NBA PlayOff körkép: Kérdések tömkelege Nyugat “közepéről”

Haladunk tovább az NBA PlayOff beharangozókkal, ezúttal Nyugaton kalandozunk, ahol az egyik legtehetségesebb fiatal áll szemben az egyik legjobban összerakott kerettel, de még mindig nem tudjuk, hogy mire is számíthatunk tőlük, illetve az egyik legpikánsabb párharc is terítékre kerül, ahol barátok és stílusok is szembe néznek egymással a PlayOff első körében.


A Clippers megszerzi első bajnoki címét?


Los Angeles Clippers (2.) – Dallas Mavericks (7.)

Alapszakasz eredmény: 3-0

 

2019 nyarán a Los Angeles Clippers egyetlen igazolással felforgatta több csapat életét is. A friss döntő MVP Kawhi Leonard kész volt hozzájuk szerződni, de volt egy feltétele. Szerette volna, ha Paul George – az akkor még Oklahoma City játékos – mellette játszana. Kawhi szabadon igazolható játékos volt, viszont George-ot szerződés kötötte a Thunderhez. George tavaly harmadikként végzett az MVP és az év védője szavazáson is, az egyik legkomplexebb szupersztárja a ligának.
A Clippers vezetősége ezért nem tétlenkedett: Danilo Gallinari és Shai Gilgeous-Alexander játékjoga mellett 5db jövőbeli első körös választás jogáért megszerezték PG13-at. (Ez a csere pedig elindította a lavinát, mely változást hozott a Houstonnál, aztán később ennek következtében szerezhette meg az Atlanta kifejezetten ár alatt Clint Capelat is).
A cserét követően a fogadóirodáknál azonnal a Clippers lépett az első helyre a 2020-as bajnoki cím esélyesei között. A bennük rejlő potenciált tekintve egyértelmű, hogy a LAC a legjobb csapat a mezőnyben.
A szezon közben olyan veteránokkal sikerült tovább erősíteni a keretet, mint Marcus Morris és Reggie Jackson. Morris tavaly még a Boston kezdőjét erősítette, és kiváló játékot mutatott a playoffban is (13.7 pont, 8.1 lepattanó, 45% tripla). Az egyetlen gyenge pontja a csapatnak, hogy nincs a keretben olyan játékos, aki igazán tudna szervezni, és passzaival kiszolgálni a többieket. Reggie Jackson-ról már bebizonyosodott, hogy soha nem lesz belőle meghatározó játékos. Nem is az irányító képességeiről híres, viszont rengeteg franchise örülne, ha ilyen szintű kiegészítő ülne a padon.
A kezdő irányítója a csapatnak Patrick Beverley, aki megtestesítője a 3&D fogalomnak. Igazi „piócavédő”, aki nem rest belemászni az ellenfél arcába, vagy végig dumálni az egész meccset, ezzel kizökkentve az ellenfelet – sokaknak emiatt ellenszenves is -, emellé pedig 39-40°%-os tripladobó. A 23 éves Ivica Zubac a csapat kezdő centere, aki arra a szerepre, és időre amíg szükség van rá, megfelelő megoldás. A legnagyobb hiányossága, hogy triplát dobni nem tud. Nagyon fiatal még, és ebben a közegben minden adott számára a fejlődésre.
Egyik ellenfélnek sincs olyan erős duója a padon, mint a Clippersnek. Lou Williams és Montrezl Harrel közel annyi percet játszanak meccsenként a padról, mint a Bucks sztárja Giannis Antetokounmpo MVP esélyesként. LouWill háromszor nyerte meg az „Év hatodik embere” díjat eddig, és idén is fő esélyes lenne, ha nem épp Harrell venne el tőle szavazatokat. Ebben a keretben minden adott a bajnoki címhez: az egy csapatban koncentrálódó tehetség, csak a Duranttel felálló Warriorshoz hasonlítható. Az alapszakaszban gyakran tűnt úgy, mintha csak félgőzzel hajtanának, ráadásul a back-to-back meccseken Kawhi mindig pihent. Jelenlegi kezdőjük (Beverley, Leonard, George, Morris, Zubac) alig játszott együtt 150 percet az idényben, de ez alatt az idő alatt letarolták az ellenfeleket (+22.4 pont). Edzőjük az a Dock Rivers, aki 2008-ban bajnoki címet ünnepelhetett a Boston Celtics-szel, és azóta is sok nagy rájátszás csatát megélt már. A LAC-ban rejlő valódi erőt valószínűleg még nem láthattuk, mégis támadási hatékonyságban másodikak, védekezésben pedig az ötödikek a ligában. Kawhinak – ahogy például LeBronnak is – megvan a maga „playoff üzemmód”-ja. Ott nyújtja azt a teljesítményt, amiért a liga egyik legnagyszerűbb játékosaként gondolunk rá. Ha ezt ismét elő tudja húzni a kalapból – és bírja fizikailag is -, nehéz lesz megválaszolni a 19-20-as év találós kérdését: Ki állítja meg ezt a Clipperst?

 



Dallas Mavericks
, azaz Luka Doncic és a többiek. Már most nem lehet úgy megemlíteni Marc Cuban csapatát, hogy ne mindenkinek a szlovén származású csodagyerek jusson eszébe, pedig még 2 szezont sem játszott le teljesen. 21 és fél évesen, már mindent tud a kosárlabdáról, és ezt nem fél megmutatni. Olyan természetességgel játszik, hogy a néző azt gondolhatja: „ez nekem is menne”.
A szuperatléták között nem atletikus, nem is számít igazán gyorsnak. Nincs olyan kinti dobása, mint Steph Curry-nek, de annyira érti a játékot, ahogy csak nagyon kevesen. 21 évesen nem saját jelenlegi korosztályához mérhető a játéka, hanem sokkal inkább a fiatal Michael Jordanhez vagy LeBron Jameshez hasonlítható. Kristaps Porzingisszel kiegészülve, a liga teljes fennállásának legjobb támadójátékát mutatta be idén a Mavs (116.1 offrtg).
Természetesen nagy szerepe van ebben a csapat zseniális edzőjének Rick Carlislenak és Porzingisnek is, de ennek a rekordnak, és a csapat támadójátékának az alfája és omegája Luka Doncic. Az alapszakaszt űrstatokkal zárta Luka: 33.6 perc alatt kiharcolt 9.2 büntetőt, termelt 28.8 pontot (58.5% TS) és 9.4 lepattanót, valamint kiosztott 8.8 gólpasszt. Ezekről, a számokról olyan játékosok juthatnak eszünkbe, mint James Harden és Lebron James.
A Lettországból származó Kristaps Porzingis ugyan már tavaly a szezon közben megérkezett New Yorkból egy csere útján, viszont sérüléséből lábadozott, így csak idén játszotta le első meccseit Mavs mezben. A modern NBA-ben szinte már feltétel, hogy a magasembereknek is veszélyesnek kell lenni kintről. Porzi 220 cm-es magassága ellenére vajkézzel lett megáldva, hosszú karjait kihasználva remekül védi a gyűrűt, és emellé lábon sem lassú. Ezért is kapta azt a becenevet, hogy „Unikornis”.
A meccsenkénti 7.1 triplakísérlete a magasemberek közül, csak Karl-A. Townshoz mérhető. Igaz, még nem dobja ugyanolyan hatékonyan, mint KAT – csak 35.8%-kal -, de nem lenne meglepő, ha 1-2 éven belül elérné a 40%-ot ő is. A Dallas játéka teljesen erre a két európai fiatalra épül, őket hasznos kiegészítőkkel vették körbe. Rick Carlisle az a típusú edző, aki szereti az állandó kontrollt a csapata játéka felett. Doncic érkezésével ez annyiban megváltozott, hogy – kis túlzással – Luka szabad kezet kapott.
A szlovén abban is hasonlít a kosárlabda legnagyobb csillagaira, hogy jobbá teszi maga körül a társakat. A fiatalabb Curry (Seth) szépen csendben a liga top tripladobói közé lépett elő. 45,2%-os pontossággal tüzel 5 kísérlet mellett. Tim Hardaway Jr.-t sokan leírták, senki nem gondolta volna, hogy belőle lehet egyszer még elit triplázó és vállalható védő. Pedig megérkezett. Nem egyértelmű, hogy ezt hosszú távon tartani tudja-e, de jó látni ahogy küzd, és minden tőle telhetőt megtesz. Dorian Finney-Smith kíváló évet zárt, meghálálta a bizalmat és a kezdő pozíciót. A Dwight Powell sérülésével keletkezett űrt, Maxi Kleber töltötte be a magas poszton.

