NFL Week 1: Legérdekesebb mérkőzések

New Orleans Saints quarterback Drew Brees (9) and Tampa Bay Buccaneers quarterback Tom Brady hug after their season opening NFL football game in New Orleans, Sunday, Sept. 13, 2020. The Saints won 34-23. (AP Photo/Butch Dill)

Az NFL szezon során minden fordulóból kiemelünk nektek három mérkőzést, amelyekről kicsit bővebben írunk pár gondolatot, hogy miként is alakult a az események, az idő és a meccsek előrehaladtával pedig ezt majd némi plusz stattal is lehet, hogy fűszerezve lesz, de az első körben ez még nem volt opciós. Következzék hát három olyan összecsapás, amiről érdemes beszélni, még akkor is, ha nem biztos, hogy a legizgalmasabb csapatok meccse volt az.


Az NFL összes találkozójára fogadhatsz az Unibet oldalán, ahová a linkre kattintva azonnal regisztrálhatsz is, hogy még izgalmasabbá tedd a mérkőzéseket.


 

Tampa Bay Buccaneers @ New Orleans Saints 23-34

 

Az első játékhét egyik leginkább várt csoportrangadóján az NFL két nagy öregje, a passzolt yardokban rekorder Drew Brees és a székhelyét Floridába áttevő, immár 43 éves Tom Brady nézett szemet a Mercedes-Benz Superdome-ban.



Alapvetően a két csapat ígéretes offense-e miatt várhattuk a meccset: a NO igazából a komplett Brees-Payton érában top támadócsapatnak számított, míg a Tompa Bay – ígérjük, ezt többször nem sütjük el – főleg az offseason igazolásai (a WWE-ből rehabilitált Rob Gronkowski, a volt 1/4-es Leonard Fournette, illetve az idén első körben húzott OT Tristan Wirfs) és a QB poszton történő minőségbeli előrelépés miatt volt ebbe a kategóriába prognosztizálva. A meccs viszont meglehetősen másképp indult, a Todd Bowles DC alatt már tavaly is összeállni látszó Tampa-védelem (az előző szezonban is 6.-ak lettek a FootballOutsiders védekezési hatékonyságot mérő, összetett DVOA statisztikájában) az első két driveban egyaránt leparancsolta Breeséket.

 

Emellett azonban a Bucs támadójátéka sem volt kiemelkedő, az első negyed TD-drivejában (amely egy trademark Brady QB-sneakkel zárult) komoly szerepet kaptak a Saints védőkre dobott felesleges zászlók, láthatólag a tavalyi Winston-szőnyegbombázás után nem ment zökkenőmentesen az átállás Brady tempóra és gyors ritmuspasszokra építő játékára, arra, hogy mennyire nem tökéletes egyelőre az összhang a QB és az elkapói közt tökéletes példa volt a második negyedben dobott interception, ahol Brady teljesen rosszul olvasta a Mike Evans által futott option route-ot, így a play végén a labda a Saints DB Williams kezében kötött ki. A Bucs elkapói közül senki nem tudott igazán előrelépni: Evans nagyon későn érkezett meg a meccsbe, Gronk láthatatlan volt, míg Chris Godwin sem tudott sokat hozzátenni a meccs eleji 29 yardos elkapását követően (végül 6/79-cel zárt). Az O-Line sem zárt jó napot, 3 sacket engedélyeztek Cam Jordanéknek, illetve volt pár buta false start is.

 

A pick után a túloldalon a frissen 5 év, 75 millió dolláros szerződést aláíró Alvin Kamara fel tudott rakni egy futott TD-t is az első negyedben elkapott mellé (karrierje során ez már a hetedik ilyen meccse!), majd ezt követően a mérkőzésen először, de nem utoljára hibázott a tampa-i ST egység egy blokkolt FG formájában. Ezzel szemben a túloldalon Will Lutz nem rontott, így 10 pontos különbséggel vonulhatott a két csapat az öltözőbe.

 

A harmadik negyed elején Brady másodszor is eladta a labdát (először 2018 óta), amit ráadásul Janoris Jenkins TD-re hordott vissza, így 24-7-ről kellett kapaszkodni. A játékrészben a Bucs védelem rendesen kitett magáért (mint ahogy eddig egész meccsen, a harmadik negyed végére pl. Brees nem lépte át a 100 yardos határt, végül 160-nal zárt), a Saints összes driveja punttal végződött, és mindössze 4 (!!) net yardot pakoltak fel a new orleans-iak, Jason Pierre-Paul egyszer el is kapta Breest, Lavonte David többször nyomást tudott generálni, de Kamarát is rendre a LoS mögött vitték földre. A TB támadójátéka talán ebben a játékrészben működött a leginkább, az OJ Howardnak kiosztott TD passzt követően ugyan egyszer puntoltak ők is, de utána még sikerült egyszer FG-ig vinni egy driveot. Ezt követően ugyan egyszer az egyenlítésért is támadhatott a Bucs, ám itt is a punt jött össze, hogy aztán a NO egy nagy Cook játék után (a legtöbb yardot ő csinálta a Saintsben, szám szerint 80-at) a nyáron érkezett Emmanuel Sanders szerezzen 6 pontot a csapatának. Itt jött a Bucs ST második betlije: a kickoffot követően két játékos egymásnak szaladt, ami után a New Orleans megkaparintotta a labdát, és egy FG után már 17 pontos előnyük volt. Innen már nem volt visszaút, a későn megtalált Mike Evans egyetlen elkapása ugyan TD-t ért, de ez már csak a 34-23-mas végeredményt állította be.



Összefoglalva elmondható, hogy nem azt a pisztolypárbajt kaptuk, amire talán számítani lehetett, mindkét veterán irányító kissé rozsdásan kezdte meg az idényt, és végül a kulcsszituációkból szinte csak nyertesen kikerülő New Orleans tudta elhozni a meccset. Ahogy az összecsapás után Bruce Arians HC mondta: ,,A Saints nem szúrt ki úgy magával, mint ahogy mi tettük.”  Ettől függetlenül az első hét utáni szokásos túlreagálásokba aligha kellene belemenni, valószínűleg mindkét csapattól láthatunk majd a szezon során ennél pontosabb és koncentráltabb játékot, és elnézve a Falcons illetve a Panthers formáját, a divízió első két helyére is ők tűnnek az esélyesebbnek.



 

 Arizona Cardinals @ San Fransisco 49ers 24-20

 

Egy olyan meccsel folytatjuk összefoglalóink sorozatát, ami kis híján megrendezésre sem került. A hetek óta pusztító erdőtűznek köszönhetően egy nappal a mérkőzés előtt a levegőminőségi index közel volt ahhoz a határhoz, aminél már kifejezetten káros lett volna pályára lépni, hiszen a folyamatos sprinteknek köszönhetően kitágulnak a légutak, és így sokkal több szennyeződés kerülhetett volna a játékosok szervezetébe.



Végül azonban szerencsére lejátszották a meccset, azonban így sem tudott mindenki pályára lépni – sérülések következtében. Nem volt bevethető a 49ers egyik idei elsőkörös választása Brandon Ayiuk és nem ő volt az egyetlen hiányzó elkapó a californiaiaknál, a tavaly remek teljesítményt nyújtó Deebo Samuelnek is később kezdődik meg a szezon. A Cardinalsnal egyedül Josh Jones hiányzott a keretből.

Esélyeshez méltóan kezdte a meccset a San Fransisco, remekül működött Raheem Mosterttel a futójáték és elkapók hiányában ő, Jerrick McKinnon, valamint George Kittle kapott labdákat – sokatmondó statisztika, hogy Kendrick Bourne-nek volt a legtöbb elkapása és elkapott yardja a WR-ek közül, 2 catch, 34 yard.

Az első negyedben így is sikerült a Ninersnek 10 pontot feltennie a táblára, köszönhetően többek között ennek a Mostert TD-nek:


Nagyon jól felrajzolt play volt ez Shanahanéktől, hiszen a 18-as számú Dante Pettis olyan útvonalat fut, aminek köszönhetően a Cardinals safetyje tesz egy lépést jobbra és ez elég is Mostertnek ahhoz, hogy 76 yardos TD-t csináljon egy nagyjából 7 yardos passzból. Persze, ehhez az is elengedhetetlen volt, hogy Mostert eladta, hogy ő az oldalvonal felé indul, majd gyors irányváltással bevágott a pálya közepe felé ezzel megverve a védőjét – aki egyébként az idei draft nyolcadik pickje, Isaiah Simmons volt.
Úgy nézett ki, mind védő, mind támadó oldalon uralja a meccset a 49ers. Ez így is volt egészen az első negyed közepéig, amikor is megvillant a Cardinals special teamje és blokkolták Mitch Wishnowksy puntját, amivel rögtön a red zone-ban találta magát az Arizona. Ezután nagyjából kiegyenlítődött a játék képe, 13-10-es 49ers vezetéssel mehettek félidőre a csapatok.

Ezt követően egészen a negyedik negyed középéig kellett várni a következő pontszerzésre, amikor is a Cards egy szenzációs, közel 7 perces drive végén megfordították az állást. Erre még volt válasza a Jimmy Garoppolo vezette Niners offense-nek, előbb Kyle Juszczyk 41 yardos játéka, majd egy 27 yardos DPI által kerültek jó pozícióba, majd McKinnon touchdownjával visszavették a vezetést – itt ismételten az újonc Simmons maradt le a futóról. A folytatásban még egyszer végig tudott menni a Cardinals a pályán, DeAndre Hopkins fél yardnyira volt attól, hogy megszerezze első TD-jét a Cardinals színeiben, ám így végül Kenyan Drake vitte be a végső ütést.

 

Nem úgy indult tehát a szezon, ahogy azt Shanahanék elképzelték, de összességében még nem ég a ház. Messze nem a legjobb offense-zel tudtak kiállni, érződött, hogy Garoppolo nem bízik annyira ebben az elkapósorban, mint a kezdőkben, így szerintünk ennek is köszönhető ez a gyengébb teljesítmény támadóoldalon. A McKinnon-Mostert duó jól játszott, Kittle is egészen addig, amíg nem szedett össze kisebb sérülést – arról egyelőre nem tudni, kell-e kihagynia meccset. A védők hozták nagyjából azt, amit a tavalyi szezonban megszokhattunk tőlük, természetesen azt a kis rozsdát leszámítva, ami sokakról elmondható egy nyitófordulóban.

Ugyan touchdownt nem szerzett, de remekül mutatkozott be Hopkins, akinek 14 elkapása és 151 yardja volt – sosem kapott még el ennyi labdát egy mérkőzésen a Cardinals új sztárja, illetve ez egyben franchise rekord is. Kyler Murray is jól játszott, az interception nem az ő hibája volt, sokkal inkább a San Fransisco line backere, Dre Greenlaw olvasta remekül a játékot, hogy mégsem nyújtotta át a labdát a futónak, hanem megtartotta és passzolni fog, így bele tudott kapni a labdába, ami csapattársa ölébe esett. Ezen kívül az irányító 226 passzolt, 90 futott yardig jutott, ami mellé szerzett két TD-t (egy futott, egy passzolt). A védelem vezére egyértelműen Budda Baker volt, aki bejátszotta az egész pályát és mindig ott volt a labda körül.



Az egész meccs képe alapján elmondható, hogy pont olyan szoros és változatos meccset kaptunk, amilyet elvárhatunk egy csoportmeccstől. Jövő héten jó esélye van a Frisconak, hogy javítson, hiszen a Jets nem tűnik a legveszélyesebb ellenfélnek, és a Cardinals is jó esélyekkel indul az első meccsen meglepetésre győzedelmeskedő Football Team ellen.



 

Chicago Bears @ Detroit Lions 27-23

 

Nem sok embert hozott lázba ez a meccs a két csapat szurkolóin kívül, ha a tavalyi szezont nézzük, lehet, hogy őket se, de a forduló egyik legizgalmasabb párharca alakult ki.



Az elvárásoknak megfelelően elég lassan indult a meccs, mindkét csapat three and outtal kezdett, majd a Bears egy egész korrekt drive-ot rakott össze, főleg Allen Robinsonnak köszönhetően. El is jutottak field goal távolság határáig, ott viszont 4th&1 következett, amit nem sikerült megoldaniuk. Erre már a Lions is felébredt, és két nagy playből gyorsan el is jutottak a red zone-ig, ott viszont már elfogyott a tudomány, Matt Prater viszont berúgta a field goalt. Az első negyedbe még belefért egy Bears-drive is, ahol megvillantották az elég komoly fegyverarzenáljukat: a már említett Robinson, Anthony Miller, Tarik Cohen, David Montgomery és Darnell Mooney is mutatott be szép játékokat, de Mitchell Trubisky rossz passzai megakasztották a támadást, így ők is csak field goalig jutottak.

A második negyedben se volt sok változás, egyszer mindkét csapat eljutott a red zone-ig, ott viszont el is akadtak, így még 3-3 pont került fel a táblára. A negyed történetéhez még két esemény tartozik, ebből az egyik a szezon első kiállítása, amit Jamie Collins neve mellé írhattunk fel, és talán a valaha volt legröhejesebb kiállításának címéért is versenyben van. Az történt ugyanis, hogy Collins reklamálás közben meg akarta mutatni, mi történt a play során, de ezt olyan hevesen tette, hogy véletlenül mellkason fejelte az egyik bírót, amiért végül nem kapott eltiltást. A másik esemény már sokkal szebb volt, a meccs eddigi legszebb drive-ját rakta össze a Lions. Matthew Stafford 40 másodperccel a félidő vége előtt a félpálya környékén kapta meg a labdát, végig is vitte a támadást, amit az újonc D’Andre Swift 2 yardos futása zárt le, így 13-6-os Lions vezetéssel mentek a csapatok szünetre.

A második félidőt a Detroit úgy kezdte, ahogy az elsőt abbahagyta, újabb nagyon jól összerakott támadás végén Stafford T.J. Hockensont találtam meg az endzone-ban, majd a negyed során még egy field goalt is összehoztak, amivel a negyed végén már eldőlni látszott a találkozó. Allen Robinson viszont nem így gondolta, és egészen elképesztő elkapásokkal tartotta életben a Bears esélyeit, ennek eredménye az volt, hogy a negyedik negyed elején végre sikerült megszerezni az első touchdownjukat Jimmy Graham 2 yardos elkapásával. A védelmük után gyorsan leparancsolta Staffordékat a pályáról, de az offense csak egy negyedik és rengeteget tudott összehozni, így a Lions 98%-os győzelmi eséllyel várta az utolsó 9 percet. Matt Prater field goal kísérleténél már a zsebükben is érezhették a győzelmet, de a rutinos rúgó kihagyta, egy perccel később pedig már a Lions célterületénél kopogtatott a Bears. Trubisky meg is találta Javon Wimset, ezzel már egy labdabirtoklásnyi különbségre zárkóztak. Még így is a Lions kezében volt a meccs, de fél perc se telt, és visszakerült a labda Trubisky kezébe, ugyanis Stafford passza felpattant, Kyle Fuller pedig jókor volt jó helyen, és megszerezte azt.

A two minute warningra még Lions vezetéssel mentek a csapatok, utána viszont Trubisky azonnal kiosztotta a harmadik touchdown passzát is, ezúttal Anthony Millernek. Matthew Staffordnak így kevesebb, mint két perc alatt kellett TD-t szereznie a győzelemhez, de nem véletlenül szerepel ő a clutch kifejezés mellett az értelmező szótárban, ráadásul Danny Amendola is a segítségére sietett, akinél nem sok biztosabb kezű elkapó van a meccsek végén. Ez a páros két harmadik kísérletet is megoldott a drive során, majd Stafford kiosztott egy TD-passzt is Swiftnek, vagyis csak osztott volna, de az újonc futó elejtette azt, ezzel pedig a győzelem esélye is elúszott.



Ugyan egyik csapat se mutatott túl meggyőző játékot, a fordulatokra nem lehetett panasz. Messzemenő következtetéseket nem szabad levonni az első meccsből, de Mitch Trubisky a második félidőben már NFL irányítónak nézett ki, ha pedig ezt fenn tudná tartani, akkor a Bears a szezon egyik meglepetéscsapatává válhat, míg a másik oldalon Matt Patricia minden ilyen meccs elvesztésével közelebb kerül a munkanélküliséghez.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x