NBA Playoff – Gyötrelmek után

Éjjel már a harmadik elődöntő is elrajtol, méghozzá a Nyugati második és a harmadik párharcaként. Mindkét együttes esélyesként lépett parkettre az első körben, de egyikük sem hozta oly könnyedén, mint amire a bukmékerek, ill. a szakértők számítottak. Hogy egymás ellen mire mennek, arra nem tudunk biztos választ adni, de igyekszünk nagyjából helyére rakni az összkép darabkáit.


Esélyeshez méltón a Nuggetsen is átlép a Leonard & George fémjelezte Clippers, vagy a coloradoiak jutnak be a Nyugati döntőbe? Ha van ötleted, csak kattints és fogadj rá!


Los Angeles Clippers (2.) – Denver Nuggets (3.)

Alapszakasz eredmény: 2-1

Még mindig nem láttuk tartósan azt a Clipperst, amit egész évben vártunk, viszont kaptunk egy kis bemutatót playoff-Kawhiból, hentes-Morrisból, és egyetlen jó meccset Paul George-tól.
Kawhi Leonard egészen zseniális, az előző rájátszásban mutatott játékára rátett még egy lapáttal: 6 lejátszott mérkőzés után – a csapaton belül – vezet pontokban (32.8), lepattanókban (10.2), asszisztokban (5.2), kiharcolt büntetőkben (9.2) és labdaszerzésekben (2.3) is. Triplája ugyan még bőven elmarad a rájátszásban tőle megszokott 40% körüli szinttől, de így is 63.9 TS%-kal dolgozik. Amit Leonard a back-to-back meccsek kihagyásával elvesz az alapszakaszban a Clippers szurkolóktól, azt most visszaadja a playoffban: A versenyben maradt csapatok játékosai közül senki nem tölt többet a parketten, és senki nem szerez több pontot mérkőzésenként.
Paul George még 2018-ban a Utah elleni első körös párharc előtt – amit végül elveszített az OKC – hivatkozott magára úgy, mint „Playoff P”. Az internet és a szurkolók nem felejtenek, így nem meglepő módon, a poénok egyik főszereplőjévé vált George az eddig mutatott játéka miatt: 106 mezőnykísérletéből 38 volt csak sikeres (ebből 14/51 tripla), pedig volt egy jó, és egy remek estéje is a 4 borzasztó mellett. 17.7 kísérlettel szerez 18.5 pontot, amit jól kontextusba helyez Lou Williams, akinek 11.2 kísérlet elég 16 ponthoz, pedig kevesebb mint fele annyi triplát vállal, mint PG13, és messze nem játszik ő sem csúcsformában. „Playoff P” emeli rá a legtöbb triplát a Clippersben (8.5), és teszi ezt a leggyengébb hatékonysággal (27.5%). Ezek a mutatók egy ilyen kaliberű játékostól bátran nevezhetőek tragikusnak. Nem egyértelmű, hogy hátráltatja-e sérülés – láthattuk a 2. meccs után a tavaly műtött vállát ismét jegelni -, mert hivatalos közlemény erről nem jelent meg.
A Clippers támadójátéka nagyon meggyőző, pedig vannak játékosok a keretben, akik egyelőre képességeik alatt teljesítenek. A konkrét csapat statisztikákra nem térek ki részletesen, mert nem teljesen világos, hogy a Dallas védekezése segítette a LAC kiegészítőit a hatékony pontszerzésben, vagy ennyire összeállt valami a buborékban. LouWill, Shamet, Zubac, Reggie Jackson, Green és még Marcus Morris is egytől-egyig hatékonyabban dobtak a Dallas ellen, mint az alapszakaszban.
Apropó Marcus Morris: A legtöbb bajnokcsapatban voltak „rosszfiúk”, akik elvégezték a piszkos munkát: az ő dolguk az ellenfél mentális, vagy fizikai megfélemlítése, és a koncentráció megzavarása. Sokféle megoldása van ennek a fajta feladatnak – jobb és rosszabb egyaránt -, de ahogy Morris űzi ezt a mesterséget, azzal egyöntetűen haragította magára a szurkolókat. Tényleg gusztustalan hátulról direkt rálépni egy sérült lábra/bokára, és szintén hátulról arcon/nyakon csapni az ellenfelet, de láttunk ennél már cifrább dolgokat is a parketten. Ezért annak a lehetőségét fenntartom, hogy a népharag legfőbb indikátora nem az, amiket tett Morris, hanem az, akivel tette. Ha ezeket a húzásokat például Hardennel csinálja, és nem egy mindenki által imádott fiatal csodagyerekkel, akkor lényegesen kisebb lenne a felháborodás. Persze Morris ettől még egy igazi tuskó, ez nem is lehet vitás.
LouWill 2 meccset leszámítva adós a jó játékkal, az 5. és a 6. találkozón kevesebb lehetőséget kapott, de gyengén is teljesített. Montrezl Harrell fizikailag nincs top formában – a Mavs ellen a matchup sem volt számára túl ideális -, de tőle mindenképp több kell majd a folytatásban. Patrick Beverley egyszer állt csak rendelkezésre a Mavericks elleni párharc során, visszatérése bármelyik meccsen megtörténhet, ami nagy segítség lehet a csapatnak a kisemberek elleni védekezésben.



