A konferenciadöntők tanulságai

Lezajlottak az NFL konferenciadöntői, ezzel pedig kialakult a Super Bowl párosítása. Mielőtt azonban a Tampa Bay Buccaneers–Kansas City Chiefs összecsapással foglalkoznánk, vizsgáljuk meg azokat a momentumokat, amelyek ehhez a döntőhöz vezettek!

(X) Fogadj kedvenc amerikai sportjaidra és vegyél részt minden héten egy 1,6 millió Ft összdíjazású sorsoláson!


 

TAMPA BAY BUCCANEERS–GREEN BAY PACKERS

 

A Buccaneers a szokásos edzői hibák ellenére is le tudta győzni a Packerst az NFC döntőjében, főleg azért, mert a legfontosabb pillanatokból mindig győztesen jött ki.

 

KEVESEBB FOURNETTE, TÖBB BRADY

 

A korai downokon futás problémáival már korábban is foglalkoztunk, a Buccaneers pedig egész szezonban a liga élén járt ezen a téren. Nem volt ez máshogy a Packers ellen sem, ahol az első kísérleteik jelentős részében hívtak futójátékot, ráadásul ezen futások hatékonysága is hagyott kívánnivalót maga után. Tizennyolc alkalommal (az esetek 66,7%-ában) hívtak futást first downra, ezekből a playekből 2,9 yardot átlagoltak

Ez a tendencia azért is érthetetlen, mert a négy csapat közül messze ők futnak a legrosszabb hatékonysággal.


Ennek ellenére volt működőképes a Buccaneers offense, hiszen a Tom Brady vezette passzjáték kiváló minőségű volt, főleg az első félidőben. Az egész mérkőzés során 02-ből nyolc olyan harmadik kísérletet oldottak meg, amikor legalább 4 yardot kellett megtenniük, a legalább 7 yardos helyzetekben pedig 5/8-as mutatóval zártak. Sokszor elhangzó érvelés, hogy csapatok azért futnak ennyit, mert elő akarják készíteni a play action passzokat.

A Buccaneers esetében viszont nem beszélhetünk erről, hiszen a passzjátékaiknak mindössze ötöde play action, ennél csak két csapat hív ritkábban ilyen playeket.

Ez már csak azért is érthetetlen, mert egyébként elképesztő hatékonysággal valósítják meg ezeket: playenként 9,4 yardos és 0,402-es EPA-mutatóval rendelkeznek. Előbbi a liga legjobbja, utóbbival pedig másodikok. Bár a Packers ellen a playhívás hibái ellenére is tudtak haladni, hosszútávon ez a tendencia nem fenntartható, és a Chiefs ellen ezek a hiányosságok közel sem biztos, hogy beleférnek. Hogy komoly esélyük legyen a döntőben, mindenképp el kell hagyniuk az egyáltalán nem hatékony futójáték erőltetését.

 

KIHASZNÁLTÁK A TURNOVEREKET

 

A Buccaneers a hibái ellenére is meg tudta nyerni a konferenciadöntőt, mert a kulcspillanatokból rendre jól jött ki. Az egyik ilyen az első félidő utolsó két percében történt, amikor a Packers 14-10-es hátrányban támadhatott, és egy touchdownnal megfordíthatta volna a meccset, ráadásul a második félidőt is a Green Bay kezdte, így komoly előnybe kerülhetett volna. Azonban mindkét drive turnoverrel zárult, a Tampa Bay pedig mindkettőből TD-t tudott szerezni.

Mi ezek közül az elsőt emelnénk ki, amelynél tökéletesen használták ki a Green Bay gyenge playhívását. Nyolc másodperc volt hátra a félidőből, a Bucs pedig időkérés nélkül field goal távolságon kívül támadhatott.

Ilyen helyzetben logikus lett volna, ha a Packers a pálya széleit és az endzone-t védi, helyette azonban egyetlen mélységi safetyvel álltak fel és embert fogtak.

Így került szembe Scottie Miller azzal a Kevin Kinggel, aki élete egyik legrosszabb mérkőzését játszotta, nem sok esélye volt a félelmetes sebességgel rendelkező Miller ellen. Tom Brady ki is választotta ezt az ideális matchupot és egy tökéletes TD-passzal tovább növelte a Buccaneers előnyét.

VITA VEA A LEGJOBBKOR TÉRT VISSZA

 

A Buccaneers offense első félidei játéka viszont önmagában nem lett volna elég, ugyanis a második játékrészben Bradyre sikerült nyomást gyakorolnia a Packersnek, ő pedig ennek hatására hibát hibára halmozott. Itt jött képbe a védelem, amiben kulcsszerepe volt Vita Vea visszatérésének.

Hogy Vea mennyire fontos szereplője ennek a védelemnek, azt tökéletesen mutatja, hogy az első öt hétben 85 olyan futókísérlete volt a Buccaneers ellenfeleinek, aminél Vea fent volt a pályán, ezekből 2,68 yardot átlagoltak, a leghosszabb mindössze 14 yardos volt, és 18 alkalommal nem sikerült előre haladniuk. A kiváló DT viszont nem csak a futás ellen volt rendkívül hasznos, Aaron Donald mellett ő volt az egyetlen DT, aki a pass rush snapjei legalább 20%-át meg tudta nyerni. Ebben a szerepben tündökölt a Packers ellen is, és ugyan sacket nem szerzett, folyamatosan nyomást tudott helyezni Rodgersre, aki így ritkán tudott fellépni a zsebben, és a Buccaneers összes sackje akkor jött, amikor Vea fent volt a pályán.

Az, hogy újra összeállt az Ndamukong Suh–Vita Vea páros a védőfal közepén, a Chiefsnek is komoly fejtörést okozhat majd, hiszen csak az egyikőjüket tudják duplázni, egy az egyben pedig rendkívül nehéz őket kivenni a játékból.


 

BUFFALO BILLS–KANSAS CITY CHIEFS

 

Joggal gondolhattuk úgy, hogy a Bills–Chiefs az egész rájátszás egyik legjobb mérkőzése lesz: remek támadósorok és kreatív, modern felfogású edzők csaptak össze. Ebből viszont sajnos keveset láttunk a pályán, hiszen a Bills eltért az eddig jól bevált felfogásától, így a Chiefs könnyedén vette ezt az akadályt.

 

SEAN MCDERMOTT KONZERVATÍVVÁ VÁLT

 

A Bills korábban az egyik legkevésbé konzervatív csapat volt, elég csak a Baltimore Ravens elleni meccsükre gondolni, ahol mintha kiradírozták volna a futásokat Brian Daboll playbookjából.

A passzközpontú offense mellett fontos jellemzője volt a csapatnak, hogy meg tudták ítélni, mikor érdemes megpróbálni a negyedik kísérleteket, és mikor nem.

Ezt jól jelzi az is, hogy ők rúgtak field goalt a legkevesebbszer olyan helyzetekben, amikor neki kellett volna menni a negyedik kísérletnek.


Valószínű, hogy soha nem tudjuk meg, miért változtattak ezen, de az tény, hogy McDermott vezetőedző háromszor a field goal, egyszer pedig a punt mellett döntött „go for it” helyzetben, és mindössze kétszer mentek neki a negyedik kísérletnek. Ezek a döntések bár teljesen karakteridegenek voltak, és rontották a Bills esélyeit, önmagukban még nem vezettek volna vereséghez.

Ahhoz szükség volt Josh Allen szezonbéli egyik legrosszabb játékára és a védelem szenvedésére.

 

A KELCE–HILL DUÓRA NEM VOLT VÁLASZ

 

Tyreek Hill ismét bizonyította, hogy a liga egyik, ha nem a legjobb elkapója, és egyedül hagyni egy cornerbackkel, felér egy öngyilkossággal. A Bills ennek ellenére ezt többször is megpróbálta, ami könnyű passzokat és ilyen playeket eredményezett:

Azzal a Chiefs minden ellenfelének együtt kell élnie, hogy legjobb esetben is csak limitálni tudják, viszont Travis Kelce kivétele a játékból nem egyszerű, de megoldható feladat. Azonban a Bills az ehhez vezető első lépést sem tudta megvalósítani, hiszen Kelce úgy futhatta az útvonalait, hogy senki nem ért hozzá a line of scrimmage-en, így egyáltalán nem meglepő a franchise rekordot jelentő 13 elkapás 118 yardért.

Egyértelmű, hogy a Buccaneersnek ki kell találnia valamit ez ellen, ha meccsben akarnak maradni, ami nem lesz egyszerű, tekintve, hogy amikor legutóbb találkozott a két csapat, Tyreek Hill több mint 200 yardot szedett össze Carlton Davisszel szemben.

Ha Davis megint nem kap safety segítséget Hill-lel szemben, Kelce-vel pedig nem ütköznek a line of scrimmage-en, esélyük sem lesz a Chiefs lelassítására.

 

ANDY REID ÉS A SHOVEL PASSZ

 

A Chiefs legveszélyesebb fegyvere a redzone-ban egyértelműen az a shovel passz, amelynek hétről hétre újabb variációit építik be a playbookba. A legújabb formáját a Bills ellen mutatták be 24-15-ös állásnál, ezzel beverve az utolsó szeget a Bills koporsójába.

Ezek a játékok azért állítják szinte megoldhatatlan feladat elé a védelmeket, mert folyamatosan változnak és szinte bármilyen felállásból képes kivitelezni őket a Chiefs, így felkészülni is nehéz rájuk.

Reid inspirációi rengetegszer az egyetemi és a középiskolai bajnokságokból jönnek, és az ott látott playeket remekül ülteti át a saját rendszerébe.

Ehhez a játékhoz nem kellett túl messzire mennie, ugyanis az alma matere, a Brigham Young University húzott meg egy kísértetiesen hasonló playt a Houston ellen, így szinte borítékolható volt, hogy valamikor Reid is előveszi majd.

 

ÖSSZEGZÉS

 

A két konferenciadöntő két teljesen különböző képet festett.

A Buccaneers az edzői tevékenység ellenére jutott be a Super Bowlba, míg a Chiefs remek gameplannel és szinte tökéletes kivitelezéssel verte meg a Billst.

Az már most tisztán látszik, hogy a Buccaneersnek sokat kell javulnia coaching terén, mert Reidék minden hibájukat ki fogják használni.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x