 

Valószínűleg még nem jött el a Dallas ideje egy nagy playoff menetelésre. A Clippers minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami fontos a rájátszásban: rutinos sztárok, akik bármikor képesek pontot szerezni egy az egy elleni játékban; kőkemény védekezés, melyben szinte bárki tud váltani egyestől négyes posztig; támadható gyengepont védekezésben talán csak Reggie Jackson és Lou Williams. Mégis talán ez a párharc ígérkezik a legérdekesebbnek, és több kérdésre is választ kaphatunk. A Clippers tényleg feljebb tud kapcsolni? Mihez kezd Doncic az ellen a csapat ellen, ahol a legtöbb és legjobb védő van az ő posztján? Porzingis méretbeli előnye mennyit jelent majd? Kevésbé tűnne egyértelműnek a párharc, ha a Mavs keretében lenne néhány igazán elit perimétervédő. Michael Kidd-Gilchrist ugyan jó védő, de egyedül nagyon kevés lesz. Lehet, hogy nem ez lesz a legszorosabb párharc az első körben, és nem tart majd 6, esetleg 7 meccsig. Viszont az egyik legszórakoztatóbb lesz, az szinte biztos.


 

Houston Rockets (4.) – Oklahoma City Thunder (5.)

Alapszakasz eredmény: 1-3

 

A Houston Rockets az elmúlt néhány év meghatározó csapata a nyugati főcsoportban, annak ellenére is, hogy James Hardennek még döntőbe sem sikerült vezetnie a társaságot. Tavaly a szezon vége felé a csapat két sztárjának kapcsolata megromlott: Chris Paul úgy gondolta, nem tesz jót a csapatnak Harden játéka. Ő azt szerette volna, ha többet jár a labda, és nem hagyják kihűlni a társakat.
Az Oklahoma City szintén állandó playoff résztvevő, de Durant távozása óta meg sem tudták közelíteni az addigi eredményeket. Ezeknek a franchise-oknak a története szorosan összefonódott ebben a szezonban. Mikor a Kawhi – Clippers megállapodás által indított lavina elérte az OKC-t – és Paul George-ot elcserélték -, Russell Westbrook az oklahomai közönség kedvenc és ikon, azonnal jelezte a vezetőségnek, hogy egy újjáépülő csapatban PG13 nélkül már ő sem szívesen maradna.
Westbrook nagyon jó játékos, de annyira magas a fizetése (~191millió $ 2019-2023 között) és annyira nehezen beilleszthető más sztárok mellé a játéka, hogy nem volt túl sok opció az elcserélésére. Westbrook és Harden nagyon jó barátok, így adta magát a dolog: Westy és a 34 éves Chris Paul gigaszerződései cseréljenek helyet.
CP3 korából kifolyólag azért Sam Presti – az OKC GM-je – még elkért 2db első körös draftcetlit és 2db draft cserejogot. Az NBA-t követő szurkolók, és a szakértők is csak találgatni tudtak, hogy fog majd kinézni a Harden – Westbrook duó együtt a parketten.
Mindkét játékos dominálja a labdát, anélkül viszont nem igazán hasznos játékosok. Harden lassítja a játékot, és arra épít, hogy egy az egy ellen, bárkit megver. Betöréseiből büntetőt harcol ki, vagy kiosztja a társaknak a játékszert.
A Rockets játéka évek óta egyetlen – matematikailag igazolható – alapfelvetés köré szerveződött: A tripla, a ziccer és a büntető jó dobás; a középtávoli viszont rossz. Ezért alakították úgy a keretet, hogy Clint Capelat leszámítva mindenki veszélyes legyen kintről.
Ebbe a rendszerbe érkezett meg Russell Westbrook, aki a tripla vonal mögül ugyan lelkes, de nem igazán hatékony. Kezdetben is voltak jó meccsei, de nem találta meg az igazi helyét a csapatban. Januárban a csapat kezdő centere Capela megsérült, és a Houston ott maradt egy soha nem látott alacsony szerkezettel. P.J. Tucker-t (196cm) állították védekezésben center pozícióba, támadásban viszont kvázi Westy (190cm) játszott magasembert, így megnyílt számára a terület, hogy támadja a gyűrűt.
Ez a kényszerű változtatás meghozta a javulást, ami szinte azonnal meggyőzte Daryl Morey GM-et, aki már február 6-án el is cserélte a sérült Capelat Robert Covingtonra. RoCo tökéletes fit a csapatba, remek védő és jó tripladobó. Nem elhanyagolható, hogy a liga egyik legjobb ár-érték arányú szerződése az övé, így nem véletlen, hogy több csapat is próbálta megszerezni a Timberwolvestól.
Westbrook közel MVP számokat (33.4 pont, 54.9% FG, 7.3 pattanó, 6 gólpassz 1.8 lopás) átlagolt januárban és februárban. Sebessége és robbanékonysága miatt az ellenfél centerei nagyon szenvedtek ellene, még Rudy Gobert-ből – a liga legjobban védekező centeréből – is bohócot csinált az egyik mérkőzésen.
James Harden idei éve nem alakult annyira egyértelműen, mint azt tőle megszokhattuk: az elképesztő hetek és a borzasztó dobóforma váltogatta egymást. Januárban 12 meccsen 27%-kal triplázott csak 11.4 kísérlet mellett. Persze ez csak Harden-i mércével volt aggasztó, hiszen összességében így is 34.4 pontot átlagolt 62.5% TS-sel, és az MVP versenyben is TOP3 lett.
P.J. Tucker, Covington és Danuel House elképesztő munkát tesz le minden mérkőzésen a parkettre. Ők azok, akik megteremtik a lehetőséget a két szupersztárnak, hogy szabadon támadjanak, és védekezésben kicsit lazíthassanak. Eric Gordon hosszú sérülésből tért vissza a napokban, szükség is lesz rá az OKC ellen.
Hiába viszont Westbrook javulása és RoCo érkezése, a csapat még mindig Hardentől függ, valódi hatása a meccsek végkimenetelére neki van. Természetesen szükséges, hogy mindenki jól teljesítsen és elvégezze a feladatát, de Harden nélkül ez a csapat nem lenne veszélyes nyugaton talán senkire.

 


Az OKC-ről jellemzően az volt az elképzelés a szezont megelőzően, hogy nem igazán lesznek tényezők a bajnoki címért folytatott versenyfutásban, ezért teljes újjáépülésbe kezdenek majd. Találgatások születtek, melyik veterán játékost (Gallinari, Adams, Paul, Schröder) hova és milyen ellenértékre tudják majd elcserélni.
A szezon első negyede nem ment túl gördülékenyen, de onnan megtalált valamit a csapat és szállították a győzelmeket és gyűjtötték a skalpokat. A franchise ugyan veszített 2 szupersztárt, de kapott egy nagyon tehetséges fiatalt Shai személyében, egy jó kinti dobó Danilo Gallinarit, és kaptak egy öreg Chris Pault. CP3 elmúlt 35 éves, de olyan, mint a jó bor. Ennyi idősen is fazont szab a játéknak és vezeti a társakat előre. Shai G.-Alexander az újonc évéhez képest hatalmasat lépett előre: 19.1 pontot termelt, kellő önbizalommal támad, és nincs elveszve védekezésben sem. Valószínűleg az OKC megtalálta benne azt a játékost, akire hosszú távon alapozhat.
Gallinari ott folytatta, ahol a Clippersben abbahagyta. Az év oklahomai meglepetésembere nem más, mint Dennis Schröder. A német hátvéd esélyes az „Év Hatodik Embere” díjra. Persze hasonlóan a többi esélyeshez (Lou Williams és Montrezl Harrell) ő is annyit játszik, mintha kezdő lenne (30.8perc). Karriercsúcsot átlagolt mezőnyszázalékban, triplaszázalékban, triplakísérletekben és lepattanókban is. Erre talán még ő maga sem fogadott volna előre.
Steven Adams a tőle megszokott energikus játékkal dolgozik a festékben. Ha kell kúszik-mászik, harcol a pattanókért és rendre pakolja vissza a lecsorgó labdákat. Nerlens Noelnek a Thunder megtalálta azt a szerepet, amiben hasznos tud lenni. Kezdő centernek nem elég sokoldalú, viszont 18-20perces cserejátékosként – megfelelő társak mellett – a gárda ki tudja használni a benne rejlő potenciált védekezésben.
Az OKC mint csapat, szinte semmiben sem elit: középszerűen támadnak (15.-ek a ligában), lassan játszanak, vigyáznak a labdára, és masszívan védekeznek. Ezek a tulajdonságok épp a rájátszásban érhetnek majd sokat.

 


A nyári csereüzlet már bőven megadná a megfelelő alaphangot a párharchoz, de van még mit megemlíteni: szemben állnak majd egymással barátok (Adams – Westbrook), ahogy ellentétes nézetek is a játékról (Harden isolation offense – Chris Paul „floor general”). Az OKC a védekezésére támaszkodik, a Houston pedig a támadásra. Közvetlenül egymás után végeztek, de ez a Rocketstől talán csalódás, a Thundernél viszont meglepetés. Az egymás elleni meccseket 3-1-re nyerte a papíron gyengébbnek tűnő csapat. Az egészet pedig megkoronázza, hogy az orlandói buborékban épp ez a két csapat osztozik ugyanazon az épületen. Ennyire komplex első körös narratívát, azért ritkán hoz össze az élet.
Westbrook comb sérülés miatt az első néhány meccset biztosan kihagyja a jelenlegi információk szerint, de Eric Gordon visszatérésével talán nem okoz majd akkora problémát a hiánya. A texasi alakulatról tudjuk milyen játékot játszik, és Mike D’Antoni edző lehetőségei is végesek. Nagy változtatást akkor sem tud eszközölni, ha szeretne, mivel csapata nagyon szűk rotációval játszik.
Ha Westbrook mellett még egy fontosabb játékos megsérül, az valószínűleg el is dönti a továbbjutás kérdését. A másik oldalon nem lesz komolyabb hiányzó. Ha Adams vagy Noel a pályán tud maradni az alacsony szerkezetű Rockets ellen, akkor pattanózásban nagy előnyre tehet szert a Thunder.
Az OKC-nek megvan az esélye, hogy megnyerje a párharcot, viszont ehhez szükségük lesz egy jó Gallinarira is. Az olasz eddigi karrierje alatt nem szerepelt túl jól a rájátszásokban, tavaly sem tudta megközelíteni az alapszakaszban mutatott hatékonyságát (rájátszásban 47.4% TS – alapszakaszban 63.3% TS). Nélküle nehéz elképzelni, hogy az Oklahoma több pontot szerezzen, mint a Houston, így őt tartom a továbbjutás kulcsának.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x