Egyedüliként megállították a Manchester Cityt, mégis tükörsimán kiestek a Premier League-ből

2012-ben jutott vissza a Premier League-be a Southampton. Az elmúlt 11 évben kétszer – 2015-ben és 2016-ban – Európa-liga-indulás érő helyen végzett, az utóbbi hat szezonban pedig az alsóházi küzdelmek állandó tagja volt a klub. A visszaesést az okozta, hogy minden nyáron, sőt esetenként januárban eladták a legjobb játékosaikat.

Sadio Mané és Virgil van Dijk (utóbbit 15 millió euróért vették és 84 millió eurónak megfelelő fontért adták el) később bajnoki címhez és Bajnokok Ligája-győzelemhez segítették a Liverpool FC-t. Szintén a Sotontól megvett Dusan Tadiccsal az Ajax BL-elődöntős volt 2019-ben, Toby Alderweireld és Pierre-Emile Höjbjerg pedig a Tottenham Hotspur alapembere lett. A klubmodell arra épült, hogy az európai szinten már kipróbált játékosokat igazolnak 5-15 millió font közötti összegért, majd akit lehet, óriási profittal eladnak. Amikor az Európa-ligában szerepelt a csapat, akkor sem az volt a cél, hogy még nagyobb befektetéssel megpróbálják elérni az élmezőnyt.

Mauricio Pocchettino személyében gyakorlatilag felfedeztek egy kiváló menedzsert, aki utána a Tottenhamnél teljesedett ki, de Ronald Koemannal és Claude Puellel is nagyon jól szerepelt a gárda. Mauricio Pellegrino és Mark Hughes kinevezése nem jött be, és ekkor csaptak le Ralph Hasenhüttlre, aki a 2016–2017-es idényben az újonc RB Leipziget a Bundesligában ezüstéremig vezette, majd hatodik helyet ért el a csapattal.

Hasenhüttl a Red Bull futballiskolájában tanulta a szakmát, az ő játékfelfogása a magas letámadásra és az abból adódó labdaszerzéseket követő gyors ellentámadásokra épül. Ezzel szerettek volna visszatérni a Pocchettino által a klubnál sikeresen alkalmazott stílushoz.

Hasenhüttl irányítása alatt a Southampton – egy szezont leszámítva – mindig a táblázat utolsó harmadában végzett, közel volt sokszor a kieséshez, de egy olyan jellegzetes, a többi csapattól eltérő játékstílust képviselt, ami üde színfolt volt. Előfordult, hogy a magas presszingen átszaladtak az ellenfelek és akkor kiütés lett a vége, de a célt mindig elérte a csapat, sőt a 2019–2020-as szezonban Danny Ings és Höjbjerg remeklésével a 11. helyen zárt. Mindeközben a bérkeretük a 13–15. helyre predesztinálta őket minden évadban, tehát gyakorlatilag ennek megfelelő szinten teljesítettek évről-évre, egy kiugró eredménnyel megspékelve.

A Brentford sportigazgatója lett az ügyvezető igazgató

2022 januárjában tulajdonosváltás történt a klubnál, a szerb származású Dragan Solak cégcsoportja 100 millió fontért megvásárolta a Southampton részvényeinek 80 százalékát a kínai Gao Jishengtől, Katharina Liebherr maradt a 20 százalékos tulajdonos. A Sport Republic volt hivatalosan a vevő, amelynek a tőkéjét Solak biztosította, a vezérigazgató pedig az a Rasmus Ankersen lett, aki a sikeres, stabil Premier League-csapattá fejlődött Brentford FC sportigazgatója volt 2016 és 2021 között, valamint az adatalapú döntéshozatal egyik legnagyobb tudorának tartják a szakmában. Emellett a török másodosztályú bajnokságban szereplő Göztepét is megvásárolta a Sport Republic és annak a klubnak lett az elnöke Ankersen, tehát nem tudott teljes mértékben fókuszálni a Szentekre.

Rasmus Ankeresen (Forrás: www.bbc.com)

A tulajdonosváltás hamar éreztette a hatását az átigazolási politikában is. 2022 nyarán jelentős fiatalításba kezdtek, amellett, hogy alaposan kiköltekeztek, és mindössze 5,5 millióért értékesítettek játékosokat. A Manchester City akadémiájáról érkezett Roméo Lavia a középpályára, Gavin Bazunu a kapuba (aki a liga egyik legrosszabb kapusa volt védéshatékonyságot tekintve a leedsi Illan Meslier mellett), Juan Larios a bal oldalra, míg Samuel Edozie a támadósorba. Továbbá hoztak két 20 éves tehetséget: a Girondins Bordeaux-tól Sékou Marát csatárnak és a VfL Bochumtól Armel Bella-Kotchapot középhátvédnek.

Az utánpótlásban nyújtottak olyan teljesítményt és produkáltak olyan számokat, amelyek alapján Ankersen és csapata úgy gondolhatta, hogy a legmagasabb szinten is megállják a helyüket.

Bár a Southampton az első öt fordulóban hét pontot szerzett, a Leicester City mellett a Chelsea-t is legyőzte (a londoniak rögtön felfigyeltek a 18 éves Laviára, aki remekelt ellenük), de ezt követően kilenc találkozón csupán négy pontot szerzett, és a hírek szerint megromlott a viszony Hasenhüttl és a keret több kulcsjátékosa között. November 7-én felbontották az osztrák mester szerződését. Az időzítés azért volt különösen furcsa, mert öltözőn belüli konfliktusokról előtte is lehetett hallani, éppen egy fordulóval a világbajnoki szünet előtt jártunk, amikor bőven lett volna idő a csapat játékát csiszolni. Az addigi asszisztens edző, Rúben Sellés lett az átmeneti vezetőedző, vele simán kikaptak a Liverpooltól.

A felkészülést a vb utáni rajtra már Nathan Jonesszal kezdte meg a csapat, aki bár a Stoke Citynél korábban megbukott, de a Luton Townnal a The Championshipben nagyon sikeres két és fél évet produkált. Előbb benntartotta a gárdát 2020 nyarán, majd egyre feljebb léptek a táblázaton, mint utóbb már tudjuk, feljutottak a PL-be, de már nem Jones irányításával, mert kivásárolta őt a szerződéséből a Soton. A hírek szerint Ankersen adatalapú scoutinggal választotta ki, mondván az ő stílusa lehet a leginkább kompatibilis azzal a játékfelfogással, amit eddig a Soton játszott.

Nathan Jones (Fotó: Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo)

Télen ismét alaposan bevásároltak

Ezekből az elképzelésekből semmi nem valósult meg, mert Jones nem tudta megszervezni a letámadást, aztán egy idő után már nem is próbálta, pedig a játékoskeretre elköltöttek a januári időszakban 63 millió eurót, de a három legnagyobb összegű igazolás közül ketten is mindössze 20 évesek voltak, Carlos Alcaraz és Kamaldeen Sulemana. Ebből az látszott, hogy már a jövőbe fektetett a klub, mintha nem számítana, hogy kiesnek-e, miközben ez egészen biztosan nem így volt, hiszen 100 millió font bevételtől esnek el kieséssel. A Southampton két átigazolási ablakban összesen 143 millió eurót költött, de csak Oriol Romeuért kapott pénzt, érte is mindössze 5,5 millió eurót. Tulajdonosváltás után a pénzügyi fair play kevésbé szigorú, ezt használták ki, de rövid távon nem lett eredménye.

Januárban a ligakupában az idény szenzációját vitték véghez, hiszen a negyeddöntőben legyőzték a Manchester Cityt, amelyet így megakadályoztak abban, hogy mind a négy sorozatot megnyerje a szezon során, és mint azóta kiderült, egyetlen csapat sem volt erre képes a Sotonon kívül. Nathan Jones hét bajnokit kapott, csapata ezeken 0,5 xG-differenciát hozott össze mérkőzésenként, mindössze három bajnoki pontot gyűjtött, a Southampton pedig egyre nagyobb tempóban haladt a kiesés felé. Ismét Rubén Sellés lett az átmeneti menedzser, aki négy mérkőzésen hét pontot szerzett az együttessel. Nyertek ismét a Chelsea és a Leicester City ellen és az Old Traffordon is elértek egy döntetlent a több mint egy félidőn át emberhátrányban futballozó Manchester United ellen. Közben keresték azt az edzőt, aki képes abban a rendszerben játszatni a csapatot, amit Hasenhüttl alatt elsajátítottak a játékosok, ezért az egy héttel korábban a Leeds Unitedtól elküldött Jesse Marsch-t szerették volna a kispadon látni Ankersenék, de az amerikai szakvezető a korábbi lipcsei és a februári leedsi menesztése után nem akart egyből munkát vállalni.

UK Sports Pics Ltd / Alamy Stock Photo

Sellésszel folytatódott a mélyrepülés

Miután nem találtak megfelelő jelöltet a vezetők és Sellésszel négy meccsig jöttek az eredmények, valamint mégiscsak Hasenhüttl stábjában dolgozott, a spanyol szakembert a szezon végéig kinevezték. Azóta már tudjuk, hogy ez volt az utolsó rossz döntés a Southampton élvonalbeli szezonjában. A hátralévő két és fél hónapban egyetlen meccset sem nyertek, három döntetlent értek el, de ezen három mérkőzésen is tíz gólt kaptak, a védekezésük már Jones idejében sem működött, de még azt is alulmúlták: 2,0-es xG-t hoztak össze ellenük a riválisok. Hetekkel a zárás előtt eldőlt a kiesésük, onnantól már a The Championshipre készülhettek fejben.

Rögtön a szezon végét követően kinevezték edzőnek Russel Martint, aki annak a Swansea Citynek volt a menedzsere a 2022–2023-as idényben, amely a másodosztályban a Burnley mellett a legdominánsabb játékot mutatta be. 63,2%-ban náluk volt a labda átlagban, negyedik legtöbb labdaérintésük volt a támadóharmadban, annak ellenére, hogy képességek tekintetében nem a felsőházhoz tartozott a csapat, xG-differenciában hatodikok lettek.

A rutinos játékosok közül James Ward-Prowse-ért biztosan lesz élvonalbeli ajánlat, és mivel ő keresi a legtöbbet, célszerű lenne eladni, ahogyan Theo Walcottot, Mislav Orsicot, Stuart Armstrongot, Moussa Djenepót is akár, akiknek a legmagasabb a fizetésük és ők nem is tettek hozzá sokat a csapat játékához az utóbbi időben.

Kiemelt kép: PA Images / Alamy Stock Photo