Semleges szurkoló számára a Nuggets és Jazz által vívott 7 mérkőzés felejthetetlen szórakozást nyújthatott, hiszen kaptunk mindenből, ami lehetséges: hosszabbításba nyúló nyitómérkőzés, történelmi 50 pontos teljesítmények és ultra hatékony támadójáték mindkét oldalon, két 23 éves feltörekvő guard kiélezett dobópárbaja, feszült hetedik mérkőzés egyetlen labdabirtoklásnyi különbséggel és végül továbbjutás 3-1-es hátrányból. Mégis nehéz megítélni mit is láthattunk összességében ebben a két hétben. A támadójáték ünnepét, vagy a védekezés halálát? A leglogikusabb válasz, hogy egyszerre a kettőt.
A Denver számított a párharc egyértelmű esélyesének, mert azzal nagyon kevesen kalkuláltak, hogy Will Barton és Gary Harris hiánya ekkora érvágás lesz a csapat számára. Mike Malone mester a sérülteket Michael Porter Jr.-ral és Torrey Craiggel pótolta a kezdőben, ami a buborékban rendezett meccsek alapján jó ötletnek is tűnhetett volna, ha nem lett volna nyilvánvaló, hogy MPJ hiába hatalmas tehetség, a védekezése még messze van a vállalható szinttől.
Annyira megérezte a Nuggets két legjobb perimétervédőjének hiányát, hogy az első 4 találkozó után 125 feletti DefRating-et tudtak felmutatni. (Viszonyításképpen: a B’ kerettel felálló Brooklyn a Raptors ellen tudott 122.9-et, a Dallas a Clippers ellen 121.4-et, a Boston pedig jelenleg 101.7-tel vezeti ezt a statisztikát a rájátszásban.)
Nem tűnt úgy a 4. mérkőzés után, hogy lehet esélye a fordításra a Denvernek, hiszen az sem volt elég a győzelemhez, hogy Malone kivette a kezdőből Porter Jr-t és Craiget, és Jokic jó játéka mellé Murray egy 50 pontos performanszt villantott. A csapat viszont nem így gondolta, és felállva a padlóról 3 mérkőzést nyertek zsinórban, ezzel a liga történelmében a 12. olyan együttes lettek, akik fordítani tudtak ilyen állásból.
A Denver legstabilabb bástyája Jokic volt, aki 26.8 pontot tett a közösbe, közel 50%-os triplázással, és nem igazán tudta őt korlátozni Gobert sem. Jokernek köszönhető a hetedik találkozón aratott győzelem is, mert ő volt az egyetlen a csapatban, akit a teher nem nyomott össze. Mégis Jamal Murray-re fogunk emlékezni néhány év múlva, mint a széria hősére. A 4.-5. és 6. meccsen összesen 142 pontig jutott, és 35-ből 23 triplát értékesítve kikényszerítette a mindent eldöntő meccset.



A „matchup”-okat tekintve különleges mérkőzések várnak ránk. A Clippers szupersztár duója 2 igazi two-way wing, a Denver csillaga pedig az a Nikola Jokic, aki mérete ellenére mégsem tekinthető klasszikus centernek, hiszen passzkészsége és játékintelligenciája felül emeli a poszt jelentette kategórián.
A Los Angeles-i csapatban nincs igazán ellenszer Joker lassítására. Az alapszakaszban látott Harrell a sebessége miatt okozhatna problémát talán-talán, de a buborékban mutatott formája alapján ez felettébb kérdéses. Zubac a rájátszás los angeles-i meglepetés embere, viszont Jokic ellen még Gobert sem tudott túl sokat tenni.
Murrayt nem tekinthetjük szupersztárnak – főleg az inkonzisztenciája miatt -, de az ő játéka kulcsfontosságú lesz estéről-estére, mert rajta kívül senki nincs, aki stabilan felvállalhatná a második – vagy épp első – opció szerepét támadásban. Ha Patrick Beverley nem áll majd Doc Rivers rendelkezésére, akkor érdekes lesz, hogy mit választ a Clippers trénere, és mekkora figyelmet fordít Murray semlegesítésére. Nem várható, hogy Paul George vagy Kawhi energiáit szeretné állandóan égetni a Murray-n való védekezéssel, inkább csak a negyedik negyedekben, vagy kulcsszituációkban nyúl hozzájuk. Reggie Jackson, Lou Williams és Shamet azért verhető/ átdobható ellenfél lehet Jamal számára, és biztosan könnyebb levegőhöz jutni mellettük, mintha Beverley szívná a vérét piócaként.
A túl oldalon abszolút nincs megoldás a Kawhi és George duójára – habár, ha George úgy játszik ahogy a Mavs ellen, akkor rá nem is igazán kell -, de talán még Lou Williamsre sincs valódi embere védekezésben a Nuggetsnek.
Jerami Grant és Gary Harris próbálkozhat lassítani Kawhit, de ez a feladat már náluk jobb képességű védőknek is túl nagy falat volt a múltban. Ezt tetőzi, hogy várhatóan keresik majd a lehetőséget, hogy a sztárok Jokic-csal maradjanak szemben 1-1 elleni játékokra, ami sok jót nem ígér Mike Malone számára. Ha duplázásokkal nehéz helyzetbe is hozzák a szupersztár duó valamelyik tagját vagy Lou-t, a kiosztásokat magabiztosan be fogja dobni a Clippers kiegészítő személyzete, mert 45% felett dobnak kintről eddig a playoffban.
A két csapat teljesen más sebességi fokozatban játszotta az eddigi meccseit: A Denver a leglassabb, a Clippers pedig az egyik leggyorsabb párharcból érkezik (92.83 és 102.55 pace), ami szintén nem túl biztató előjel a coloradoi alakulatnak. Gyorsuló játék mellett még nehezebb lesz védekezésben tartaniuk a lépést az ellenféllel. Az edzők tekintetében elég egyértelmű a helyzet. A sok nagy csatát megélt Doc Rivers néz szembe a kétes megítélésű Mike Malone-nal. Rivers tapasztaltabb, dörzsöltebb és a variációs lehetősége is sokkal több van.



Melyik történés adhat nagyobb alapot a következtetésekre a Denver szempontjából? Az, hogy esélyesként érkezve a rájátszás első körébe a kiesés szélére sodródtak, vagy az, hogy hősiesen 3-1-ről mégis megfordították a párharcot? Egyik eseményt sem szabad túlértékelni, hiszen a Utah volt egész évben a „sötét ló” nyugaton – akik bárkit meglephetnek -, és legalább a Denver ismét megmutathatta mekkora szíve van a csapatnak. Viszont az utolsó meccstől eltekintve – melyre a tét mindkét oldalon rányomta a bélyegét – elit támadó csapatnak láttatták azt a Utah-t, amely sosem volt az. Joker dominálhat a Clippers ellen, és nem leszek meglepve, ha MVP-kaliber statisztikákat hoz – ezzel meccsben tartva majd a Denvert -, de a Clippers túl komplett csapat ahhoz, hogy egyetlen játékos elég legyen a megszorításukhoz. Murray-nek elsülhet a keze bármikor, de ha gondban lenne Doc Rivers – Quin Snyder-rel ellentétben -, válogathat melyik elit védővel fékezze meg az irányítót. Távolról tekintve kísértetiesen hasonlít ez a párharc a Lakers – Trailblazers első körös csörtére, és azonos végeredményre is számítok. A csapatok felépítése teljesen más ugyan, de egy két szupersztárral felálló two-way csapat találkozik, egy olyan támadás orientált ellenféllel, akinek semmilyen eszköze nincs védekezésben a sztárok ellen. A Nuggets papíron jobb védekezésre képes, mint a Blazers, de a Clippers is sokkal mélyebb és variálhatóbb csapat, mint a Lakers. Ha a Denver szeretné szorossá tenni a párharcot, és életben tartani Jokic azon sorozatát, hogy minden párharcot 7. meccsig játszanak, ahhoz szükségük lesz egy borzasztó Paul George-ra, és ugyanarra a Murray-re, akit a Utah ellen láttunk, valamint meglepetés emberekre a padról egyaránt.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x