NFL körkép: NFC West beharangozó

Jön a hatodik rész, amiben az NFC West kerül reflektorfénybe. Nehéz lenne kiigazodni a csoporton, mert ide talán sosem volt igaz az a kifejezés, hogy “Nyugaton a helyzet változatlan”. Itt mindig történik valami abszolút meglepő dolog, így volt ez legutóbb is, mikor a főcsoport győztese is innen került ki, miközben senki nem várt tőlük semmit se. 


Újra a Niners lesz a csoport első? Vagy a Wilson vezette Seattle letaszítja őket a trónról? Fogadj az NFL-re az Unibetnél!


Arizona Cardinals

 


Tavaly a tankolás éve volt a Cardsnál, ezért nem lehetett sokra számítani a csapattól különösen annak fényében, hogy Kliff Kingsbury személyében újonc vezetőedzőt avatott az arizonai csapat. A helyzet irányítóposzton sem volt más, a 2019-es draft első választottja, Kyler Murray az, akiben látja a jövőt a „Big Red” és a tavalyi teljesítménye alapján lehet is rá építkezni, de azért lesz még munka az előző szezon legjobb újonc támadójának választott QB-val.
Az „újoncduó” első győzelmére az ötödik hétig kellett várni, amikor is a – későbbi 1/1-es – Bengalst verték meg egy kiélezett meccsen 26-23 arányban. Ezután úgy nézett ki, hogy megtáltosodik a csapat, rögtön jött két újabb siker a Falcons és a Giants ellen, ám ezt követően nem sok babér termett nekik és végül egy szolid 5-10-1-es mérleggel zárták a idényt. Nem lehettek csalódottak, hiszen a hozható meccseket megnyerték a Panthers elleni zakó kivételével, így bizakodóan tekinthettek a szurkolók az idei holtszezonra.

És bizony nem hiába, egy korrekt WR1 áráért sikerült megszerezni DeAndre Hopkinst, aki szerintünk a liga legjobb elkapója, de egészen biztosan top3-ban van mindenkinek a listáján. Csupán egy idei második, egy 2021-es negyedik körről és a futó David Johnsonról kellett lemondania a csapatnak. Arról nem is beszélve, hogy egy idei negyedik körös pick is érkezett Hopkins mellé – persze a trade megvalósításához elengedhetetlen tényező volt, hogy Bill O’Brien volt a cserepartner. Az már csak egy kis pikáns adalék, hogy DJ caphitje magasabb, mint Hopkinsé, vagyis még a sapka alatti helyet is növelte a csereüzlettel a Cardinals.

Másik nagyon fontos történés volt a holtszezon során, hogy sikerült hosszabbítani Budda Bakerrel, akinek a pályafutása felfelé ívelő tendenciát mutatott és a védelem alappillérjévé nőtte ki magát az évek során. A korábbi második körös választás további 4 évre marad a csapatnál, és ez idő alatt összesen 59 millió dollár ütheti a markát.

Secondarybe érkezett még erősítés, szerződtették Robert Alfordot és Dre Kirkpatricket, akik szebb napjaikon korrekt teljesítményt tettek le az asztalra, de nem valószínű, hogy akármelyikük is hosszútávon marad az építkezés része. Különösen annak tekintetében, hogy Alford egymás utáni második szezonját kényszerül kihagyni, ezúttal mellizom-szakadás miatt. Lehívták a 2016-os első körös LB Haason Reddick ötödéves opcióját, érthető módon nem győzte meg Kingsbury stábját az eddig látottak alapján, de mindenképp érdemes adni neki még egy évet.

Távozók sora ugyan hosszú, közülük Charles Clay az, aki említésre méltó, aki ugyan a Bills színeiben egész jó teljesítményt nyújtott, Arizonában nem igen sikerült megtalálni a helyét a veterán thight endnek.

A Hopkins trade-nek köszönhetően nem volt második körös pickje a csapatnak, ám így is sikerült két használható játékost húzni, akik idővel fontos tagjai lehetnek a gárdának. Első körben érkezett Isaiah Simmons, a rendkívül sokoldalú védőjátékos, aki némi költői túlzással bármilyen szerepkörben otthonosan mozog a védelemben. Jelenleg úgy néz ki, hogy jobb oldali belső linebackert szeretnének vele játszatni, de ez a szezon előre haladtával könnyedén változhat. Illetve a harmadik körben érkezett Josh Jones, akit az ESPN már kezdő right tackle-ként emleget.



Idén sem várhatunk igazán nagy szezont a Cardinalstól, továbbra is őket tartja mindenki a csoport leggyengébb csapatának, de azért mindenképp számítunk tőlük némi előre lépésre a tavalyi idényt követően. Murray játéka természetesen meghatározó lesz és az is látszódni fog már valamennyire, hogy jó-e az irány, amit Kingsburry kigondolt a rebuild elején – még akkor is, ha messze van a cél elérése.



 

Seattle Seahawks

 


Pete Caroll együttese tavaly (is) felülmúlta az előzetes várakozásokat és egy erős 11-5-ös mérleggel zárták az alapszakaszt. Bőven elérhető közelségben volt számukra az NFC első kiemelése azonban az utolsó négy meccsükből hármat is elbuktak – ezek közül az utolsó különösen fájdalmas volt, hiszen inchek hiányoztak csak a 49ers legyőzéséhez, amivel megnyerték volna a csoportot, és egyben a pihenőhetet jelentő második helyen zárták volna az alapszakaszt -, így meg kellett elégedniük az ötödik pozíióval a nemzeti főcsoportban.
A playoff első körében a sérülés által megtizedelt Eagles volt az ellenfél, akik ellen a szezon során másodjára is 17-9-re sikerült nyerni, majd a következő körben Packers megálljt parancsolt nekik ezzel számukra véget ért a Lombardi utáni hajsza.
Fun fact: a 18 lejátszott tétmeccséből a Seattle-nek 16 (!) végződött egy labdabirtokláson belüli végeredménnyel.

Draft általában rengeteg beszédtémát szolgáltat a közvéleménynek, hiszen John Schneiderék szeretnek váratlant húzni a Seahawks szurkolók „legnagyobb örömére”. Ez bizony idén sem volt másképp, az első körben kihúzták azt a Jordyn Brookst, akit a draft előtt legtöbben második/harmadik körös tehetségnek tartottak csupán. Draft után azért kiderült, hogy sok csapatnak is a board tetején volt a linebacker és igazából a Seahawks oldaláról is érthető, hiszen tökéletesen passzol a Caroll-féle rendszerbe. Ennek ellenére nyilván reach volt, de egyre inkább arra tendál a közvélemény, hogy nem akkorra, mint amekkorának elsőre tűnt. Második körben is a front7-be érkezett az erősítés, a DE Darrell Taylor személyében, aki itt kifejezetten tetszetős picknek tűnt nekünk már első blikkre is. A Tennesseeről érkezett védőben nagy potenciál van és meg tudja verni a falembereket kívül és belül is egyaránt.
Harmadik körig kellett várni az első támadó falember húzásra, itt jött az LSU korábbi kezdő guardja, Damien Lewis, a hírek szerint ő lesz a kezdő RG-je a csapatnak, ami látva a felhozatalt, nem okozhat meglepetést.

Komoly átalakuláson esett a Seahawks támadófala, az OL teljes jobb oldala kicserélődött. A már említett változáson kívül a csapat nem hosszabbította meg a right tackle Germain Ifedi szerződését – teljesen érthető módon, nem is játszott jól és rengeteg felesleges büntetést szenvedett el miatta az Offense. Az ő helyét a Jetstől érkező Brandon Shell veszi át, valamint center poszton is változás történt, a korábbi harmadik körös Ethan Pocic lesz a csapat kezdője a fal közepén, Justin Britt kivágásának köszönhetően.

Wilsonnak is lettek új fegyverei, a veterán tight end Greg Olsen érkezett Seattle-be, erre azért volt szükség, mert a kezdőnek szánt Will Dissly elég sérülékeny és a pozitív kezdés után eléggé beleszürkült a játékba. WR3-nak elkapónak jött még Phillip Dorsett, aki ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, esetleges harmadik opciónak azért elég jó eséllyel megállja a helyét a keretben.

Nagy szükség volt az erősítésre a seconderyben, tavaly látszott, hogy elég könnyen mentek át a csapatok, ami persze gyenge Dline-nak is volt köszönhető, de talán nem az volt a nagyobb probléma. Még a szezon közben cseréltek a safety Quandre Diggsért, majd március végén egy ötödik körös pickért megszerezték akkor még, „Redksins” cornerét, Quinton Dunbart – aki majdnem le is csukatta magát egy csodálatos ötletnek köszönhetően, miszerint mekkora buli lenne kirabolni egy lakást Miamiban egy fegyverrel, ahol gazdagok partyznak éppen.

Ezután jött a holtszezon talán legnagyobb cseréje, amikor is a Seattle feláldozott két első, valamint egy harmadik kört és Bradley McDougaldot Jamaal Adamsért.
NFL-követők nagy része szerint a cserét a Jets nyerte, méghozzá nem is kis fölénnyel, mi is ezt a kört bővítjük. Egyik szerkesztőnk mondta a trade után, hogy „olyan árat fizettek, mintha ez az egy láncszem hiányzott volna egy bajnokcsapathoz”, azonban ez közel sincs így, elég ránézni a két falra.



Összegezve, hasonló szezont várhatunk a Seahawkstól, mint tavaly. A legnyugtalanítóbb része a csapatnak egyértelműen a DLine, akkor is, ha a tavalyi első körös LJ Collier sérülés következtében egyelőre nem igazán tudta megmutatni mi van benne. Ez mellé felírhatjuk még a támadófalat, ami ismét össze lett toldozva-foltozva és még nem tudni, hogy ez mire lesz elég.
Egyébként az együttes többi része viszonylag jónak tűnik és nem szabad elfelejteni a Wilson-faktort sem, ami miatt mindig a rájátszásra esélyes csapatok között kell emlegetni a Seattle-t, de azt, hogy ott meddig juthatnak, egyelőre megjósolhatatlannak véljük.



 

San Fransisco 49ers

 


Lesz-e Super Bowl hangover a 9ersnél? Ez talán a legnagyobb kérdés a kaliforniai franchise-nál, akik az előző idényben lehengerlő teljesítményt nyújtottak – első sorban a kiváló védelemnek köszönhetően. Az első vereségig egészen a kilencedik játékhétig kellett várni, akkor is csak hosszabbításban tudta a csoport rivális, Seahawks legyőzni őket egy mezőnygóllal úgy, hogy előtte rúghatott a győzelemért a 49ers.
Az alapszakaszt végül 13-3-mal zárták, amivel megnyerték az NFC-t és esélyeshez méltóan komolyabb gond nélkül gázoltak át a Vikingson, majd egy körrel később a Packersön is. Az idény kezdete előtt a csapat játékosain kívül valószínűleg senki nem hitt abban, hogy Super Bowlba juthatnak, ám ez megtörtént, de a Chiefs már túl nagy falatnak bizonyult. Ugyan sokáig jól állt a Frisco, de a meccs végén fordított a Kansas City ezzel elhódítva a hőn áhított Vince Lombardi trófeát.

Jó idény ellenére aktívak voltak az offseasonben. Támadó oldalról mindenképpen hiányozni fog Emmanuel Sanders, aki az egyik legbiztosabb célpontja volt tavaly Garoppolonak, illetve az igen erős futósorból távozott Matt Breida, akit draft közben cseréltek a Dolphinshoz. Előbbit részben Travis Benjaminnal szerették volna pótolni, aki alá is írt a csapathoz, azonban a koronavírus miatt kiüli az idei idényt, míg utóbbi kapcsán, el kell mondani, hogy az RB poszton nem kell annyira kétségbe esni, hiszen Mostert, Coleman és McKinnon még mindig a liga egyik legjobb „sora”.

Ami viszont a franchise szempontjából a legeslegfontosabb dolog volt, az nem más, minthogy sikeres tárgyalásokat zártak a csapat sztárjával George Kittle Tight Enddel, aki egy öt éves hosszabbítás írt alá.
A korábbi 1/3-as Solomon Thomas ötödéves opcióját ugyan lehívta a csapat, de nagyot kell villantania az idén, ha a védőfal szörnyéhez, Arik Armsteadhez hasonló nagy pénzt szeretne kapni (5 éves, 85 millió) az előttünk álló szezon végén.

A draftnak két első körös pickkel vághatott neki a csapat, először 1/13-on húzhattak volna, de  John Lynch zsenije újfent kiütközött, és egy helyet hátracserélve szerzett egy extra negyedik köröst. Így a 14. pickkel kiválasztotta, az óriási meglepetésre ölükbe hulló Javon Kinlawt, akiről igazából szinte mindenki biztosra vette, hogy a Panthers kiviszi, de, ha ők nem is, senki nem gondolta, hogy az első kör közepéig csúszik a defensive tackle.
Ezzel gyakorlatilag meg is oldották Buckner pótlását, akiért cserébe kapták a Colt draftcetlijét.
A második húzásuk az első körben 1/31-en lett volna, ám felcseréltek – ezzel gyakorlatilag ellőve minden puskaporukat az idei a drafton – a Vikings helyére és a 25. választáson kihúzták az elkapó Brandon Aiyukot az Arizona State egyetemről.
Fontos csere történt left tackle pozícióban is, ugyanis Joe Staley visszavonult, őt Trent Williamsszel sikerült pótolni, aki a draft alatt került át Kaliforniába.



Mint azt fentebb is írtuk, a távozók nagy részét sikerült pótolni, ám a szezon elején még akadozhat a rendszer. Szerencséjükre viszonylag könnyebb a sorsolásuk, ezért a playoff részvételt itt is szinte biztosra lehet venni, és amennyiben addig sikerül teljesen beilleszkedni az érkezőknek, nem látjuk, hogy miért ne ismétlődhetne meg a tavalyi szereplés. Az igazi kérdés JimmyG játéka, ő azért még nem győzött meg bennünket teljesen arról, hogy képes a hátán vinni a csapatot, ha baj van és tud game changer lenni, illetve clutch playeket bemutatni.



Los Angeles Rams

 


A franchise, ahol talán legkevésbé látszik a fény az alagút végén. Nem igazán gondoltuk volna az előző szezon első három meccsét követően, hogy ezt a mondatot le kell írnunk az 52. Super Bowl veszteséről. Három győzelemmel rajtoltak, és talán épp kezdtek megnyugodni a szurkolók, hogy nincs itt semmi SB másnaposság. Ezután azonban három vereség következett és nem sikerült a szezon további részében konzisztensen jó és eredményes focit játszani, aminek köszönhetően egy 9-7-es mérleg jött össze, ami nem volt elég a rájátszásra.

A Rams offseasont a távozók névsorával érdemes kezdeni, ahol viszonylag több korábbi kezdőt is találhatunk. Első sorban a védelemből mentek el fontosabb játékosok, a LB sorból konkrétan hárman, Clay Matthews, Corey Littelton és Dante Fowler is elhagyta a csapatot, és ugyancsak nem a keret tagja már a safety Eric Weddle sem.
Offense oldalon is történtek komolyabb változások és bizony itt sem lett erősebb a keret. Elcserélték az első számú elkapót, Brandin Cookst, továbbá a kezdő tackle Andrew Whitworthot, valamint a folyamatos térdsérülésekkel bajlódó Todd Gurleyt is kitették a csapatból. Még a special teamben is történt csere, a rúgó Greg Zurlein sem a keret tagja már, aki ugyan megbízható volt és több éven át a ligaelithez tartozott, tavaly nem volt jó szezonja, így nem volt maradása.
Ami még ennél is nagyobb probléma összességében, hogy nem sikerült pótolni őket hasonló kaliberű játékosokkal, mert nem állt rendelkezésre valami sok pénz.

Cserélődtek az emberek az edzői stábban is, hiszen Sean McVaynek új defenesive és új offensive coordinatort is ki kellett neveznie. A támadók élére azt a Kevin O’Connelt nevezte ki, akivel korábban együtt dolgozott még Washingtonban, az új védőkoordinátor pedig Brandon Staley lett, aki tavaly a Broncosnál dolgozott line backer edzőként, az eddigi karrierje során azonban csak az egyetemen dolgozott DC-ként.

A draftra rákanyarodva jó szokásukhoz híven idén sem választhattak az első körben, ez már majdhogynem tradíciónak számít a csapat háza táján. Ellenben volt négy második napos pickjük, az itteni húzások viszont egyelőre nem igazán tudták bejátszani magukat a kezdőbe. Érkezett a második körben a futó Cam Akers, aki talán az egyedüli kivétel lesz, ugyanis minden jel arra utal, hogy ő lehet a kezdő RB az első héten. Utána jött az elkapó Van Jefferson, az outside linebackker Terrell Lewis, valamint FS posztra Terrell Burgess, de ők az első mérkőzéseken valószínűleg csak a rotációs játékosként kaphatnak snapeket.



Harmadik helynél semmiképp nem tippelhetjük őket előrébb a csoportban, de itt látjuk a legkevesebb esélyt a playoffra, még a Cardinalsban is inkább benne van, hogy összerakják a szezont és egy wild card helyen becsusszannak a rájátszásba. Most derül ki, mekkora varázsló valójában McVay, mert egy-egy egyéniségen kívül nem ütőképes annyira a csapat, nehéz belelátni a látványos és eredményes játékot. A szezon legfontosabb kérdése számukra, hogy érdemes-e Goff köré építeni, vagy ezt a projektet hagyni kell és teljes rebuildet kezdeni.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x