Miért vonulnak vissza fiatalon az esportolók?

Esport, egy olyan gyűjtőfogalom, amibe rengeteg esportág, vagyis több különböző, versenyszerűen játszott játék tartozik. Az ilyen játékokkal játszó profikat nevezzük esportolónak. Bár az esport köztudottan sokkal kevesebb mozgást vesz igénybe, mint a hagyományos sportok, az esportolók mégis sokkal fiatalabban vonulnak vissza, mint a sima sportolók. Milyen okai vannak ennek a jelenségnek?


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A legtöbb hagyományos sportágban 30-40 éves kor között vonulnak vissza a profik, de sok helyen találunk kivételeket ez alól is. A japán labdarúgás másodosztályában King Kazu néven ismert Kazujosi Miura még 53 évesen is rúgja a bőrt, Tom Brady 43 évesen szerezte meg a hetedik Super Bowl-gyűrűjét, Phil Taylor 16-szoros dartsvilágbajnok pedig 60 éves korában tette le a nyilakat. Az esportban akkor biztos vannak olyanok, akik ilyen sokáig játszanak, hiszen, ha a fent említett profik bírják, akkor a gép előtt ülve biztos sokkal hosszabb karriereket járnak be a profi játékosok – gondolja mindenki. De a valóság épp az ellenkezője, az esportolók átlagos visszavonulási kora 25 év, és általában 20 évesen vannak a csúcson.

Az észak-amerikai League of Legends arca, és Sören „Bjergsen” Bjerg, aki tavaly vonult vissza, mindössze 24 évesen akasztotta szögre az egeret, de a világ egyik legjobb Counter-Strike: Global Offensive játékosa, Michael „Shroud” Grzesiek még a 24-et se töltötte be, amikor úgy döntött, felhagy a profi gaminggel. Persze a másik oldalra is van példa, de jóval kevesebb, és nem is olyan kiugró esetekről beszélünk. A legidősebbnek tartott Daerek „LemonNation” Hart három hónappal a 29. születésnapja előtt vonult vissza, de még 32 évesen is van aktív profi, Clinton „Fear” Loomis, aki az észak-amerikai DPC Upper Divisionjén csillogtatja a tapasztalatát a Sadboys csapatában. Viszont a 30 már matuzsálemi kornak számít az esportolók körében, ennek pedig több oka van.

 


 

A legkevésbé szembetűnő ok

Mi a legegyszerűbb válasz, ha a kérdés az, miért vonulnak vissza a profi sportolók? Az, hogy testileg már nem bírnak lépést tartani sem a játékmenettel, sem az új, feltörekvő játékosokkal, egyszerűen kifáradnak, kiöregednek. Az esportolóknál ez jutna talán eszünkbe utoljára, de mégis ez az egyik fő indoka annak, hogy valaki befejezi a profi karrierjét. Egy kutatás szerint az esport rendkívül megterhelő fizikailag: az, ami csak egy gombnyomásnak tűnik igazából rengeteg izomcsoportot mozgat meg, ráadásul az egér és a billentyűzet párhuzamos, de aszimmetrikus működtetése az agy más részeit veszi igénybe, így nagy mentális energia szükséges ahhoz, hogy összehangoljuk magunkat a játékmenettel. A kutatás szerint fiziológiailag is megterheli az esportolókat a versenyzés, a mérés alapján a szívműködésük egy Forma 1-es pilótáéhoz hasonló játék közben, a szívverésük pedig 160 és 180 között mozog percenként. Ráadásul, mivel az esport egy nagyon új jelenség, így nincs mögötte akkora tudás, egyszerűen a profik fel sem fogják, hogy mennyire leterhelő mentálisan az, hogy napi 12 órát gyakorolnak a számítógépek és konzolok előtt, gyakran ugyan azzal a játékkal, ami könnyen kiégéshez vezethet, de szükséges, hogy a csúcson maradjanak.

Nem mehetünk el az esportot ért legnagyobb kritika mellett sem: a profik egész nap a gép előtt ülnek, ami egy igen egészségtelen életforma. A legtöbb esportoló és esport szervezet már kötelezi a játékosait arra, hogy testmozgással töltse ideje egy részét, egyes szervezeteknek saját személyi edzője, dietetikusa és szakácsai vannak, hiszen ahogy a hagyományos sportokhoz, az esporthoz is nagyon fontos a helyes táplálkozás és a megfelelő mértékű mozgás. Mivel az esport inkább egy mentális sport (bár, ahogy fent látható azért testileg is terhelő), ezért a mozgás talán fontosabb nekik, mint a hagyományos profiknak.

Az előbb említett újszerűség miatt azonban még nem alakult ki olyan háttérkultúra az esporton belül, amit minden szervezet követ, és amivel optimalizálni tudják a játékosaik életvitelét.

Példa is van arra, hogy mi történik akkor, ha valaki nem tartja karban magát, és túlsúlyba kerül a gyakorlás. Visszavonulásakor írtam Jian „Uzi” Zihaóról, aki egészségügyi gondokra hivatkozva hagyott fel a profi League of Legendsszel, pedig az esport egyik legsikeresebb játékosa volt, akit a legjobb lövészként tartottak számon. Egy Nike-nak adott interjúban elmondta, hogy az orvosa szerint egy 50 éveshez hasonlít a teste, pedig mindössze 23 volt, amikor bejelentette a nyugdíjba vonulását. Uzi így nyilatkozott, mielőtt visszavonult:

 

„A folyamatos kialvatlanság, a szörnyű étrend és az állandó stressz miatt kettes típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam.” 

 


Persze pozitív példák is vannak, nézzünk csak rá Greyson „Goldenglue” Gilmer karjaira, aki az Evil Geniuses után a 100 Thieves Academy csapatának edzőjévé vált.

Az esportban rengeteg a sérülésveszély is. Természetesen nem úgy, mint a fociban, amerikaifociban vagy a még veszélyesebb Forma–1-ben, de a profi játék is járhat életre szóló sérülésekkel. A már sokat emlegetett órákig tartó, gép előtti gyakorlás miatt a hát- és gerincproblémák megfelelő odafigyelés nélkül adottak. Az elhízásból adódó betegségek, mint Uzi cukorbetegsége is ide sorolható, viszont a legnagyobb karriergyilkos az egérhez és billentyűzethez közelebb keresendő. A különböző csuklósérülések, például a kéztő alagút szindróma, amely hihetetlen fájdalmakkal jár, és csak műtéti beavatkozással hozható rendbe, igen gyakori az esportolóknál. Nagy port kavart 2015-ben Hai „Hai” Du Lam csuklósérülésre való hivatkozással együttes visszavonulása, ami után a profi visszatért, de nem tudott huzamosabb ideig játszani anélkül, hogy ne lettek volna fájdalmai.

 

Csak a csúcson süt a nap igazán

Az esport egy hihetetlenül jövedelmező iparág, ami az utóbbi években kezdett tényleg nagymértékű növekedésbe, és rohamtempóval hódítja meg a világot. De az, hogy valaki tényleg jó pénzt kapjon a profi játékért, embert próbáló feladat. Bár rengeteg esport versenyt szerveznek alulról (ugye így indult az iparág is), a nagy pénzek felülről jönnek, mint a Dota 2 The International, vagy a League of Legends Worlds, de a kis versenyekből nem lehet megélni, és nem kis munka van amögött, hogy valaki akár egy MNEB-en részt vehessen. Sok csapat nem is havi fizetést ad a játékosoknak, hanem a győzelmük után kapott nyereményből fizetik ki őket, tehát tényleg csak a legjobbak maradnak életben.

Bár a Valve már tavaly megígérte, hogy támogatni fogja a kisebb versenyeket, ennek példája az, hogy a 2021-es Dota Pro Circuit regionális bajnokságokat kiszervezték külsős szervezeteknek, és a 2021-es League of Legends szezon nagyobb figyelmet fordít az Academy és Amateur szintekre, az előző bekezdés még mindig túl nagy százalékban igaz.

 


A világ legjobb CS:GO csapatai újra összecsapnak az IEM Katowice torna keretein belül és a tét nem kisebb, mint egymillió dollár. Kövesd a mérkőzéseket az Unibet megújult, minden eddiginél gyorsabb streaming szolgáltatásán keresztül!


 

A profi lét után

Az, hogy valaki visszavonul a versenyszerű játéktól, nem feltétlen jelenti azt, hogy nem a videojátékokból fog megélni. Miután valaki nevet szerzett magának a ligákban, sokkal könnyebb váltani, az exprofik nagyon nagy százalékban streamerként folytatják, ahol sokkal könnyebben keresnek jól, beoszthatják a saját idejüket, és nem kell annyira keményen dolgozniuk, élvezhetik az általuk játszott játékokat. Remek példa erre Shroud, aki a profi CS:GO után a világ egyik legsikeresebb streamere a 16 millió dolláros értékével, de William „scarra” Li, a legsikeresebb streamer-csapat, az Offline TV alapítója is a Dignitas mindeséből lett tartalomgyártó.

Az izmos úriember a fenti képen, Goldenglue is közel maradt a League of Legendshez, miután az EG középső ösvényéről a 100 Thieves Academy mögé költözött. Nagyon gyakori az is, hogy a profik kommentátorok, szakértők vagy elemzők lesznek, erre a legjobb példa Marc Robert „Caedrel” Lamont, az Excel Esports erdésze, akinek közvetítését élvezet hallgatni az LEC-ben. De van aki ennél is jobb helyzetbe kerül, Bjergsen és Sang-hyeok „Faker” Lee még profi karrierjük alatt résztulajdonosaivá váltak a csapatoknak, ahol játszottak, Faker pedig még ma is aktív.

Összességében a mentális leterheltség, könnyű kiégési „lehetőség” és a remek további választások okozzák azt, hogy az esportolók átlagos visszavonulása 25 éves korukra történik meg. Azonban már látszanak a tendenciák arra, hogy azok a játékosok, akik szeretnének a profi színtéren maradni, könnyebben megtehessék azt, szóval ez a szám az elkövetkezendő években magasabb lehet. Viszont azoknak a legendáknak, akik már visszavonultak, ugyan úgy jár a tisztelet, amiért a csúcsra jutottak, mint bármelyik másik sportolónak!


Még több esport:

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x