A magyar válogatott világbajnoki szereplésének elemzése

Rég mutatott ennyire biztató képet a magyar férfi kézilabda-válogatott. Bár az igazán nagy bravúr elmaradt Egyiptomban, ez a torna minden bizonnyal nagyon fontos lesz a csapat fejlődése szempontjából, ugyanis látszik az út, a koncepció, és ami talán a legfontosabb, a potenciál.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

„Ennél is fontosabb azonban, hogy a tavaly elinduló fejlődési ív ne szakadjon meg, ennek a csapatnak a közép- és hosszú távú célja ugyanis a 2022-es, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság.”

 

– így zártuk még január elején a világbajnokságot felvezető cikkünket, és ha ebből a szemszögből vizsgáljuk az eseményeket, akkor szinte egyáltalán nem lehet hiányérzetünk. A csapat nemhogy nem rekedt meg, hanem bizonyos aspektusokban még továbblépni is sikerült, bizonyítva ezzel, hogy a tavalyi siker nem egy kiugró eredmény volt, hanem egy koncepciózus munka kezdete.

Azt csak remélni tudjuk, hogy nem a vége, hiszen azért látszik, hogy miben lehet majd még előrelépni a jövőben. Vizsgáljuk tehát meg részletesen, hogyan is teljesített a magyar válogatott a tornán.

Kezdjük a kapuspozícióval, a világbajnokság előtt azt mondtuk, Mikler Roland ugyan biztos pont, ám az ősz végi formája némi bizonytalanságra adhatott okot. A magyar kapus azonban hozta, amit várhattunk tőle. Védési százaléka nem kiemelkedő, a 30 százalék körüli teljesítmény inkább erős átlagnak mondható (talán csak a Brazília elleni mérkőzésen volt végig remek a kapusteljesítmény, akkor 44 százalékkal zárt). Viszont talán fontosabb ennél, hogy mikor jöttek ezek a védések, és a németek, valamint a franciák elleni mérkőzésen is nagyon jó pillanatokban érkezett egy-egy bravúr. Fontos lesz a jövőre nézve, hogy Mikler mögött is legyen reális opció. A stáb bátrabban nyúljon mondjuk Székelyhez, bár ez nyilván függ attól is, hogy Marci mennyi lehetőséget kap majd a klubjában a következő időszakban.

 


Az Unibet oddsai alapján a Veszprém a harmadik legesélyesebb csapat a 2020/2021-es Bajnok Ligája-győzelemre! Kattints ide a kézilabda-ajánlatokért!


 

A kapusposztot leszámítva azt mondhattuk, a beállósokat tekintve nem kell még félnünk, hiszen Bánhidi Bence személyében minden túlzás nélkül világklasszis beállója van a magyar csapatnak. Ezzel pedig a várakozásoknak megfelelően nem is volt gond. Bánhidi talán a szokásosnál kicsit több helyzetet hagyott ki, azonban a fontos meccseken nagyon koncentrált volt, emlékezhetünk például a németek elleni 8/8-ra. A gólszerzésen túl pedig felbecsülhetetlen az a falmunka, amit végez.

Ha van játékos, aki nyertese lehet a koronavírus-helyzetnek, az minden bizonnyal Rosta Miklós. Sokkal több játékpercet kapott az elmúlt időszakban, mint egyébként jutott volna számára, és ez nagyon látványos fejlődést eredményezett. Időszakokra abszolút képes átvenni Bence helyét, ez pedig kulcsfontosságú a rotáció szempontjából, 14 szerzett gólja is azt mutatja, hogy egyre markánsabb szerepet kaphat majd a csapatban. Posztja szerint Sipos Adrián is beálló, bár szinte csak védekezésben játszott. Ki kell emelni, hogy sokat tisztult az ő játéka, noha a visszajátszásokból azért látszik, hogy bizonyos szituációkban körültekintőbbnek kell lennie, de valóban vezére tudott lenni a védelemnek.

Érdekes kérdés volt a torna előtt a szélsők helyzete. Azt egészen biztos, hogy a magyar válogatott jelenlegi, alapvetően spanyolos jegyeket mutató játéka nem épít különösebben a szélek megjátszására. Az elsődleges cél, hogy a belső posztokon tudja megbontani az ellenfelet a csapat. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a szélsőknek ne lenne szerepük, egyrészt nyilván a befutásaik fontosak a különböző játékelemek szempontjából, másrészt pedig előállhat olyan szituáció, mint ahogy ezen a tornán is, mikor a belső területeket annyira masszívan védekezi le az ellenfél, hogy a magyar csapatnak muszáj a szélre játszania. Ekkor kulcsfontosságú, hogy a szélsők belőjék a kínálkozó ziccereket. 

Hornyák Péter és Bóka Bendegúz ilyen szempontból már bizonyítottak, bár utóbbinál még mindig azt érzem, hogy lehetne kicsit bátrabb a helyzetek felvállalásánál, a lövései azonban biztosak. Az új belépők közül Sunajko Stefan teljesítménye egyértelműen pozitívnak értékelhető, 14 góljával ő lett a csapat legeredményesebb szélsője. Benne egyébként óriási potenciál van, akár fizikailag, akár technikailag remek adottságokkal rendelkezik. Pedro Rodríguez Álvarez megítélése már érdekesebb, hiszen a honosított spanyol játékos több ziccert is kihagyott, azonban az ő szerepe talán nem is ebben fontos. Szintén a világbajnokság előtti cikkünkben jósoltuk, hogy Pedróval könnyen elképzelhető egy 5-1-es védekezés, ezt be is vetette a stáb, és főleg a franciák elleni meccs második félidejében ez abszolút működőképes opciónak tűnt. Az előttünk álló egy év alatt pedig még tovább lehet csiszolni ezt a formációt. Üdítő emellett, hogy mindig is hiányoltuk a gyorsindulásokat a magyar válogatott játékából, ezen pedig most érezhetően sikerült javítani.

 

magyar férfi kézilabda-válogatott


Térjünk rá az átlövősorra és az irányítókra, a korábban taglalt okok miatt ugyanis a lényegi dolgok itt dőlnek el a csapat esetében. Lékai Máté tavaly nem állhatott a szakvezetés rendelkezésére, így nagyrészt a Győri Mátyás–Nagy Bence párossal kellett megoldani a feladatokat. Most viszont volt Lékai, és a vb nagy részében egészen kitűnő teljesítményt nyújtott: 25 gólja és 23 gólpassza is kiemelkedő teljesítménynek nevezhető. Remek ritmusban irányította a csapatot, nagyon jók voltak a tempóváltások, érezhető volt, hogy Máté tökéletesen érti azt a rendszert, amit a szakmai stáb támadásban elvár. Fontos lesz viszont, hogy legyen egy második opció ezen a poszton, hiszen a torna végére Lékai látványosan elfogyott, ez pedig a túlterheltség eredménye volt. Győri és Nagy egyértelműen nem volt olyan állapotban, mint a tavalyi Eb során, Hanusz Egonnak pedig egyelőre nagy ugrásnak tűnik a nemzetközi élmezőny. A csapat továbblépéséhez mindenképp szükség lesz egy második irányító felépítésére, az előbb említett hármas mellett Juhász Ádám lehet még opció, illetve Szita Zoltán is képes irányítót játszani.

Az átlövők értékelését nem lehet nem Máthé Dominikkel kezdeni. A 21 éves norvégiai légiós egy személyben lehet példa arra, hogy miért lenne fontos, ha több fiatal játékos tudna néhány évet külföldön tölteni. Nagyon látványos, hogy mennyit fejlődött Dominik játéka és főleg mentalitása az elmúlt fél évben, 31 góljával ő lett a csapat legeredményesebb játékosa. Jobbátlövő pozícióban Balogh Zsolt és Ancsin Gábor volt még kint, előbbi kevés lehetőséghez jutott, utóbbi viszont talán karrierje legjobb világeseményét produkálta. Itt két kulcsmomentumot emelnék ki, egyrészt ahogy Gulyás István elmondta, Ancsin számára megpróbálták limitálni a lehetőségeket, hogy abban tudjon érvényesülni, amiben ő igazán jó.

Tehát van egy rendszer, amelyben mindenki pontosan tudja, mi a feladata, és a játékosoktól csak olyan dolgokat várnak el, melyekre ők egyébként is képesek.

Más felől pedig talán az ő teljesítménye a legékesebb példa arra, hogy mennyire jó volt a csapat mentális felkészítése. Nála ugyanis mindig arról beszéltünk, hogy bár a tehetsége, a fizikális képességei meglennének a magas szintű teljesítményhez, valahogy az önbizalma nincs a helyén. Most viszont magabiztos volt, jól lőtt, jól választotta meg a helyzeteit.

 


Balátlövők terén némileg vegyesebb a kép. Bodó Richárdon igencsak meglátszott a koronavírus miatti kihagyás, így ő nem volt csúcsformában, teljesítménye azonban így sem volt rossz, érte nem kell aggódnunk. Szita Zoltán játéka pedig, ha nem is volt annyira látványos, mint tavaly, mindenképpen sokkal érettebb, az ő magabiztosságán is látszanak a légiós hónapok. Ezen a poszton egyébként remekül működött a rotáció, a két játékos nagyjából ugyanannyit is játszott, mindketten 15 gólt szereztek. Ez a páros hosszú évekre biztosíthatja a magas színvonalú teljesítményt ebben a pozícióban.

Végül pedig térjünk ki a szakmai stábra. Amikor Nagy László Gulyás Istvánt és Chema Rodríguezt nevezte ki a válogatott élére, sokan – köztük e sorok írója is – kétkedésüknek adtak hangot. Azonban szerencsére nem lett igazunk, remekül működik ugyanis a stáb, látszik, hogy világosan le vannak osztva a szerepek. Chema taktikai zsenialitását remekül egészíti ki Gulyás István higgadtsága és pedagógiai érzéke, valamint Nagy László tekintélye. A jövőre nézve talán a 7-6 elleni játék, valamint az aktívabb rotálás kialakítása lehet a feladatuk.

A magyar válogatott tehát jól zárta a tornát, ám világosan látszik, hogy miben kell még előrelépni a jövő évi, hazai rendezésű Európa-bajnokságig. Ha sikerül, akkor ott is meg lehet majd célozni egy hasonlóan jó szereplést.


Kapcsolódó cikkek: 

Írj hozzászólást