Tartalom
- undefined
- undefined
Szerencsés csillagzat alatt kezdhette meg utolsó csoportmérkőzését a magyar válogatott, hiszen a többi eredménynek köszönhetően egyszerűvé vált a képlet, Elek Gábor tanítványai úgy kezdhették meg a svédek elleni találkozót, hogy ha nyernek, az biztosan nyolc közé jutást jelenti majd. Emellett az is a magyar esélyeket növelte, hogy Svédország már korábban bebiztosította a csoportelsőségét, így Tomas Axnér csapatának nem volt kulcsfontosságú a magyarok elleni találkozó, legjobbjaikat pihentethették a negyeddöntő előtt (ahol végül simán verték meg Dél-Koreát).
Ennek megfelelően Linn Blohmot, a korábban minden helyzetét kihasználó, védekezésben is kitűnő beállósukat nem is nevezték, az olyan kulcsemberek, mint Jamina Roberts vagy Nathalie Hagman pedig nem jutottak markáns szerephez. A magyar csapat ki is használta a kínálkozó lehetőséget, a védekezésben jócskán feljavulva, agresszívabbá válva sikerült 23 gólon tartani a svéd együttest, ráadásul Bíró Blanka is az egyik legjobb meccsét játszotta a tornán. Támadásban pedig leginkább a két rutinos játékos, Szöllősi-Zácsik Szandra és Tomori Zsuzsanna vezetésével sikerült befejezni az akciókat.
Így tehát megvolt a továbbjutás, a hivatalos elvárást teljesítették a lányok, a negyeddöntőben pedig jöhetett Norvégia. Ha azt mondjuk, a norvég együttes mumus a magyar csapat számára, még akkor sem tudjuk érzékeltetni, hogy mennyire egyértelmű volt az utóbbi évtizedekben a két csapat párharca. A magyar játékosoknak mintha valamiféle kisebbségi komplexusa lenne az északi válogatottal szemben, ehhez persze hozzátartozik, hogy valóban ők a világ egyik legerősebb gárdája.
Így előzetesen ellenük mutatkozott a legkisebb esély a magyar együttes számára, ugyanakkor az is tény, hogy az esélytelenség állapota sokszor segített már a csapatunkon az elmúlt években.
Elek Gábor tanítványai nagyszerűen kezdték a mérkőzést, a védekezés kezdetben kifejezetten masszívnak, s ami talán még fontosabb, tudatosnak tűnt, a korábbi meccsekkel ellentétben világos volt a koncepció. A magyar stáb remekül tudott profitálni abból, hogy Görbicz Anita és Danyi Gábor személyében két olyan szakember is helyet foglalt a kispadon, akik jól ismerik a norvég játékosokat, érdemes megnézni, hogyan teljesítettek a Magyarországon játszó kézilabdázók. Stine Oftedal számolatlanul szórta el a labdákat, a lövései sem sikerültek igazán jól, Veronica Kristiansen szürkébb volt a szokottnál, akárcsak a korábban szintén Győrben játszó Nora Mörk, őket rengeteg hibára sikerült kényszeríteni. Igaz, a magyarországi légiósok közül azért Silje Solberg a kapuban (Lukács Viktória több ziccerét is „olvasta”) vagy Kari Brattset beállóban jelentősen tudott segíteni a norvég csapatnak.
A rossz kezdés után hamar szintet tudott lépni Thorir Hergeirsson együttese, 6-3-as magyar vezetés után jött zsinórban hét norvég gól. Az igen gyakran kritizált mentális felkészítés ezúttal jól sikerült, ennek bizonyítéka, hogy e negatív sorozat után sem tört meg a csapat, a félidő végére ismét sikerült közel kerülni a norvégokhoz.
Ami viszont nagyon feltűnő volt, hogy történt egy érdekes változás Elek Gábor együttesének játékát tekintve. Az elmúlt években rendre arról beszéltünk, hogy a széleken stabil a magyar válogatott teljesítménye, most azonban épp a szélről nem érkezett olyan produkció, amit várhattunk. Schatzl Nadine ugyan szerzett két gólt, de a kezdőként pályára lépő Lukács Viktória, Márton Gréta páros 1/7-tel zárt, ráadásul az is látványos volt, hogy a szélen védekezők túlsegítettek, emiatt óriási helyek nyíltak a skandináv csapat szélsői számára. Az ő rosszabb teljesítményüket azonban váratlan helyről sikerült kompenzálni, meglepően jól működött a magyar együttes beállós játéka. Az első félidőben Kisfaludy Anett is szerzett két gólt, a második játékrészben pedig Bordás Réka teljesített kitűnően ezen a poszton (4 góllal zárt). A Debrecen fiatal kézise a következő olimpiai ciklus egyik meghatározó játékosa lehet, klubbéli csapattársához, Vámos Petrához hasonlóan.
Mint utólag kiderült, Klujber Katrin még az előző mérkőzésen szedett össze egy kisebb sérülést, így rá a norvégok ellen csak rövid ideig számíthatott Elek Gábor. Nyilván ez a belső rotációt is nehezítette, illetve talán most lett volna az első olyan mérkőzés, amelyen az előbb említett okok miatt a szélen is szükség lett volna rá.
A norvégok végül érvényesítették tapasztalati és fizikális fölényüket, no meg persze az utolsó percekben a 41 éves Katrine Lunde 63%-os védési mutatója is sokat számított. Ettől függetlenül a magyar válogatott büszke lehet a teljesítményére, némi bosszúság azonban lehet a játékosokban.
Szikora Melinda fogalmazott úgy a mérkőzés utáni interjújában, hogy a norvég válogatott tízből kilenc alkalommal verhetetlen a magyar együttes számára, ez azonban a maradék egy találkozó volt, ahol reális esély lett volna a meglepetésre.
Felemás érzésekkel jöhet tehát haza a magyar válogatott Tokióból, azt egyelőre nem tudni, hogy a jövőben mi vár ránk (Elek Gábor nyilatkozata alapján az valószínűnek tűnik, hogy ő nem folytatja a munkát), de erről talán korai is jelenleg beszélni. Az biztos azonban, hogy érdemes lesz széleskörűen és aprólékosan elemezni a szereplést, hogy milyen tanulságok szűrhetőek le a jövőre nézve a magyar csapat tokiói játékából.
A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.