagyon akar az ember. És ha már egyszer azt mondja a GM, hogy nem fogja elsütni a sapka alatti helyet nagynevű szabadügynökökre, hanem a klasszikus módon, lassan építkezik, akkor a tulajdonos ne írja felül minden értelmes szakmai indok nélkül, ugye, kedves MJ?

… hogy lett olyan játékos, aki néhány nap alatt négy csapatban is megfordulhatott, ezzel egyértelműen kiérdemelve a Luke Ridnour-vándorkupát. (Mint ismert, 2015 nyarán Ridnourt egyetlen hét alatt négyszer cserélte el az aktuális csapata [Orlando -> Memphis -> Charlotte -> Oklahoma City -> Toronto].) Trevor Ariza a Portlandből érkezett a Houstonhoz, majd ment tovább a Detroitba, ahonnan végül Oklahoma Cityben kötött ki. Nem igazán merjük azt írni, hogy a 2020-21-es NBA évad végéig ott is marad…

… hogy az összes létező NBA gárda által gyakorolt „tampering”, azaz az egyes játékosokkal való előzetes, szabálytalan időszakban történő egyeztetés/megállapodás mekkora hullámokat tud vetni, ha egyetlen alkalommal is kiderül. A november 20-i piacnyitás előtt például sem a saját csapatok, sem más csapatok nem beszélhettek a korlátozott szabadügynökökkel, ennek ellenére sikerült a Kings-Bucks-Pelicans triónak úgy összehoznia egy sign and trade bizniszt, hogy a piacnyitás előtt négy (!!!) nappal nyilvánosságra került a megegyezés.

Ez vagy nagyon durván szabálytalan, vagy éppen a kritikus tényezőt, a játékost felejtették ki a tárgyalásokból.

Márpedig egyetlen sign and trade sem működik a játékos beleegyezése nélkül – és a történtek után Bogdanovic kevesellte az elméletileg véglegesített szerződésben szereplő összeget, majd köszönte szépen, inkább körül is nézett a piacon.
Igazából nem is tudjuk, hogy melyik eset a nagyobb blama, a szabálytalanság, vagy a totális inkompetencia? (Itt jegyeznénk meg, hogy Bogdanovic ügynökének már van némi vaj a füle mögött: korábban az általa képviselt Marcus Morris és Nemanja Bjelica is kitáncolt már fixnek tűnő megállapodásokból, hogy aztán másik csapattal írjanak alá.) Az NBA mindenesetre vizsgálja az esetet. Apró érdekesség, hogy a jelek szerint Bogda pontosan azt a 4 év, 72 millió dolláros ajánlatot írta alá az Atlantánál, amit a Buckstól még kevesellt. Visszanyalt a fagyi, és senki nem volt hajlandó többet ígérni neki, mondván, ezt egyszer már elfogadtad, akkor legyen elég?

 

Na de térjünk rá a Lélekvándorlás-sorozatbeli jóslatainkra!

 

MIT LÁTTUNK JÓL ELŐZETESEN?

Voltak nagyon egyértelmű részletek: Paul tényleg a Sunsba ment azért a Rubio-Oubre csomagért, amit mi is vizionáltunk, Oubre tényleg a Warriors TPE-jébe illeszkedett bele, és a Golden State valóban lecsapott Wisemanre a drafton.
A Jazznél sikerült megtartani Jordan Clarksont és visszaszerezni Derrick Favorst. Ha Rudy Gobert megkapja a nem teljesen maximális összegű hosszabbítást idén, akkor szinte tökéletesen eltaláltuk a Utah nem túl grandiózus, de elengedhetetlen offseason lépéseit.
A Nuggetsnél részleges találatnak minősül, hogy megjósoltuk, a tökéletes fit Jrue Holiday-t úgyis elhappolja valaki előlük. Ez csont nélkül bejött, bár nem épp a Bucksra számítottunk. Szintén jól vázoltuk a lejáró magasemberek okozta veszélyt, hogy háromból kettő leléphet. Grantet és Plumlee-t elcsábította a Pistons, akiket az általunk említett JaMychal Greennel pótolt a Denver. Millsap maradásának árát is jól sikerült jósolnunk (habár mi 2 évre gondoltunk), kicsivel MLE fölé vártuk és végül 10 millióért maradt.
A Celticsnél Jeff Teague érkezésével, valamint Kanter és Poirer elcserélésével Ainge „hallgatott ránk”, de Gordon Hayward kapcsán sajnos a saját feje után ment, és nem fogadta el időben a hírek szerint az asztalon levő, általunk is feltételezett Turner + McDermott csomagot, amíg Hayward meg nem gondolta magát: végül a Charlotte 120 milliós ajánlata lesöpört mindent, józan észt és logikát főleg.

Kevésbé volt egyértelmű, de Baranyai Bálint nagyon telibe lőtte a Josh Richardson for Seth Curry cserét is, illetve tökéletesen leírtuk, hogy a Dallasnak kik közül kellene elküldenie, ha maximális szerződésre elegendő sapka alatti helyet akarnak jövőre – Delon Wright is távozott (Justin Jacksonnal), érte a lejáró szerződésű James Johnson érkezett.

 

Forrás: Rocketswire

 

Részigazságaink voltak egy-egy gárdánál, például Malik Beasley 4 év, 60 milliója, vagy a Westbrook- és/vagy Harden-cserék megszellőztetése (utóbbinál mondjuk nem volt nagy kunszt kitalálni a lehetséges Nets-csomagot, mert pénzügyileg nem is ment volna nagyon máshogy a dolog, de azért kicsit vigyorgunk…), ellenben sem a Minny, sem a Houston további mozgásait nem láttuk előre. Sajnos az a draftos csereberesorozat sem valósult meg, amit a Wolves-cikkben leírtunk, pedig mennyivel érdekesebb lett volna úgy az életünk!
Gallinari és Rondo célállomásába beletrafáltunk, viszont szentül hittük, hogy egyetlen évre fizetik túl őket. Tévedtünk. Gallo három, Rondo két évre írt alá. Fred VanVleet szerződésére ráéreztünk, de a Raptors további (egyébként végül parádés) tevékenykedésére nemigen. A Cleveland egyetlen lépésre van attól, hogy mindent végrehajtson, amit felírtunk a receptre: „Drummond marad hosszabbítás nélkül, Love marad, a fiatalok maradnak, Thompson megy, Dellavedova marad minimumon, és év közben próbálja értékre váltani Drummondot a Cavs”.

 

HOL LŐTTÜNK NAGYON MELLÉ?

Úgy gondoltuk, a Clippers nem engedi el csak úgy Harrellt, de megtették, nem történt sign and trade. A Pistonsnál a Rose-, illetve Griffin-csere még levegőben lóg, így az ötleteink még bejöhetnek, de az eddig látott ámokfutást természetesen nem sejtettük. A Kings totális kapufa lett, nagyon Hield távozására építettünk.
Bradley Beal körül nem gondoltuk, hogy ekkora csend lesz, és ugyanez elmondható a teljes orlandói klubról is szőröstül-bőröstül. A Holiday-cserék közül több opciót is leírtunk, de a Bucksot a wisconsini lakosok sem látták jönni.
A Wolves tevékenységét őszintén nem értjük, ellenben a Knicksét igen, és meg is emeljük előttük a kalapunkat – nem ilyen értelmes és higgadt, türelmes holtszezonra számítottunk tőlük. A Bulls kerek perec jobban járt, hogy nem hallgatott ránk, és cserélt feljebb a drafton, de aki tényleg, abszolúte, minden kétséget kizáróan és ellentmondást nem tűrően a földbe tiporta és izzó magma mélységig döngölte az ingerküszöbünket, az Sam Presti és az OKC Thunder.

 

MIT IS MŰVELT PRESTI?

Lassan úgy tűnik, hogy az NBA csapatok vezetésének már az is egy elsőkörös pickbe kerül, hogy a jó Sam felvegye a telefont, az pedig egy TPE-be, hogy meg is hallgassa, mit akarnak tőle a többiek. Presti egészen elképesztően forgatja a gárda kormánykerekét: tavaly nyáron vártuk, hogy a Paul George- és a Russell Westbrook-cserék után szanaszét bombázza a játékoskeretet, és azonnal nekiáll tankolni, de valahogy csak becsúszott egy All-NBA idény Chris Paultól, no meg egy playoff-szereplés. Idén már nem volt kecmec, gyakorlatilag mindenkit kiárusított, aki egy kicsit is kilógott a csapat jövőjéből, akár a kora, akár a fizetése, akár mindkettő miatt.

Megpróbáltuk részletesen, pénzügyes szemmel összeszedni, mit alkotott ez a jóember. Pirossal a távozók, kékkel az érkezők, akik mentek is tovább valamilyen ügyletben, zölddel azok, akik maradtak a Thundernél (egyelőre):

