A nagy siker küszöbén? – A magyar női kézilabda-válogatott elmúlt néhány éve

December 3-án veszi kezdetét a 2020-as női Európa-bajnokság, melynek az egészségügyi kockázatok miatt visszalépő Norvégia hiányában Dánia egyedül fog otthont adni. A magyar válogatott természetesen részt vesz a tornán, ennek kapcsán pedig úgy gondoltuk, érdemes a férfiakhoz hasonló módon összegezni, hogy mi is történt a női nemzeti csapattal az elmúlt néhány évben.


(X) Fogadj az női Európa-bajnokság küzdelmeire az Unibet oldalán!


EGY ÚJ ÉRA KEZDETE

Bár különösnek tűnhet, hogy egy ilyen összegzést egy mindössze néhánymeccses kapitányi regnálással indítunk, mégis fontos kitérni arra a pár mérkőzésre, amikor Ambros Martín és Elek Gábor ült a magyar válogatott kispadján. Az előző évi világbajnokságon a magyar csapat nem jutott a legjobb nyolc közé (aki látta, minden bizonnyal nem felejti a drámai, lengyelek elleni nyolcaddöntőt, ahol egy nagyon hektikus mérkőzésen maradt alul végül egy góllal a magyar válogatott), így pedig az olimpiai kvalifikáció lehetősége elúszott, tulajdonképpen tétnélkülivé vált a 2016-os év hátralévő része.

A magyar szövetség így akkor az új kapitány érkezéséig egy ideiglenes párosnak, a Martin-Elek duónak szavazott bizalmat, meghirdetve ezzel a magyar kézilabdában az összefogást. Ők azonban hamar el is köszöntek, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebben a formában csak epizodisták voltak a történetben.

Miért fontos azonban mégis ez a rövid időszak? Az nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen páros, két abszolút vezetőedzővel nem maradhat sokáig, azonban Ambros Martín a hírek szerint szerette volna továbbvinni a csapatot egyedül, ez azonban nem valósulhatott meg. Hogy miért, azt azóta sem tudjuk, illetve a szándékot sem erősítették meg hivatalosan, egy pillanatra azonban mindenképp érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha megkapja a stafétabotot.

A spanyol azon kevés edzők egyike, akinek a kvalitásait sosem kérdőjelezték meg (bár hibái, mint mindenkinek, neki is vannak, a korábbi győri sérüléshullámokban sokan az ő rotációjának hiányát látták), és aki ekkora már hosszú évek óta Magyarországon dolgozott, tehát ismerte a magyar mezőnyt.

Minden bizonnyal nem lett volna rossz döntés őt megbízni a feladattal.

 

Érd, 2016. március 7., MTI Fotó: Kovács Anikó

 

A RASMUSSEN-ÉRA

A padot akkor az a Kim Rasmussen kapta meg, aki nem sokkal korábban nyerte meg a Bajnokok Ligáját a CSM Bukaresttel, a lengyel válogatottat pedig kétszer egymás után vezette a legjobb négy közé a világbajnokságon. Az új irányelveknek megfelelően az új kapitány „életvitelszerűen” Magyarországon élt, ráadásul klubcsapatnál nem is vállalt munkát, így csak a magyar nemzeti válogatottal foglalkozott. Rasmussen kinevezése abszolút jó döntésnek tűnt, sőt meggyőződésem, utólag sem lehet azt mondani, hogy megbukott volna a magyar padon.

Első világversenye a 2016-os Európa-bajnokság volt. Kézilabdában mindig van egy olyan világesemény az olimpiát követően, mely közvetlenül nem kvalifikál sehova, ráadásul az ötkarikás játékok után sok csapatnál történik kapitányváltás, a játékoskeret egy része is átalakul, így akadhatnak meglepetések. A magyar válogatott is új edzővel utazott tehát erre a tornára, a probléma azonban sokkal inkább az volt, hogy a felkészülési időszak során egy elképesztő sérüléshullám ütötte fel a fejét, az akkori alapcsapathoz képest Tomori Zsuzsanna, Zácsik Szandra, Szucsánszki Zita és Kovacsics Anikó sem állhatott a csapat rendelkezésére.

Az első csoportmeccs rögtön meglepő vereséggel végződött a csehek ellen, bár azért azt hozzá kell tennünk, hogy a cseh válogatott a következő években is stabil, versenyképes résztvevője volt a világeseményeknek, ez pedig azért kontextusba helyezi azt a találkozót.

Majd jött a Dánia elleni, papírforma szerinti, ám szoros meccs, a továbbjutásért zajló mérkőzésen azonban Montenegró ellen simán nyerte a Rasmussen-gárda, így jöhetett a középdöntő, ahol Romániától simán, Norvégiától szoros meccsen kapott ki a csapat, míg az utolsó fordulóban pontot mentett az olimpiai bajnok orosz gárda ellen.

Sokan azt mondták ekkor, ez az Európa-bajnokság a fentebb sorolt tényezők miatt nem mérvadó, a következő világbajnokság lesz majd az első igazán jelentős erőpróba. A keret azonban ekkor sem volt teljes, Szucsánszki és Tomori ezúttal sem állhatott a dán edző rendelkezésére. Ezt a seregszemlét sem egyszerű értékelni, hisz a végső helyezés alapján csalódást keltőnek is nevezhetnénk a szereplést, azonban gyakorlatilag minden a papírforma szerint alakult, sőt ha úgy tekintjük, a csehek legyőzése némi előrelépést jelentett az előző évhez képest.

Furcsa kettősség továbbá, hogy egy klasszist vesztett, egy hatalmas tehetséget azonban nyert a magyar válogatott. Görbicz Anita a torna végén bejelentette, hogy visszavonul a nemzeti csapattól, a magyar kézilabda jelenlegi talán legnagyobb tehetsége, Háfra Noémi azonban ezen a tornán tűnt fel, és még egy számára némileg karakteridegen pozícióban, jobbátlövőként is fel tudta hívni magára a figyelmet.

Ezt követte a 2018-as Európa-bajnokság, mellyel kapcsolatban nem túlzás kijelenteni, hogy az elmúlt évek talán legjobb válogatott-teljesítményét hozta. Mielőtt azonban erre rátérnénk, meg kell említenünk egy fontos, az év nyarán történt fejleményt. A magyar junior-válogatott megnyerte a Debrecenben rendezett korosztályos világbajnokságot (egy évvel később pedig a korosztályos kontinenstornát).

Ez azért is volt fontos, mert néhány hónappal később az akkori csapat egy része már a felnőttek között bizonyíthatott. Tóvizi Petra, Háfra Noémi és később Lakatos Rita is szerephez jutott. Rasmussennek ekkor voltak kockázatos döntései, Pálos-Bognár Barbara, Szalai Babett vagy Kazai Anita személyében olyan játékosokat hívott be, akik bár az NB1-ben rutinosnak számítanak, a válogatottnál ritkán kerültek szóba.

Az ötlet azonban fényesen működött, a védekezés – többek között – Planéta Szimonettával egészen remekül funcionált (a Franciaországban légióskodó Planéta szinte az összes védőstatisztikában a legjobbak között végzett), illetve a szélről kifejezetten eredményes volt a magyar csapat, ez pedig a korábbi évekhez képest óriási előrelépés volt. Nemcsak a játék, hanem az elért eredmények is kitűnőek voltak, még az utolsó fordulóban is fennállt az elődöntő lehetősége. Ez végül nem jött össze, de az elért hetedik hely még így is az utóbbi évek legmarkánsabb teljesítménye volt.

 


 

SZÉP REMÉNYEK

A 2019-es világbajnokság kiemelten fontosnak ígérkezett, hiszen olimpiai kvalifikációs tornáról volt szó, melyen a legjobb nyolc közé jutás szinte garantált selejtezőtornás helyet biztosított volna a magyar csapat számára. Azonban még a csoportból sem jutott tovább Rasmussen csapata, pedig a keret a korábbi évekkel ellentétben szinte teljes volt, még akkor is, ha a csapat gerincét adó ferencvárosi játékosok nem voltak jó formában.

Az eredmények következtében végül a magyar szövetség elköszönt Kim Rasmussentől. Önmagában nem is a döntéssel van igazán a gond, bár az is megkérdőjelezhető, hiszen egy évvel korábban a dánnal ért el a csapat remek eredményeket. Arra a kérdésre, hogy hibázott-e a vb-n, valószínűleg igen a válasz, a döntés azonban még így hirtelennek tűnik. Ennél nagyobb probléma azonban az a mód, ahogyan ezt kommunikálták. Még a világbajnokság előtt kötöttek újabb négyéves szerződést a kapitánnyal, erről azonban a felek nem tájékoztatták a közvéleményt. Ez csak akkor derült ki később, mikor már a „szakítás” megtörtént.

A döntéssel tehát lehet vitatkozni, még a helyessége mellett is lehet érvelni, a transzparencia hiánya azonban egyértelműen számonkérhető. A hivatalos indoklás szerint egyébként Rasmussen eltiltása (az utolsó, Románia elleni csoportmeccsen történt incidens miatt büntették a magyar kapitányt) volt az ok, nem akarták bizonytalanságban hagyni a csapatot az olimpiai selejtező előtt, a dán edző szerint azonban ez sokkal inkább casus belli volt.

A csapat azonban az egy évvel korábbi Eb-hetedik helyének köszönhetően kijutott az olimpiai selejtezőtornára, amelyre azonban megint egy ideiglenes párossal készült a válogatott, újra a Győr és a Ferencváros aktuális edzője, Danyi Gábor és Elek Gábor kapta meg a lehetőséget.

A koronavírus-járvány azonban közbeszólt, így a selejtezőt 2021-re halasztották, ekkor szintén ez a páros irányíthatja majd a munkát. Előtte azonban még itt van a 2020-as Eb, melyre ilyesformán egyfajta főpróbaként tekinthetünk.

 


Jelenleg tehát egy átmeneti időszakot él a magyar női kézilabda, a jelek azonban biztatóak.  A játékosállományban megvan a potenciál, reménykedhetünk tehát abban, hogy ezt sikerül is majd kiaknázni.


 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: