Gondolatok az Európa-bajnokság első hetéről

Túl vagyunk az Európa-bajnokság első fázisán, lezárult az alapcsoportkör, kialakult a középdöntő mezőnye. Azt kaptuk a torna első meccseitől, amit vártunk, azaz rengeteg a meglepetést: csapatok múlják alul látványosan magukat, mások viszont meglepően jól teljesítenek. Az Európa-bajnokság első hete alapján fogalmaztunk meg néhány pontot, amely eddig szemet szúrt, és amelyekre érdemes lehet figyelni a továbbiakban.


(X) Fogadj az női Európa-bajnokság küzdelmeire az Unibet oldalán!


 

A NORVÉG VÁLOGATOTT EGYELŐRE VERHETETLENNEK TŰNIK

Különös előzményekkel készült a norvég csapat erre az Európa-bajnokságra, tavaly hosszú idő után először maradtak le az érmes helyezésekről világversenyen, idén pedig úgy volt, rendezőként láthatják majd vendégül a mezőnyt. Ez végül nem valósult meg, Thorir Hergeirsson csapata azonban egyelőre egyszerűen megállíthatlannak tűnik.

A meccseik egyébként nagyon hasonló képet mutatnak, a találkozók első harmadában az ellenfél még általában tudja tartani magát, legkésőbb a második félidő elején azonban mindig elkezd nyílni az olló.

Akit mindenképp ki kell emelnünk, az Nora Mörk, aki igen hangosan távozott Győrből, és akinek az elmúlt évei leginkább a sérülésekről szóltak, ezen az Európa-bajnokságon azonban egyelőre fantasztikus, amellett, hogy a hétmétereseket magabiztosan értékesíti, mezőnyben is remekül érvényesül, újra azt a lendületes, egy-egy elleni szituációkat kitűnően megoldó, mégis a csapat rendszerébe remekül illeszkedő játékot látja tőle, mint korábban. A tornán eddig 28 lövésből 22 gólja van, a 78 százalékos lövőteljesítmény pedig még úgy is remek, hogy a góljai egy jelentős részét, szám szerint tizenkettőt a vonalról szerezte. A csapat pedig nagyon masszív, gyakorlatilag két egyenértékű sor van, az egyik legígéretesebb fiatal játékos, Henny Reistad például rendszeresen csak csereként kerül a pályára. A védekezés is kiváló, kapuból pedig Rikke Granlund, és a gyengén védő Emily Sando helyett becserélt Katrine Lunde segíthet.


 

A TORNA MEGLEPETÉSCSAPATA: HORVÁTORSZÁG

Paula Posavec, Stella Posavec, Larissa Kalaus, Tea Pijevic, ezek a nevek talán még a kézilabdakedvelők többségének sem mondtak sokat a tornát megelőzően. Nem azért, mert rossz játékosokról lenne szó, egyszerűen a horvát női kézilabda nincs szem előtt, a világversenyek állandó korai búcsúzói, a BL-ben játszó csapatok, a Podravka Vegeta pedig épp most esik át a koronavíruson, így az ottani kézilabdázók nem tudtak csatlakozni a kerethez. A szövetségi kapitány, Nenad Sostaric az első meccs előtt el is mondta, hogy szerinte így nincs értelme lejátszani a tornát.

Ehhez képest három győzelemmel mentek tovább, és jelenleg ugyanúgy négy ponttal állnak a középdöntőben, mint a norvégok.

Nem lehet azt állítani, hogy a horvátok valamit nagyon különlegesen jól csinálnának, sokkal inkább üzembiztosan hozzák azt, amit tudnak, képesek az ellenfelet a saját ritmusukba kényszeríteni, ez pedig kiegészül néhány olyan egyéni teljesítménnyel, mint amit Pijevictől, Kalaustól vagy a magyarok számára is ismerős, Dunaújvárosban is megforduló Micijevictől látunk.


 

AZ AB-ÁG EGYELŐRE A PAPÍRFORMA SZERINT ALAKUL

Amennyi a meglepetés a magyar válogatott ágán, annyira a várakozásoknak megfelelően alakulnak a másik két csoport mérkőzései.

Ahogy arra számítani lehetett, az orosz és a francia csapat pályázik legnagyobb eséllyel az elődöntőre, utóbbiak még az első meccsükön megszenvedtek Montenegró ellen, utána azonban simán verték Szlovéniát, és Dánia ellen is nyertek, utóbbi kiemelten fontos az elődöntőért folyó harc szempontjából. Olivier Krumbholz csapatától azt látjuk, amit már megszokhattunk, masszív védekezés, talán a világ egyik legkompaktabb fala, támadásban pedig szépen leosztott szerepek, mi sem mutatja ezt jobban, hogy tizenegy góllal Alexandra Lacraberre jelenleg a csapat házi gólkirálya.

