Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrék
Interjúk
Elemzések
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Amerikai Sportok
16 perc
2022. 01. 20.

Az acélvárosból bajnokok városává vált Pittsburgh

Author avatar
Pittsburgh. Az acélváros, ahogy ma is ismerik. De Pennsylvania második legnagyobb települése sokkal több ennél. A hidak városa, különlegesen színpompás égboltja pedig olyannyira magával ragadó, hogy többek között a Batmanből ismert Gotham Cityt is részben ez ihlette meg. Mégis egészen más tette világszerte ismertté a várost, méghozzá a sportcsapatai. Nem véletlenül nevezik a „Bajnokok városának”. A négy nagy profi ligából háromban van klubja, melyek közül kettő jelenleg is a legelismertebbek közé tartozik.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Az Allegheny és a Monongahela folyók találkozásánál, az így létrejövő Ohio folyó „születésénél” fekvő Pittsburgh virágzása a XIX. század végén kezdődött, amikor az acélgyártás fellegvárává vált. A századfordulón már az ország nyolcadik legnagyobb városa volt, a növekedés viszont nem állt meg, egészen az 1950-es évekig tartott, amikor közel 700 ezren lakták. A II. világháború során a kohók a nap 24 órájában dolgoztak és 95 millió tonna acélt gyártottak az ország és a hadsereg számára. A légszennyezettség tragikus volt, ugyanakkor a gyárakból felszálló gázok és füstök színezték be éjszakánként az égboltot, ahogy azt a denevérember otthonául szolgáló Gotham Cityben is láthattuk.

 

A nehézipartól az egészségügy és az oktatás fellegváráig

De az 1970-es évektől Pittsburghöt sem kevésbé sújtotta a nehézipar hanyatlása, mint a korábban górcső alá vett Detroitot. Viszont amíg Michiganben nem találtak válaszokat a kihívásokra, addig Pennsylvania nyugati felén igen. A dezindusztrializáció, a kohók bezárása nyomán a lakosság az ezredfordulóra ugyan felére csökkent, így Pittsburgh ma már csak az USA 68. legnagyobb városa, amely az agglomerációval együtt a 27. legnagyobb piacot jelenti. Eközben ugyanakkor az ország egyik legélhetőbb városává vált a teljes átalakulás során, mert az egészségügy, az oktatás és a technológiai iparágak központjává vált. Főleg előbbi kettőben tölt be vezető szerepet. A környéken 68 főiskola és egyetem található. A népességfogyás ennek köszönhetően megállt, így a lakosság száma 300 ezer főben stabilizálódott.

Ami megmaradt Pittsburgh-ben a nehézipari időkből, az a város mentalitása, a munkásosztály szorgalma, kitartása, elkötelezettsége, amelyre tökéletesen reflektál a város két ékköve, az NFL-ben szereplő Pittsburgh Steelers és az NHL-ben játszó Pittsburgh Penguins. A harmadik gárda, az MLB-ben egykor szebb napokat is megélt Pittsburgh Pirates viszont kisebb fellángolásokat leszámítva az 1980-as évektől folyamatosan szenved, jelenleg is a sokadik újjáépítésbe kezdett bele.

Ezek a csapatok ráadásul sokat nyertek az 1960-es években kezdődött elvándorlásból is. Ezek az emberek, akármilyen messzire vetette is a sors őket a boldogulás reményében, szívükben megmaradtak pittsburghinek, így a város együtteseit országszerte idegenben szurkolók százai, ezrei segítik. Megdöbbentő látni, hogy ez ráadásul generációról generációra száll(t), így egyes helyeken – ahol nem annyira erős a szurkolói kötődés – szinte vendégként is hazai pályán szerepel a Pittsburgh.

Talán nincs még egy olyan város, amelyben ennyire erős lenne a lokálpatriotizmus, ahogy a helyi mondás tartja: „ha a Pittsburgh-gel játszol, az egész várossal játszol”.

A 446 híd által ékesített város mindhárom egyesülete alapításától kezdve Pittsburghben működik. Az 1882-ben alakult Pirates és az 1933-ban létrehozott Steelers bár nem tartozik az MLB és az NFL alapító tagjai közé, de a hőskortól kezdve részesei a két ligának. A legfiatalabbnak számító Penguins is most már bőven túl van az 50. idényén, ugyanis 1967-ben lett az NHL tagja. Előbbi két klub név-, utóbbi pedig színváltoztatáson esett át. A Pirates még Alleghenys néven jött létre, de kilenc évvel később felvette a ma is használt Kalózok elnevezést. A Steelers pedig éppen a baseballcsapat hatására Pirates néven kezdte, ahogy az akkoriban szokás volt, de aztán a megkülönböztethetőség érdekében 1940-ben áttért a Steelersre. A Penguins pedig kék-fehér színösszeállítást használt eredetileg, aztán az 1980-as évektől fokozatosan áttért a sárga-feketére, így mostanra

Pittsburgh az egyetlen város, amelynek mindegyik profi csapata ugyanabban a színösszeállításban szerepel.

 

Remény a szürke valóságban

A város első csapata, a Pirates a kezdeti sikertelenség után első fénykorát az 1900-as években élte, amikor is négyszer nyerte meg a Nemzeti Liga főcsoportját, 1903-ban részese volt a történelem első World Series-döntőjének, amelyben 5-3-as vereséget szenvedett a Boston Americans együttesétől, de 1909-ben először a csúcsra ért a Detroit Tigers 4-3-as felülmúlásával. A következő bajnoki címre 1925-ig, majd 1960-ig kellett várni. Az igazi aranykor az 1970-es években köszöntött be, épp akkor, amikor a város leginkább szenvedett az ipar hanyatlásától, a munkanélküliségtől, az elvándorlás okozta társadalmi átalakulástól. Ötven évvel ezelőtt a város lakóinak Pittsburgh sportcsapatai jelentették a reményt, a boldogságot, a kiutat a szomorú valóságból, ugyanis a Pirates mellett a Steelers is csúcson volt, egymást érték a bajnoki címeket követő utcai parádék. A Pirates ebben az évtizedben hatszor jutott rájátszásba, 1971-ben és mindmáig utoljára 1979-ben pedig diadalmaskodott az MLB nagydöntőjében.

Ezt követően a Kalózok lassú hanyatlása a baseballban ugyanúgy megkezdődött, ahogy évszázadokkal korábban a tengereken.

Az 1990-es években volt egy kis reménysugár minden idők egyik legnagyobb játékosa, Barry Bonds feltűnésével, de a sztár hiába nyerte el kétszer is az MVP-címet, a csapatot háromból egyszer sem tudta győzelemre vezetni a rájátszásban. Az igazi mélyrepülés pedig csak ezután következett: a város hiába virágzott fel ismét, a Pirates 21 éven át még az ötvenszázalékos mérleget sem érte el. A 2010-es évtizedben aztán Andrew McCutchen vezérletével megismétlődött a fellángolás, de három rájátszásbeli szereplést követően ismét kihunyt a láng. A sorozatos sikertelenség hatására 2019-ben a sokadik újjáépítésbe is belekezdett a gárda, jószerivel minden értékelhető játékosát draftjogokra cserélte. Ennek rövidtávú eredménye nem is lehetett más, minthogy tökutolsó lett a 2020-as szezonban. Azt viszont látni kell, hogy időközben a Pirates hátországa talán a legerősebbé vált a fiatal tehetségeknek köszönhetően, azaz akár már a következő idénytől megkezdődhet valamiféle javulás. A kérdés csak az, hogy ezúttal lesz-e elég türelem ahhoz, hogy beérjen a gyümölcs.

 


 

Az Acélfüggöny és a Makulátlan elkapás

A Steelers éppen ellenkező utat járt be az NFL-ben: hosszú évtizedekig a liga leglesajnáltabb csapata volt, amely bármit is csinált, hozhatott remek edzőt, szerződtethetett kiváló játékosokat, képtelen volt még csak részsikereket is elérni. A megalapítását követő első 39 esztendőben egyetlen meccset sem tudott nyerni a rájátszásban, de bejutnia is csupán egyszer sikerült, amikor „lenullázva” kiesett az állambeli riválissal, a Philadelphia Eaglesszel szemben. Amíg a város fénykorát élte, a Steelers nevetség tárgya volt. Chuck Noll vezetőedzői kinevezése viszont mindent megváltoztatott 1969-ben. Az állandó újjáépítést és fluktuációt felváltotta az állandóság, a vesztes kultúrát a győztes mentalitás, a szégyent pedig a büszkeség és a méltóság.

 


(X) Köss egy fogadást legalább 3500 Ft értékben az Australian Open bármely mérkőzésére és 1500 Ft értékű ingyenes fogadást kapsz ajándékba! 


 

Persze mindez nem egyik napról a másikra ment végbe. Noll első draftválasztása a teljesen ismeretlen „Mean” Joe Green volt, aki hiába tette le azonnal a névjegyét – az év védő újonca lett –, az első évben vele is csupán egyetlen győzelmet aratott a csapat, amely így ismét ligautolsó lett. Ez viszont újabb lehetőséget adott az egyetemről érkező legjobb játékos kiválasztására, aki Terry Bradshaw irányító lett. Innentől már csakis felfelé vezetett az út: Noll évről évre fantasztikus tehetségeket (Mel Blount, Jack Ham, Franco Harris) talált a drafton, így az eredmények is évről évre javultak, mígnem 1972-ben végre rájátszásba jutott a Steelers.

És ott csoda történt, amely megváltoztatta az egész klub sorsát: a Makulátlan elkapás (Immaculate Reception), amelyet az NFL centenáriumán a legnagyobb játéknak választottak.

Az Oakland Raiders 7-6-ra vezetett 22 másodperccel a meccs vége előtt, amikor a saját 40 yardosáról jött a Steelers. Bradshawnak menekülnie kellett a védők elől, de az utolsó pillanatban John „Frenchy” Fuqua felé eldobta a labdát, amelyet azonban Jack Tatum elütött. Viszont mielőtt földet ért volna, Franco Harris még elkapta a levegőben közel a félpályához, majd elviharzott a bal szélen a már-már ünneplő rivális játékosok mellett. 13-7, ez volt a Steelers első győzelme a rájátszásban, a Three Rivers Stadiont elárasztották az ünneplő szurkolók.

A dinasztiaalapító játék után a főcsoportdöntőben az NFL történetének máig egyetlen tökéletes szezonját produkáló Miami Dolphins még nagy falatnak bizonyult, egy évvel később pedig a Raiders visszavágott a vereségért, de a Pittsburgh – és főleg a védelme – már meghatározó volt. A hiányzó kirakós darabkák az 1974-es drafton kerültek a helyükre. Azon az egyetlen játékosbörzén megismételhetetlen módon öt Hírességek Csarnokába választott játékos igazolt az acélvárosiakhoz: a linebacker Jack Lambert, a center Mike Webster, az elkapó Lynn Swann és John Stallworth, valamint draftolatlan szabadügynökként a safety Donnie Shell. Bár az első bajnoki címhez vezető út így sem volt egyszerű, de végül az 1974-es szezon végén csúcsra ért a Steelers, és a következő szezonban meg is védte a címét. Az Acélfüggönynek becézett védelme olyan dominánssá vált, hogy új szabályokat kellett hoznia a ligának, például a Mel Blount-szabályt, azaz a defensive pass interference bevezetését. De amit egyik kezével így elvett a liga, azt a másikkal visszaadta, mert Bradshaw és elkapói szárnyalni kezdtek éppen a változtatásnak köszönhetően, miközben a védelem korántsem esett vissza drasztikusan. A Steelers 1978-ban és 1979-ben ismét duplázott, azaz sorozatban nyolc évig volt résztvevője a rájátszásnak és hat év alatt négyszer győzött a Super Bowlban, ami máig példátlan.

Az 1970-es évek Steelerse nagyon egyszerű oknál fogva máig legendás és a jelenkor Steelersének is az alapja.

Ugyanis tökéletesen illeszkedett egymáshoz a csapat és a város identitása. Nem(csak) a győzelem számított, hanem hogy miként nyer a csapat: a futball védelmi oldalával. Egy kemény, fizikális, megfélemlítő gárda, amely hozzáállásával a keményen dolgozó munkásokat jelképezi, azaz nem a csilli-villi támadókkal akar nyerni, noha a dinasztia második felében ők is felnőttek a feladathoz. Ez az imázs máig kitart Pittsburgh-ben.

