NBA Playoff – Kilövés vagy önmegsemmisülés?

A végül is simán továbbjutó nyugati első és a hullámvasutazó negyedik helyezett párharca maradt a konferencia elődöntők beharangozójának végére, de még épp időben vagyunk a mérkőzés előtt pár órával. Az előző kör értékelése, némi matchup elemzés és egy kis jóslat is jutott az írásba, ahová három elég poénosra sikeredett gondolatot is elrejtettünk, pedig a tét már nagyon is komoly.


Jelenthet akadályt a Rockets az LBJ – AD fémjelezte Lakersnek? Ha van tipped, már fogadhatsz is rá!


 

Los Angeles Lakers (1.) – Houston Rockets (4.)

Alapszakasz eredmény: 1-2

A Lakers hozta a kötelezőt a Portland ellen. Hiába érkezett hatalmas küzdelem után Lillard és csapata a rájátszásba, az első meccsre volt csak elég a buborékban felépített lendület. Számítani lehetett rá, hogy a nyitómérkőzés a Blazers legnagyobb esélye a meglepetésre, viszont a játék képe minden előzetes várakozásra rácáfolt, ezért ez volt a legérdekesebb az összecsapások közül.
A Lakers elit védekezést mutatott be az alapszakaszban, mégis sok pontos eredményre számított a szakma – a fogadóirodáknál minden mérkőzés over/under mutatója 230 környékén hullámzott -, hiszen az ellenfél a liga legforróbb támadójátékával és a playoff egyik leggyengébb védekezésével szállt ellenük harcba. A mindenkit sokkoló 100-93-as Portland győzelem nem azért volt vészjósló LeBron James-ék számára, mert veszítettek, hanem mert egy olyan csapat ellen tudtak csupán 93 pontot feltenni a táblára, amely a teljes alapszakaszban mindössze négyszer tartotta az ellenfelet 100 pont alatt, valamint csak a New York Knicks-től kaptak 94-nél kevesebbet egyszer.
James brutális tripladuplája mellett (23 pont 17 lepattanó, 16 gólpassz) Anthony Davis nagyon akart, és próbálkozott, de 24 dobásra volt szüksége, hogy eljusson 28 pontig. A Lakers 32 triplájából 5 volt sikeres, ami a mai ligában még az alapszakaszban sem elég a győzelemhez. A valódi izgalmak itt le is zárultak a Lakers szurkolók számára párharcot illetően.
A nyugati első kiemelt a következő mérkőzésre már megérkezett a rájátszásba: Davis megrázta magát, és már az első negyedben 11 pontig jutott, a kiegészítők elkezdték bedobni a helyzeteiket, és annak ellenére, hogy James nem játszott jól, a félidőben már 17 pontos vezetéssel mehettek az öltözőbe. A 3. negyedben Damian Lillard ujja kificamodott, ami után ugyan visszatért, de nem volt már esélye a fordításra a Blazersnek. A Los Angeles-i támadójáték meccsről-meccsre javult, és az első meccs meglepetése után egyszer sem hagyta vezetéshez jutni a Blazers-t a negyedik negyedekben. Magabiztos játékkal nyertek 4 meccset zsinórban, pedig a sztárduó csak átlag 32 percet töltött a pályán.
A Lakers minden más csapatnál jobban támaszkodik 2 legjobb játékosára: LBJ és AD szerzi az aranysárga-lilák pontjainak 48.8%-át, valamint LeBron James felel csapata sikeres mezőnykísérleteinek 46,2%-áért (vagy az ő gólpassza előzi meg, vagy ő szerez belőle pontot). Ezek a statisztikák megmutatják – főként, ha figyelembe vesszük, hogy csak 32 percet játszanak -, hogy a Lakers kiegészítőinek még van hová javulnia a rájátszásban.



A Chris Paul vezette Thundernek majdnem sikerült eltérítenie az alacsonyan száguldó rakétát, vagy a Houston nehezítette meg a saját dolgát? Általánosan elfogadott Russell Westbrook-ról, hogy játékának két különböző „arca” van: BadRuss és GoodRuss. Pontosan ilyen a teljes Houston Rockets is. Ha megy a játék, sülnek a triplák, akkor bárkin képesek átgázolni, viszont, ha homokszem kerül a gépezetbe – Hardennek rossz napja van, és/vagy a kiegészítők mondanak csődöt – akkor ellenféltől függetlenül képesek kikapni, vagy szoros meccset játszani.
Az első találkozót végig vezetve, meggyőző játékkal húzta be a Rockets: Harden szárnyalt (37 pont, 6/13 tripla, 11 pattanó), Eric Gordon és a kiegészítők pedig szinte tökéletesen dolgoztak mellette. A második mérkőzésre az OKC védekezése feljavult, és elindult a lassú lejtmenet a texasi gárda számára. „Szakáll” csak 21 pontig jutott, a Thunder 3 negyeden keresztül tartotta a lépést, és ám a negyedikben sikerült a Houstonnak az ellenfél fölé kerekedni és 2-0-ra elhúzni.
A harmadik találkozást – Harden sorozatos rossz döntéseinek és rossz vállalásainak köszönhetően – hosszabbításban, a negyedik összecsapást már rendes játékidőben sikerült elbuknia Houstonnak.
Az ötödikre Russell Westbrook felépült, és elkezdhette a rájátszást. 34 pontos különbséggel kiütötték Chris Paul-ékat, de ebben nem sok szerepe volt Westynek, mert borzasztóan játszott aznap. A hatodik meccs ismét szoros végjátékost hozott, amit BadRuss utolsó negyedben bemutatott játékának köszönhetően megint elveszített a Rockets.
A döntő ütközetnek úgy mentek neki a csapatok, hogy látszott, a Houston képtelen szoros végjátékban meccset nyerni az OKC ellen. Harden teljes csőd volt támadásban, viszont Covington és Gordon hárompontosai – ketten együtt 11 triplát értékesítettek – meccsben tartották a gárdát, és ezzel lehetőséget adtak Hardennek, hogy egy meccsnyerő blokkal javítsa ki mindazt, amit addig elrontott. Hatalmas küzdelem árán, némi szerencsével jutott tovább csak a Houston Rockets, de van miből erőt meríteni a Lakers elleni csatára: Mindig volt 2-3 játékos, aki fel tudott lépni Harden mögé támadásban, védekezésük a rengeteg váltás miatt kellemetlen, és az extrém alacsony szerkezethez képest a lepattanózásuk is elfogadható szinten maradt.
Covington szintet tudott emelni a játékán, és a pontszerzésből is derekasan kivette a részét. Westbrook szempontjából szerencsés, hogy nem épp LeBron James-ék ellen kell fejest ugrania a rájátszásba, volt három meccse, amikor visszarázódhatott a játékba. Messze nincs még top formában, döntései és megoldásai gyakran botrányosak, de fokozatosan javuló formát mutatott, ami okot adhat a bizakodásra.




Matchupokat tekintve előnyös helyzetben van a Lakers. Anthony Davis mérete, képzettsége és mozgékonysága a Rockets számára a létező egyik legrosszabb kombináció. Semlegesítésére kísérleteket ugyan tehet Mike D’Antoni csapata, de a megfelelő emberanyag hiányában ez kilátástalannak látszik. Tucker kimagasló védő, és fizikálisan is nagyon erős, de 12cm-rel alacsonyabb és 8 évvel idősebb. A 203cm-es Jeff Green a Houston legmagasabb tagja az aktív rotációban, de tőle nem várható el, hogy eredményes legyen a liga egyik legjobb magasembere ellen. Davis bármilyen helyzetből képes pontot szerezni, a kettőzésekből is magabiztosan tud kipasszolni, tehát játékának nincs olyan hiányossága, amire a texasiak stratégiát építhetnének.
Ha nem lenne eléggé tele a keze a Houston védekezésének AD-vel, akkor ott van még ellenfélként az a LeBron James, aki nem hajlandó megöregedni. LBJ ellen méretben talán akadhat megfelelő védő RoCo vagy Tucker személyében, de a „királyt” érdemben lassítani egy playoff-párharcban, csak a fiatal Kawhinak és Iguoldalanak sikerült eddig, ráadásul Jamesnek idén a triplái is nagyon ülnek, ami még inkább megnehezíti a védekezést ellene. Mindezt tovább bonyolítja, hogy Tucker a Houston munkásembere, 198 cm-rel gyakran játszik centert, és küzd a palánk alatt, szóval tőle nem várható el, hogy még a liga legmegállíthatatlanabb játékosával is ő próbáljon kezdeni valamit. Ezért legvalószínűbbnek azt gondolhatjuk, hogy Danuel House és Covington kapja meg ezt a hatalmas feladatot. Nem lebecsülve Austin Rivers és Eric Gordon képességeit, de ha lesz időszak, mikor nekik kell majd őrizni Jamest, az nem sok jót ígér a Houston szurkolók számára.
A Lakers kihasználhatja, amit az OKC-t megtalált: Covington a 2-2-k ellen feltűnően gyengén védekezik, és ez egy olyan hiányosság, amit 2 nap alatt lehetetlen rendbe rakni. A Rockets legfőbb fegyvere – a triplavonal mögül érkező szőnyegbombázás mellett – James Harden. Ő abban hasonlít LBJ-re, hogy jobb napjain megállíthatatlan, viszont amíg LeBronnak ritkán van rossz napja, addig Harden játéka messze nem ennyire stabil.
A Lakersnek vannak a rotációban használható védői – Danny Green, Kentavious C.-Pope, Alex Caruso – Harden ellen, ami egészen addig működhet is, amíg a Rockets kiegészítői nem dobnak jól, mert az egész biztos, hogy őket 1-1-ben meg fogja verni.
Eric Gordon és Austin Rivers az Oklahoma ellen nagyon gyenge volt kintről, viszont Green, Covington, House, Tucker és McLemore is jól teljesített eddig. A triplák kulcsfontosságúak, hiszen Mike D’Antoni rendszerének ez az alapja. Ha a hárompontosok nem ülnek, ez a csapat nem képes mérkőzést nyerni egy Lakers erősségű ellenfél ellen. A LAL az élvonalba tartozik, ami a kinti dobások levédését illeti, ráadásul csak a 76ers volt náluk jobb lepattanózásban, ami végképp feléjük billenti a mérleg nyelvét.
Westbrookról előzetesen jóslatot írni olyan, mint feldobni egy pénzérmét, és azt remélni, hogy az élén fog megállni. Amit eddig láttunk tőle a buborékban, az alapján nem valószínű, hogy pozitív hatással lehet a párharc végkimenetelére, mégis meg van az esélye az ellenkezőjére is. Ő mindig 200 fokon ég, és sosem lassít. Ha tudja limitálni a labdaeladásait, és megtalálja a módját, hogy hatékonyan támadja a festéket, azzal nagyot dobhat a Rockets továbbjutási esélyein, de ellenkező esetben ő maga lehet az utolsó szeg D’Antoni és akár Morey „koporsójában” is a Rocketsnél.



A Rocketsnek nincs választása. Azzal a döntéssel, amellyel beleálltak a totális „Morey-ball”-ba és elcserélték Clint Capelat, minden lehetőségüket elveszítették, hogy a csapatszerkezetben változtatni tudjanak. Adott James Harden és Russell Westbrook, a többieknek pedig „csak” annyi a dolga leegyszerűsítve, hogy bedobják a triplát és védekezzenek. A Lakers egy sokkal kiegyensúlyozottabb és többfunkciós csapat, amely akkor is képes védekezésével meccset nyerni, ha az A’, B’ vagy esetleg a C’ terv is csődöt mondott. Szoros végjátékokban alapvetően sem túl nyerő taktika LeBron ellen fogadni, de az OKC ellen mutatott határozatlanságok és buta döntések az aranysárga-lilák ellen biztosan nem érnek majd továbbjutást.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x