NFL – Mit tanultunk a 3. héten?

Ezúttal új irányból közelítjük meg az NFL világát, és elhoztunk nektek három érdekességet, amit jól visszaadtak a harmadik játékhéten mutatott jelenetek.


Az NFL mérkőzéseire is fogadhatsz az Unibet oldalán. Kattints, regisztrálj és nyerj!

 

KÉPES-E MÉG DREW BREES A SUPER BOWL KÖRNYÉKÉRE VINNI A SAINTS-ET?

 

Mint az elmúlt években egyaránt, a New Orleans idén is a bajnoki címre esélyes csapatok közt volt számon tartva a szezont megelőzően. A folyamatos win-now, és az ezzel járó konstans fizetési plafon körüli bűvészkedés (pontosabban mondva: a probléma megoldásának elodázása) főként amiatt volt lehetséges, mert a csapatnak van/volt egy Hall of Famer, a liga legszűkebb elitjébe tartozó irányítója. Az ő visszavonulásáig igyekeznek maximalizálni a benne és a csapatban rejlő lehetőségeket, ráadásul így az erőforrások nagy részét is újabb és újabb offseason igazolásokra lehetett fordítani (pl. Malcolm Jenkins és Emmanuel Sanders). Idénre azonban Brees szintje meglehetősen visszaesett. Mostanra a probléma a korábbiaknál is egyértelműbb, ráadásul a Saints egymás utáni 2 vereséggel, 1-2-vel áll jelenleg. Tudnak-e vajon idén is contenderek lenni?



Brees rekordjait nehéz lenne akár összeszámolni is: övé minden idők legtöbb passzolt yardja és TD-je, ő tartja az egy meccsen dobott legtöbb TD rekordját, de szintén az övé az NFL 2., 4., 5. és 6. legtöbb passzolt yardos szezonja. A legendás keze azonban évről-évre visszaesett, és az utóbbi években már Sean Payton átszabott playbookja, illetve Michael Thomas és vele együtt a növekvő számú rövid játék kellett ahhoz, hogy a Brees játékában még rejlő potenciált maximalizálni lehessen, miközben a hosszú játékokért inkább a támadó svájci bicska Taysom Hill felelt, de azért közben a veteránirányító is elengedett rendre pár shot playt meccsenként.

A mostani szezonra ez teljesen eltűnt a repertoárjából, és a liga legalján helyezkedik el a passzolt yardokban kísérletekre vetítve (ez a mutató nem számolja az elkapás után megtett yardokat, erre még kitérünk). A szokásos mélységi célpontja pedig idén is megvan a nyáron igazolt Sanders személyében, ám ő eddig szörnyen alul van használva, 3 meccsen mindössze 89 yardot szerzett, ami nyilván betudható annak, hogy az irányító nem is nagyon néz 5-10 yardnál mélyebbre, ellentétben például az elmúlt szezonokkal, ahol azért elszórva képes volt megtalálni akár Tedd Ginn Jr-t, akár Brandin Cooksot.


forrás: pro-football-reference.com

A fentiekből kifolyólag még nagyobb szerep hárul idén a dink’n’dunk (rövid ütempasszokra építő támadó stratégia) focira, amihez azonban elengedhetetlen az elkapás-rekordját főként így, slant útvonalakból összeszedő Michael Thomasra, aki viszont jelenleg sérüléssel bajlódik. Így nyilván óriási szerep hárul minden valamirevaló fantasy foci draft első körének szereplőjére, Alvin Kamarára aki cipeli is az offense-t eddig a hátán: a frissen új szerződést kapó futó az eddigi 3 meccsen 438 scrimmage yardot szerzett (ez arányaiban 2000+-ot feltételez a szezon egészére), emellé pedig 6 TD-t is feltett a táblára.

A másik, elengedhetetlen kellék egy újabb PO-meneteléshez a defense lenne, hasonlóan, mint amikor anno 2015-ben a szintén korosodó Peyton Manninget segítette komoly mértékben gyűrűhöz a Broncos védelme. Nos, ez sem feltétlen van egyelőre jelen: a pass rush az halovány Cam Jordannel maximum átlagos, miközben a secondary buta sárga zászlókkal ad fel yardokat, és összességben az egység eddig 31 pontot nyel be meccsenként.

Összefoglalva elmondható, ez a Saints jelenleg a labda egyik oldalán sem hozza a szezon előtt elvártakat. Brees game managerré fokozódott le, de közben az előzetesen jónak várt kisegítő személyzet képtelen húzni a veterán irányítóját, így nagyon komoly változásokra lenne szükség New Orleansben, hogy idén is komolyan számolhassunk velük.



JOSH ALLEN ÉS A SZINTLÉPÉS

 

Már az AFC East szezonbeharangozóban írtunk arról, hogy mennyire szeretjük a Bills csapatépítését, és mennyire jól néz ki ez a keret, de a contender státusz mellé azért tettünk egy kérdőjelet. Ez a kérdőjel pedig nem volt más, mint Josh Allen. Nos, eltelt három hét, a Billset pedig egyre nehezebb nem komolyan venni, Josh Allen pedig egyre inkább franchise irányítónak néz ki.



Az első héten sokan még csak legyintettek a Billsre, hiszen a 2020-as Jets-cel felmosni a padlót nem egy nagy „was ist das”, ráadásul Allen hiába teljesítette élete első 300 yardos meccsét, néha még tavalyi önmagát idézte, elég csak arra a jelenetre gondolni, amikor a teljesen üres elkapó helyett egy szintén üres széket talál meg a lelátón. A második héten aztán mintha átváltottak volna egy kapcsolót a fejében, és egy teljesen másik ember futott ki a pályára a Dolphins ellen, szinte tökéletes meccset hozott le. Nagyjából ezt a színvonalat kaptuk ezen a hétvégén is a Rams ellen, de ezúttal még egy meccsnyerő drive-ot is összehozott, ezzel megmentve a Billst egy Falcons-féle égéstől.

A meccseiket nézve azt érezhetjük, hogy Allen játéka jelentősen javult, de érdemes megvizsgálni, hogy mit mondanak a számok:


forrás: pro-football-reference.com

A legfontosabb statisztikákban óriási előrelépés van, az eddig gyengeségének számító passzpontosságban 13%-kal javult a tavalyihoz képest, és a 71,1%-os teljesítményével a hatodik legpontosabban passzoló irányító a ligában. Ezen kívül a passzainak 8,8%-a lett touchdown (kétszer annyi, mint tavaly), aminél csak Russell Wilson tud jobb számokat felmutatni, de ő jelenleg egy teljesen másik szint, mint bárki más a ligában.

A Bills jelentősen megerősítette az elkapósorát az offseasonben, így logikus következtetés lehetne, hogy Allen pontosan ugyanaz a játékos maradt, csak egyszerűen jobb elkapók veszik körül, ezért érdemes szemügyre venni a dobásai minőségét is:

Az tisztán látszik, hogy megerősödtek elkapó poszton, az elejtett labdák aránya jelentősen visszaesett, ami nyilvánvalóan pozitív irányba mozdította el Allen statisztikáit, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy mennyit csökkent a rossz dobások aránya és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a pontos passzok száma (itt fontos megjegyezni, hogy ezekben a statisztikákban a szándékosan kidobott labdák nincsenek benne, ezáltal pontosabb képet kapunk az irányító dobásainak minőségéről). A gyenge dobások esetén hiába hatalmas a fejlődés, Allen még így is csak a középmezőnyben helyezkedik el, szóval nem lenne meglepő, ha az eladott labdák száma megnőne a következő hetekben. A pontos passzok száma viszont egészen kiemelkedő, csak a már korábban is említett Russell Wilson és Ryan Tannehill előzi meg.

Egy elit irányító ismérve, hogy nyomás alatt is jó döntéseket hoz, amiben Allen szintén meggyőző, sőt minden kategóriában vezeti a ligát, 300 yardot és 4 TD-t passzolt nyomás alatt, a labdát pedig egyszer sem adta el. Azt viszont mindenképp figyelembe kell venni, hogy eddig a támadófala kitűnő munkát végez, és nem igazán fordult elő, hogy folyamatosan nyomást tudtak rá helyezni az ellenfelek.

Összességében elmondható, hogy a statisztikák és a szemteszt alapján az látszik, hogy Josh Allennél megtörtént az a szintlépés, amire vártunk, de a mértékét egyelőre nehéz megállapítani. A rossz dobásainak arányából arra lehet következtetni, hogy jön majd egy kisebb visszaesés, és nem ez lesz az az év, amikor Allen elit irányítóvá válik, de az irány mindenképp jó, a Bills esélyeit pedig már az is jelentősen javítaná, ha az eddigi átlag alatti irányítójukból egy kicsit jobb game manager válna.



 

IDÉN VAJON LESZ MVP SZAVAZATA WILSONNAK?

 

A meccs előtt mindenki egy sok pontos összecsapásra számított, hiszen Russell Wilson MVP formában kezdte a szezont, a Seahawks védelem pedig nem igazán tudta megnehezíteni sem Matt Ryan, sem Cam Newton dolgát – különösen a gyenge passzsiettetésnek köszönhetően.



A találkozó egészét tekintve azt is kaptuk, amire számítani lehetett. Dak Prescott 472 yardig jutott és 3 touchdownt is passzolt, azonban 2 interception társult, igaz, ebből egy garabage time-ban. Wilson ismét megkapta az esélyt Pete Carolléktól, hogy kezébe vegye az offense irányítását, amire az első két forduló (és a korábbi évek…) teljesítménye alapján rá is szolgált. Az találkozó során 5 TD passzig jutott, ennek köszönhetően több érdekes statisztikát is találtunk:

  • 14 passzolt touchdownnál jár az első három fordulót követően, ami a legtöbb az NFL történelmében.
  • 2014 óta ő az első irányító, aki egymást követő két játékhéten 5 TD-t passzol – az utolsó ilyen teljesítmény Ben Roethlisberger nevéhez fűződik.
  • eddig a szezon összes mérkőzésén 4+ touchdownt passzolt, amire eddig senki nem volt képes 3 meccset követően.

Ahogy azt már fentebb is írtam, nem elég Wilson jó teljesítménye ezekhez a számokhoz, az is kell, hogy a gameplan végre ráépül és nem a futójátékra összpontosít Brian Shottenheimer offensive coordinator. De valóban akkora a változás a támodójáték felfogásának tekintetében, mint amekkorának gondoljuk?

 

2019 Comp. Att. TP Att/TP TD INT Yrd
Week 1 14 20 49 40,8 % 2 0 195
Week 2 29 35 72 48,6 % 3 0 300
Week 3 32 50 76 65,8 % 2 0 406
Összesen 75 105 197 53,3 % 7 0 901

 

2020 Comp. Att. TP Att/TP TD INT Yrd
Week 1 31 35 50 70 % 4 0 322
Week 2 21 28 60 46,6 % 5 1 288
Week 3 27 40 70 57,1 % 5 0 315
Összesen 79 103 180 57,2 % 14 1 925

Ahogy az az összehasonlításból látható, hogy nincs eget rengető eltérés a tavalyi és az idei számok tekintetében, ami annak köszönhető, hogy a változást nem feltétlen a statisztikai mutatókban kell keresni. Ugyanis, ha jobban belegondolunk nem a passzjátékok mennyiségével volt elsősorban a probléma, hanem azzal, hogy mikor is hívták őket (tavaly az egész szezont tekintve 51,8%-a volt a támadójátékoknak a passzjáték). Általában egészen a második félidőig, gyakran a harmadik negyed végéig is várni kellett arra, hogy Wilson első kísérletre is passzolhasson – többnyire ekkor már égett a ház és több labdabirtoklásnyi hátrányban volt a csapat.

A Seahawks offense fejlődése Wilson teljesítményében és számaiban csúcsosodik ki, azonban, ha az irányító remeklését kivesszük a képből, akkor kis túlzással a támadósor minden egyes játékosa jobban játszik, mint tavaly. Mindez a már korábban említett támadókoordinátor, Brian Shottenheimerhez vezethető vissza. Hiszen megtörtént az, amiért minden Seahawks szurkoló esedezett a szezon előtt: tudott újítani és felhagyott az old-school focival. Nagyon jó játékrendszert hozott össze a coaching staff, aminek köszönhetően kevésbé tűnik gyengének a támadófal, hiszen Wilson az eddigiekhez képest gyorsabban tudja elengedni a labdát. Ezt pedig azért teheti meg, mert van két villámgyors elkapója a seattle-i gárdának Tyler Lockett és a tavalyi második körös D.K. Metcalf személyében. A változatos playcall pedig azt eredményezi, hogy kiszámíthatatlanabbá váltak, ami miatt nem olyan egyszerű védőkoordinátornak lenni ellenük, mint eddig, hiszen többnyire 1st és 2nd downra jött a futás, utána a passz.

Összességében tehát elmondható, hogy remek munkát végeztek a holtszezonban és amennyiben egész évben fent tudják tartani ezt a formát, akkor az NFC nagy esélyesei lehetnek, persze azért akadnak olyan offense-ek, akik könnyen átgyalogolnak a finoman szólva sem ütős védelmükön.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.