  • Dennis Schröder for Danny Green + 1/28 -> + egy elsőkörös
  • Chris Paul + Abdel Nader for Ricky Rubio + Kelly Oubre + Ty Jerome + Jalen Lecque + 2022 Suns elsőkörös -> + egy elsőkörös, és kreált egy 6,7 milliós TPE-t is!
  • Ricky Rubio + 1/25 + 1/28 for James Johnson + 1/17 -> felcserélt Alexei Pokusevskiért, aki óriási tehetség hírében áll, de még Európában marad egy ideig, ami kapóra jön a Thundernek, és közben elpasszolta Rubiót a lejáró James Johnsonért -> 17,8M spórolás 2021-re
  • Kelly Oubre for 2021 Warriors elsőkörös (top20 védett) -> + egy elsőkörös, bár védett, és keletkezett egy 14,4 milliós TPE
  • James Johnson for Trevor Ariza + Justin Jackson -> egy ballasztért szerzett egy fiatalt és egy veterán mentort
  • Jalen Lecque for TJ Leaf + 2022 Pacers 2. körös -> fizetést, de egyben egy fiatal magast vett át az Indianától (Leaf TPE-be érkezett), no meg egy draft picket
  • 2021 OKC 2. körös (top55 védett, azaz nem fog átmenni) for Vincent Poirier + készpénz -> olcsó cserecenter jött és a fizetésének egy része, gyakorlatilag ingyen
  • Steven Adams for George Hill + Darius Miller + Kenrich Williams + Joshia Gray + Zylan Cheatham + 2023 DEN elsőkörös (top15 védett) + 2023 WAS 2. körös + 2024 CHA 2. körös -> ebben a cserében aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere! Először is, Adamsnek volt egy 7,5%-os trade kickere, ami két millióval megemelte a fizetését. Mivel a Pelicans adni akart neki egy szerződéshosszabbítást (2 év, 35 millió dollár), Adams tulajdonképpen egy extend-and-trade ügyletben költözött, így nem mondhatott le a trade kickeréről. Emiatt a Pelicans HÁROM játékost is kénytelen volt újraigazolni és elpostázni a Thunderbe, hogy működjön a matek, de mind Williams, mind Gray, mind pedig Cheatham BYC státuszba esett (base year compensation: kevesebbel számítottak bele a cserébe a Pelicansnél a kimenő oldalon, mint a Thundernél a bejövő oldalon – ezért volt szükség mindhármukra, SŐT, technikailag a kimenő oldalon egy-egy minimum szerződésnél is kevesebbet nyomtak a latba!). Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy az ÖSSZES érkező játékost be tudta fogadni már meglevő TPE-kbe az OKC, így Adams után a liga történetének egyik legnagyobb, 27,5 milliós TPE-jét kreálták meg az ügyletben! A szerzett elsőkörösről és két, várhatóan erős második körösről már hajlamos meg is feledkezni az ember…
  • Danny Green + Terrance Ferguson for Al Horford + 2025 PHI elsőkörös (top6 védett) + 2/34 (Theo Maledon) + Vasilije Micic játékjoga -> ez a csere még várat magára, mert a Schröderért frissen szerzett Greent más játékossal összecsomagolva továbbcserélni csak némi mosolyszünet után szabad. Horford mindenesetre sokkal többet keres, mint ami egy ilyen cseréhez szabályos volna, de két megoldás is lehetséges: vagy az Adams-TPE-be fogadja be a Thunder (és kreál Green után egy 15,4 milliós, Ferguson után egy 4 milliós TPE-t), vagy a nagyon nagy TPE-re vigyázva Presti inkább bedob még 2,6 milliónyi fizetést, hogy a kimenő pénz elérje a szabályos szintet. Valószínű, hogy egy bármilyen második körös pick felajánlása megüti a Sixers hajlandósági küszöbét eme 2,6 millió átvételére. Maledont sokan az első körbe várták, Micic pedig az egyik legnagyobb sztár az Euroligában, akit ezek után az összes OKC-szurkoló nagyon vár az NBA-be. Értük elengedni Fergusont? Nem kérdés, hogy megéri-e. (Itt jegyezzük meg, hogy az Adams-, a Schröder- és a Horford-cserét összevonva nem lett volna szükség plusz fizetéssel való zsonglőrködésre. De ez már hatcsapatos, 13 játékost mozgató csere lett volna, ami NBA rekord!)
  • Danilo Gallinari for 2028 ATL 2. körös (erősen védett, nem fog átmenni) -> itt már csak annyi volt a lényeg, hogy Gallo ne simán szabadügynökként távozzon, hanem sign and trade bizniszben, és így egy újabb 19,5 milliós TPE lett összehozva.

Összességében öregedő és a jövőbe nem illő játékosokból sikerült 4 db elsőköröst, 3 db második köröst, 6 fiatalt, néhány veterán mentort (akik Horfordon kívül mind lejárnak 2021-ben), és további pickekre váltható TPE-ket szerezni.

És szerintünk itt még nincsen vége a történetnek, mert akár Horfordra, akár George Hillre, akár másra bejelentkezhet egy-egy csapat. Csak legyen kéznél valamilyen draft pick, hogy Presti egyáltalán felvegye a kagylót…

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x