A dán válogatott is erősnek tűnik, sokkal inkább, mint az elmúlt években, az elődöntőhez azonban most már vagy bravúr kellene tőlük (minden bizonnyal egy orosz verés), vagy a franciák botlása.

A másik négyesből tehát Ambros Martin válogatottja a spanyolokat és a svédeket is simán verte, a csehek ellen azonban nekik is csak egy szoros meccs jött össze. Apropó csehek, ők okozhatták volna ezen ág meglepetését, még a második félidőben is sokáig nagy különbséggel vezettek a spanyolok ellen, végül azonban fordítottak a hispánok. Ők is, akárcsak a svédek az egymás elleni iksz egy-egy pontjával mennek tovább.


 

A MAGYAR CSAPATTÓL A SZOKÁSOS HULLÁMZÁST LÁTJUK

Ráadásul az átlagnál talán mélyebb hullámvölggyel, arra a horvátok elleni mérkőzésre ugyanis nehéz magyarázatot találni.

Egy világversenyen érthetetlen, hogy egy egyszerű nyitott 3-2-1-es védekezésre miért nem tud érvényes választ adni a magyar válogatott hatvan percen keresztül.

Egyébként ez érdekes kérdéseket vet fel, hiszen papíron feküdhetne a magyar csapatnak, ha vele szemben nyitottat védekeznek, hiszen jól cselező, egy az egyben erős játékosok alkotják a kezdősort (ha itt most Háfra-Klujber átlövőpárossal számolunk), valahogy mégis évről-évre meggyűlik ezzel a bajunk, tavaly például épp a szerbek alkalmazták ezt eredményesen a válogatottunk ellen.


A második, szerbek elleni meccs már jóval jobban sikerült.

Nyilván ebben benne volt az is, hogy az ellenfél nagyon keveset pihenhetett, hiszen a holland-szerb mérkőzés szombaton nagyjából 22 óra magasságában ért véget, másnap pedig már 16 órakor pályán voltak a csapatok. Ettől függetlenül az egy kiugróan jó teljesítmény volt, aminek kapcsán a kapusteljesítményt mindenképpen ki kell emelni, mert nem állíthatjuk, hogy a szerbek a náluk készségszinten működő, 7-6 elleni játékból ne tudtak volna helyzeteket kialakítani, Bíró Blanka azonban remek százalékkal hárította a ziccereket. És persze Szöllősi-Zácsik Szandra teljesítménye mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Különös pályafutás az övé, hatalmas tehetségként robbant be, azonban a benne rejlő potenciált igazán sosem tudta kiaknázni, még akkor sem, ha főleg a Ferencvárosban és most az MTK-ban voltak jó időszakai. Persze ebben a sérülések is közrejátszottak, ezen a meccsen azonban nem fért kétség a teljesítményéhez.


Ahogy az első félidő a hollandok ellen is jól alakult, azonban a második játékrész megint csak két fontos problémára hívta fel a figyelmet.

Egyrészt Kovacsics a meccs végére nagyon látványosan fáradt el, muszáj lenne többet és aktívabban rotálni Lakatos Ritát is, akár egyébként a három irányító nevezése sem lenne ördögtől való, hiszen a rotálás mellett a kétirányítós játék is opció lehetne. A másik pedig, hogy nem ugyanaz a legjobb támadó és a legjobb védősor, a tegnap támadásban sem különösebben jó Klujber helyére – majd Zácsikéra is –folyamatosan jártak gólt szerezni a hollandok, érdemes lenne visszanézni, a másik félidőben hány góljukat szerezték a jobbkettes védő környéki területről (akár konkrétan onnan, akár odairányítva a beállót, akár ott előnyt szerezve és a szélre lejátszva), valószínűleg egészen megdöbbentően magas szám jönne ki.


Folytatás ettől függetlenül van, pont azonban egyelőre nincs a középdöntőben, középhosszútávon azonban talán nem is baj, hogy az elődöntőre már igen minimális az esélye a magyar csapatnak.

A közeljövő célja a márciusi olimpiai selejtező, erre pedig remekül lehet majd készülni a hátralévő három meccsen.

Persze, egy-két győzelem (a németek és a románok ellen is reális lehet) segítene a torna megítélésén, a fontosabb azonban az lenne, hogy világosan lássuk, mi az a koncepció, mellyel ki szeretne majd jutni a csapat az ötkarikás játékokra.


A fényképek forrása: kolektiffimages

 

5 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: