MotoGP-visszatekintő: Rekordokat és Yamaha-sikereket hozott a katari dupla

Megkezdődött a 2021-es idény a gyorsaságimotoros-világbajnokság mezőnyének – rögtön két hétvége alatt két futammal. A királykategória losaili dupla hétvégéjén – még Marc Márquez nélkül – izgalmakban, botrányos manőverekben és rekordokban sem volt hiány. A versenyzők és az érdekességek mentén értékeljük a Katari és a Doha Nagydíjat.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A visszatérő Vinales és az okos Quartararo: Villantott a Yamaha

Nem véletlen a címadás, hiszen Leonardo DiCaprio óta nem volt ilyen „visszatérés”, mint amit Maverick Vinales mutatott be az évadnyitó Katari Nagydíjon.

No persze, nyert versenyeket azóta, de a 2017-es kezdését követően nem igazán volt olyan futam, amelyen ennyire agresszíven, ellentmondást nem tűrően, dominálva ment volna.

Eddig az volt a „hangvillások” gondja, hogy a mezőnybe kerülve kezelhetetlenül viselkedett a motor. Vinales ezért mindenki másnál többször gyakorolta a rajtokat, hogy ne essen annyira vissza az indulást követően – az utóbbi években nem volt ritka, hogy az első sorból rajtolva egészen a Top 10-ből kiszorulva zárta az első kanyarokat.

A spanyol versenyzőt ugyan a négy Ducati megelőzte a rajtnál (erről majd lentebb az olasz gyártóról szóló részben), de nagyon érett és kellően agresszív motorozással mindegyikőjüket bedarálta, aztán az élre állva megfelelő tempót diktálva, behúzta az évadnyitót. Ebből állt volna a recept? Jó rajt és agresszivitás?

Ennél bonyolultabb a válasz. A Yamaha télen leigazolt egy bizonyos Cal Crutchlow-t tesztpilótának, akinek a tapasztalata aranyat érhet, hiszen a mezőny egyik legkezelhetetlenebb gépéről, a Hondáról ült át. A Márquez stílusára szabott motorokat nagyon nehéz vezetni, az egyik titok a kanyarodásnál, egészen pontosan a kanyar bejáratoknál jön elő. (Crutchlow azok közé tartozott, akik kifejezetten eredményesen tudták megülni a Hondát.)

Vinales – megfogadva a brit tanácsait – nem egyszer úgy előzött a technikás részén a katari pályának, hogy szinte berepült a kanyarba, ám mégis a motoron tudott maradni. A másik kulcsa a spanyol sikérnek bármennyire is furcsa, de Valentino Rossi távozása lehet. Emlékezzünk vissza a 2017-es év kezdetére: Vinales leiskolázott mindenkit az első futamokon, majd látványosan eltűnt. A pletykák szerint Rossinak nem tetszett valami a Yamahával, ezért változtatásokat kért, a Yamahák gyengélkedésének kezdete, pedig arra az időszakra vezethető vissza.

A „Doktor” távozásával felszabadulhat a nyomás alól a gyári csapat, hiszen egyértelműen Vinales és Fabio Quartararo az új irány.

Quartararo a második versenyen kopírozta le spanyol csapattársa teljesítményét. A dohai vonatozásban a nyolcadik helyen megbújva várt a megfelelő alkalomra, és a lehető legjobbkor robbantott. Kicsit szenvedősre sikerült a debütálás a gyári alakulatban, de egy biztos, a francia kiváló megfigyelő. Parádésan időzített a nagy hajrá megkezdésével – a Jack MillerJoan Mir kakasviadalt használta ki –, sorra vadászta le a Ducatikat, majd a pálya második felében olyan előnyt motorozott ki, hogy a célegyenesben már nem tudtak visszatámadni Johann Zarcóék. Quartararo a tavalyi összezuhanását követően ismét magabiztosságot áraszt, és már az első évében kialakíthatja „a két dudás egy csárdában” helyzetet csapaton belül.

 


Viszont van, ami nyugtalanító lehet, mert ami az első hétvégén a franciának, az a másodikon Vinalesnek okozott fejtörést. A kései megindulás, vagy egy-két kisebb hiba nem fér bele, az első versenyen Vinales indult meg előbb, de Quartararo nem tudta tartani a lépést, míg a második versenyen ennek az ellenkezője történt meg.

Ha már a Yamahánál vagyunk, meg kell említeni a Petronas SRT botrányos szereplését. Egy körön még elmegy a teljesítmény, de a versenyen nagyon látványos a szenvedés. Az előzetesen vb-aspiráns Franco Morbidelli mindkét futamon gyorsan visszaesett és csak a pontokért tudott küzdeni, Rossi pedig karrierje legrosszabb időmérős eredményét produkálta a 21. hellyel a Doha Nagydíjon, melyen végül pontot sem tudott szerezni. Bár korai még kijelenteni, hogy ez vár egész évben Rossiékra, de a Yamaha egyik legerősebb pályáján nem tudtak villantani, ami aggodalomra adhat okot.

 

Bivalyerős Ducati, egy vb-esélyes Zarcóval?

Sokáig nem fogjuk elfelejteni, hogy az évadnyitón mekkora rajtot vettek a Ducatik. Az első kanyarban, a két gyári és a két Pramacos-gép fordult az első négy helyen. Önmagában nem lenne nagy csoda, de Miller az ötödik helyről jött fel a másodikra – már a verseny előtt ugyanezt a forgatókönyvet vizionálta –, az újonc Jorge Martín pedig a 14. (!) helyről indulva fordult negyedikként. A rajtelektronika ismét kitett magáért, az egyenesekben pedig verhetetlennek tűnik az olasz márka – Zarco új sebességrekordot állított fel ezen a hétvégén, 362,4 km/órás sebességgel ment a célegyenesben.

 

Jorge Martín rajtja


Visszatérve a Katari Nagydíjhoz, a Ducatik esélyeit Vinales végezte ki, de kellemes meglepetés volt a gyári csapat fiatal olasz pilótája, Francesco „Pecco” Bagnaia, aki élete első rajtelsőségét rögtön dobogóra váltotta. A futam második felére látványosan visszaestek tempóban, előbb a gumik fogytak el, majd az üzemanyaggal való spórolás miatt sem engedték a lovakat annyira – Vinalesnek ez jött kapóra. Bagnaia rám cáfolt az eredményeivel, villámgyorsan beletanult a gyári motorba, a Doha Nagydíjon csak azért nem tudott harcolni a dobogóért, mert csúnyán benézte az 1-es kanyart miközben Quartararót előzte vissza. Igaz, a hatodik hely sem rossz eredmény, de a leggyorsabb kör – ami a versenyen elért pályarekord a losaili aszfaltcsíkon – mutatja, hogy versenyen is meg van a plusz benne.

Nem tudom, hogy meglepetésnek kellene számítani vagy sem, hogy Zarco két futamot követően vezeti a világbajnoki összetettet. Élete lehetőségét kapta meg a francia azzal, hogy a Pramac Ducatihoz szerződött, mivel ugyanaz a támogatás a gyártól, csak a nyomás kisebb, hiszen privát csapatról van szó. Az elbaltázott KTM-es váltás előtt tudtuk mennyire gyors és jó versenyző, most ismét bizonyítja. Ugyan az első győzelem még nincs meg, de két második hellyel nyitott, és ha tartja a konzisztens teljesítményét, akkor a többieknek fel kell kötni a gatyát.

A második forduló – okulva az előző versenyen tapasztalt tapadást és gumifogyást érintő gondokból – leginkább egy motoros felvonuláshoz hasonlított, melyben minden márka képviseltette magát.

Martín pályafutása második királykategóriás hétvégéjén, első rajtelsőségét gyűjtötte be, mellyel olyan illusztris versenyzők mellé került, mint Casey Stoner, Jorge Lorenzo és Marc Márquez, akiknek hasonló gyorsasággal lett meg az első pole pozíció. A spanyol újonc 18 körön keresztül vezette fel a társaságot, pedig kijelentette, hogy a versenytempója még messze van attól, hogy a győzelemért vagy dobogóért mehessen. Persze, kellett a többiek spórolása, kellett, hogy „beáldozták” a többiek annak érdekében, hiszen ők jobban tudtak sáfárkodni a gumikkal. Ennek ellenére a verseny végén nem esett vissza látványosan a teljesítménye, sőt az utolsó előtti kanyarig a második helyen állt, de a csapattársa Zarco megelőzte, ám így is a dobogón zárt. A futamot követően Martín nagyon éretten nyilatkozott, tudta, hogy a társa adott esetben vb-címre lehet esélyes, ezért nem támadta vissza az utolsó kanyarban vagy a célegyenesben. Csapatjátékos és piszok gyors. Nagy fegyvere lehet a Ducatinak és elsősorban Zarcónak.

 


Apropó, újoncok. A mezőny másik két abszolút újonca is a Ducati nyergében húzza a gázt, Enea Bastianini és Luca Marini (Valentino Rossi féltestvére). Előbbi teljesítménye előtt szintén kalapot kell lengetni, hiszen egy 2019-es gépen ülve megy fantasztikusan. Mindkét futamon a mezőny hátuljából ért fel a tizedik hely környékére, biztató versenytempója, az időmérőkön viszont hasonlóan kellene villognia, mint Marininek, aki nyolc ezredmásodperc híján maradt le a Q2-ről a második losaili hétvégén.

 

A Suzuki átlagos teljesítménye, a hétvége botrányával fűszerezve

A kronológiai sorrend miatt maradjunk a Katari Nagydíjnál. Mir és Alex Rins továbbra sem tud egy körön robbantani, de tény, hogy a Suzukik életveszélyes fegyverek a futamokon. Mindkettő Suzuki szépen bontotta szét a mezőnyt a verseny második felében, de még mindig nem jött össze a dobogó Katarban. Mirnek ez majdnem sikerült, hiszen egy kicsit elnyújtotta az utolsó kanyarját, ami a pódiumba került. Rins beragadt a Ducatik mögé és a kései hajrájával csak a hatodik helyen futott be.

Persze az egyszerű szurkoló rögtön kontrázhat, hogy az egy körös tempón kell csak javítani, és akkor nem kell loholni a többiek után.

A probléma ezúttal is összetett: hasonlóan a Forma–1-hez, a kvalifikáción használt gumikon kell elrajtolni, csak a MotoGP-ben nincsen kerékcsere a verseny közben. Más lenne a helyzet speciális, időmérőn használt keverékkel vagy extra gumi mennyiséggel, így azonban már a kvalifikáción kell egy kicsit spórolni. A másik, hogy a Suzuki rajtelektronikája sincs még a Ducati szintjén, így a startoknál elkerülhetetlen, hogy lerajtolják Milleréket.


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


A Doha Nagydíjon majdnem pepitába megismételték az első verseny eredményét, hiszen ezúttal Rins csúszott le éppen a dobogóról, míg Mir végzett egy kicsivel hátrébb a hetedik pozícióban. A futam mégsem erről marad emlékezetes nekik, hanem a MillerMir botrányról. A verseny 13. körében Mir nagyon keményen támadta a Ducatit a 10-es kanyarban. A kelleténél agresszívabban ment bele az előzésbe, melynek a levét mind a ketten megitták, hiszen Mir és Miller is lecsúszott az ívről, ami miatt visszaestek. A történet nem ért itt véget, az utolsó kanyarból kijövet az ausztrál szándékosan nekiment Mirnek, 200 km/órás sebességnél. A manőver életveszélyes volt, ennél a mozdulatnál már csak a versenyigazgatóság döntése volt meglepőbb, amikor nem büntették meg Millert. Az ausztrál idénye egyáltalán nem úgy indult, ahogyan tervezte, frusztrációját pedig most Miren vezette le, felelőtlenségével pedig a saját versenyét is tönkretette.


Érdekes volt a kettős álláspontot olvasni a sajtóban. Az egyik legnevesebb szakíró, Mat Oxley elmondása szerint versenybaleset volt, és Max Biaggi korábbi mondását idézte: „Ez motorversenyzés, nem klasszikus zene.” Mir menedzsere, Paco Sánchez pedig úgy vélte, hogy inkább nem írja ki, mit gondol, mert akkor nem engednék többet a paddockba.

Amikor ilyet látunk, óhatatlanul az jut eszünkbe, hogy biztos ez a legjobb reklám? Miller egy tökös srác, az imázsához még passzolhat ez a megmozdulás, de kétségkívül életveszélyes volt. Ne feledjük:

Rossit 2015-ben azzal büntették, hogy az utolsó rajtkockából kellett megkezdenie a valenciai évadzárót, mert kilökte Márquezt Sepangban.

Romano Fenatit eltiltották a versenyzéstől, amikor meghúzta Stefano Manzi fékét Misanóban. Pont ezen a hétvégén kellett hét Moto3-as versenyzőnek a boxutcából rajtolnia, mert feltartották a többieket a szabadedzésen. Vagy idevehetjük a legkisebb géposztály versenyét, ahol John McPhee és Jéremy Alcoba ökölvívással akarta lerendezni az egymás közötti konfliktust – Portimaóban majd ők is a boxutcából indulhatnak.

 

Helyzetjelentés a „sűrejéből” és az évadnyitók rekordjai

Be kell látni, hogy Marc Márquez hiányában a Honda inkább egy vízipisztolyra hasonlít, mintsem gépfegyverre. Pol Espargaró villantott egyszer-kétszer, a második hétvégén egy jobb eredményben is bizakodhatott, de Bagnaiához hasonlóan az 1-es kanyarban nagy volt a lendület, ami a Top 10-ből való kicsúszáshoz vezetett. Az időmérő edzéseken nagyon messze vannak Ducati–Yamaha–Suzuki triótól, ami aggasztóbb, hogy már az Apriliától is kezdenek leszakadni, persze Márquez visszatérésével ez változhat. Az öccse, Álex Márquez a királykategória egyetlen versenyzője, aki még nem fejezett be futamot, míg Taka Nakagami csalódás a tavalyi évhez képest.

Ha már Aprilia, Aleix Espargaró alatt még mindig bizakodásra ad okot az RS-GP. Mindkét versenyen az élmezőnnyel tudott maradni, ráadásul a második futamon a dobogó közelében ment a verseny egy harmadában. Jó az irányvonal, amit a Noaleban terveztek, egyre inkább tenyérdörzsölős várakozást hoz az Andrea Dovizioso-féle jerezi teszt. Lorenzo Savadori még mindig nagyon messze van, sőt a mezőny leggyengébb teljesítményét tudja időmérőn és versenyen, ugyan félig-meddig újonc, de Espargarót látva csalódás Savadori.

A KTM-ek is a Doha Nagydíjon villantottak, Brad Binder révén összejött egy nyolcadik hely, de sokatmondó a nyilatkozata: „jelenleg ennek a nyolcadik helynek is örülni kell, mert ez a maximum.” Az extrémnek mondható gumiválasztás (előre közepes keverék, hátra lágy, míg a mezőny többi tagja lágy-lágy választással ment) bejött, Miguel Oliveira már-már martíni-magasságba emelkedett az indulásával, Binder pedig nagy felzárkózást mutatott be, igaz kellett az első „vonat” lassúsága. A Tech 3 szenved, sem Iker Lecuona, sem Danilo Petrucci nem nyújtott jó teljesítményt. Következik Portugália, amely sokkal inkább fekszik a KTM karakterisztikájához, Miguel Oliveira révén pedig tavaly nyertek Portimaóban, ami bizakodásra adhat okot.

Az összegzés után jöjjön pár rekord, melyet a katari duplázás hozott:

  • új sebességrekord: Johann Zarco 362,4 km/h;
  • 1954 után ismételten két francia állt dobogóra a királykategóriában egy futamon;
  • a királykategória történetének legszorosabb versenye: az első 15 versenyzőt, 8,928 másodperc választotta el;
  • +1: a Moto3-ban, a 16 éves Pedro Acosta a boxutcából indulva nyerte meg a futamot, mellyel ő lett az első versenyző, aki végrehajtotta ezt a bravúrt.

Folytatás két hét múlva Portugáliában, a következő versenyhétvége legnagyobb kérdése pedig Marc Márquez esetleges visszatérése lesz.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x