Az aranygeneráció kiöregedésével értelemszerűen jött némi visszaesés, de igazán mélyre már soha nem süllyedt a gárda: Noll 1969-es kinevezése óta a klubnak nem volt négy évnél hosszabb sorozata rájátszás nélkül! Minden évben persze nem lehet nyerni, de hogy mit jelent stabilan jónak lenni, azt talán az jelképezi a legjobban, hogy a Steelers 1988 óta nem zárt csoportja utolsó helyén, 18 éve nem volt negatív szezonja, ezekkel toronymagasan vezeti a ligát. Az elmúlt 62 évben összesen három vezetőedzője volt a gárdának: 1992-ben Bill Cowher követte Nollt, majd 2007 óta Mike Tomlin irányítja az acélvárosiakat. Mindkét szakember kétszer vezette Super Bowlba a csapatot és egyszer-egyszer hódította el a Vince Lombardi-trófeát. Talán mondani sem kell, mind a négy alkalommal elsősorban kiváló védelmének köszönhetően. Mert máig a Noll által lefektetett kultúra és identitás van érvényben, vagy legalábbis a Pittsburgh mindig akkor tudott igazán sikeres lenni, ha a védelme vezette a gárdát és a támadói is hasonló stílust vettek fel. Az újkori bajnokcsapatokban az éppen most visszavonuló irányító, Ben Roethlisberger is azért válhatott különösen népszerűvé, mert nem a posztjának megfelelő mentalitással játszott, hanem az utolsó pillanatig a küzdés jellemezte és bármilyen ütést benyelt zokszó nélkül. Az elkapó poszton Hines Ward úgy játszott, mint egy linebacker, a linebackerek pedig úgy, mint a tankok. Jerome Bettis pedig – becenevéhez hűen – buszként robogott át az ellenfél védőin.

 

Lemieux játékosként és tulajdonosként is csúcsra vitte a Penguinst

A város jelenlegi legsikeresebb és legutóbbi bajnokcsapata mégis a Penguins. Pittsburgh-nek 1925 és 1930 között volt már NHL-es klubja – természetesen Pirates néven –, de az előbb Philadelphiába költözött, majd megszűnt. Az újjászületésre 1967-ig kellett várni. Rögtön harmadik évében az újonc Michel Briere-nek köszönhetően nemcsak a rájátszás, hanem egy győztes párharc is összejött, csakhogy a tehetség 1970-ben olyan súlyos autóbalesetet szenvedett, hogy kómába esett, amelyből sosem ébredt már fel… Ennek ellenére a Penguins az évtized során viszonylag stabil tagja volt a play-offnak, de az akkor csúcson lévő Steelers és Pirates árnyékából nem tudott kitörni. Valószínűleg ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy – először – 1975-ben jutott csődbe a klub, amelyet aztán Edward DeBartolo mentett meg a költözéstől. Az 1980-as években a Penguins hiába változtatta meg a Pittsburgh-ben tradicionális sárga-feketére a színösszeállítását – a Boston Bruins amúgy megpróbálta ezt megtorpedózni –, az eredmények csak nem jöttek, így nem sikerült felnőni a város másik két csapatához. A sereghajtók közé csúszott a továbbra is komoly gazdasági gondokkal küzdő csapat, amelynek a túlélést jelentette, hogy 1984-ben a draft első választottjaként sikerült megszerezni Mario Lemieux-t, a Csodálatost.

 


 

A kanadai zseni, akit legfeljebb a sportág legnagyobb alakjához, Wayne Gretzkyhez lehet hasonlítani, ekkor először – és még akaratán kívül – mentette meg az egyesületet, de később mindent megadott a városnak, amit csak el lehet képzelni. Olyan lojalitásról tett tanúbizonyságot, ami a profik világában szinte elképzelhetetlen.

De ne szaladjunk ennyire előre! Super Mario hiába vált azonnal szupersztárrá, öt hosszú idényt várt arra, hogy végre összerakjanak körülötte egy olyan csapatot, amely képes harcba szállni a Stanley-kupáért. Amíg 1989-ben még csak egy párharcot sikerült nyerni, addig 1991-re összeállt a bajnokcsapat, amely rögtön címet is védett annak ellenére, hogy Bob Johnson vezetőedző a kettő közti holtidényben elhunyt rákbetegségben. De az öltözőben ma is ott virít a kedvenc mondata: „ez egy nagyszerű nap a jégkoronghoz”. A Penguins ekkor már olyan szupersztárokkal teletűzdelt csapat volt, hogy semmi nem tudta megállítani.

Lemieux-nél Hodgkin-limfómát állapítottak meg, de csak 24 találkozót hagyott ki, és még így is pontkirály lett, a csapata pedig alapszakaszgyőztes, illetve felállította 17 meccsel a liga történetének máig leghosszabb győzelmi sorozatát. A rájátszás második köre talán éppen ezért sokkoló vereséget hozott a mindent eldöntő hetedik összecsapáson a New Islanders ellen.

Bár a Mario Lemieux, Jaromir Jagr, Ron Francis alkotta „Great line”, majd Francis helyett Kevin Stevensszel a „Sky line” valóban az egekig repítette a Penguinst, amely aztán a rájátszásban mindig nagyot koppant, így az újabb Stanley-kupa már nem jött össze. Lemieux aztán 1997-ben visszavonult egészségi problémái miatt, egy évvel később pedig a 90 millió dolláros adóssággal rendelkező klub újra csődöt jelentett. Lemieux ekkor másodjára mentette meg a Penguinst, ugyanis 32,5 millió dolláros elmaradt fizetését úgy kérte, hogy azt részvényekbe számítsák, így legnagyobb hitelezőként át tudta venni az egyesület irányítását, majd ennek örömére 2000 decemberében bejelentette, hogy visszatér a jégre. Ezzel ő lett az első aktív játékos, aki egyben tulajdonos is. Sorozatban a 11. rájátszásában még egy nagy menetelés összejött a főcsoportdöntőig, de utána meg kellett válni a fizetéscsökkentés jegyében a legnagyobb sztároktól.

 

Újrakezdés Fleuryvel, Malkinnal és Crosbyval

A mélyrepülés annak ellenére elkerülhetetlen volt, hogy Lemieux a játékával (is) próbálta életben tartani a pályán és pályán kívül is szenvedő klubot, de még így is a liga legalacsonyabb nézőszámát tudták csak hozni Pittsburgh-ben. A városnak ilyen körülmények között nem állt érdekében új csarnokot építeni, márpedig az „iglu” becenevű Civic Arena a legöregebb volt a ligában. Viszont a gyenge szereplés magával hozta a korai választási lehetőségeket a drafton, így érkezett előbb a kapus Marc-Andre Fleury, majd Jevgenyij Malkin, végül a klub új arca, Sidney Crosby. Utóbbi azonnal 4000 fővel megdobta az átlagnézőszámot. Hirtelen már nem a Kansasba költözés volt a téma, hanem a hokicsapat megmentése, így 2007-ben megszületett a megállapodás a várossal az új csarnok megépítésére. Innentől semmi nem állíthatta meg a jó kezekben lévő, szupertehetségekkel rendelkező Penguinst, hogy ismét a felemelkedés útjára lépjen a sportkedvelő városban.

Hat év szünet után 2007-ben megvolt a rájátszás, egy évvel később a Stanley-kupa-döntő, amelyben a Detroit Red Wings még jobbnak bizonyult, de 2009-ben – a Steelers februári parádéja után fél éven belül – jöhetett az újabb bajnoki felvonulás, mert a Penguins 4-3-ra diadalmaskodott a visszavágón. A Penguins azóta is a domináns csapatok közé, mind a négy profi ligát tekintve a leghosszabb (15) sorozattal rendelkezik a rájátszásba jutást illetően, ráadásul 2016-ban, majd 2017-ben újra a csúcsra ért. Crosby, Malkin és Kris Letang az NHL történetében egyedülálló módon 16 esztendeje együtt játszanak. A sikerek meghozták újra a közönséget is:

2007. február 4-étől kezdve 14 éven át minden egyes alkalommal, sorozatban 633 hazai mérkőzése teltházas volt a Penguinsnek, amely ma az egyik legnépszerűbb hokiklub a világon. A nagy sorozat végül 2021 októberében szakadt meg.

Ma a hatszoros bajnok Steelers és az ötszörös Stanley-kupa-győztes Penguins a város két kirakatcsapata. Abban mindenképpen hasonlítanak, hogy mindkettő az állandóságot képviseli, nemcsak a legnagyobb sztárjait, hanem a keret egészét próbálja egyben tartani évről évre, miközben vezetői szinten évtizedek óta nincs változás. Abban viszont eltér a két klub, hogy a Steelers megőrizte Pittsburgh egykori munkásosztályának állhatatosságát és küzdőszellemét, ezzel szemben a Penguins a sikerei alkalmával a zsenialitásra, a csillogásra, az ellenállhatatlan és látványos támadójátékra épített, nem a küzdésre. De talán ez az arculat meg a város mai képére reflektál kiválóan.

 

Pittsburgh Penguins nyeri az NHL-T

21,00 – Igen

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Jégkorong/NHL/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az NHL piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra

Hibabejelentő

Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.